Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
1977. május 29. /'tolnaN , Képújság 5 Szabó Lőrinc: Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, ezalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énlhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te homokos, köves, aszfaltos út, vezesd1 okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég, s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld, s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! (1939) a szobájába néz befejeztem, amikor kopogtak. Már napok óta pénzeslevelet vártam, boldogan tártam ki az ajtót. A tárt ajtókeretben, agyonfoltozott ruhábanv szomszédom, a festő állott. Zavartan hebegtem, de ő derűs arccal kezét nyújtotta, majd belépett. — Gunnar Gulliksen vagyok, az ön szomszédja ... De hiszen ez csak formaság, régtől fogva ismerjük egymást, ugyebár? ... Bocsásson meg, hogy zavarom, már néhányszor át akartam jönni... Nem, nem ülök le... Nem azért jöttem ... Csak egy pillantásra néztem át önhöz, hogy egy pillantásra hozzám átnézzek... Ó, ön zavartan hallgat, furcsának találja a mondatfűzést, a 'beszédemet... Nos, tényleg erről van szó, igen, ilyesmiről... Hallgasson meg ... Hallom, ön is művészember, bizonyára ön is szereti az igazságot... Igen, a valóságot is keressük, az igazságot is... persze, az ilyesmi nagyon nehéz ... mégis szeretek mindtent minden oldaláról megnézni, minden oldalról, érti! Távlatból is ... különben ön láthatta az én kis baleseteimet az ablakkal, az is ebből az igyekezetemből származik. De nem akarok elkalandozni, ez csak távolról függ össze... a távlatot kibővíteni, a másik oldalról is megnézni mindent, erről van szó. Már gyermekkoromban is ezt kívántam, kihallgatni az embereket, mikor rólam beszélnek. Milyen szép is tudni, milyen az arcunk mások szemében! Kicsit zavaros vagyok? Tulajdonképpen ilyesmiért jöttem át. Abbahagyta, szomorú, sovány, borotválatlan arcán kevéske mosoly játszott. Nem tudtam mire vélni az egészet, csodálkozva kérdeztem: — Ilyesmiért? — Na ... félreért... semmi baj... A szobámat, a házat, amelyben lakom, szeretném egyszer innen, kívülről látni. Más szemközti lakás nincsen, ezért zavarom önt. Egyszer szeretném saját lakásomat erről az oldalról is látná. Lentről a kiugró párkány elfedi a falat, az ablakot, hiába nyújtogatom a nyakamat, mit sem látok... meg a szoba is érdekel... Tudom, nem szépség, de egészen jól ellakok benne. Nem modern kényelem, de csendes, tiszta, kellemes zug, elégedett vagyok ... Kíváncsi vagyok rá... innét! Kicsit nevetett, és az ablak felé lépett. Oly jókedvű volt, oly várakozásteli, hogy elszorult a szívem, egyetlen feladatot láttam csak: útját állni. Agyamban felbukkant a széttört angyal, a lógó nyelvű ördög, a porladozó téglák és elgörbült drótok, a szörnyű odú, az egész rettenetes kép, mely annyiszor kínozott az elmúlt hetekben. — Gulliksen úr, ne, ne tegye, rendetlenség... most köd van odakünn... Dadogtam, nem jutott jó kifogás az eszembe, amivel visz- szatarthattam, megakadályozhattam volna. Csodálkozva nézett rám, kissé összevonta a szemöldökét, vállamra tette a kezét, szinte eltolt az útjából. — Ugyan kérem ... hallja ... nevetséges — mormolta, és odalépett az ablakhoz. Mellé álltam. Átnézett a szemközti házra, bepillantott a saját lakásába, innen a másik oldalról, kívülről. Mindent látott, mindent meglátott. 'Először a szeme komorult el, aztán az arca lett felhős, majd szomorú, és a szája keskeny. Egy pillanatra fel akarta emelni a kezét, el akarta hessegetni a képet, de csak a lerakodott párát törölte le az ablaküvegről. — Hát szóval, ez... így... — mormolta, és 'bólintott egyet. öt percig állt ott, talán tovább is. Mellette állottam, erőt vettem magamon, vigasztalni próbáltam: Felém fordult. Az arca szigorú volt, elutasító, de ünnepélyes. — Köszönöm, nagyon köszönöm a szívességét... Megszorította a kezemet, elment. Sokáig lestem, hogy felbukkanjon odaát, a szobájában, de nem láttam. Egy fél óra múlva megjött a pénzeslevélhordó, és én még aznap este elutaztam a városiból. Hétfőn Új írás-est Szekszárdon Mint arról az 1977. évi ünnepi könyvhét megyei eseményeinek ismertetésében már hírt adtunk — folytatva a hazánkban megjelenő folyóiratok néhány évvel ezelőtt megkezdett bemutatását —, Szekszárdon ezúttal a "mai magyar irodalom talán egyik legizgalmasabb műhelyének alkotóit köszönthetjük május 30-án. Az 1961-ben — a korábbi Üj Hang utódaként — alapított Üj írás születésétől alapvető feladatának vallotta a fiatal, pályakezdő írók nyilvánossághoz juttatását, az idősebb írónemzedék kiemelkedő képviselőinek szerepeltetését. Hasábjain a szocialista irodalmi törekvések dominálnak, de előkelő helyet biztosított és biztosít a kísérletező, modern irodalmi-művészeti irányzatoknak is. Mindezek mellett, igen rokonszenves jellemzője ennek az irodalmi műhelynek, hogy lépést tartva a társadalmi, közéleti érdeklődés fokozódásával — mely a hatvanas évek közepe táján kezdődött — nem fél a publicisztiku- sabb műfajoktól sem. Az Űj írás számos, a szocialista i életmód problémáival, társadalmi gondokkal, lehetőségekkel foglalkozó munkát publikált és publikál. S amit ezen a fokon egyik laptársa sem tesz; tekintélyes részt vállal a kritikai életből, a képzőművészeti közízlés formálásából is. Ügy véljük, az Üj írás-est rászolgál az érdeklődésre, mivel garantáltan jó alkalmat ígér az alkotók és befogadók kapcsolatának elmélyítésére. A „személyesen” is bemutatkozó folyóirat köré csoportosult alkotógárda számos reprezentánsát köszönthetjük ugyanis hétfőn este körünkben. Vendégünk lesz Bella István, Csukás István, Féjja Géza, Juhász Ferenc, Kormos István és Vass István. A Babits Mihály művelődési központ márványtermében este fél nyolckor kezdődő ünnepi esemény műsorában Molnár Piroska színművész és a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus működik közre. Az irodalmi estet dr. Vadas Ferenc, a Tolna megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője nyitja meg.
