Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

1977. május 28. ^PÚJSÁG 3 Ipartelepítés - közművesített területen Dombóvári tapasztalatok igénybe. Itt működik a csa­Az ipari I»* területén 1 folyamatban lévő ipartelepítési munká­kat, az új üzemek munkájá­nak tapasztalatait értékelte- elemezte legutóbbi ülésén a dombóvári városi párt­végrehajtó bizottság. Az ipari park — újkeletű fogalom. Megyénkben Dom- bóvárott került sor áz ipar- telepítésnek eme módjára. Lényege: „szűz” területet közművesíteni és utána ide telepíteni új üzemeket. A módszer meggyorsítja az iparosítást, a beruházások át­futási idejét lerövidíti, al­kalmas arra, hogy ne kelljen minden új üzemnek külön közműhálózatról gondoskod­nia, így egységes koncepció alapján valósulhat meg az iparosítás. Hét évvel ezelőtt negyven­hat hektárnyi területet köz­művesítettek. Ebből eddig keréken harmincat vettek varipari vállalat, a Pátria Nyomda, a KIPSZER, az AFIT-szerviz, itt kapott he­lyet a városi tanács költség- vetési üzeme. Jelenleg egy beruházás van folyamatban, épül a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dombóvári gyáregysége, amely jövőre — mintegy háromszáz dolgozó­val — termelni fog, A tan­műhely már elkészült, het­venen tanulják a szakmát. Bár az eredeti elképzelé­sek nem minden tekintetben valósultak meg, mégis, nagy eredmény, jelentős előreha­ladás a város iparosításában az, amit ezen az elöközmű- vesített területen elértek. Míg a korábbi ipartelepítés — Dombóvári e tekintetben már régebb óta kiemelten kezelték — majdhogynem ötletszerű volt, a város kü­lönböző pontjain létesítettek üzemeket, most egy „blokk­ban” indulhatott meg a fej­lesztés. Megállapította a végrehajtó bizottság azt is, hogy Ujdombóvár városiaso­dásához nagy segítséget je­lentett az ipari park, a vá­rosrész alapközművesítése, enélkül nagyon elmaradt volna a követelményektől. Ám nem mindegyik új üzem technikai színvonala felel meg a mai követelmé­nyeknek. Felújított gépekkel működik a KIFSZER-üzem, a Pátria Nyomda teljesen elhasználódott, „nullára ér­tékelt”, majd felújított gépe­ket adott Dombóvárra. A végrehajtó bizottság állás­pontja az, hogy a város to­vábbi iparosítását már évek óta nem a foglalkoztatási problémák indokolják. Ép­pen ezért, a még meglévő 15—16 hektárra csak korsze­rű, nagy termelékenységű, viszonylag kis munkaerő­igényű ipart lehet telepíteni. Ezirányban folynak a tárgya­lások és valószínű, hogy a következő években befejező­dik a terület betelepítése. Közben csaknem mind­egyik, mór itt működő üze­met korszerűsítik, bővítik. A Pátria 130 milliót fordít er­re — ezen belül gépekre, berendezésekre 82 milliót, az idén induló beruházásnak a tervidőszak végre kell befe­jeződnie. Fejleszti üzemét 70—90 milliós beruházással a KIPSZER is. Megépítik a második horganyzót, új, kor­szerű gépeket szereznek be, a gépek szállítása már meg­kezdődött. Az ipari park területén -------—------ működő üze­mek az ötödik ötéves terv­időszakban átlagosan 50—60 százalékkal növelik terme­lésüket. Ezt segíti elő a bő­vítés, korszerűsítés. ( J) Elmélet után gyakorlat Diákok, fegyverrel A FEGYVEREKET mi vit­tük Paksról, a munkásőrség raktárából. Tettünk a gép­pisztolyok mellé vaktölté­nyeket, és jelzőrakétákat, meg puffancsokat. Gyuricza Imréhez, a munkásőrség pak­si járási parancsnokságának szervezési csoportvezetőjéhez csatlakozva jutottam el erre a különleges kirándulásra, a Dunaföldvár szomszédságá­ban lévő solti szigetre. Hatal­mas tölgyfák alatt, a hor­gásztanyánál vártak bennün­ket a földvári munkásőrsza- kasz vezetői, és huszonkét gimnazista. A diákok vala­mennyien ifjúgárdisták, még­pedig kiváló szakaszt alkot­nak. A harmincegyből ki­lenc nem jöhetett el, ők érettségiztek. Holmik Lajos gyakorlat- vezető parancsnok és Vámos János szakaszparancsnok irányításával különleges „já­téksorozat” kezdődött meg a gyönyörű szigeten, erdei úton és tisztásokon. Az ifjúgárdis­ta fiúk, lányok bemutatták, mit tudnak a munkásőrség feladataiból, fegyverismeret­ből, csapda, leshely telepíté­séből, felderítésből. Később lőhettek is géppisztollyal, persze a vaktöltényes fegy­vert is csak a megadott irányba és fölfelé tartva, ve­zényszóra használhatták. Ez és a látványos pirotechnikai bemutató volt a nap esemé­nyeinek betetőzése, mint él­mény. A legérdekesebb még­is a délelőtti játékos és egy­ben szigorú szereplés, ami­kor megelevenítették a fiúk és lányok az év közben ta­nult elméletet. Minden héten jártak oktatásra: munkásőr szakági képzést kaptak. A bemutató csöppet sem bizo­nyult félelmetesnek, sőt ka­tonásnak sem, igazán mégis nagyszerűen sikerült, mert — egy kis biztatásra vagy is­métlésre — teljesen életsze­rűnek hatott. Az igazoltatás, a „diverzáns” motozása és megbilincselése vagy például „a gépkocsioszlop átkíséré- se a lezárt területen”. FELHÍVTA a gyakorlatve­zető a gyerekek figyelmét arra, hogy itt veszélyes dol­gokról van szó, az ellenség nem tétovázik, hát ennek megfelelően kell eljárni. Óvatosság, határozottság, szervezettség és pontosság szükséges. Nagyon fontos, hogy ha kislány mondja is, „fel a kezekkel!” vagy „ne mozogjon!” akkor sem sza­bad csak úgy mondani, csön­desen, hanem kiabálni kell, ezzel is megfélemlíteni az el­lenséget. Jól belejöttek az if­júgárdisták, a parancsnok sokszor megdicsérte őket mind az elméleti anyag visszakérdezésénél, mind a gyakorlatok után. Tetszett nekem az egész, különösen pedig az, hogy semmi feszélyezettség nem volt a diákokban. Szabadon nevettek, néha ékelődtek is egymással. Látszott rajtuk: szeretik amit csinálnak, ér­dekli őket és nagyon komo­lyan veszik. Megkérdeztem néhánytól, gondolt-e arra, hogy ha felnő, munkásőr lesz? Előbb tanulniuk kell, de ha majd dolgoznak, mun­kásőr lehet belőlük. Egyébként diákként, ifjú­gárdistaként sokat segítenek rendezvényeken, és a köz­rend biztosításában is. a fel­nőttek oldalán. Nem véletle­nül nyerték el a kiváló sza­kasz címet. A negyedikesek most elbúcsúztak, de már itt a legújabb utánpótlás: az első osztályosok. A gyakor­laton részt vettek ők is, sen­ki nem volt félénk, gyámol­talan. A fegyvert mindenki jól szétszedte és összerakta. A LEGRÁTERMETTEBB fiú, Szőke László szakasz­parancsnok, harmadik osztá­lyos. Még egy évig vezeti di­áktársait, a munkásőrök ol­dalán. A kapcsolat észreve­hetően családias, az egy­más közötti is, meg az okta­tókhoz fűződő is. Szeretet és tisztelet köti össze őket a sok tanulás mellett. GEMENCI JÓZSEF T$z*nywg|<lSjii$fiflc egy incipjci Az igar-simontornyai Le­nin Termelőszövetkezet 15 év óta minden év májusának egyik napján tartja az idő­sek, a nyugdíjasok napját. Ilyenkor meghívják őket — családtagjaikat is —, hogy együtt töltsenek egy napot, elbeszélgessenek, találkozza­nak azokkal, kikkel jóban, rosszban együtt voltak, hogy felelevenítsék a múltat. Kétszázötven nyugdíjas gyűlt össze az idén a terme­lőszövetkezet lóversenypá­lyája melletti fák alatt. A szomszédos Pálfáról Lakos József, termelőszövetkezeti elnök jött el a Fejér megyei Termelőszövetkezetek Szö­vetségét Szabó Béláné kép­viselte, Simontornyáról Sza­bó Sándor, a