Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

Mai számunkból FEJENKÉNT 673 FORINT (3. old.) AZ IDEGENFORGALOM REJTETT ARCA (4. old.) KETTŐS TOLNAI GYŐZELEM AZ ASZTALITENISZ NB I-BEN (6. old.) VENDÉGSÉG A GYÁRBAN (3. old.) HA EGY gyárban modern, korszerű gépsort állí­tanak lel, akkor egy befektetett forint évenként 2 fo­rinttal növeli a termelési értéket. Ha azonban vala­milyen javító-szolgáltató üzemibe fektetjük a pénzt, akkor egy befektetett forint a termelési értéket éven­ként legfeljebb 25 fillérrel növeli. Egy korszerű üzem­ben dolgozó munkás évenként akár egymillió forint ér­téket is képes előállítani. A ciipőt foltozó bácsika azon­ban a javítóműhelyben talán még 30 ezer forint értékű munkát sem végez egy év alatt. Ezek a rideg, közgazdasági tények. Ha ez így van, akkor érdemes volt a IV. ötéves tervben 6 milliárd fo­rintot költeni a lakossági szolgáltatás fejlesztésére és szabad ebben az ágazatban kétszázezer embert- fog­lalkoztatni ? A kérdés merőben szónoki. A válasz ugyanis egy­értelmű: szabad, sőt kell. Erre az álláspontra helyez­kedett az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága is, amely egy hete tárgyalta meg a lakossági szolgálta­tások helyzetét. A fejlesztés két szempontból is nél­külözhetetlen. Az egyik — és bármily furcsa, kevésbé lényeges — a gazdasági megfontolás. A lakosság tu­lajdonában pillanatnyilag 250 milliárd (!) forint értékű „javítani való” van. Ekkora értéket nem hagyhatunk pusztulni. A fontosabb szempont azonban a politikai. A szolgáltatás az életszínvonal része, mégpedig sok egyebet megelőző, az emberek közérzetét lényegesen befolyásoló tényezője. Ezen a döntő területen a negyedik ötéves tervben, valamint tavaly és az idén is erőteljes fejlődésnek le­hettünk és lehetünk tanúi, haszonélvezői. Jól kamato­zik az a megkülönböztetett figyelem, amit a tár­sadalom; és az a támogatás, amit az állami költség- vetés erre a célra fordít. Az ideális, vagy legalábbis kielégítő helyzettől mégis messze vagyunk. Az igények évi 5—6 százalékkal növekednek, a szolgáltatások leg­feljebb 2 százalékkal. Ezt az egészet valahogyan job­ban kellene csinálni. Viszonylag könnyen megoldható, hogy az állami támogatás a legfontosabb célokra irányuljon és tegye kifizetődővé a vállalatok, szövetkezetek, magánosok számára ezt a tevékenységet. Rendelettel már nem oldható meg, de ugyanilyen fontos, hogy a szolgáltatásiban is növekedjék a terme­lékenység, egy dolgozó több munkát tudjon azonos idő alatt elvégezni. Az ehhez szükséges műszereket, kis­gépeket, eljárásokat nagyrészt már feltalálták. Csak minálunk általában nem gyártják. Néha — időnként ötletszerűen — hozunk be külföldről ilyen eszközöket. Pedig sürgető, hogy meginduljon a hazai gyártás. És legyen helyiség is, ahol ezeket a kisgépeket alkalmaz­ni, a javításokat elvégezni lehetséges. Feltalálták már a könnyűszerkezetes, gyors építési módot is, de köz­ponti akaratnak kellene érvényesülni, hogy kidolgoz­zanak javítóműhely építésére típusterveket és ezeket az ország legkülönbözőbb részein valósítsák is meg. A termelékenységhez tartozik, hogy a munkás­ember ismerje azt a gépet, ami javításra a keze alá kerül. Ha Magyarországon megjelenik egy új traktor, vagy esztergagép-típus, akkor a leendő kezelőket a gyár, vagy a szállító vállalat kioktatja az új gép keze­léséről. Sajnos, ha új típusú televízió, hűtőgép, személy- gépkocsi, stb. kerül forgalomba, akkor az ilyen tan­folyamok általában elmaradnak. Tehát a munkás­embernek a megbízó készülékén kell kitapogatnia, ho­gyan is működik, hogyan kell javítani. A szolgáltatás sokágú feladat, sokféle szervezet vesz részt benne, örvendetes, hogy az állami vállalatok szerepe növekszik, aggasztó, hogy az ipari szövetkeze­teké csökken. Az pedig kimondottan sajnálatos, hogy a nélkülözhetetlen magánkisiparosokat sokan lebecsü­lik, majdhogy ellenségnek nézik. A munka utáni, ge- bines vagy félállásos javító-szolgáltató tevékenység engedélyezésének lehetőségét nem ismertetik, nem propagálják eléggé, pedig ez az egyik legnagyobb ka­pacitástartalék. (Az adózása ma már kedvező.) Ha nem találsz iparost — csináld magad. A jelszó jó, a megoldás világszerte terjedőben van. Csakhogy ehhez kell festék és ecset, tégla és tervrajz, milliónyi alkatrész. Ami nálunk általában hiánycikk, vagy a pult alól, bizonytalan utakra indul. A KÉPVISELŐK bíráló és javasló megjegyzéseit a bizottsági ülésen jelen lévő állami vezetők helyeslés­sel fogadták. Bejelentették, hogy bizonyos jogszabályok felülvizsgálata, gazdasági intézkedések megtétele már folyamatban is van, más ötleteket pedig majd a követ­kező átfogó koncepció kidolgozásánál vesznek figye­lembe. FÖLDEAK1 BÉLA Korunkban fontos az országok közötti bizalom erősítése Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap este beszédet mondott a moszkvai televízióban a francia televízió hetének befejezése al­kalmából. Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy tavaly ok­tóberben a francia televízió sugárzott egy héten át szovjet műsor-összeállítást, „úgy tűnik — jegyezte meg a főtitkár —, hogy Franciaország és a Szovjetunió ezzel a különböző társadalmi rendszerű országok közötti rendszeres programcsere új formáját vezette be. Jó do­log lenne, ha ez a kezdeményezés hagyománnyá válna”. — Általánosságban is jog­gal beszélhetünk a szovjet— francia együttműködésben felhalmozott tapasztalatok­ról: gyakorlatilag évente megrendezésre kerülnek or­szágaink között a legfelsőbb szintű találkozók. Állandó­sultak a konzultációk a köl­csönös kapcsolatok elmélyí­tése és az időszerű nemzet­közi kérdésekkel kapcsola­tos véleménycsere céljából. Az árucsere-forgalom orszá­gaink között ötévenként megkétszereződik. Gazdag — Mindenki számára ért­hető, milyen fontos korunk­ban az országok közötti bi­zalom erősitése. Kivételesen fontos ez a bizalom, amikor a kapcsolatok olyan kényes területéről van szó, mint az összes és külön-külön min­den egyes nép biztonságá­nak szavatolása. Alapvető feladat e tekintetben a fegy­verkezési hajsza további spi­rális növekedésének meg­akadályozása. — Egyesek talán úgy vé­lik, hogy erről a témáról már sok szó esett. Csakhogy az igazság nem váltópénz, amely a gyakori használat­ban elkopik. Emellett pedig a felfelé haladó spirális moz­gás nem egyszerű ismétlő­dés. Bár bolygónk már telít­ve van tömegpusztító fegy­verekkel, mégis reális és év­ről évre növekvő veszély a fegyverek és fegyverrendsze­rek olyan új fajtáinak létre­jötte, amelyek sokszorta na­gyobb rombolóerőt fognak jelenteni. Jogos a kérdés: meddig folytatódhat ez még? Nos, itt az ideje, hogy meg­állítsuk. —* Meggyőződésem, hogy a háború veszélye elleni küz­delemben egyetlen állami vagy társadalmi vezető sze­mélyiség, egyetlen gondolko­dó ember sem vonhatja ki magát a rá háruló felelősség alól, elvégre az emberiség jövőjéért viselendő felelős­ségről van szó. — Nem titkolom, hogy ag­godalmunk a fegyverkezési hajsza, ezen belül a straté­giai fegyverkezés folytatása miatt tovább fokozódott az új amerikai kormányzat e kérdésben képviselt irány­vonala miatt. Ez az irány­vonal nyilvánvalóan egy­oldalú előnyök szerzését cé­lozza az Egyesült Államok számára. E politika termé­szetesen semmiképp sem se­gíti elő a Szovjetunió és az- Egyesült Államok közötti új, hosszú lejáratú stratégiai fegyverzetkorlátozási megál­(Folytatás a 2. oldalon) A fegyverkezési hajsza megakadályozásáról története van már a kultu­rális értékek széles ki­cserélésének. — Mi amellett vagyunk, hogy országaink népei kap­csolatainak intenzitása szün­telenül növekedjék, e kap­csolatok formájukat tekintve még sokoldalúbbá, tartalmu­kat tekintve még gyümöl­csözőbbé váljanak. Egyre többet fogunk tudni egymás­ról, mind jobban megismer­jük egymást. Ez pedig köl­csönös bizalmat eredményez. Kádár János fogadta Eskanderi Iradjot T. Zsivkov Moszkvában Todor Zsivkovnak, a BKP első titkárának, a bolgár államtanács elnökének veze­tésével bolgár párt- és kor­mányküldöttség érkezett hét­főn délelőtt Moszkvába hi­vatalos, baráti látogatásra. A bolgár vendégeket a vnukovói repülőtéren Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gro- miko külügyminiszter és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára üdvözölte. A SZOT-elnökség ülése A SZOT Elnöksége hétfői ülésén megvitatta a szocia­lista munkaverseny-mozga- lommal kapcsolatos szak- szervezeti feladatokat. A továbbiakban az 1978. évre történő tagdíjbesorolás irányelveiről tárgyalt. A tag­díjbesorolás elvei lényegében változatlanok maradnak. A besorolás alapja az éves, egyes szakszervezeteknél azonban az egyévesnél rövi- debb időszakban elért átlag- kereset. A besorolás idősza­kát a szakmai sajátosságok­nak megfelelően az érintett szakszervezet elnöksége ha­tározza meg. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn fogadta a ha­zánkban tartózkodó Eskan­deri Iradjot, az iráni TUDBH párt Központi Bizottságának első titkárát. Á szívélyes, elvtársi lég­körű találkozón vélemény- cserét folytattak pártjaik te­vékenységéről, a két testvér­párt kapcsolatáról, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Szekszárdon A Mérey utca feletti lakótelep legújabb épületének összeszerelését mutatja képünk. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat készíti a legújabb KISZ-lakásokat a me­gyeszékhelyen. Fotó: Bakó Jenő. ' ........... ..........- — ------------------------------------— ­L eonyid Brezsnyev televíziós beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents