Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

/'tolnaN , 2 KÉPÚJSÁG 1977. május 20. (Folytatás az 1. oldalról) Államokban, — és másutt —, és még uralmon van egy ma­roknyi terrorista, fasiszta csoport Chilében. Még létez­nek az úgynevezett feszült­séggócok a Közel-Keleten és a világ más térségében. Még nem tudtuk elérni, hogy a megegyezésre való törekvés hassa át a kormányokat, mert még léteznek olyan politikai, ellenforradalmi erők, ame­lyek a hidegháborúra, a ha­ladás és a kommunizmus erői elleni aknamunkájuk sikeré­re számítanak. Közel 45 hónapja annak, hogy ezek az erők felhábo­rító módon beavatkoztak Chile belügyeibe és hatalom­ra juttattak és neofasiszta csoportot. Árulók, haza­árulók voltak azok, akik 1973. szeptemberében meg­ölték Allende elnököt, meg­gyalázták Chile népét és bir­tokba vették Chile és népe felett az uralmat. Pinochet a legkegyetle­nebb terror rendszerét te­A chilei nép Chile népe nemcsak el­méletben ismerte a szabad­ságot, hanem a valóságban, hisz 1970 ősze és 1973 ősze között, a népi egység kor­mánya idején, szabad és függetlenségre törő állam polgáraiként éltek és dol­goztak. Mi abban az időszakban, önökkel együtt, az egész emberiség sikereként köny­veltük el a Salvador Allen- de elvtárs által vezetett né­pi egység hatalomra jutását, örültünk annak, hogy eb­ben az egységben aktív sze­repet vállaltak a kommu­nisták, a szocialisták, a ha­ladó polgári pártok és moz­galmak Ez a valóban szé­les körű összefogás tette le­hetővé, hogy a nép a forra­dalmi kormány mellé áll­jon. Azt is tudjuk, hogy ebben a harcban még nagy meg­próbáltatások várnak a chilei hazafiakra és forra­dalmi pártjára, a Chilei Kommunista Pártra. A Chi­lei Kommunista Párt meg­alakulásának első percétől kedve következetes harcot folytat Chile függetlensé­géért, a haladó pártok, tár­sadalmi szervezetek és moz­galmak egységéért, a chilei nép felemelkedéséért. A chilei dolgozók alapvető ér­dekeiért folytatott harcával kivívta a dolgozók elismeré­sét és támogatását, s min­denkor élvezte a nemzetközi munkásmozgalom forradal­mi osztagainak — köztük a magyar párt — rokonszen- vét és szolidaritását. Sarlós István ezután rá­mutatott: remtette meg: a népi hata­lom tisztségviselőinek, kom­munistáknak, szocialisták­nak, párton kívüli aktivis­táknak és egyszerű szimpati­zánsoknak ezreit megölték, az általa létrehozott koncent­rációs táborok és börtönök kísértetiesen emlékeztetnek az európai elnyomás legsötétebb korszakára. Kedves Corvalán elvtárs! Átérezzük azt, ami ma Chi­lében van. Az ellenforrada­lom nálunk ugyanúgy gyil­kosságokkal került hatalom­ra 1919-ben. mint önöknél, 54 évvel később, 1973-ban. Ura­lomra kerülése óta Pinochet programjai, intézkedései kí­sértetiesen emlékeztetnek ar­ra, amit nálunk Horthy Mik­lós és a magyar uralkodó osztály tett 1919-ben és ezt követően 25 éven át. Tetteik arra vallanak, hogy a fasiz­mus sem céljait, sem módsze­reit tekintve, nem változott. Az maradt ami volt: az im­perializmus szekértolója és az emberi haladás ellensége. nem felejt A nemzetközi imperializ­mus összehangolt támadása Chile alkotmányos rendje, törvényes kormánya ellen a világ minden jóérzésű em­berének felháborodását és tiltakozását váltotta ki. A fasiszta fordulatot követően, szinte napok alatt széles szolidaritási mozgalom bon­takozott ki világszerte. Eb­ben a világméretű szolida­ritási mozgalomban jelentős szerepet töltenek be a szo­cialista közösség országai, elsősorban a Szovjetunió. A szocializmus erői minden rendelkezésükre álló eszközt és erőt felhasználnak arra, hogy támogassák Chile né­pének szabadságharcát, s hogy megmentsék azok éle­tét, akikkel a katonai dik­tatúra le akar számolni. Jogunk van ahhoz, hogy ily módon beleszóljunk a vi­lág sorsának alakulásába, mert hazánk szocialista fej­lődése igazolja: tudunk élni a szabadság teremtette le­hetőségekkel. Magyarorszá­gon rend és nyugalom van. Dolgozó népünk magáénak vallja a terveinkben kitű­zött feladatokat és eredmé­nyesen megoldja azokat. Büszkék vagyunk arra, hogy a hazánkban Csepelen kezdeményezett munkaver­seny nemzetközi méreteket öltött, s hogy a nálunk meg­tett első lépést követték ba­rátaink is: több és főként jobb munkával készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak megünneplésére — mon­dotta. Ezt követően hangoztatta: Visszafordíthatatlan - társadalmi haladás Világméretű a küzdés a gyarmatosítás ellen. És bár vannak és lesznek még fe­szültségek a világpolitiká­ban, kétségtelen tény, hogy az erőviszonyok tartósan és visszafordíthatatlanul a tár­sadalmi haladás, a szocializ­mus és a béke erőinek javá­ra tolódtak el. Nemzetközi összefogásnak köszönhető, hogy 1975-ben Európa népeinek képviselői földrészük biztonsága érde­kében egy záróokmányt ír­hattak alá Helsinkiben. A vi­lág népeinek közös küzdelme tette lehetővé, hogy a béke fennmaradjon Európában, s most újabb találkozóra, a belgrádira készülhessünk. Mi a Helsinkiben aláírt záróokmányt nem formáli­san fogadtuk el, mint né­hány kapitalista ország. Ma­gyarországon is — éppúgy, mint a többi szocialista or­szágban — a párt és a kor­mány politikai kötelességé­nek tartja, hogy az egész la­kosság ismerje az aláírt ok­mány szövegét, s arra tö­rekszik, hogy mind kül-, mind pedig belpolitikai te­vékenységével biztosítsa a közösen kidolgozott elvek valóra váltását. Békére és együttműködés­re van szüksége Európának. Arra van szükségünk, hogy a népek biztonságban és fé­lelem nélkül éljenek. Arra, hogy mindenki tartsa tiszte­letben a záróokmány állás- foglalását az egymás bel­ügyeibe való be nem avat­kozás vonatkozásában is. Erre nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet, mert hóna­pok óta kísérleteket tesznek egyes kapitalista országok vezető politikusai arra, hogy számon kérjék tőlünk az em­beri jogok tiszteletben tar­tását. A világ népeinek közösen kell fellépniük a fasizmus erői ellen a koncentrációs táborokban fogva tartott em­berek kiszabadításáért. Ma itt üdvözölhettük a vi­lág népei fellépésének hatására e táborok egyiké­ből kiszabadult Corvalán elvtársat. Corvalán elvtárs a népi hatalom vérbefojtását követő idők nehéz megpró­báltatásait elvhű, kommu­nista helytállással viselte. Rendíthetetlen, bátor maga­tartása — amelyből harcos­társai erőt merítettek —, meghátrálásra kényszerítet­te a fasiszta juntát, kiváltot­ta a szabadság, a demokrá­cia és a szocializmus hívei­nek elismerését szerte a vi­lágon. A chilei népet nem lehet megtörni Pinochet fasiszta katonai klikkje, amely mindmáig ke­gyetlen terrorral, a legbru- tálisabb módon nyomja el a chilei népet, nem tudta meg­törni a chilei nép szabadság­vágyát, a latin-amerikai föld­rész legsötétebb diktatúrájá­val szembeni ellenállását. Rendkívül nehéz, bonyolult körülmények között, a nagy veszteségek ellenére is ren­dületlenül folytatja állhata­tos harcát a zsarnokok ellen. Nagygyűlésünkön külön is köszöntjük e harc élcsapatát, a Chilei Kommunista Pár­tot, amely mélyen gyökere­zik a chilei munkásosztály­ban és népben! Üdvözöljük a népi egység korszakának ma illegalitásban, vagy kül­földön működő haladó szel­lemű pártjait és mozgalmait. Bizonyosak vagyunk abban, hogy nincs távol az az idő, amikor a chilei nép ismét kezébe veheti saját sorsának irányítását. 1920-ban a nem­zetközi proletariátus nagy vezére, Lenin mondotta a Magyar Tanácsköztársaság­ról: „...az első elveszett Ma­gyar Tanácsköztársaság után jönni fog a győzelmes má­sodik...” Kommunista meg­győződésünk, hogy Chilében sincs más történelmi pers­pektíva! — fejezte be beszé­dét Sarlós István. Sarlós István beszédét kö­vetően Luis Corvalán szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Luis Corvalán beszéde Kedves elvtársak, bará­taim! Korábban, 12 évvel ezelőtt egy alkalommal feleségem­mel együtt jártam már Ma­gyarországon. Éppen akkor tartózkodott Budapesten Pablo Neruda és Miguel An­gel Asturias is. Akkor ha­tározták el, hogy együtt könyvet írnak, „Megkóstol­tuk Magyarországot” cím­mel, amely — immár több nyelvre lefordítva —, az önök konyhaművészetének dicséretét zengi. Csak né­hány napot töltöttünk itt, de azok felejthetetlenek vol­tak. Szívünkbe zártuk Ma­gyarországot. Kádár elvtárs­sal is találkoztunk, és Pablo Neruda társaságában igen kellemes beszélgetést foly­tattunk, kezdte beszédét, majd a következőket mon­datta: Önök szilárd és cselekvő barátaink! Most újra, más körülmé­nyek között jötem el, hogy kifejezzem köszönetemet a magyar népnek, munkásosz­tályának, a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak és sze­mélyesen Kádár János elv­társnak azért a nagy erejű és rendkívül értékes szoli­daritásért, amellyel a chi­lei nép antifasiszta küzdel­mének ügyét támogatták. Na­gyon sok chilei menekült él itt, önöknél, akik nap mint nap meggyőződnek az egész magyar nép önzetlen szoli­daritásáról. És hallhatjuk Magyarország hangját vala­mennyi nemzetközi fóru­mon. amint leleplezi a Pi- nochet-kamarilla bűntetteit. Önök szilárd és cselekvő ba­rátaink! A nemzetközi szolidaritás magasra csapó hullámai ag­godalommal töltik el a fa­sisztákat; ezer és ezer chilei hazafi életének megmentését segítették, s elszigetelték né­pünk hóhérait. A szocialista országok, élükön a Szovjet­unióval, e hatalmas szolida­ritás bástyái. — Most múlt egy éve, hogy „eltűnt” Victor Diaz elvtárs, pártunk főtitkár- helyettese, valamint Mario Zamorano, Haime Donato, Jorge Munoz elvtárs, s hogy „eltűntek” mások, akiket a DINA (Országos Antikom- munista Nyomozó Hivatal) tartóztatott le. Ezequiel Ponce, a Szocialista Párt fő­titkárhelyettese két évvel ezelőtt „tűnt el”. Ezeknek az elvtársainknak a családtag­jai semmiféle tájékoztatást sem kaptak tartózkodási he­lyükről. A belügyminiszté­rium tagadja letartóztatá­suk tényét. Az eltűntek szá­ma meghaladja a 2500-at. Közülük 900-nak a nevét és a fényképét megismerhette az ENSZ 31. közgyűlése is. A katolikus egyház szolida­ritási vikáriátusa 400 eltűnt személy felkutatása, bizton­sága érdekében terjesztett be kérelmet. A junta azon­ban semmiféle választ nem ad kérelmükre, az igazság­ügyi hatóságok pedig ki­elégítőnek tartják a hivata­los magyarázatokat. A diktatúra azt bizonygat­ja, hogy nincsenek „eltűn­tek”, szóvivők azt mondják, hogy közülük néhányan a fegyveres erőkkel vívott összecsapásokban vesztet­ték életüket. De mikor zaj­lottak ezek az összecsapá­sok? Miért nem adtak róluk tájékoztatást? Ezekre a kér­désekre a junta nem tud válaszolni, mert otromba ha­zugságokról van szó. Teljesen hamisak azok a hivatalos verziók is, ame­lyek szerint az „eltűntek” közül néhányan átlépték a chilei—argentínai határt. Erre nincs semmiféle bizo­nyíték. A katonai junta törvé­nyen kívül helyezett min­den politikai pártot. Meg­hosszabbította a rendkívüli állapotot, amivel nyilván­valóvá tette azt a törekvé­sét, hogy folytassa törvény­telenségeit és újabb bűntet­teket kövessen el. De ezek az intézkedések nem erejét, hanem gyengeségét bizonyít­ják. A zsarnokot elkeseríti, hogy nem tudja letörni a nép kitartó ellenállását, amely — a diktatúra bestiá­lis fellépése ellenére —ezer és ezer formában nyilvánul meg. Bár a szakszervezeti mozgalmat üldözik, ennek ellenére a gyárakban na­ponta új tiltakozó megmoz­dulásokra kerül sor, hangot adva a jogos követelések­nek. Harc ajunta ellen Az idén május elsején több mint egymillió munkást és alkalmazottat tömörítő 122 szakszervezet követelte jogát, hogy nagygyűlésen emlékez­hessen meg a dolgozók nap­járól, a munka ünnepéről. A junta ugyan megakadályozta a nagygyűlés megtartását, de maga ez a követelés is tanú­sítja, hogy a chilei munká­sok szervezettek és hűék osztályhagyományaikhoz. El­tűntek ezreinek hozzátarto­zói, édesanyák, feleségek, nő­vérek, gyerekek folytatják kitartó harcukat szeretteik életéért, ^szabadságáért. Már­cius 8-án több száz asszony hatolt be a törvényszékre, és több mint kétezer aláírással ellátott levelet adtak át, amelyben követelik annak tisztázását, hogy mi lett az eltűntek sorsa. — A parasztság szembe­szállt az „ellenföldreform- 'mal”. Nő a tiltakozás a te­herautó-sofőrök, a kereske­dők, a szabadfoglalkozásúak egyes csoportjaiban, és más középosztálybeli rétegekben, amelyek kezdetben támogat­ták a diktatúrát. Újságírók, egyetemi tanárok, a legkü­lönfélébb hivatású értelmi­ségiek követelik a 107. számú rendelet visszavonását, amely katonai cenzúrának veti alá a könyvek és a nyomtatvá­nyok kiadását, behozatalát és terjesztését. A művészek új dalokkal, illegálisan terjesz­tett versekkel, színdarabok­kal, festményekkel, vesznek részt e harcban. Népművé­szeti tárgyakat terjesztenek, amelyeknek motívumai, fel­iratai új reménnyel töltik el az embereket, és harcba hív- /nak a szabadságért. A Ke­reszténydemokrata Párt, amelynek többsége támogat­ta a katonai államcsínyt, ma a diktatúra ellen foglal ál­lást. A katolikus egyház ak­tívan részt vesz a politikai foglyok védelmében, az el­tűntek életének megmentése, kiszabadítása érdekében ví­vott harcban. A nép többsé­ge a junta ellen foglal állást és bukását kívánja. A Chilei Kommunista Párt, amely fenntartja szervezeteit országunk egész területén előmozdítja a harcot és a zsarnoksággal szemben álló minden erő egységét. Pár­tunk több ezer tagját meg­gyilkolták, a börtönökben fogva tartják. De pártunkat semmi és senki nem semmi­sítheti meg, a népből nőtt föl, él dolgozóink tudatában és szívében. Betöltötte szerepét a múltban, betölti a jelen­ben, s még jelentősebb sze­rep vár rá a jövőben, Chile történelmében. A szolidaritás közelebb hozza a győzelmet Kedves elvtársak! Budapest ad otthont a De­mokratikus Ifjúsági Világszö­vetségnek. A DÍVSZ az első pillanattól kezdve arra töre­kedett, hogy leleplezze a juntát, s tiltakozó szava el­jusson a világ minden fia­taljához. Hálásak vagyunk ezért. Kötelességemnek tar­tom, hogy kiemelten szóljak a világ legkülönfélébb politi­kai irányzatú és vallási meg­győződésű ifjúsági szerveze­tének szolidáris támogatásá­ról. Az ifjúság körében a szo­lidaritás soha nem látott mé­retű volt! — Ez a szolidaritás moz­gósította a népéhez, pártjá­hoz hű magyar ifjúságot is. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség — amely na­pi gyakorlatává tette a pro­letár internacionalizmust — a szocialista építés szilárd pillére. — A mi fiatalságunk mun­kásosztályunk és népünk ol­dalán élte át a chilei forra­dalom ezer napját, s ez idő alatt magasztos feladatok végrehajtásán fáradozott. Azóta több mint ezer napot kellett már átélnie — fasisz­ta terror alatt. Tanult a harc­ból, a forradalomból és ta­nult az ellenforradalomból. Allende kormánya idején megismerhette a munkához és a tanuláshoz való jogokat * és lelkesedéssel vállalt részt az új társadalom felépítésé­ben. — A fasiszta junta üldözi mindazokat a politikai, szak­mai és diákszervezeteket, amelyek a fiatalság eszméit juttatták kifejezésre. Pino­chet gestapója naponta tar­tóztat le és kínoz meg ifjú harcosokat, akik közül so­kan „eltűnnek”. így „tűnt el” többek között Carlos Lorca, a Szocialista Ifjúsági Szövetség főtitkára és Jósé Weibel, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség főtitkár- helyettese. — Elkísért ide önökhöz Gladys Marin elvtársnő, a Kommunista If júsági Szövet­ség főtitkára és természete­sen feleségem, Lily. Mind­ketten — akárcsak én — na­gyon szeretik Magyarorszá­got. Gladys Marin a chilei ifjúság legjobbjait képviseli. Személyesen is szenvedett a diktatúra kegyetlenségétől. Három éve számkivetésben, kényszerűségből távol két gyermekétől. Férje, Jorge Munoz mérnök már egy éve az „eltűntek” között van. Mégsem tudta megtörni őt semmi sem. — Büszkék vagyunk Kom­munista Ifjúsági Szövetsé­günkre, amelynek soraiban olyan hősök nevelkedtek, mint Victor Jara és Manuel Sanhueza, akiket a fasiszták meggyilkoltak. A mai ifjú- kommunisták jelentik a hol­nap pártját. Velünk lesznek majd — Chile egész népével együtt — amikor eltemetjük majd a diktatúrát, és új de­mokráciánkat, a szocializ­must építjük. — Alig egy napja vagyunk Magyarországon; ez idő alatt felejthetetlen találkozásaink voltak Kádár Jánossal, to­vábbá az MSZMP Politikai Bizottságának tagjaival, a KISZ vezetőivel, a Magyar Szolidaritási Bizottság kép­viselőivel, államférfiakkal, munkásemberekkel, asszo­nyokkal, fiatalokkal. Az or­szág minden részéből nagyon sok üdvözlet érkezett hoz­zánk. mondta Luis Corvalán és meleg szavakkal mondott köszönetét az üdvözlésekért. A chilei testvérpárt főtit­kára ezután arról szólt, mi­lyen mélyen meghatotta az a szeretet és együttérzés, amellyel a magyar fiatalok kísérték sorsának alakulását. Tudom — mondta, hogy pél­dául 60. születésnapom alkal­mából sok-sok magyar úttö­rő, KISZ-es fiatal keresett meg levélben gratulációkkal, jókívánságokkal. Igaz, ezek a levelek sohasem jutottak el hozzám, mert a diktatúra nem engedte; még azokat a részvétnyilvánításokat sem kaptam meg, amelyeket fiam halála alkalmából intéztek hozzám. De tudtam róluk, s ez erőt adott... köszönöm nektek, gyerekek. Ti is hoz-, zájárultatok szabadságom visszanyeréséhez és más po­litikai foglyok kiszabadulá­sához. Szívből jövő szavakkal mondott köszönetét Luis Corvalán a szolidaritásért a magyar íróknak, művészek­nek, tudósoknak, értelmisé­gieknek is, akik kezdettől fogva támogatták és támo­gatják a chilei nép igazságos ügyét. KedVes elvtársak, elvtárs­nők! Bizonyos vagyok abban, hogy a magyar nép a to­vábbiakban is támogatja a Chilei nép harcát. Szolidari­tásának erejével is segítsé­get nyújt ahhoz, hogy nap­fényre kerüljön, mi lett az eltűnt chilei hazafiak sorsa, s hogy akik életben vannak, visszanyerjék szabadságukat. A nemzetközi szolidaritás olyan erő, amely képes arra, hogy bezúzza a börtönök ka­puját, s kiszabadítsa a poli­tikai foglyokat. Biztosítha­tom önöket, hogy töretlenül folytatjuk harcunkat a dik­tatúra megdöntéséért. S az is bizonyos, hogy e harcot — hála a chilei nép elszánt­ságának és a nemzetközi szo­lidaritás erejének — siker koronázza majd — mondta beszéde végén Luis Corvalán. * Katona Imre zárszava után a nagygyűlés az Inter- nacionálé eléneklésével ért véget. Szolidaritási nagygyűlés Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents