Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
1917. május 27. ^PÚJSÁG 5 Mi követi az önkritikát ? A Képcsarnok Vállalat huszonnyolc éves, a szekszárdi fióküzlet — Szi- nyei Merséről nevezték el — csak öt. Gondjaik teljesen egyformák, s ha a „nagynak” akad olyan is, ami nem sújtja a „kicsit”, éppen elég helyi gond akad az üzletben, a szekszárdi csinos kis boltban. Csinos? Mindjárt megállhatunk. A tetszetős üzlet- helyiség felújításra szorul. Télen majd megfagynak benne az alkalmazottak, új fűtőtesteket kell beszerelni. Festés, mázolás is kellene, és aki közelről nézi a tárolószekrényeket, meglátja, amit nem kéne: hogy puposodika funér. A Képcsarnok Vállalat elhatározta a bajok orvoslását, csak a végrehajtáson a sor. Hogy mikor? Ezt az üzlet dolgozói is szeretnék tudni. NYILVÁNOS titok Kulturális közéletünk egyik legnagyobb port felverő vitája az elmúlt években ,,'kér- csarnok-ügy” címmel bonyolódott. Ahogy mondani szokták, „kiborult a szennyes”, az alkotók és kereskedők problémájából kiderült, hogy a két fél közötti viszony tisztázatlanságai, a gyakori visz- szaélések végeredményeként a Képcsarnok közvetítette művek művészi értéke és ára nem mindig volt arányos, a visszaélések sújtották a művészeket, a vásárlókat — időnként még a Képcsarnokot is. A vita csitulása óta a helyzet változásáról csak a Képcsarnok üzleteinek kínálata vallott — és árulkodott a vállalat gondjairól. Nyilvános titkokat tárt fel a Képcsarnok igazgatóhelyettese vállalatunk termelési tanácskozásán. Kevés a művészi alkotás, komyadozik a színvonal, kialakulóban a konkurrencia. Részlet az igazgatóhelyettes beszámolójából: „A vevőigények teljes figyelmen kívül hagyása a festők részéről azt is eredményezte, hogy mindazon festők, akik olyan kvalitásos művék létrehozására képesek, amelyet a közönség igényel, ma már nem adnak be a képcsarnoki zsűrire, hanem műtermeikben fogadják a vásárlókat és ilyen mpdon egy nagyon jelentős volumenű, vállalaton kívüli értékesítés alakult ki az ország minden táján.” Csak a gondolatmenet bámulatos fordulatára hívom fel a figyelmet: tudniillik, hogy a festők, akik figyelmen kívül hagyják a vevők igényeit — most nagyon jelentős üzleteket kötnek — természetesen vevőkkel — a műtermükben... Vajon nem arról van inkább szó, hogy a Képcsarnok által vélt „vevőigény” nem azonos a vevők igényével, s azt a művészek jobban ismerik, mint a vállalat üzletkötői? MIÉRT NINCS? Nincs grafika-, kisplasztika-, bútorválaszték, csak a fővárosban lehet iparművészeti kárpitot vásárolni — így a szekszárdi panaszok. A Szinyei Merse-terem vezetője, Füredi Ferencné még hozzáteszi, hogy bár kéthetente kellene árut kapnia, az 1977-es év első negyedében mindössze kétszer kapott. Pedig a tavalyi tervet sem sikerült teljesíteni — 97 százalékot értek el — és az idei terv még a tavalyinál is magasabb. Most például húsz grafikát adhatott volna el egy közületi vásárlónak, de annak az üzlet választéka nem felelt meg. „Mindössze negyvenöt grafikánk van, ebből huszonöt eladhatatlan” — mondja. Festmény ? Erre vonatkozó idézet a termelési tanácskozás beszámolójából: „Mindig oda küldünk valami anyagot, ahol arra éppen égetően szükség van.” Mindenesetre örömteli dolog, hogy manapság már számos helyen festményekre is „égető a szükség”. De nagy az igény minden más képző- és iparművészeti alkotásra, mert az emberek egyre inkább szeretnék karnyújtásnyira tudni a szépet, esztétikusát. És nem érik be akármivel. A PIACI HELYZET „Valamikor a Képcsarnok Vállalat fiókjai az iparművészeti. vagy ami talán jobb megfogalmazás: a lakáskultúra fogalomkörébe tartozó cikkek vonatkozásában — túlzás nélkül mondhatom — konkurrencia nélkül, gondmentesen tevékenykedhettek a piacon. A belkereskedelmi üzletekben lévő hasonló rendeltetésű tárgyak sem minőségben, sem formában nem versenyezhettek azzal, amit mi kínáltunk. Ez a helyzet az utóbbi időben kezd alapjaiban megváltozni. A piacon megindult a verseny a vevőért.” — olvassuk az igazgató- helyettesi elemzésben. A