nagyközségi tanács elnöke, Igarból Len­gyel József, tanácselnök vett részt az ünnepségen. Kapoli Imre, a termelő- szövetkezet elnöke beszédé­ben tisztelettel adózott azok­nak a nyugdíjasoknak, akik a nehéz kezdeti időszakban helytálltak, dolgoztak, akik­nek olyan nagy részük van abban, hogy ma jó körülmé­nyek között ünnepelhetnek. Tinódi Sándor párttitkár rö­vid visszatekintése és tájé­koztatása után elismerőleg nyilatkozott azokról a nyug­díjasokról, akik még ma is dolgoznak a közös gazdaság­ban és a háztájiban. A ter­melőszövetkezet vezetősége nevében további jó egészsé­get, nyugodt öregséget kí­vánt nekik. A nyárfák alatt késő dél­utánig folyt a társalgás, be­szélgetés. Közben a termelő- szövetkezet ebéden látta ven­dégül idős tagjait. Ott voltak az alapítók is, például Kiss József, Princzes Pál. Haidin- ger Pál, Nagy István, Né­meth Józsefné és Szabó Pál is. Tizennyolc éves a terme­lőszövetkezet, akkor válasz­tották elnökké Kapoli Imrét is, aki valamennyi tagot név­ről ismer. Megható volt a jelenet, amikor a közelmúlt­ban nyugdíjba vonult tagokat búcsúztatta, oklevelet adott át nekik. A nyugdíjasok ne­vében Pataki Ferencné és Pintér György köszönte meg az ünnepséget, azt, hogy a termelőszövetkezet lehetővé tette számukra, hogy ismét találkozzanak azok, akik éve­ken át együtt dolgoztak, fá­radoztak. A nyugdíjasok a fák alatt keresnek menedéket a tűző nap elől Kapoli Imre, a téesz elnöke búcsúztatja a nyugdíjba vo­nult téesztagokat Valcsó Kirov előadása az oktatási igazgatóságon Bolgár vendégünk, Valcsó Kirov, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága ágit. prop.-osztályának he­lyettes vezetője tegnapi programja, során elsőként a megyei pártbizottság okta­tási igazgatóságát kereste fel, ahol István József igazgató fogadta a vendéget. Valcsó Kirov az igazgató­ság tanári kara, valamint más politikai oktatók számá­ra előadást tartott „A Bol­gár Kommunista Párt ideo­lógiai munkája, eszmei te­vékenysége” címmel. Az elő­adást konzultáció követte. Valcsó Kirov az előadás után István Józsefnek és Benizs Sándornak, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettesének kíséretében megtekintette a megyei mű­velődési központot, a mú­zeumot, az úttörőházat és a Ba b its-emlékiháza t. A program további része­ként vendégünk Paksra lá­togatott, ahol a járás és az építkezés vezetői megmutat­ták neki az erőműépítkezést és az atomlakótelepet. KISZ mb-ülés (Folytatás az 1. oldalról). Kilián-körök feladata, hogy a fiatalokat felkészítse a mozgalmi munkára. Ezeknek a köröknek a munkája a városiban az elmúlt időszak­ban javult, s ez annak is köszönhető, hogy a közép­iskolás körök vezetőit a vá­rosi bizottság rendszesen fel­készíti. A tegnapi ülésen az a megállapítás is elhangzott, hogy a Kilián-körök mellett az egyéni patronálási rend­szer is kapjon megfelelő he­lyet a KISZ-en kívüliek megnyerésében. A nagyüzemekben a KISZ-szervezés színvonalán még tovább kell javítani. Eb­ben a munkában szerepet kapnak az ifjúsági brigádok is. A Kilián-körök vezetői­nek felkészítését kiterjeszti a városi bizottság. A két terület, a város és a járás szorosan összefügg, már csak a bejáró dolgozók nagy száma miatt is. A me­gyebizottsági ülésen megfo­galmazódott, hogy növelni célszerű a munkahelyi és a területi KISZ között a konk­rét 'együttműködést olyan módon is, hogy az alapszer­vezetek és a bizottságok ve­zetői ismerjék meg egymást személyesen. Még mindig nagyon sok az olyan fiatal, aki se a munkahelyén, se pedig lakóhelyén nem vesz részt az if júsági szövetség munkájában. Ezzel kapcso­latban került ismét szóba a szakmunkásképzőbe járó fia­talok helyzete. A három év előttihez képest az 505-ös szakmunkásképzőben példá­ul harmadára esett vissza a KISZ-tagok aránya. Okai kö­zött szerepel, hogy a máso­dik-harmadikosok már mun­kahelyükön lehetnek KISZ- tagök, de az is, hogy az in­tézetben nincs vonzó KISZ- élet. A helyzeten minden­képpen változtatni kell. A vitáiban felszólalt min­den meghívott vendég, köz­tük K. Papp József, a me­gyei pártbizottság első titká­ra is. Kiemelte, hogy az út­törő után a munkásfiatalok­nak a szakmunkásképző in­tézetben kell megtanulniok á mozgalmi munkát és tűrhe­tetlen, ha ehhez nem kap­ják meg a kellő segítséget az iskolai pártszervezettől és az osztályfőnöktől. Szólt még arról is, hogy a KISZ-építés sikere döntő mértékben at­tól függ, mit tud adni a szövetség a fiataloknak, ho­gyan képviseli érdekeit, mekkora tekintélye és mi­lyen tömegbefolyása van a fiatalok között. A szervezeti életben dif­ferenciáltan kell foglalkozni a fiatalokkal, nem várható el ugyanolyan aktivitás nyá­ron a diákoktól és idény­munkák idején a mezőgaz­daságiban, mint más idősza­kokban. Le kell győzni a még fellelhető kényelmessé­get és felkelteni a fiatalok­ban a politikai érdeklődést. Ehhez pedig a módszerekben változatosságra és rugalmas­ságra van szükség. A vita további részében szó esett még arról is, hogy a fizikai dolgozók körében kell növelni a szervezettsé­get, de nem szabad meg­feledkezni az értelmiségről sem, főként nem a mérnö­kökről, közgazdászokról. Leg­nagyobb részük már közép­iskolában vagy egyetemen volt az ifjúsági szövetség tagja. El kell érni, hogy mind nagyobb számban tér­jenek vissza azok, akik va­lamilyen oknál fogva kima­radtak. A megyei KISZ-bizottság a beszámolókat elfogadta és döntött arról, hogy a felve­tődött tisztázatlan kérdése­ket a nyári vezetőképzésen fogják a KISZ-vezetőkkel megbeszélni. A második napirend az idei első és második értékelő, illetve vezetőségválasztó tag­gyűlések tapasztalatainak megtárgyalása volt. Az anyag ismertetésére, amit a megye­bizottság elfogadott, még visszatérünk. A továbbiakban megtár­gyalta a megyei KISZ- bizottság a VIT-re való fel­készülés megyei feladatter­vét, a tájékoztatót a diák­napokról és más kérdéseket. Végezetül a megyebizott­ság tagjai meglátogatták az országjáró diákok találkozó­ját Sötétvölgyben. Kijelölték az M7-es autópálya utolsó szakaszának nyomvonalát A magyar—jugoszláv köz­lekedési állandó bizottság szakértői munkabizottsága csütörtökön és pénteken Za­la megyében tanácskozott. A KPIM közúti főosztálya, valamint a Horvát Szocialis­ta Köztársaság tengerészeti, közlekedési és távközlési mi­nisztériuma szakértőiből álló munkacsoport az M7-es autópálya, illetve az E71-es nemzetközi főútvonal Nagy­kanizsa és Jugoszlávia Vá­rasd közötti szakaszának megépítéséről, annak elő­készítéséről tárgyalt. A szakértők megállapod­tak a megépítésre kerülő út­szakasz nyomvonalvezetésé­ről. Eszerint a nemzetközi közúti közlekedésben mind nagyabb forgalmat bonyolító M7-es, illetve E71-es autó­pálya Nagykanizsát is kike­rülve, a magyar és a jugo­szláv területen a lakott he­lyeken kívül vezet Varasdig. A magyar—jugoszláv köz­lekedési állandó bizottság a nemzetközi autópálya nyom­vonalvezetésének meghatá­rozása alapján magyar és jugoszláv tervezők bevonásá­val elkészíti az út és az új határátkelő állomás tanul­mánytervét, almelyet kor­mánybizottság elé terjeszte­nek. Az út építésének idejé­ről később döntenek.

Next

/
Thumbnails
Contents