Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

/ÍolnaN, e Képújság 1977. április 14. Hírek Április 15-én, pénteken Tamásiban és Bonyhádon tartanak megbeszélést az ed­zett ifjúságért mozgalom be­indításával kapcsolatban. A szekszárdi járás április 20-án szerdán rendezi ugyanezt. Ta­másiban 16.30-kor a járási hivatal tanácstermében, Bonyhádon délelőtt 9 órakor a városi tanács termében, míg Szekszárdon 9 órai kez­dettel a Béla tér 1. szám alatt (első emelet 12.) a ta­nácskozóteremben kerül sor a tájékoztatóra. • Asztalitenisz. NB Il-es női csapatmérkőzés. Szekszárdi Szövetkezet—Budapesti ME- DOSZ 12:4, győz: Hahn (4), Szekeresné (4), Hildebrand (3), Pintér (1). NB III-as fér­fi csapatmérkőzés: Tolnak VL—Szekszárdi Szöv. SK 11:5. Győz: Horváth (4), Sáth (3), Jassó (3), Bátorfi (1), il­letve Heronyányi (3), Holtz (1), Galambos (1). SPORTTELEX L: & A ♦ 4 rv n Svédországban folytatód­tak a junior férfi kézilabda­világbajnokság küzdelmei. Ezúttal már pályára lépett a magyar válogatott is és ötgó­los győzelmet aratott Izrael ellen: E) csoport: Magyarország—Izrael 21:16 (12:9). * A 62 éves múltra visszate­kintő Rio de la Plata nem­zetközi tenisztornán a ma­gvar Taróczy Balázs az ar­gentin Roberto Aubonéval mérkőzött és 6:4, 6:2 arány­ban győzött. ♦ A Szpasszkij—Hort sakk- világbajnoki-jelölti negyed­döntő párosmérkőzésen foly­tatták a 40. lépésben függő­ben maradt 14. játszmát. A szovjet és a csehszlovák nemzetközi nagymester ez­úttal is döntetlenben egye­zett meg — mégpedig az 57. lépésben. így mindkét játé­kosnak 7—7 pontja van, te­hát újabb két mérkőzést ját­szanak, hogy eldöntsék, ki jut tovább. ♦ A magyar vitorlázórepülő­válogatott idén már túl van az alapozó edzéseken, a ke­ret 15 tagú. A repülők április 12—27 között Békéscsabán folytat­ják felkészülésüket. * Dr. , Charles Meighan, a dublini St. Vincenst kórház kezelőorvosa kijelentette: Lord Killanin, a nemzetközi olimpiai bizottság 62 éves elnöke, aki kedden délután szívrohamot kapott, jól érzi magát, állapota nem veszé­lyes. Területi lovasverseny Dalmandi és simontornyai győzelmek Úgy látszik, az időjárás nem fogadja kegyeibe a lo­vasversenyeket. Az ősszel Kiskunhalason havas esőben dideregtük végig a bajnok­ság utolsó fordulóját. Ugyan­ez ismétlődött az elmúlt hét végén Mezőszilason, ahol a területi bajnokság első for­dulóját tartották. A lajos- komáromi termelőszövetke­zet, az Enyingi Állami Gaz­daság, a Dalmandi MEDOSZ, az alapi tsz, az igar—simon­tornyai Lenin Tsz, a Kiskun­halasi Határőr Dózsa és a helybeli Mezőföld Tsz lova­sai vonultak fel, hogy három napon át versenyezzenek, el­döntsék, melyik kategóriában melyik ló, illetve lovas a legjobb. , A verseny irányítását nagy szakértelemmel, szeretettel ismét dr. Vincze Jenő végez­te, aki 15 éve látja el ezt a feladatot. Személye, hangja éppúgy hozzátartozik a terü­leti, valamint a környéken lévő országos versenyekhez, mint akár a pályán az aka­dályok. Nélküle szinte el­képzelhetetlen egy verseny. Pedig mindez szabadsága terhére megy, Kiskunhalas­ról utazik három-három nap­ra a verseny színhelyére. Ugyancsak ott láttuk Lepsé­nyi Sándort, a sárbogárdi já­rási sportfelügyelőség veze­tőjét, a területi lovasszövet­ség titkárát, dr. Bukovecz Tibort, a sárbogárdi járás fő- állatorvosát, a volt öttusázót. A Kiskunhalasi Határőr Dó­zsa csapatát' ismét Hiding József alezredes vezette. Ok azok, akik fáradhatatlanul dolgoznak a sportág népsze-. rűsítése, fejlesztése érdeké­ben. A simontornyaiak Ka­poli Imrével, a tsz elnöké­vel, valamint edzőjükkel. Ko- lonics Mihállyal nagy biza­kodással várták a versenyt. Elsősorban Bujántól, az Im- periál négyéves leszárma­zottjától vártak jó helytál­lást, hisz ez volt tulajdon­képpen az első igazi bemu­tatkozása a lónak. Ezúttal a Dalmandi MEDOSZ is ebben a csoportban indult, ellen­tétben az elmúlt évektől, Horváth Béla (Simon tornya) a Hollón amikor a kaposvári területi bajnokságon szerepeltek. Hencz Ferenc telepvezető, a lovasok edzője is optimistán nyilatkozott a versenyt ille­tően. Mint utólag kiderült, bizakodása nem volt meg­alapozatlan, hisz a Bajadér, az Aligátor, valamint a Bal­lada a lovasdkhoz hasonlóan jól vizsgázott: tizenhárom helyezést szerezték a három nap alatt. A verseny első napján a 'kezdő lovak díjugratásában a simontornyaiak lova Buján, bizonyított, Kapoli Istvánnal nyergében az első verseny­szám győztese lett. Plank Ferenc Didón harmadik he­lyen végzett. Az ifjúsági díj­ugratásban Horváth Béla Hollón második, Annával ötödik lett. A dalmandiak- nak is jól indult a verseny. Kecskeméti József Aligáto­ron a megnyitó verseny A kategóriájában negyedik he­lyet szerzett. Egy órával ké­sőbb Szabó Sándor a B ka­tegóriában Bajadérral az el­ső, míg Balladával hatodik lett. A verseny másnapján a kezdő lovak díjugratásában a simontornyaiak részéről Plank Ferenc Dásán várat­lanul, de megérdemelten szerzett első helyet. Buján ebben a versenyszámban Ka­poli Istvánnal a nyergében harmadik lett. További két helyezést szereztek még a simontornyaiak: Plank Fe­renc Dajkán negyedik, Didón ötödik lett. Az ifjúsági egyé­ni és csapatversenyben a si­montornyaiak Alappal közö­sen indultak és csapatuk lett az első. Megelőzték a Kis­kunhalasi Határőr Dózsa II., valamint Mezőszilas csapatát. A dalmandiak Enyinggel al­kottak közös csapatot, ahol egyéni versenyben Kecske­méti harmadik helyen vég­zett. A simontornyai Hor­váth Béla Annán szerezte meg egyéni versenyben ugyanezt a helyezést. A dal­mandiak a kezdő lovak díj­ugratásában is helyezést ér­tek el: Kanizsai László Csen­gővel hatodik lett. A vadász­ugratás A kategóriájában Kecskeméti József Aligátor­ral a harmadik, majd Arany­nyal a negyedik helyet sze­rezte meg. Dalmandi sikert hozott a vadászugratás B ka­tegóriája is: Szabó Sándor Balladával első, míg a Ba­jadérral negyedikként fejez­te be a versenyt. A verseny harmadik nap­jára valamelyest javult az idő, de változatlanul hideg szél fújt. A pálya talaja vi­szont már jobb volt, így az eredmények is javultak. A simontornyaiak ezen a napon Szabó Sándor (Dalmand) a Bajadérral csak az ifjúságiak versenyén indultak, ahol Horváth Béla Hollón negyedik helyet tu­dott szerezni. A dalmandiak a kezdő lovak döntőjében vettek részt. Kanizsai László Csengővel lett hatodik. A kitartásos verseny ragyogó dalmandi sikert hozott. Kecskeméti József Arannyal 160 om-es akadályt vitt át, így megelőzött mindenkit. Mögötte hármas holtverseny alakult ki, Kecskeméti is köztük volt Aligátorral. Sza­bó Sándor Bajadérral ötödik lett a kitartásos versenyben. A lovasbajnokság első fordulója tehát dalmandi és simontornyai sikerrel zárult. Reméljük, a folytatás is jó lesz. A Dalmandi MEDOSZ csapata április 29-től május 1-ig részt vesz Kiskunhala­son a nemzetközi lovasverse­nyen, ahol a legjobb magyar együttesek mellett az NDK- ból, Romániából, a Szovjet­unióból, Jugoszláviából, Len­gyelországból, Csehszlovákiá­ból és Bulgáriából érkeznek csapatok. Plank Ferenc (Simontornya) Kapoli István (Simontornya) Vasárnapi mérkőzések A megyei labdarúgó- bajnokságban április I7-én, vasárnap a következő mérkő­zések lesznek: TÁÉV SK— Dombóvári Spartacus (Köő), Tolnai VL—Gerjeni ME­DOSZ (Zámbó), Simontor­nya—Pincehely (Keller), Kis­dorog—Dunaszentgyörgy (Győrfi), Bonyhádi Vasas— Bátaszék (Varga E.), Apar- hant—Zomba (Paulai), Dom­bóvári VSE—Bogyiszló (Rit­zel), Dombóvári Tsz—Fadd (May), Nagymányok—Bony­hádi Pannónia (Kormos). A mérkőzések kezdési időpont­ja 16 óra. A hét 11-e Dobos (D. Spartacus) Mészáros Bíró Németh Cseke (B. Vasas) (Zomba) (Nagymányok (Aparhant) Fiath