Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Éljen a Szovjetunió» a társadalmi haladás» a világbéke fí> támasza! Hétfő: Gromiko szovjet külügyminiszter Indiában tár­gyal. — Pham Van Dong vietnami kormányfő Párizsba ér­kezett. Kedd: Husszein jordániai király Carter amerikai el­nök vendége. — A francia kormány felvetette a bizalmi kérdést a parlamentben az új Barre-terv dolgában. Szerda: Kairói és damaszkuszi tárgyalásai után haza­tért Owen angol külügyminiszter. — Neto angolai elnököt Varsóban fogadta Edward Gierek. — Kubai—amerikai ha­lászati megállapodás jött létre. Csütörtök: Nagyarányú sztrájk Franciaországban. — ítéletet hirdettek a Baader—Meinhof-csoport perében. Péntek: Berlinguer—Marchais-találkozó Rómában. — Kijelölték a nyugat-berlini új kormányzó polgármestert. — Szovjet tiltakozó jegyzék a SZER hivatalos amerikai tá­mogatása miatt. Szombat: Suárez spanyol kormányfő hazatért ameri­kai útjáról. — Samora Mach el mozabiki elnök Dániában. Ezt hozta a hét a külpolitikában Az addisz-abebai kormány az ellenforradalmi erőkkel ví­vott harcban, mind jobban támaszkodik a néptömegek tá­mogatására. A katonai vezetés, amely a feudális és a sze­paratista erők ellen összpontosítja erőit, most felfegyverzi a falvak népét. Képünkön: A parasztmilícia szemléje az afrikai ország egyik tartományában. (Képtávírónkon érkezett) Kádár János Angyalföldön Franciaország életét újabb sztrájkok bénították meg a héten: a vasutasoktól a sze­metesekig sok szakma mun­kásai hagyták abba a mun­kát. Ez a sztrájksorozat elő­zetes válasz volt az új Barre- tervre. amely a parlamentben is csak nehezen ment keresz­tül. Valóban kormányválság van kialakulóban? Tulajdonképpen már az új indiai kormány megalakulá­sakor felvetődött, most pedig Gromiko szovjet külügymi­niszter új delhi-i látogatása nyomán még indokoltabbá vált a kérdés: hogyan alakul­nak a jövőben a szovjet—in­diai kapcsolatok? A héten hoztak ítéletet a nyugatnémet bírák a Baa­der—Meinhof-csoport ügyé­ben. Ugyanakkor sűrűsödnek a terrorcselekmények az NSZK-ban, különösképpen pedig Olaszországban. Mi a politikai háttere napjaink terrori zmusának ? 1. KORMANYVÄLSÄG PÁRIZSBAN Giscard d’Estaing köztársa­sági elnök uralmát, Ray­mond Barre kormányának fennmaradását már nem csupán balról fenyegetik el­lenzéki erők. Jacques Ohirac- nak, az újdonsült párizsi pol­gármesternek, egykori mi­niszterelnöknek, a gaulleista párt vezérének alig titkolt terve, hogy Giscard d’Estaing helyére kerüljön, s ő mentse meg a francia tőkés rendet az egyesült baloldal rohamaitól. A héten is így járt el: amikor Raymond Barre új program­ját a nemzetgyűlésben szava­zásra bocsátották, Chirac hí­vei előbb nem akarták elfo­gadni, csak az utolsó pilla­natban, heves vita után sza­vaztak bizalmat a kormány­főnek és elképzeléseinek. Barre ki is fakadt: „Vagy megvan a bizalom, vagy nincs! A bizalmat nem lehet szeletenként megadni...” Giscard d’Estaing egy tévé- nyilatkozatban elismerte a helyzet súlyosságát, mégis ki­jelentette, hogy Barre kor­mánya a helyén marad, mert a gaulleista alkotmány sze­rint csak akkor bukhatna meg, ha a nemzetgyűlés ab­szolút többsége ellene foglal­na állást, ez pedig a parla­ment mai összetételében el­képzelhetetlen. Természetesen meg is gon­dolják például a gaulleisták, hogy „kollektív öngyilkossá­got” kövessenek el a kor­mány megbuktatásával. Hi­szen olyan a gazdasági és a szociális helyzet, hogy a vá­lasztók többsége, ha most kel­lene az urnákhoz járulnia, a baloldal jelöltjeire adná vok- sát. A héten akkora sztrájk volt, amilyenre évek óta nem került sor: nem volt villany­áram, nem közlekedtek a vo­natok és a metró, sok gyár­ban leálltak a gépek, a hiva­talokban is szünetelt a mun­ka. Ez volt a népi válasz a Barre-kormány stabilizációs tervére, amelyről általános a vélemény: képtelen megfé­kezni az inflációt és nem vet véget a munkanélküliségnek. Tulajdonképpen csak 12 hó­napos haladékot akar nyerni a kormány. A jövő év tava­szán esedékes általános vá­lasztásokig lélegzethez kelle­ne jutnia. 2. HOGYAN ALAKULNAK A SZOVJET—INDIAI KAPCSOLATOK? Az indiai választások meg­lepő eredménye: a kongresz- szus párt súlyos veresége. In­dira Gandhi asszony bukása után olyan vélemények hang­zottak el, hogy *Desszai kor­mánya jobbra, és Amerika felé „nyit” majd. Ilyen hely­zetben különös figyelmet kel­tett, hogy Űj Delhibe látoga­tott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Vadzspaji- val, az új indiai külügymi­niszterrel folytatott eszmecse­réje idején áttekintette a két ország kapcsolatait. Mint a szovjet sajtó rámutatott: „A szovjet—indiai kapcsolatok­ban nemcsak a múlt eredmé­nyes, hanem ezek a kapcso­latok nagy jövő előtt is áll­nak.” Gromiko és vendéglá­tója megerősítette: a szovjet —indiai barátsági és együtt­működési szerződés alapján kívánják továbbfejleszteni a két nép barátságának szálait. A külügyminiszteri tárgyalá­sokkal egyidőben két új meg­állapodás aláírására került sor: a gazdasági és műszaki együttműködésről, tovább» a hírközlésben való együttmű­ködésről. Ugyancsak ez alka­lommal született meg szerző­dés egyes áruk ez évi kölcsö­nös szállításáról. Nemcsak Zuifikar Ali Bhutto, a Pa­kisztáni Iszlám Köztársaság kormányfője rendkívül fon­tos beszédet mondott a nem-' zetgyűlésben. Az Egyesült Ál­lamokat vádolta azzal, hogy segíti a Pakisztán életét je­lenleg szinte megbénító jobb­oldali ellenzék aknamunká­ját. (Képtávírónkon érkezett) protokolláris eseménynek szá­mít, hogy Desszai, az új kor­mányfő fogadta a szovjet "vendéget. A szovjet sajtó megállapít­ja, hogy az imperialista kö­rök számításai nem váltak be, a szovjet—indiai viszonyban nem következett be az az el- hidegülés, amelyet az indiai belpolitikai változások után a két nép közötti barátság el­lenzői vártak. A szovjet—indiai külügy­miniszteri találkozó alkalmá­val megvitatott nemzetközi kérdésekben vagy azonos vagy egymáshoz közelálló ál­láspontok alakultak ki. Olyan fontos témák szerepeltek a napirenden, mint a leszere­lés, á közel-keleti válság, a dél-afrikai helyzet és az In­diai-óceánnak békeövezetté változtatása. 3. MI A POLITIKAI HATTERE NAPJAINK TERRORIZMUSÁNAK? Golyókat röpítenek ügyé­szek és ügyvédek fejébe, el­rabolnak minisztert és egye­temi tanárt, autógyári vezér- igazgatót és politikust — a terrorcselekmények listája napjainkban egyre bővül. A terror mindenképp elítélen­dő. de észre kell venni, hogy a becsületes, az eseményeket azonban csak felszínesen fi­gyelemmel kísérő embereket bizonyos sötét erők a maguk sötét politikai céljaira akar­ják kihasználni a terroriz­mus elmarasztalása révén. Nézzük az NSZK példáját! Buback főállamügvész gyilko­sainak keresése közben az igazi baloldal tagjaira is le akarnak súitani. vagy leg­alábbis a közvéleményt a bal­oldali pártok ellen akarják fordítani. Ugyanakkor a ter­rordráma arra is ió, hogy el­feledtesse a lehallgatási bot­rányt. amelybe maidnem be­lebukott a belügyminiszter... Miért kellene a polgár jogai­nak megsértése ellen ezen a címen tiltakozni. amikor ugyebár a terroristák ellen irányult a telefonlehallgatás? A nyugatnémet politikai lég­kör egyre romlik, a jobbra to­lódás nyilvánvaló, mindez a terrorizmus elleni harc jogcí­mén, ürügyén. Az olasz példák között akad egészen egyértelmű is. Go­lyóktól találva holtan esik össze a torinói ügyvédi ka­mara elnöke. Utána csöng a telefon egy szerkesztőségben, feljegyzik az ismeretlen tele­fonáló szavait: „a Vörös bri­gádok vállalják a felelőssé­get. ..” A nyárspolgár meg- riasztására elég a jelző: „Vö­rös”. .. Valójában olyan szél­sőséges csoportokról van szó, amelyek az antikommuniz- mus céljainak szolgálatában igyekeznek zavart kelteni, próbálják riogatni a kisem­bert. Olaszországban úgyszól­ván küszöbön állhat a kom­munisták bevonása a kor­mányba, — ez ellen hangula­tot kelteni az ellenségnek, úgy látszik, minden eszköz jó. Még a terror is, a mani­pulált terror, a megannyi, provokációnak minősíthető terrorcselekmény. A polgári, jobboldali kor­mányok rendszerint a maguk javára akarják és tudják fel­használni, hogy ők tűnhetnek a kispolgár szemében „a tör­vény és a rend” védelmezői­nek. Ezért szigorítja a nyo­mozói, rendőri tevékenységét a nyugatnémet kormány. Az olasz válság mélyebb. Ott már nem tudja a keresztényde­mokrata kisebbségi kormány a maga javára kisajátítani „a törvény és a rend” fogalmát: valamennyi demokratikus párt együtt sürgeti, hogy fog­ják le a gyilkosok kezét. pAlfy József Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának társaságában szombaton, május 1. előesté­jén ellátogatott Angyalföld­re. A vendégeket a XIII. ke­rületi pártbizottság székházá­ban Katona Imre, a KB tag­ja, a Budapesti Pártbizottság első titkára és a kerületi pártbizottság titkárai fogad­ták. Kovács Károly, a KB tagja, a XIII. kerületi párt- bizottság első titkára tájékoz­tatót adott Angyalföld dolgo­zóinak május 1-i ünnepi fel­készüléséről, az ötéves terv­ben eddig elért eredmények­ről. a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére meghirdetett munkaverseny sikereiről. Kádár János ellátogatott a világpiacon is jóhírű Elzett Művekhez, ahol Dutka Antal, a pártbizottság titkára és Molnár Ernő vezérigazgató köszöntötte. A vendégek ta­lálkoztak a vállalati párt-, gazdasági és társadalmi szer­vek vezetőivel, a dolgozók képviselőivel. A gyár vezetői tájékoztatást adtak az elmúlt esztendőben elért eredmé­nyekről, amelyek elismerése­ként megkapták a vasas­szakszervezet elnökségének, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Odvar Nordli norvég miniszterelnök meghí­Május 1-e, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünne­pe tiszteletére szombaton dél­után, a Parlament előtti Kos­suth téren katonai tisztelet- adás közepette felvonták az állami zászlót. Genf Genfben szombaton hajnal­ban zárótanácskozással be­fejeződött az EGB (Európai Gazdasági Bizottság) 32. ülésszaka, amely korábban fontos határozatokat fogadott el. A részt vevő államok képvi­selői a Szovjetunió javaslatá­ra elhatározták azt, hogy rendezzenek , össz-európai kongresszust a környezetvé­delemről. Az EGB jövő évi ülésszakán döntenek a talál­kozó időpontjáról. Az ülésszakon elfogadott határozat általános részében az európai országok kifejezés­re juttatták: üdvözlik azt a fejlődést, amelyet a helsinki záróokmány ajánlásainak tel­Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár az amerikai te­levíziónak adott nyilatkozatá­ban éles hangon elutasította azt, hogy a Carter-kormány beavatkozzék az NSZK atom­ipari exportjának ügyeibe. Schmidt az Egyesült Államok közművelődési tévéhálózatá­ban sugárzott nyilatkozatá­ban egyúttal kijelentette: vé­leménye szerint mind az ame­rikai, mind a szovjet vezetés — nevezetesen Leonyid Brezsnyev — tartóssá kíván­ja tenni az enyhülés folya­matát. Schmidt a pénteken este közvetített félórás tévéinter­júban hűvösen és egyértel­műen utasította vissza azt a valamint a KGM-nek az ok­levelét. Mint elmondták, a vállalatvezetés és a munká­sok együttes felelősséget éreznek a XI. pártkongresz- szus határozatainak helyi végrehajtásáért, az ötödik öt­éves tervben a gyár előtt álló feladatok megoldásáért, a szocialista munkaverseny- mozgalom még teljesebb ki­bontakoztatásáért. A Központi Bizottság első titkára ezután felkereste a munkásünnep alkalmából zászlódíszbe öltözött Kender­és Jutagyárat. Itt Németh Lászlóné, a pártbizottság tit­kára és Huszák Vilmos ve­zérigazgató köszöntötte, és tá­jékoztatta a vendégeket a vállalat helyzetéről, majd végigkalauzolta őket a mun­ka ünnepe alkalmából most fölavatott új üzemrészen. A vendégek ezt követően a kiszerelő és a szálgyártó részleget, valamint a gyár ré­gi szövödéjét is megtekintet­ték. Kádár János mindkét gyár­ban átadta a Központi Bizott­ság üdvözletét. Elismerését fejezte ki a termelőmunká­ban elért eredményeikért és további sok sikert kívánt az építőmunka feladatainak megoldásához, a gyári kol­lektívák előtt álló tervek tel­jesítéséhez. vására május 2-án hivatalos látogatásra Norvégiába uta­zik. Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták fel a ma­gyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zász­laját a gellérthegyi felsza­badulási emlékműnél. jesitesere gazdasági térén az országok megvalósítottak. Felhívták a figyelmet a belg­rádi tanácskozás fontosságá­ra, s felhatalmazták az EGB főtitkárát arra, hogy adjon tájékoztatást Európa gazda­sági helyzetéről, kereskedel­mi-gazdasági együttműködé­sének fejlődéséről és kérdé­seiről a belgrádi konferenciá­nak. Azt is elhatározták, hogy az EGB fordítson fokozottabb fi­gyelmet a gazdasági fejlődés távlati elemzésére, foglalkoz­zék átfogóan az általános energiakérdésekkel, különös tekintettel az energiatakaré­kosság problémáira. washingtoni igényt, hogy az NSZK ne szállítsa le Brazíliá­nak a korábban megrendelt energiatermelő atomreaktoro­kat. A Carter-kormány azzal ellenzi az ügyletet, hogy a berendezések nukleáris fegy­ver előállítására is alkalma­sak. Helmut Schmidt lényegi egyetértéséről biztosította az új washingtoni kormány po­litikáját a Szovjetunió, a szo­cialista országok vonatkozá­sában, hozzátéve, hogy „nyil­vános kijelentései” valame­lyest különböznek Carterétől, aminthogy különböznek a két ország nemzeti érdekei is. Schmidt azt is mondta, hogy véleménye szerint mind az amerikai vezetők, mind a Szovjetunió vezetése tartóssá kívánja tenni az enyíiülést. Miközben Bécsben a közép-európai haderők és fegyver­zetek csökkentéséről folynak a tárgyalások, az USA nö­veli és korszerűsíti Nyugat-Európában állomásozó légi­erejét. Képünkön: Megérkeztek az F—15-ös vadászbom­bázók az NSZK-beli Bitburg repülőterére. A gépeket az atlanti tömb katonai parancsnoksága alá helyezték. (Képtávírónkon érkezett) Felvonták az állami zászlót Schmidt tv-nyilatkozata Befejeződött az EGB ülésszaka A hét 3 kérdése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents