Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
A rÍÉPÚJSÁG 1977. május 19. Két óra szórakozás A televízió elkényeztetett bennünket a világ nagy cirkuszaival, de a cirkuszművészet is egészen más élőben, mint a képernyőn. Sajátos hangulata, varázsa van. A kedd esti előadáson is megtelt a szekszárdi vásártéren felállított hatalmas sátor. A cirkusz a felnőtteknek szórakozást és kikapcsolódást ígér, és ezt a Busch be is váltotta. Egy perc üresjárat sem volt, a porond átrendezésének szüneteit a két kiváló bohóc számai töltötték ki. Még a tigrisek és oroszlánok ketrecének bravúros szétszerelése is szórakoztató volt. A legjobban az tetszett, hogy az NDK állami nagycirkusza nem a hátborzon- gatásra, ha úgy tetszik alantas ösztöneinkre épített, nem arra az izgalomra, hogy leesik-e a kötéltáncosnő vagy a csinos idomárnőt széttépik-e a vadállatok. A legveszélyesebb számok feszültségét is humorral, játékossággal oldották fel. A legnagyobb élmény az emberi ügyesség és vakmerőség volt, ami úgy látszik, nem ismer lehetetlent. Ha ki kellene emelni valamit a több mint kétórás műsorból, úgy az elefántszám, a bohócok füttyös szerelmespár-paródiája és a gyönyörű lovak tetszettek a legjobban. Szépek és ízlésesek voltak a jelmezek is, tetszett, ami a szekszárdi közönségnek furcsa volt; pontosan kezdődött az előadás, és a szünet is a bejelentett ideig tartott. Kár, hogy csak két napig vendégszerepeit Szekszár- don, a jnéltán világhírű NDK-beli cirkusz. Magyar „Lady” Becsben Szőnyi Olgát akkor fedezték fel Ausztriában, amikor a Fidelio fertőrákosi előadását felvette az osztrák televízió és nagy sikerrel be is mutatta. Már akkor meghívták vendégszereplésre, és Grazban Melis Györggyel és a rádiózenekarral kóruspódiumon bemutatták A kékszakállú herceg várát. Ezután hívták meg Bécsbe, hogy Gottfried von Einem Ármány és szerelem című új operájában eljátssza Lady Milford szerepét. Az opera sztárja egyébként Anja Silja, a 'karmester Christoph von Dohnányi, a rendező pedig Otto Schenk. Az operát bemutatja a bécsi Staatsoper társulata — köztük Szőnyi Olga — Firenzében, a Teatro Com- munale színpadán. A következő évadban Lady Milford mellett a Beethoven-évfor- duló alkalmából felújított Fidelio-előadáson Leonórát, és mellette még más szép szerepeket is kapott a magyar énekesnő. A Trisztán és Izoldában például Birgit Nilsson partnere lesz. Villon Francois de Montcorbier, azaz Villon figurája közismert. Mintha új reneszánszát élné Magyarországon a „szabadszájú költő”, a közelmúltban bemutatott Vil- lon-musical után most Vil- Ion-opera is született. A szegedi Nemzeti Színház mutatta be Németh Amadé sokféle zenei eszközt, stílust felvonultató ballada-operáját. Az előadást nagy gonddal állították színpadra Szegeden: a magyar szerző kedvéért — aki operájával bizonyította felkészültségét. ® Thmbobckr5i npflBfld Örömteli meglepetés érte május elsején Tambovban, Í z Október kerület lakóit. .z Entuzianosztov bulváron bekapcsolták azt a szökőku- tat, amelyet nemcsak a tamboviak építettek, hanem ők is tervezték, a működéséhez szükséges berendezéseket is a megyeszékhelyen gyártották. A szökőkutat este alulról sokféle színben világítják meg. A kivilágított szökőkút sokszínű víz- cseppje lenyűgöző látványt nyújt. A szökőkút programozott zenét is sugároz. A zene összhangban van a fények játékával. A tamboviak mostanában gyakran sétálgatnak a szökőkút környékén, meg-megállnak, gyönyörködnek a fényben csillogó vízcseppekben és közben hallgatják a világ minden részéből származó tánczenei összeállítást. Dunántúli napló Pécsett rekordidő alatt adták vissza a vásárlóknak az építők a Centrum Áruházát. Április közepén kezdték meg az áruház átalakítását. Ekkor részlegesen bezárt néhány osztály, majd fokozatosan a többi. A csaknem négymillió forint értékű munkát — leltározással együtt — harminc nap alatt végezték el. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A legutóbbi esztendőben több mint 1300 négyzetméter alapterülettel bővítették Székesfehérvár bolthálózatát. A további lakótelepi beruházások során az eddiginél kedvezőbb arányban használják fel a háztömbök első szintjén rendelkezésre álló helyiségeket is a lakossági szolgáltatás javítása érdekében. PETŐFI NÉPE Bács-Kiskun megyében az ötödik ötéves tervben hu-» szonötezer új lakás megépítését tervezik. A terv feszített, de szorgalmas munkával, jó módszerekkel, új technológiával, fegyelmezetten megvalósítható. A 25 ezer új lakás azt jelenti, hogy Bács-Kiskun megyében épül fel a népgazdasági tervben szereplő összes lakások 5,7 százaléka. Tízezer lakosra itt évi átlagban 88 lakás építése jut, ami magasabb az országos átlagnál. Ritka alkalma volt négyes ikrek fényképezésére a Freie Presse fotóriporterének, Wolfgang Ebertnek. „Házon belül” készíthette el a riportképet egy évvel ezelőtt is és most is az édesanyáról, dr. Ute Seidel asz- szonyról és négy iker gyermekéről. Dr. Ute Seidel asz- szony ugyanis a Karl-Marx- Stadt-i Centrum Áruház és a Freie Presse szerkesztőségének üzemi orvosa. A képen látható négyes ikrekről a felvétel néhány héttel ezelőtt készült, amikor a csöppségek pontosan egy évesek voltak. o Egyik külföldi vendégünk csodálkozott, hogy a szocialista Magyarország egyik megyeszékhelyén két lakónegyed is papi személy nevét viseli. Szekszárdon a Mérey és Wosinsky, mindkettőnek névadója kiváló ember volt, Mérey Mihály pedig a város újraalapítója és újkori történelmének egyik legnagyobb egyénisége is. Kapos- feői Mérey Mihály nagy- szombati kanonok, tordai főesperes szekszárdi apáttá történő kinevezését 1693. október 11-én hagyta jóvá első Liipót. Az „újjáépíti” szó a ma élő meglettebbek emlékezetében óhatatlanul a második világháború pusztításainak eltüntetésével kapcsolódik össze. Arra már kevesebbet gondolunk, hogy az egész magyar történelem során szinte ez volt a legtöbbet gyakorolt tevékenység ebben az országban. Úgy kell elképzelnünk a korabeli helyzetet, mintha 1945-ben a milliós Budapest újjáépítésére csak néhány ezer lakos állt volna rendelkezésre. Mérey apáti kinevezésekor Szekszárdon az Iszkay, Lábér, Jónai, Horváth, Szukos- di, Borsós, Kelecsényi, Ilia, Radoszán, Petkó, Markó és Veszeleniie családok tagjai tengették életüket. Utóbbiak, a rácok hamar eltűntek Szekszárdiról. A jelék arra vallanak, hogy Mérey apát katonás természetű ember volt, egyszerűen kiverte őket. Emellett praktikus eszű lévén, a vallásos tevékenységnél sokkal nagyobb figyelmet szentelt apáti birtoka anyagi gyarapodásának. Sietve visszaperelt a Marton- falvay, Káldy, Fördős, KaraT csics, Abaffy és Balogh családoktól egy tucatnyi korábbi apátsági birtokot. A kissé szemforgató utókor századunk negyvenes éveiben igyekezett Mérey kuruc természetén átsiklani. Az apát már kinevezése harmadik évében — miután azonnal Szekszárdra költözött — Mikéházy András személyében „segédplébánost” vett maga mellé, mert ő vagy pörösködött, vagy verekedett. Nemcsak elméletben, hanem a valóságban is, mert Rákóczi hívévé szegődve, egészen a szabadság- harc 'bukásáig kitartott a fejedelem mellett, amit nem sok főpapról lehetett elmondani. Az amnesztia rá is érvényes volt, tehát csak rövid ideig lehetett fogságban tartani. Ezután se sokat szelídülhetett a természete, mert adat van arra, hogy magával az államhatalommal se félt kikezdeni. 1712-ben például fegyveres erővel foglalta el a palánki vámot, a kamara birtokát. Mérey kezdeti telepítéseit felszámolta a kuruc háborúk vihara, de fáradhatatlan ember révén, mindent újra kezdett. Az 1711. július 25-ről fennmaradt telepítési szerződés roppant humánus feltételeket szab az itt gyökeret verni igyekvőknek. Háromévi teljes adómentesség, de későhb is szabad költözési jog. A telepesek szerzeményeiket minden kötöttség nélkül eladhatták. A bormérés és a húseladás joga az uradalmat illette, de azt az év jelentős részében az apát átengedte a szekszárdiaknak. Három év múltán az, akinek saját ekéje volt, évi 5 forintot fizetett az uradalomnak, aki mással közösen szántott, ennek felét. Mérey 1718-ban bekövetkezett halálakor az újjászületett Szekszárdnak 1200 lakosa volt. A XV1M. században kezdődött a németek betelepítése. Az első német családnevek — Schwarz, Holzperger, Mathis, Támer — 1703-ban bukkannak fel. Anyanyelvűket bámulatosan korán feladták, a már megnagyobbodott város központjában emelt városiháza (a mai tanácsiháza), 1846-ban kelt alapítólevelében ez olvasható: „Ekkor Szegzárd mező városának 11 ezer lakosa volt, kik néhány mesterembereket kivéve mind magyarok.” Szekszárd a sók elemi csapás, főleg tűzvész ellenére szépen fejlődött. 1784-ben már 865 házban, 1139 család és 5275 lakos élt itt. 1779. január 20-án a megyei közgyűlés egyetlen szótöbbséggel úgy döntött, hogy Simontor- nyáról ide helyezi a megye- székhelyt. A következő évben megérkezett a helytartó- tanácsi átirat és benne a király hozzájárulása, 1786-ban pedig felépült a már napjainkban „réginek” mondott megyeháza helyén annak elődje. Szekszárdon tulajdonképpen kettős hatalom kezdődik, ami természetesen egész más tartalommal, de máig tart. Az egyik és kisebbik a városé, a másik a megyéé. A városnak 1787-ben 6290 lakosa van. Fél évszázad múlva eléri a 9000-et és már majdnem a kiegyezés táján vagyunk, amikor túljut a bűvös 10 ezres számhatáron. A következő tízezerhez egy évszázadra van szükség, a harmadikhoz alig több mint tizenöt évre. Ez érzékeltet valamit a fejlődésből, pontosabban a fejlődés megrekedéséből. A megyei urak csak bejárnak Szekszárdra, de eszükbe se jut megtelepedni itt. A XIX. század eleji nemesség távol maradása fontos. A Bezerédjek, Csapók, Perczelek és Sztankovánsz- kyak a korabeli haladás sok tiszteletet megérdemlő képviselői. Bezerédj István az első jobbágyfelszabadító és és önként adózó nemes úr, akinek mellszobra ma szembenéz régi működésének színhelyével, a megyeházával. Működésének színhelye, de nem színhelye mindennapi életének. Egyetlen kivételt az Auguszok jelentenek, a később odaadó császárhűségükért bárói címet kapó, közepes módú urak, akiknek Liszt Ferenc is rendszeres vendégük. Liszt azonban az uraknak hangversenyezik és kétkedéssel fogadom azt az anekdotát, mely szerint egy alkalommal a „kastély” ablakából kiszűrődő zenéje tömeget vonzott volna az utcára. A megyének jelentős adminisztrációja van, többé- kevésbé jól fizetett tisztviselőrétege. Ezek életszínvonalat diktálnak, példaképül szolgálnak, akiket előbb- utóbb követni illik. A környék ettől függetlenül nem tűnhetett a legkulturáltabbnak. 1830-ban Széchényi erre halad végig hajójával az akkor még közeli folyón és csak részben csatlakozik titkára, Waldstein János jó véleményéhez, aki szerint: „Szekszárdinál legszebb a táj Pest óta.” A ritkán optimista gróf viszont így írt: „A part mindenütt erdős; olly tájékot és vegetációt mutatott, hogy az ember Amerika egy folyóján képzelhette magát... A Duna keskeny partú. Setét erdő. Semmi nyoma az emberi kéznek, mely itten dolgozott. Csak ide ’s tova egy nádbul készített halászkunyhó; egy a melynél elmentünk különösen szép volt... a tájék körülötte olly vad, hogy ha a kunyhóból egy fél mezétien, tollyal felékesített Néger jött volna ki, éppen nem csudál- koztam volna.” Szekszárdra nagynéha elvetődik egy-egy nevesebb látogató. Deák Ferenc például 1841-ben, öt évvel azután, hogy tiszteletbeli táblabíróvá választották, eljött megköszönni a kitüntetést, ö már láthatta az 1836 óta működő óvodát és ha valaki felhívta rá a figyelmét, arról is tudhatott, hogy kerek egy éve — Perger Sándor személyében — nyomdász is dolgozik itt. 1842-re a város már olyan módban volt, hogy „szomszédvárat” tudott emeltetni a megyeházával ellentétben. A mainál lényegesen szebb, mértéktartóbb formában elkezdték a városháza építését. A jelenlegi felesleges, cirádás kupoláknak akkor még nyoma sem volt rajta. Ezt csak jó ötven évvel később érezte fontosnak — cseppet sem ízlésesen — rárakatni az a vezetés, mely foggal-körömmel harcolt a „valódi” várossá nyilvánításért. A Széchényi-elhintet- te nemzetgazdasági gondolatok jegyében 1846-ban 40 ezer forint alaptőkével megalakult a Szegzárdi Takarék- pénztár. Az első betétkönyvet maga a mezőváros váltotta: 42 forint és 22 krajcárral. Fényes Elek, az első komoly magyar statisztikus, 1847-ben ezt tartotta érdemesnek megörökíteni „Magyarország leírása” című könyvének II. részében Szekszárdról: „Szegzárd, m. v. s egyszersmind Tolna megyének székes városa. 10712 l. Fekszik a boráról nevezetes szegzárdi hegy tövében, igen kellemes vidéken. Keleti róna határát a Sárvíz barna vize nedvesíti. Főékessége a hegyre épült díszes vármegyeház, melly hajdan várformára körülkerített kolostor- s apátlakás volt. Lakosai közt legtöbb kézműves találtatik a megyében. Kereskedői számosak. Említést érdemel a posztó gyártással egybekötött megyei rabdolgoztató ház. Kisdedóvó intézete a legrégibb az országban. Van egy takarékpénztára. Vörös bora, országos vásárai híresek.” Fényes Elek valamelyik utóda száz évvel később se írhatott volna sokkal többet, mint amennyi az előbbi utolsó mondatban áll. Szekszárdon úgy történt sok minden, hogy voltaképpen nem történt semmi sem. (Folytatjuk) A Rodeos-Iovascsoport bemutatójának egy pillanata A restaurált Augusz-ház Fotó: Komáromi