verseny minket — vevőket — szolgál, főleg mert az áruházakban, ajándékboltokban vásárolt tárgyak olcsóbbak mint a képcsarnokiak. Manapság a képcsarnoki áruknál már illúziónk sincs, hogy egyedi terméket kapunk. A Képcsarnokban az „árak emelkednek, a szériák nagysága ma már végtelen, a választék szűkül...” Az sem ritka hogy, amit a Képcsarnok boltjaiban 150 forintért árulnak, az a bőrkarkötő a szomszédos áruházban — például Szekszár- don, a Korzóban — nyolcvan forint. Ugyanaz az áru! Az önkritikus hangú értékelés remélhetőleg nem marad hatás nélkül, még akkor sem, ha az igazgatóhelyettes, aki elmondta — időközben elkerült a Képcsarnok Vállalattól. (Magasabb beosztásba, a félreértések elkerülése végett.) Az üzleti szellem átértékelésére, a művészekkel való újfajta, termékeny kapcsolat létrehozására, jó szervezési ötletekre van szükség „képcsarnokék” házatáján. Az igyekezet jelei: a Szinyei Merse-terem vezetőnője valamennyi szekszárdi vállalattól elkérte a szocialista brigádok címét, hogy meghívhassa őket a kiállításokra. Vidéki — paksi, kölesdi — bemutatókat is tervezett. Egyikből sem lett semmi idáig. Hogy miért nem? A vállalat sokallotta a brigádokat, ennyi meghívót nem kívánt csináltatni. A bemutatókra nincs szükség, hiszen amúgy sincs elég bemutatnivaló — üzenték. Mit mondhatunk erre? Szekszárdon és a környékén hamar megkedvelték az emberek ezt az üzletet. Fü- rediné és munkatársai szeretnék, ha még többen kedvelnék — végső soron „zsebükre megy” a dolog. Persze, arról se felejtkezzünk el. hogy ez az üzlethálózat arra rendeltetett, hogy kapcsolatot teremtsen alkotó és befogadó között, segítse a művészt és minél több műpártolót neveljen. Feladatait — ha úgy tetszik, kötelességeit — előbb- utóbb számon kéri. nemcsak a közvélemény. VIRÁG F. ÉVA * Rozanits Tibor művével díszített emléklap is „jár” a Képcsarnok-kiállításokat megtekintő szocialista brigádoknak Gyermeknapi ajándék Óvodai KRESZ-park DombAwőron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári 5. számú óvodában a napokban megható ünnepségre került sor. A résztvevők többsége — mintegy száz csillogó szemű apró gyermek — nagy izgalommal várta, hogy birtokba vehesse azt a KRBSZ-parkot, melyet a városi Közlekedésbiztonsági Tanács javaslatára, széles körű társadalmi munkában készítettek el a szülők, a különböző munkahelyek dolgozói. Az elkészült KRESZ- p'arkban Dombóvár óvodáinak valamennyi nagy- csoportosa megtanulhatja a gyalogos közlekedés szabályait. Nem kétséges, hogy ennek jótékony hatása a későbbiek folyamán érezhető lesz. Hiszen a cél a gyermékbalesetek teljes megszűnése. Magyarszéki Endre A vb tárgyalta Tamásiban Az első napon még sokan megszegték a szabályt Építési engedély melléképületekre is A tamási Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága szerdán tartott ülést. Elfogadták azt a határozatot, amelyben engedélyhez kötik Tamási belterületén a melléklétesítmények építését is. Az intézkedésre községrendezési szempontból volt szükség. A Tamási járási Rendőr- kapitányság Közrendvédelmi Alosztálya beszámolt Tamási és Pári közrend és köz- biztonsági helyzetéről. A beszámolóból kiderül, hogy még mindig sokszor okoz gondot, hogy a sértettek nem gondoskodnak megfelelően a tulajdonukat képező anyagi javak, eszközök védelméről. Különösen áll ez a kerékpárokra, amelyeket őrizetlenül hagynak, szinte prédaként a tolvajoknak. Sor került az állategészségügy helyzetének értékelésére is. Szükség lenne a községben a régóta tervezett új kényszervágóhídra, amit 1976-ban elkezdett építeni a községi tanács — helyi szervek és a megyei tanács támogatásával —, de újabb keret hiányában nem tudják befejezni a hátralévő belső munkálatokat. íMint az országban bárhol, Tamásiban is sok gondot okoznak a kóbor kutyák. Hetvenhat ebtulajdonos két írásbeli értesítésre sem jelentkezett védőoltásra kutyájával. Az állategészségüggyel kapcsolatos határozatok között szerepelt a vásártér bővítése is. Ax autókat a rendőr bácsiktól kapták Tankolni is leheti