Győrfi (Bátaszék) (Kisdorog) Palkó Odor Stercz Bosnyák (Aparhant) Kisdorog) (TÁÉV SK) (Bátaszék) Tartalékcsapat: Bükkösi (Pincehely) — Banai (Domb. VSE), Weiszenburger (B. Pannónia), Hertelendi (Domb. Spartacus), Mányoki (Simontornya), Fenyvesi III. (Fadd), Molnár (Simontornya), Kertész (TÁÉV SK), Csámpár (Zomba), Guth (Nagymányok), Csordás (Bonyhádi Va­sas). öcsényinek érzem magam. Meghökkentő, elfogult val­lomás ez egy újságíró részé­ről, de vállalom: ugyanígy érzem soproninak, vasinak, fehérvárinak magam. A min­dig utazók örök érkezésével, haza sose találásával járom az országot, figyelem így ta­vasz táján, virágzik-e a man­dulafa a Fehér Ló udvarán Sopronban, sárgul-e az aranyeső Szombathelyen, s megérkeztdk-e vajon a re­pülést ígérő felhőik Gemenc fölé? Mert ennyivel: a repülés­sel több öcsény, mint az or­szág más tája mindazoknak, akik évek óta autóba ülnék, buszra szállnak, stopra vár­nak a hétvégéken, hogy Bu­dapestről, Veszprémből, Ba- latonfűzfőről, Nagyatádról öcsénybe utazzanak néhány felszállásért. Vagy éppen a beszélge­tésekért, a „hajózó dumá­kért”, amelyek a szoba sar­kába, asztal mellé is elhoz­zák a repülést. Különösen most, amikor az elmúlt húsz év a téma: két évtizede szállt föl először a vitorlázógép az őcsényi repülőtéren. Mesélik: egy istálló lebontásával kez­dődött. Nem tudom, mi mun­ka lehetett ez, de azóta sok­szor elnéztem már az őcsé­nyi repülő emberek életét. A hajnali ébredéseket, az éjszakába nyúló szerelő- munkát, hallgattam öreg pilóták intő szavait, lestem a kezdők mindig-felállni-kész mozdulatát, s kerestem: mi teszi ebben a sajátos törvé­nyű világban is különös ér­tékűvé az őcsényi repülést. Velük kerestem, bennük találtam meg a választ. Lugosi Gyuriban, aki évek óta Budapestről jár öcsény­be, egy másik szenvedélyt, a vízi vitorlázást hagyta ott a repülésért. („Az, hogy ide­jöttem, véletlen volt. Az, hogy itt maradtam — nem. Nem tudom az okát, de en­nek a tájnak hangulata, az itteni emberi kapcsolatoknak légköre van. Itt minden re­pülésért meg kellett dolgoz­ni, nemcsak a sajátomért, a másikért is és ez összeköt bennünket.”) Csák Péterné- ben (Pintyőben), aki húsz éve az alapító hét tag között volt, ma a fiatalokat oktatja a klubban. („Egy ,önellátó’, B klubban egyedül nem le­het okos vagy szép senki — egymásra voltunk hát utal­va. Aztán a körülmények megváltoztak, de ez a szel­lem megmaradt. S akkor, amikor azt kérdezed, mi ál­lít meg mellettünk embere­ket, én erre a légkörre gon­dolok. Voltak, vannak gond­jaink Is,' vitatkozunk is, de amikor a gép ott áll be­akasztva a starton, akkor egy cél van, a közös ügy: a re­pülés.”) A kis Tulcz Józsi­ban, aki Balatonfűzfőröl jön öcsénybe. Tiszta szemű, gon­dolkodó fiatal, a legtehetsé­gesebbek egyike. („Nem tu­dom, másutt hogy van, itt öcsényben mi fiatalok min­dent megkapunk: az időseb­bek szinte alánk teszik a gépet. Meg aztán nagyszerű a társaság is.) A hőskorról én már csak a történetekből tudók. Volt olyan időszak, amikor köl- csöngéppel repültek (a Posta, Csepel, Dunaújváros segített néha egy-egy géppel.) Ma jó dolog benézni az őcsényi hangárba: idén először szín­vonalas, szép számú géppark­kal várja a tagság az idényt. Repülőszerveink (MHSZ, MALÉV, MÉM RSZ) közö­sen támogatják a klubot, s a ma már nemzetközi hírű Gemenc-bajnokság indulási jogáért versengenek a klu­bok... Ez a húsz év munkájának eredménye, s még annyi: a klub „nagykorúságával” fel­nőtt az utánpótlás is. A Csák Béter titkár helyébe lépő Kenderes László erős, fiatal repülőközösség irányítását vehette át. Újult erővel kez­dődhet a huszadik repülő­tavasz öcsényben. Mert legutóbb arra járva, láttam: zöldül a vetés, pat­tanásra várnak a rügyek. Megérkeztek már Gemenc fölé a repülést ígérő felhők. MAJOR ÁRVÁCSKA

Next

/
Thumbnails
Contents