Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. május 3. Moziban: Lúdas Matyi A magyar rajzfilmezők sikeres alkotók. Igaz, nem találták meg saját hangjukat, de tehetségesen adaptálták a világ rajzfilmgyártóinak bevált ötleteit. A Lúdas rendezője, Dargay Attila találta ki Gusztávot, közreműködői közül Nepp József a Mézga és a Bubó-filmek írója Jankovics Marcell a János vitézt rendezte. A néhány éve divatos szecessziót már nem sikerült a János vitézbe oltani, s a jó- szándék nem segített a Hugó, a vízilón sem: nyomtalanul eltűnt a köztudatból. Most olyan filmet akartak készíteni, ami a tévé után a moziban is meghozza a magyar rajzfilm sikerét. Alapanyag biztosítva — Fazekas Lúdas Matyija. Eszközül a békebeli mesekönyvek képi világa alkalmaztatott, ami senkit nem hajt fejtörésbe, egyszerű, tiszta, édes. A várt eredmény nem marad el: a közönség nagyobb része elégedett Lúdas Matyi- val. Ki hiányolja a rajzfilmből a furcsát, különöset, meghökkentőt? Bármilyen furcsa is, a gyerekek. Már amelyik fantáziáját még nem kötöte meg a rossz képeskönyvek sablonvilága. Ök örülnének a színes, eleven rajzok játékának, annak, ha olyasmi történik a filmen, ami sehol máshol — még a képzeletben sem! — lehetne. • A gyerekek persze így is örülnek, mert a mesefilm hiánycikk, és a Lúdasnak amúgy is „izgi” a története. Természetesen nem kérik Kiállítás Népi gyermekjátékok A mai gyerekek már csak mesékből, elbeszélésekből emlékezhetnek azokra a játékokra, amelyeket szüleiknek nagyszüleik saját kezűleg készítettek. A lassan feledésbe merülő játékok megmentésére indított akciót a Béri Balogh Ádám megyei múzeum és a szekszárdi városi úttörőház. Közös népi gyermekjáték-pályázatukra megyénkből 19 iskola 107 tanulója, összesen 184 pályamunkával nevezett. A beküldött játékokat több kategóriában bírálták el. A legszebb kollekcióért Falatin János, sióagárdi nyolcadik osztályos diák kapott első díjat. A bírálóbizottság további három kollekciót jutalmazott. A legszebb babáért járó első díjat Kovács Ágnes első osztályos tanuló, szintén Sióagárdról és Páczel Gabriella, a pári általános iskola második osztályos tanulója kapta. A babákra összesen tíz díjat adtak, közülük is ki kell emelni a tamási ráczvölgyi általános iskola diákjainak beküldött pályamunkáit. A csoportjáték-eszközök öt díjat vittek el. Első a kategóriában a szekszárdi úttörőház honismereti szakköre lett. A játékok hitelességéért adott nyolc díj közül Gyulasi Anikó, kocsolai és Hadikfalvi Andrea, nagymányoki tanuló kapott első díjat. A gazdasági eszközök kategóriában az első díjjal kitüntetett Büttl Béla paksi, hetedik osztályos úttörő lett. A különböző díjak mellett öten jutalmat kaptak. Május 1-én délután, a szekszárdi úttörőházban dr. Szilágyi Miklós, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg a beérkezett pályamunkákból készített kiállítást. A megnyitó érdekes színfoltja volt a sióagárdi gyermek-néptánccsoport műsora; az ősi, sióagárdi népi gyermekjátékokat tanították meg a kiállítás megnyitójára eljött úttörőknek, kisdobosoknak. A kiállítást az érdeklődők május 16-ig tekinthetik meg. Jövő héten a Jeremy című, a cannes-i filmfesztiválon díjat nyert amerikai filmről írunk. számon a forgatókönyv íróitól hogy jól odafigyeltek-e Fazekas Mihályra, s az elbeszélő költemény mondanivalójára? Azt sem morogják — mint mi, néhányan a felnőtt rajzfilmkedvelők közül — hogy sajnos, a magyar rajzjátékfilm harmadik nekiveselke- désre 6em született meg. Igaz a próbálkozás tétje ezúttal a siker volt. Az sikerült is. —S Rádió: Ami 90 percbe belefér Volt idő, amikor bajosan lehetett volna elképzelni egy zenével kombinált politikai magazint. Most már könnyű, ami a rádió „168 óra” című műsorának köszönhető. Bizonyság rá a legutóbbi, április 30-i adás is. A hét 10 080 percének színes, eleven visszatükröztetésére Ipper Pálnak, Mester Ákosnak és kollégáiknak pontosan 90 perc áll rendelkezésükre. Ez elég volt ahhoz, hogy meghallgathassuk Ipper magán- véleményét a nyugati kommunistaellenes kampányról, értesüljünk az üzemi demokrácia helyzetéről a Taurus- gyárban, játsszon a Piramis együttes, szóba kerülhessenek az emeletes autószervizek és a hallgatók véleménye a szervizszolgáltatásokról, értesülhessünk a Karolina úti útépítési állapotokról, továbbá Zulfikar Ali Bhuttóról, aki eléggé el nem ítélhető módon megissza a whiskyt és nem borotváltatja a fejét. További hallgatói hozzászólás után képet kaptunk a május 1-i majálisok kezdetéről, zenét hallgathattunk és együtt aggódhattunk a ráckevei Du- na-ág horgászaival és a Károlyi kert lakóival közgondokon. Ezután Lamberto Gar- delli vezényelt, hírek következtek, Kulcsár István guya- nai találós kérdése és az előző héten megkezdett „történelmi tudatvizsgálás folytatása, majd ismét zene, továbbá Földi Iván jegyzete a fürdődíjak emeléséről. Helyszíni tudósítás zárta a sort arról a bizonyára hangulatos estéről, melyet Hofi Géza rendezett mindazok tiszteletére. akikről jót mondott, de még inkább rosszat. Komlós Jánosnak igaza volt, a szűk nézőtéren aligha akadhatott mindenkinek hely. Valószínűleg ezért nem jutott meghívó lapunk egyik munkatársának sem, akivel a neves kabarésztár jó ideig tartotta a felettébb egyoldalú hadiállapotot. (Természetesen nem panaszként mondva!) A „168 óra” eleven műsorát a telefonhozzászólások egy részének ismertetése zárta. Ha nagyon sok hallgató már adás közben nem sajnálja a fáradtságot és tárcsázni kezd, hogy elmondhassa véleményét erről-arról, az a közérdeklődés jele, amire a „168 óra” vitathatatlanul rászolgált.-s -n * Iiameretlasra S Megjelent a Tolnai Könyvtáros MIUTÁN két kerékpáromat magukat meg nem nevezett honfitársaim már hosszabb ideje kölcsönvették, kénytelen voltam egy harmadikat vásárolni. Ezt most én használom. Meddig? A sors kiszámíthatatlan... Úgy látszik különösen kedvel engem, mert választása ismét az ideiglenesen nálam lévő kerékpárra esett. Az ön jóvoltából — hogy is szólítsam? — ...Uram! És én, én nem találok szavakat, annyira meghatott ez a bizalom, hogy a végrehajtás finomságáról ne is beszéljek, ön... tehát... Uram, avatott kézzel nyúlt a biciklihez: amint ez mindjárt látszott, első és hátsó világításra volt szüksége. Milyen megértés és lelkierő kellett ahhoz, hogy az egyik kerékpárról az első, a másikról a hátsó világítást vegye magához! önnek van stílusa! Mindezt a szemem előtt: többször kinyitottam az ablakot, kémlelve, mennyire esik, mert kerékpárral akartam menni. Egyszóval nem akartam megázni. De ön, ön nem kímélte magát, egészségét szeme láttára képes volt megőrizni hidegvérét: nem • feszegette fogóval, nem törte le, hidegvágóval sem próbálkozott. Egyszerűen: meglazította ‘a csavarokat, és a krómozást kímélve nagy körültekintéssel emelte el a bicikliről a lámpafejet. Hogy a másik kerékpárt nem helyezte át a térben — a zár ugyanis nyitva volt — és nem is zárta le rosszindulatúan, eldobva, vagy gyűjteményéhez csatolva a kulcsot, az egyenesen megható, uram! SAJNÁLOM, hogy személyesen nem ismerem. Ez az ön hibája! Miből állt volna felcsengetni? Ott a névtábla a biciklin. Higgye el, én megértem, hogy nagyobb szüksége van ezekre az alkatrészekre. Olyan körülményes a boltban kényelmetlen sorban állással hozzájutni! Pláne, ha éberek az elárusítók. Tehát, ha valamire szüksége volpa még, keressen meg! Megbeszéljük! Addig is a viszontlátásra! Szakmai kiadványhoz illően lényegre törő, tömör tartalommal jelent meg a Tolnai Könyvtáros idei első száma. A bevezető cikkben Lovas Henrik, a megyei könyvtár igazgatója, a fontos közművelődési intézmény idei célkitűzéseit összegezi. Pacsai László igazgatóhelyettes adatokkal bőségesen dokumentált tanulmánya számot ad a megyei könyvtári hálózat helyzetéről, eredményekről és felszámolandó hiányosságokról egyaránt. Ezekből kitűnik, hogy tavaly a megyei közművelődési könyvtárakban egy lakosra 3,2 kötet, egy olvasóra pedig 24,8 kölcsönzött kötet jutott, ami kerekítéssel annyit jelent, hogy a 44 817 beiratkozott olvasó mindegyike havi átlagbankét kötet könyvet olvasott el. Hasonlóan gazdag adatok birtokában dr. Dán Mihályné, a szakszervezeti könyvtár- hálózat eredményeit és gondjait elemzi. Érdekes Lázári Ágnes munkája, amely a megyei múzeum könyvtárának bemutatásával foglalkozik. Tateni hasonlóra a megyei levéltárral kapcsolatban is, melynek könyvtára tudomásunk szerint nemcsak még gazdagabb, hanem sok ritkaságot is tartalmaz. Az „Arcképek” immár szokásossá vált sorát Virág F. Éva Bábel Ernőné, nagymányoki községi könyvtárossal folytatott interjúja szaporítja. Nagy érdeklődésre tarthat számot dr. Kisasszondy Éva tanulmánya Garay Jánosnak, a megyei levéltár által nemrég megvásárolt leveleiről. A Tolnai Könyvtáros adottságai közt itt természetesen csak figyelemfelkeltésről lehet szó. A 113 levél kötetben való megjelentetését remélhetőleg a szerző elmélyült filológiai és irodalomtörténeti kísérőszövege vezeti majd be. Érzésünk szerint a Tolnai Könyvtáros jelenlegi száma minden eddiginél átgondoltabb szerkesztésű és sikerült benne megtalálni azt a hangot, mely nem a szélesebb nagyközönség, de ugyanakkor változatos szakképesítésű olvasók részére készülő kiadványoknál iránymutató lehet. kockára téve sok száz ablak KOLOSZÁR GÁBOR Ián érdemes lenne sort kerí(ordas) Tv-napló Köszöntő Húsz éve kezdődött a rendszeres műsoradás, húsz éve ülünk a készülék előtt — valljuk be, észre se vettük, hogy elröppent ez a húsz esztendő. S közben örültünk és bosszankodtunk, elismerően bólogattunk, vagy kedvetlenül csóváltuk a fejünket, de azért csak ültünk a készülék előtt, néha egyszerűen azért, mert tetszett, amit kaptunk, máskor csodára várva, ami vagy bekövetkezett, vagy nem. Húsz év alatt közügy lett a tv, mindenkinek van róla véleménye, mindenki tudja, hogyan lehetne jobb, ami azt jelenti, hogy va- lamennyiőnké, s ma már el se tudnánk nélküle képzelni az életünket. Mindennapi vendégünk? Inkább családtag, s szigorúságunk, elnézésünk, de szeretetünk is a családtagnak szól. Az ünnepi műsort „Önök kérték”, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a levélírók tízezreit illeti a dicséret és az elmarasztalás a műsor erényeiért és gyengeségeiért. A szerkesztők és a rendező igyekezett úgy válogatni a kívánságok ezreiből, hogy azok se bosszankodjanak, akik egyszerűen csak jó műsort kérnek, hétről hétre, kereken húsz év óta. A műsor megtette, amit megtehetett, két órába ugyanis nem fér bele minden kívánság, ugyanakkor viszont két óra nagyon nagy idő, amit egyenletes színvonalú műsorral kitölteni igazán nem könnyű. Ebben az esetben az arány jó volt: sok ötlet váltakozott, kevés ötlettelenséggel, s valószínűleg az utóbbiakat is ki lehetett volna iktatni, ha bátrabban nyúlnak ahhoz, ami ma már a tv történelme, s ha a szórakoztató jelleget nem szűkítik le ennyire. így is jól szórakoztunk, egy megjegyzést azonban nem akarunk elhallgatni — ünneprontás nélkül. Egyre gyakrabban tűnnek fel a képernyőn színész-gyerekek, unokák, vagy asszisztálhatunk ambiciózus tv-bemondók mellett, akik ilyen vagy olyan téren hívják tanúnak a nézők millióit. Az ügyetlenül csetlő-botló fiúcska várjon húsz évet a fellépésével — esküszöm megvárjuk! — s megvárjuk az unokákat is. CSÁNYI L. Bemondó-ügyben A szaklapnak is tekinthető Rádió-Televízió Újság szinte rendszeresen közöl olyan véleményeket, amelyekből megtudhatjuk, hogy a hozzáértő — és a szakmát magas fokon művelő — elméleti, gyakorlati embereknek mi a véleménye a tv- és rádióbemondók stílusáról. A sok okos szó közös jellemzője, hogy azt a bemondót látjuk, halljuk szívesen, de mondhatni — szeretjük, aki közvetlen, de nem közvetlenkedő, aki az egyéniségét mértéktartóan adja az egyébként száraz, tényközlő munkájához, aki természetesen közli velünk azt, ami éppen a dolgok rendjéből következik. A természetességhez hozzátartozik persze a tévedés lehetősége is. A hiba kijavítása is magától értetődik és az sem baj, ha abban is tükröződik az egyéniség — a korábban említett mértéktartással. Nagyon zavaró azonban, ha a „gondos” előkészítettséget sugárzó „közvetlenség” során hibát hibára halmozva — hovatovább dadogássá, kapkodó helyesbítéssorrá változó — szóáradattá duzzad annak a különben egy-két mondatos ténynek a közlése, hogy most mi következik. (Ilyenkor fordulhat elő az, hogy pontosan, jól mondott szöveget „helyesbítenek”.) Feltételezhető, hogy egy hiba még a rutinos műsorközlőt is megzavarja, kibillenti az amúgy is nagy figyelmet igénylő — és minden bizonnyal drukkal járó —, de a dolog természetéből fakadóan a nyugalom látszatát kívánó állapotából. Mennyire így lehet ez annál, aki sorozatosan követi el a bakikat. Mert van ilyen tv-bemondó. Mégis, nap nap után megjelenik a képernyőn és szinte minden alkalommal melléfog. Eleinte derűsen fogta fel az ember, később sajnálta, ma már — különösen ünnepnapon — bosszantó. Kár pedig, mert ha jó barátra — vagy még inkább szinte családtagnak számító valakire, mint például a televízió — bosszús az ember, az mélyen gyökerező, lassan múló nyomot hagyhat. Távol áll a tanácsadás szándéka, de mégis idekívánkozik: nem tenne jót ilyenkor egy kiadós pihentetés? Mint néző mondom: én szívesen venném. Azt sem bánnám, ha nem közölnék velem, hogy ma este mit kell (!) még megjegyeznem. (Merthogy egy este ezt többször is elmondták a műsor ismertetése során, csak éppen azt nem tették hozzá, amit jó öreg tanárom 6oha nem mulasztott el: „a gyengébbek kedvéért”.) (!. i.) Könyv A maja papok titkai Valószínűleg a Kossuth Könyvkiadó vezetőit is meglephette, hogy immár harmadik kiadásban és 53 ezer példányban volt érdemes megjelentetni V. A. Kuzmicsev: A maja papok titkai című, szépen illusztrált könyvét. Kuzmicsev könyve bizonyítéka annak, hogy a legelvon- tabbnak tűnő témák iránt is lehet közérdeklődést kelteni, ha azt valaki megfelelő formában teszi. A jó tollú szerző egy óriási, de egyelőre még kérdőjelekkel teli múltú kultúra, a maják által az utókornak feladott legnehezebb rejtvény megoldását meséli el. Azt, miként fejtette meg egy fiatal, szovjet tudós — Jurij Knorozov — a maják írását. Ez az egész tudományos életet lázba hozó felfedezés természetesen nem ment máról holnapra. A „rejtvényfejtés” szórakoztató elbeszélése mellett Kuzmicsev arra is szakít időt, hogy a civilizáció teljes múltjával megismertesse az olvasót. Módszere sajátos. A szakelőadást a kötetben több helyen színes novellák sora töri meg. A szerző nem azt állítja, hogy ami ezekben foglaltatik. így történt. Csak annyit, hogy így is történhetett, amivel bajos vitatkozni. A könyv ezek kihagyása árán is folyamatos és élvezetés olvasmány. O. I.
