Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

1977. április 16. CSALÁD-OTTHON A mai otthon A MAI OTTHON: minde­nes. Régebben sem csak a háziasszonyok birodalma volt, de napjainkban meg­nőtt hétköznapi szerepe. Amennyire kint élünk a . vi­lágban, annyira kívánjuk otthonunkban is a mozgás lehetőségét, a kilátást: a ké­nyelmes üléstől kezdve a tá­gas ablakokig. Hogy kap­juk-e, más kérdés, de a ma embere igényli a tágas teret. Ahogy határtalanná tágítja ismereteit, s behozza a tele­vízió a világot szeme elé, úgy kíván utazni, s teríti szét ujjait egyre több sávosra. A ma otthonának helyet kell adnia családi méretekben a nagyabb világnak: itt nevel­jük gyermekeinket, itt fő­zünk, mosunk, étkezünk, ta­nulunk, játszunk, fogadjuk barátainkat, pihenünk, bar­kácsolunk, negyven, hatvan négyzetméteren vállaljuk a világot és önmagunkat. Gaz­daságosan kell élni helyze­tünkkel. A mai otthonban nem tűrhetjük a fölösleges holmit, itt minden tárgynak feladata van. Ez a szerep természetesen nemcsak anya­gi, de lehet szellemi is. A funkció nélküli tárgyak ki­szoríthatják az embert. Nézzünk fel egy házgyári elemekből készült házra: egymásra derékszögben álló síkokat látunk. Bútorainkat, rádiónkat, kínálódobozainkat a díszítés nélküli sima felü­letek, síkok jellemzik. Nagy­apáink építészete díszítések­kel bontotta meg a falak sík­ját, s még az üveget is ara­nyos folyondárokkal, s a füg­gönyt, karosszéket rojtokkal tette nyugtalanná. Hagyjuk ma hozzánk szólni az anya­got a sík felületekből, hagy­junk szemlélődésünk számá­ra tiszta felületeket, legyen hová kivetíteni gondolatain­kat. Sietünk, megfáradunk, igé­nyeljük hát a kényelmet ott­honunktól. Az ergonómia tu­dományának eredményeit a ma építészei, belsőépítészei figyelembe veszik. Vagyis igyekeznek úgy tervezni lép­csőházakat és fürdőszobát, asztalt és széket, hogy bizto­sítsák jó fizikai közérzetün­ket. Gondoljunk azokra a magas asztalokra, merev há­tú székekre, amelyek a régi polgári lakást jellemezték. Merev illemszabályok, merev bútorok. Minden percet, min­den helyet kihasználunk. Nincs időnk kényelmetlen feszengésre. Nem jő az, hogy sietünk, — de ez a valóság. Minél inkább elszakadunk a természettől, annál job­ban igényeljük. Hivatalok­ban, gyógyszertárakban, ki­rakatokban zöld növényekkel találkozunk. Otthonainkat is meghódították a növények. Egészségünk védelmében éppúgy szükségünk van a növényekre, mint látványuk­ra: a megnyugtató zöld szín­re, a kietlen síkokat felbontó formáikra. Mütyürkék is felbontják a síkokat. A mütyürkéket még­sem igényeljük. Fölöslege­sek. A korszerű környezet száműz mindent, ami nin­csen a helyén. Helyén van a plakát a mai szoba falán, de nincsen helyén, amikor már fakó, gyűrött papírhalmazzá vált. Helyén van a bokály, a népi szőttes, de éppen oly édeskés is lehet, ha kelleté­nél többet zsúfolunk össze. A biedermeier szekrény is har­móniában lehet mai bútorok­kal, de nagyképűen hival­kodó, ha netán bizományi­ban vásárolt álrokokó ülő­bútorokkal kívánjuk rangun­kat fitogtatni. A MA OTTHONA világos­ságot kíván. A nap fényét, éppúgy, mint a jó belső vi­lágítást. Nem csillárokat, fa­li karokat. Miért nem tu­dunk lemondani ezekről a gyertyák korából ránk ma­radt világítási eszközökről? Nézzünk csak megint fel ar­ra a házgyári elemekből készült házra. Vajon falsík­jainak mai volta nem mond ellent a sárga, vörös, zöld vagy éppen a metszett üve­get hamisan utánzó mű­anyag búrák sejtelmes, csak éppen világosságot nem adó elavult haszontalanságának? Nehéz jó „világítótesteket” találni, kétségtelen, de van­nak. Nehéz korszerű lakást összehoznunk, de lehetséges. Ne látszani akarjunk általa, benne, hanem élni. Koczogh Ákos Mi díszítse a falakat? Már barlanglakó ősünk is rajzzal díszítette lakóhelye falait. A mai emberben is él a vágy, hogy széppé, kel­lemessé tegye otthonát; sző­nyegekkel, képekkel, színes foltokkal törje meg a szoba falainak egyhangúságát. Lakásainkban alapvetően a falak és a fény határozzák meg, hogy mi kerüljön a fal­ra, továbbá a helyiségek funkciójának van még eb­ben szerepe. A legegyszerűbb díszítmény elhelyezéséhez — egy naptárnak, faliszőnyeg- nék — jó megvilágítás és semleges falfelület kell. A falra akasztott tárgyak, ké­pek ne kerüljenek túl ma­gasra. Horizontális tengelyük a földtől számítva 140—150 centiméter körül legyen, ál­talában szemmagasságnál va­lamivel alacsonyabban, mert a szem felfelé nézéskor rosz- szabbul korrigálja az optikai zavarokat, becsillanásokat. Az előszobába ne aggas­sunk külön díszeket. Foga­son és tükrön kívül itt más­nak nem nagyon van helye. Legföljebb az egészen nagy­méretű előszobába tehetünk egy-egy grafikát, rézkarcot. A konyha díszei a főzéssel, étkezéssel kapcsolatos szer­számok, edények, népművé­szeti tárgyak, tányérok, kancsók, fűszertartók, csere­pek legyenek. A hálószoba alvásra, pi­henésre való. Itt célszerű a falat díszítmény nélkül hagy­ni. Elég egy-egy faliszőnyeg, filc, színes cserge. A nagyobb méretű, nappa­li tartózkodásra alkalmas szobába kerüljön a kép, a fali kerámia, a grafika — a vizuális esztétikumok. A gyerekszoba mindenkor feleljen meg a gyermek ko­rának, érdeklődési körének. Amíg pici, a játékok, képes­könyvek díszítsék a polco­kat. Később kapjon repro­dukciót, posztert, fotót, pla­kátot, grafikát. Ezekből igen bő és olcsó választék talál­ható az üzletekben. Gondol­junk arra, hogy a művészi reprodukción nevelődött gye­rek szinte öntudatlanul fo­gadja magába az esztétiku­mot, a művészet értékelését. A reprodukciót évenként, kétévenként cseréljük. (Jó ajándék lehet születésnapra, karácsonyra.) A képet, festményt, grafi­kát ne akasszuk a könyves­polc üres polcái közé. Lehe­tőleg minden képnek, fali­dísznek legyen tere, levegő­je. Ne zsúfoljunk egymás fölé, alá képeket, mert ront­ják egymás hatását. Az üveg, bár védi a portól, szennye­ződéstől a képet, zavarja is a látványt, belecsillog, zava­ró fényeket kelt. Az olaj- festményeket inkább üveg nélkül tegyük a szoba falára. A grafikát, plakátot keret nélküli két üveglap közé il­lesztve damilszálra függeszt­ve helyezhetjük el. Ne csináljunk a szoba fa­laiból hirdetőoszlopot, ahol egymást érik a plakátok, ké­pek. Legszebb, ha egy falra csak egy kép, vagy egyéb díszítmény kerül. A díszít­mények elkülönülten, szín­ben, hangulatban illeszkedő enteriőrben „élnek”, érvé­nyesülnek legjobban. Receptek TÖLTÖTT CSIRKE RÓMAI MÓDRA Hozzávalók 4 személy ré­szére: 1 csirke (kb. 0,6 kg), sütésre előkészítve, 1 piros, 1 zöld paprika, 4 kis hagy­ma, 1 csipet zsálya, 1 csipet bors. Töltelék: 2 zsemle, 30 dkg vagdalthús, 1 evőkanál fel­darabolt petrezselyem, ne­gyed kávéskanál majoránna, negyed kávéskanál zeller­por, negyed kávéskanál fe­ketebors, fél kávéskanál paprikapor, 1 kávéskanál só, L kis hagyma finomra vágva, 2 tojás. Elkészítés: A csirkét meg­tisztítjuk és kívülről besóz­zuk. A zsemléket hideg víz­be áztatjuk, és fél óra hosz- szat állni hagyjuk. Majd jól kinyomjuk, héját eltávolít­juk és a belét elmorzsoljuk. A tölteléknekvalót jól ösz- szedolgozzuk, a csirkébe tölt­jük és 2 fogpiszkálóval ösz- szefogjuk. A tűzálló (római) tálat 10 percig hideg vízbe tesszük. A paprikát meg­mossuk, kimagozzuk és a szárát kivágjuk, és karikák­ra vágjuk. A hagymát fel­daraboljuk. A tálba csak a zöldségeket tesszük, meg­fűszerezzük és erre helyez­zük a töltött csirkét. A tá­lat befedjük. 220 fokon kb. 100 percig sütjük. Az utolsó 10 percben levesszük a te­tejét, így a csirke szép bar­na színt kap. PULYKAKAKAS­PASTÉTOM 3 evőkanál vaj vagy mar­garin, 2 evőkanál liszt, 1 kávéskanálnyi apróra vágott hagyma, 1 csésze tej, 2 nagy csésze finomra vágott, főtt pulykahús, negyed csésze fi­nomra vágott petrezselyem, 1 tojás, enyhén felverve, 3 evőkanál tej, zsemlemorzsa. A vajat vagy margarint felolvasztjuk, a lisztet és hagymát hozzákeverjük, hogy sima legyen. 1 csésze tejet hozzáadunk, állandó keverés közben. Amikor a massza elég sűrű, levesszük a tűzről, a pulykahúst és petrezselymet hozzákever­jük. Lehűtjük. 8 részre oszt­juk és pástétomformát ké­szítünk belőle. Tojást és 3 evőkanál tejet elkeverünk, hozzáadjuk-a pástétomot, le­csurgatjuk és zsemlemorzsá­ba forgatjuk. Bezsírozott ser­penyőbe tesszük és mindkét oldalát egyenletes barnára - sütjük. ízlés szerint zeller­szósszal leöntjük. Zeller­szósz: 2 evőkanál vaj vagy margarin, háromnegyed csé­sze feldarabolt zeller, 2 evő­kanál liszt, 1 csésze tej, fél kávéskanál só, 1 csipet bors. A zellert a vajban megpá­roljuk addig, amíg puha lesz, de még nem barna. Hozzá­keverjük a lisztet. A tejet egyszerre hozzáadjuk, ál­landó keverés mellett. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat — kiemelt munkára — a Szekszárdi Húskombinát építéséhez felvesz: — villanyszerelőket — fűtésszerelőket, — vasbetonszerelőket, — ácsokat, — segédmunkásokat. Jelentkezés: Szekszárd, TÁÉV. Tartsay V. u. 10. Munkaügyi osztály. (180) AZ AUTÓGYÁRAK, ame­lyeknek az idén sehogysem ment az üzlet, mindenki más­ban keresték a hibát, csak önmagukban nem. Amikor minap a Detroit-i gyárak vezetőit egy repülő­gépre ültették és elhozták Washingtonba, ott mindegyi­kük azt állította; üzleti bal­sikereiknek az az oka, hogy a környezetvédő eszközök, az erősebb ütközők és az egyéb biztonsági berendezések mi­att az autók ára olyannyira megemelkedett, hogy immár megfizethetetlenné vált a lakosság számára. Hagoztat- ták, hogy ha a kormány nem ragaszkodna többé a bizton­sági berendezésekhez, akkor az amerikaiak megrohannák az autószalonokat és minden kocsit felvásárolnának. Horace Zinkel, a Harmoni­ka Kombi tervezője (ez a ko­csi ugyanis bármiféle össze­ütközés után a tangóharmo­nikára hasonlít) a biztonsági berendezések kiküszöbölésé­nek legfőbb szószólója. Miután tanúvallomást tett az e kérdésről szóló kong­resszusi kihallgatáson, haj­landó volt nekem is nyilat­kozni. — Isten a tanúm, hogy a Harmonika Motor Művek számára a legfőbb az utas biztonsága — mondotta. — De ezért más dolgokat is szem előtt kell tartanunk, mint például az önsúly és a benzinfogyasztás. Ha Wa­shington a maga biztonsági előírásaival békében hagyna bennünket, 2500 dollárból ki­hoznánk a világ legjobb autó­ját. — Ki tudnánk állítani egy kocsit kétezer-ötszázból? — hitetlenkedtem. — Igen. Itt a vázlata. Tanulmányozni kezdtem a skiccet. — Lám, ezen nincsenek is ütközők. — Valóban. Ha kiküszöböl­jük az ütközőt, hetven kiló önsúlyt takarítunk meg. El­végre ütközőre csak akkor van szükség, ha az ember be­leütközik valamibe, például másik kocsiba, vagy egy épü­letbe. Aligha van fiatal lány, aki ne szeretne változatosan öl­tözködni. Akinek szerényebb a ruhatára, az is öltözhet di­vatosan, változatosan, ha van egy jól variálható, úgy­nevezett alapruhája. Ilyen karcsúsított, trapéz vonalú ru­hán mutatjuk be, hogy egy­szerű eszközökkel, hány­féleképpen tehetjük változa­tossá, újszerűvé. 1. Egyetlen dísze a nagy szemekből álló, meglehetősen hosszú gyöngysor. Ha a ruha anyaga selyem, úgy csillo­góbb, fényes szemű gyöngy, lánc illik hozzá. 2. Fehér pikéből készült úgynevezett Gulliver-gallér és kézelő, a ruha színével harmonizáló pici golyógom­bokkal díszítve. A széles öv csak karcsú derékra való! 3. Hosszú, kétféle mintájú, illetve színű kelméből készült fregoli sál, mindkét oldalán hordható. Egyik végét hátra­dobva viselhetjük, de meg­köthető nyakkendőszerűen is. 4. Magasított állógallér, alul-felül keskeny, húzott csipkefodorral, középen pici ékszergombbal csukódik. A kézelő hasonló eljárással készül. 5. Habos, könnyű anyagból (organza, muszlin, stb.) készült nagy, húzott gallér, ugyanilyen a kézelője is. Tarka levelű szobanövény: a kroton A trópusi Indiából és a maláj szigetvilágról szárma­zik. Itt színes levelű bokor­rá, kisebb fává nőhet. Már a 19. század közepén Európába került, ahol sok keresztezést végeztek és ma már a fajták száma igen sok. A krotonok örökzöld cser­jék. Levelei asszimetrikusak, sokszor dugóhúzószerűen csa­varodottak, több színűek, a zöld, piros, fehér, rózsaszín, sárga és barna tónusok ke­verednek. A foltok pont for­májában vagy márványozot- tan helyezkednek el. Ahol jól érzi magát, virág­zik is. Kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy egyik növé­nyen csak porzó, a másikon csak termő van. Akkor nyer­hetünk magot, ha mindkét növénnyel rendelkezünk. Ál­talában télutón, kora tavasz- szal virágzik. Télen, nyáron a lakásban tartsuk. Nyáron védjük a tűző napfénytől. Fényszegény helyen azonban a színes le­velek elvesztik tarkaságukat, egyszínű zöldekké válnak. Ismét a rajzra pillantot­tam. — Hol vannak az ablaktör­lők? — Azokat is kiküszöböl­tük. Az ablaktörlők har­mincöt dollárral növelik az önköltséget és emellett ener­giát is fogyasztanak. Régeb­ben az ablaktörlőt csupán az egyének kívánsága nyomán szereltük a kocsira, miután egyes vásárlók panaszkod­tak, hogy nehéz esőben, hó­ban vezetni. Azután a kor­mány fejébe vette, hogy minden kocsit el kell lát­nunk ablaktörlővel. Nem lá­tom be, hogy azoknak, akik nem kívánnak ablaktörlőt, miért kelljen fizetniük érte. — Ezen a rajzon ablakok sincsenek. — Jó autóra nem is szük­séges ablak. Mérnökeink rá­jöttek, hogy ezzel is negy­venöt kilót megspórolha­tunk. Sőt mi több, ha az em­ber kiküszöböli az ablakokat, akkor már ajtóra sincs szük­ség, s ez összesen több mint kétszáz kilóval csökkenti az önsúlyt. — Ülések azért még van­nak , — fedeztem fel boldo­gan. Télen 16—18 C fok alá ne süllyedjen a hőmérséklet, mert a növények megfáznak és 1—2 hét múlva lehull a levelük. Magasabb hőmér­sékleten nincs pihenési idő­szaka és a rossz fényviszo­nyok következtében kisebb, egyszínű, sovány leveleket képez. Márciustól augusztusig tartsuk nedvesen. Egész év­ben védjük a szobalevegő alacsony páratartalmától és a talaj kiszáradásától. Nyá­ron hetente egyszer öntözzük tápoldattal. Sokan panaszkodnak, hogy a lakásban lehull a növény levele. Ez ellen úgy védekez­hetünk, hogy lehetőleg nyá­ron vásároljunk szobanö- vényt, amikor nincs nagy különbség a virágüzlet és a lakás hőmérséklete között. De ezután is be kell tartani a hőmérsékleti és öntözési tanácsokat. Ahol jól érzi magát, nagy cserjévé fejlődik. F. B. — Természetes, hogy van­nak ülések. A kényelmet nem áldozzuk fel. Mi csupán a költséges biztonsági beren­dezéseket szeretnénk kiik­tatni, amelyek semmivel sem növelik a kocsi teljesít­ményét. Valahogy a benzintartály is furcsán fest — kockáztat­tam meg. — Különleges celofánpa­pírból készül, amelybe két­szer annyi benzin fér, mint a régebbi fémtartályokba. Ez­zel az újítással is hetvenöt dollárt takarítunk meg a fogyasztónak. — Hol van a motorház­tető — kérdeztem. — Azt csak a vevő külön megrendelésére szállítjuk. Egyesek kedvelik a motor- háztetőt, mások nem. Az égvilágon semmi ok nincs rá, hogy a kocsi szerves ré­sze legyen. — Nagyon szép kocsi — ismertem be. És biztos, hogy kétezer-ötszáz dollárból elő­állítható? — EGÉSZEN BIZTOS, — felelte. — Ha csak a kor­mány nem ragaszkodik to­vábbra is ahhoz a nevetséges követelményhez, hogy min­den autóban fék is legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents