Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
1977. május 4. /tolnaN, "Képújság 3 Kedvező a hír: a vetőmagboltok az idén kétszer annyi zöldségvetőmagot értékesítettek a kistermelőknek, mint tavaly. A nagyüzemek ugyancsak erőteljesen fejlesztik zöldségtermelésüket. Az idén a zöldségfélékkel hasznosított terület 10 százalékos, a zöldségfélék termésének pedig 42 százalékos növelésével számol a terv. Ez feltételezi, hogy a területegységenkénti hozamok növelése a kertészeti ágazatokban is elsőrendű feladat. MÉRSÉKELNI A KOCKÁZATOT A termelés növekedése pedig lehetővé teszi, hogy a lakosság ellátása javuljon és elegendő nyersanyaghoz jussanak a feldolgozóiparok. A biztató előjeleket számba véve azt is jó tudni, hogy aki zöldségnövényeket termel, jelentős kockázatot vállal, mert a nagy ráfordítás után még mindig nem biztos a termés. A zöldségtermelés kockázatát az értékesítés bizonytalansága is növelheti. Ismert, hogy bár az utóbbi években a piacon többnyire hiány volt a legfontosabb zöldségfélékből, mégis akadt szép számmal példa arra, hogy a termelőknek egy-egy zöldségféle értékesítése gondokat okozott. Ezért is döntött a kormány a termelés fejlesztése mellett a forgalmazás, a felvásárló és értékesítő kereskedelem korszerűsítéséről is. Az átszervezett szövetkezeti vállalatok feladata, hogy munkájukkal elősegítsék a termelés és a fogyasztás összhangjának a megteremtését. Az új szervezet lehetőséget kap a felvásárlási és értékesítési tervek koordinálására, a kereskedelmi munka összehangolására, a különböző állami juttatásoknak az eddiginél hatékonyabb felhasználására, az áru elosztására. GARANTALT ARAKKAL Most, amikor — fellendülőben a termelés, 'különösen fontos, hogy a termelői biztonság erősödjön. Ezt szolgálja az az intézkedés, amely a tavalyi 14 termékkel szemben az idén már 26 árura terjeszti k^j az előre meghatározott, úgynevezett garantált árakat. A garantált árat ugyanis akkor is ki kell fizetni, ha az adott áruból sok terem. Ez azért fontos, mert csak így fedezi az árbevétel a gazdaság termelési költségeit, és így marad meg a termelési kedve is. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelemnek idejében fel kell készülnie az új helyzetre, hogy képes legyen a fogyasztás és a termelés igényeit kielégíteni. Természetesen ehhez nemcsak a forgalmazás eszközellátást kell javítani, hanem a szemléletnek is változnia kell. Az ország helyzete ugyanis megköveteli, hogy mindenki, aki érdekelt a termelésben, a felvásárlásban, a feldolgozásban és az értékesítésben, tegyen meg mindent, hogy ami megtermett az eljusson rendeltetési helyére. Lehet, sőt biztos, adódik olyan helyzet, hogy valamelyik termékből több terem, mint amennyire számítottak. A szerződéskötések is jelzik, hogy egyes termékből az előirányzatnál nagyobb mennyiség kerül majd a piacra. Ezért is nagyon fontos, hogy a felvásárló kereskedelem felkészüljön a nagy mennyiségű áru fogadására, forgalmazására. KÖTELEZŐ FEGYELEM A zöldséget mindenképpen át kell venni a termelőtől és gyorsan dönteni, hogy ha nem értékesíthető a piacon, akkor a feldolgozóipar, vagy a külkereskedelem hasznosítsa az árut. Kötelező ez a fegyelem, mert ha a termelőtől megkövetelhető, hogy termelje meg a zöldséget és a szerződéses partnernek értékesítse, akkor a felvásárló vállalattól is joggal várja el a termelő kötelezettségei teljesítését. De nemcsak a nagyüzemek árutermelését segíthetik a felvásárló szervezetek a korrekt üzeleti kapcsolatok kialakításával, hanem a kistermelők termelését is. Semmiképp nem szabad lemondani az idén sem az apróbb tételekről, tőlük is fel kell vásárolni a felesleget, hiszen a friss zöldségellátásban a szerepük jelentős. Amikor a Minisztertanács döntött a felvásárló kereskedelem korszerűsítéséről, szükségesnek ítélte, hogy a zöldség- és gyümölcsforgalmazásban részt vevő állami és szövetkezeti gazdálkodó szervezetek a felvásárlási, az elosztási és a tartósítási feladataikat az eddiginél sokkal szervezettebb együttműködéssel valósítsák meg. A gyors intézkedést kívánó feladatok összehangolására — szükség esetén — az egyes területeken, egyes termékekből mutatkozó feleslegek átcsoportosítására, az érdekelt országos feladatokat ellátó gazdálkodó szervezetek képviselőiből (ZÖLDKER, HUN- GAROFRUCT, konzervipar, hűtőipar, ÁIGKER, TSZKER, a Budapesti Élelmiszerkereskedelmi Egyesülés) koordinációs bizottságot kell létrehozni. A vitás kérdésekben pedig a tárcaközi zöldség-gyümölcs bizottságnak kell döntenie. CSERKUTI FERENC Sajt Szakályból Naponta 40—44 ezer liter tejet visznek a tartálykocsik a Tolna megyei Tejipari Vállalat szakályi üzemébe. A tej felét vasúti tartálykocsik viszik Budapestre, a másik feléből sajtot készítenek. Mondják azt is a szakályira, hogy pufferüzem. Ha a fővárosnak több tej kell, adnak, ha csökken az, igény, több sajtot gyártanak. Egyébként az elmúlt hónapokban jelentősen növekedett a felvásárolt tej meny- nyisége. A szarvasmarhaprogram érezteti hatását, s az első negyedévben ebbe az üzembe 18,1 százalékkal több tejet hoztak a termelőktől, mint tavaly. A tsz-ek 21 százalékkal adtak többet, egyedül a háztájikban mutatkozott némi csökkenés. De a második negyedévben már ez is emelkedett. Több tejből készíthetnek Óvárit, Köményest és Trappista sajtot a szakályiak. S hogy nem is akármilyent, bizonyítja, hogy az országban egyedül itt gyártott Köményes sajt az első negyedéves értékelés során, a vegyes sajtok kategóriájában a második helyezést kapta. Hajnal Józsefné savómintát vesz A legjobb autószerviz Rendkívüli termelési tanácskozást tartottak a napokban a XIV. számú AFIT dombóvári szervizében. Ez az üzem nyerte el tavalyi eredményei alapján a Baranyában, Somogybán és Tolnában lévő APIT-szervizek között a legjobbnak járó zászlót. A kitüntetést azért kapták, mert tavaly a tervüket 124 százalékra teljesítették. A tmk-csarnok tetejéről A nyár végére elkészül a Szekszárdi Húskombinát nagyberuházásának első komoly létesítménye, a mintegy kétezer-háromszáz négyzetméter alapterületű tmk-csarnok. A csarnok a beruházás végéig különböző ideiglenes funkciókat lát el, egyrészt a szakiparok felvonulási épülete, másrészt üzemi ebédlő lesz benne. Jelenleg már a belső szerelések, az aknák mélyítése folyik. Képünkön: készül, a telep üzemeit összekötő főszennyvízcsatorna. Fotó: Bakó Jenő Tejtermelési verseny A szarvasmanhaprogram részeként az országban évek óta a gazdaságok és gazdák között tejtermelési verseny folyik. Minden évben, így tavasz idején, értékelik a versenyt, díjazzák a legjobb gazdaságokat, brigádokat és háztáji gazdákat. Április 19-én dr. Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter díjazta az ország legjobb tejtermelőit, a megyei értékelésre április 29-én került sor, amelyet a Tolna megyei Tejipari Vállalat szekszárdi tejüzemében tartották. Részt vett az ünnepségen dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökének helyettese és az érdekelt gazdaságok, termelők képviselői. A versenyt Farkas István, a megyei tanács osztályvezetője értékelte. Elmondotta, hogy Tolna megyében lendületesen fejlődik a tejtermelés, mind az állatállományban, mind a tartási körülményekben jelentős a változás. A programhoz tartozó takarmánygazdálkodás is jó irányba * fejlődik. Elmondotta, hogy 1970-ben még csak 47 községben árusítottak tejet, idén már 88-ban és 1978. év végére a megye egész területét ellátják pasztőrözött tejjel. A tejtermelési verseny fő célja, hogy a gazdaságos termelést elősegítse, ugyanakkor minden tekintetben kielégítse a lakossági igényeket. Tavaly hat állami gazdaság, 45 termelőszövetkezet és 28 községből 116 kisgazdaság vett részt a versenyben. Az állat- tenyésztési felügyelőség vezetője, Páczik László ismertette a bizottság értékelését. Eszerint a nagygazdaságok között három kategóriát állapítottak meg. Az elsőbe a magyar tarka fajtájú tehenekkel rendelkező gazdaságokat rangsorolta, első az aparhanti Búzavirág Mgtsz, 270 tehén átlagában egy állattól 3865 kilogramm tejet fejtek, második az Alsótengelici Á. G. (303/3855), harmadik a duna- kömlődi Szabadság Mgtsz (100/3803) eredményével. A második kategóriába a száz hektár szántóterületre jutó tejtermelést vették alapul. Itt első a kapospulai Ezüstkalász Tsz, második a bonyhádi Pannónia, harmadik a Dalmandi Állami Gazdaság. A harmadik értékelési forma azt vette alapul, hogy a tejtermelés egyik évről a másikra mennyire emelkedett. A legjobb eredményt a Sió— Sárvíz menti Egyesült Mgtsz érte el, 1975-ben 992 800 liter tejet adtak el, tavaly pedig 1 692 800 litert, a növekedés 70,5 százalékos, a második az ozorai Egyetértés Mgtsz, a fejlődés 32,5 százalékos, harmadik a dunaföldvári Alkotmány Mgtsz 24,4 százalékos tejtermelés-növekedéssel. A háztáji és egyéni kisgazdák között folyó versenyt két csoportban értékelték. Az összes tejértékesítés alapján első Harcsa Pál bátaszéki lakos, aki négy tehenétől 16 664 liter tejet adott el, második Pénzes János szakályi lakos, három tehenével 15 061 liter tejet termelt, harmadik pedig Simon Jenő kocsolai lakos, aki négy tehenétől 14 901 liter tejet vitt a begyűjtőhöz. Az egy tehénre jutó tejértékesítés alapján az első helyre Lakos Sándor bátai gazda került, tehenétől tavaly 5856 liter tejet küldött a csarnokba, Boczor József döbröközi gazda két tehenétől egyenként 5387 liter tejet adott át, míg a harmadik helyezett D. Sümegi József bátai lakos, aki egy tehenétől 5262 liter tejet értékesített. A díjakat dr. Kálmán Gyula adta át. 1977-ben Tolna megyéből hat állami gazdaság, 32 mezőgazdasági termelőszövetkezet jelentette be, hogy az országos versenyben 16 408 tehénnel kívánnak részt venni. Húsz községből eddig 83 gazda jelezte a felügyelőségen, hogy állatállományával részt kíván venni az országos versenyben. Az értékelés végén Schubert Béla, a Tolna megyei Tejipari Vállalat főmérnöke gratulált a versenyben részt vevőknek, -PjNEM ELŐSZÖR járok a megyei művelődési központnak ebben a klubjában. Hat után pár perccel érkezem, amikor már hozzák a pótszékeket. Több mint hatvanan vagyunk. Jó néhány arc ismerős — de sókkal több az új. Deli Erzsébet klubvezető ismerteti az est menetrendjét: előadás, filmvetítés, majd a kirándulás megbeszélése. Végül bejelenti, „ha tovább gyarapodik a klubtagság, akkor átköltözünk a május elsejéd megnyíló zsibongóba”. A klubvezető bemutatja ezután az újonnan jöttékét, a tagsági igazolványokat kiosztja és a fővárosi kirándulás szállásgondjáról beszél. Be sem fejezi, máris jön egy javaslat: — Törökbálinton építőtábor működik, de csak nyáron. Szerezzük meg az ottani szállást. Most biztosan kihasználatlan. Pesthez is közel van. Élénk helyeslés. Aztán elkezdődhet az előadás. Sokan ismerik már Bogár Pista bácsit, aki a Sárközről beszél — dalol. Amint befejeződik az előadás, feláll a pioziüzemi vállalat képviseletében Nagy János. — Hoztam egy pályázatot. szovjet filmek ismeretén alapszik. Jó lenne, ha a brigádok beneveznének. — Nevezzünk közösen! A klubbal, — emelkedik szólásra Orbán Mihály. — így biztosan nem sikkad el ez a jó kezdeményezés és még nyerhetünk is valamit. Álljunk neki, akár most a kérdések megfejtéséhez! Ismét a klubvezető veszi át a szót — az őszre indulhatna egy Ady-vetélkedő. ösz- szegyűjti az irodalmat, ebből a nyáron mindenki felkészülhet. Ezt követően örömmel nyugtázza a tagság érdeklődéséről készített felmérés eredményét: irodalom, olvasás áll az élen. majd a munkahelyi légkör, vezető-veze- tettek kapcsolata, egymás megismerése, művész-közönség találkozó, politika. A klub programja ennek alapján készül el. A tagság örömmel fogadja egy művészeti ABC-sorozat indításának tervét is. — De mi legyen a nyáron? — vetődik fel a kérdés. — Tartsunk-e összejövetékelet és hányat? — Végül megállapodnak abban, hogy havonta egy alkalommal nyáron is találkoznak. Rövid beszélgetésre kerem az uj klubtagokat, a Tolna megyei Kéményseprő- és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat Babits-bri- gádjának tagjait. Szabó József, Szirák András és László József decsi lakosok, a többiek, Csősz Zsigmond, Kovács György, Markos Mátyás szekszárdiak. — Hogyan határozták el, hogy eljárjanak ebbe a klubba, mit várnak tőle és tetszett-e a mai est? — kérdezem. — Egységet akarunk a brigádon belül. Bár még csak április 8-án alakultunk, úgy érezzük, hogy mi is tehetünk valamit. Nemcsak azzal, hogy bevettük vállalásaink közé, hogy eljárunk ide — hanem az egységes fellépéssel jobb munkát is tudunk végezni. A mai est várakozáson felül jó volt, biztos, hogy rendszeresen eljárunk majd ide, — mondják. Körénk gyűlnek az ismerősök, átveszik a szót. — Mi ketten kezdettől itt vagyunk, a városgazdálkodási vállalattól. Nagy a fejlődés a klub életében és ez a klubvezetőnek köszönhető. Jól összefogja a társaságot, — mondja Horváth József. — Az sem utolso szempont, hogy több brigáddal megismerkedünk, tapasztalatcseréket folytatunk — véli Dömötör István. — Dicséretet érdemel már maga az ötlet, hogy ez a klub létrejött. Mi a Sütőipari Vállalattól hárman járunk rendszeresen a foglalkozásokra. Fórumot kaptunk, lehetőséget kötetlenebb emberi kapcsolatokra. Színes a program, mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. Kezdjük megismerni egymást, már kialakult a klub magja. Én sok javaslatot teszek, most is van egy. Mi lenne, ha a vállalat- vezetők néha, akár névtelenül beülnének egy-egy foglalkozásunkra? Például a múltkor jó lett volna, ha van itt vezető. A reálbérekről volt szó. Azt hiszem a vezetőknek is jutna innen egy kis plusz a dolgozókról alkotott véleményük kialakításához — fejezi be Orbán Mihály. — És a klubvezető hogyan látja munkája eredményét? — JELENLEG 18 vállalattól 66 klubtagunk van. A kollektíva kialakult, a munkánk közös. Ezért érezzük jól magunkat a szocialista brigádök klubjában. HERCZEG ISTVÁN
