Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

/'tolna'n, , , A IVÉPUJSAG ON KERDEZ Mőcsényi útkorrekció Lisztes Mihály, mőcsényi olvasónk a következőket ír­ja: „Több családot érintő problémát szeretnék tisztáz­ni, ugyanis eddig akárhova fordultunk, választ sehol sem tudtak adni. Építik az új utat. s erre a beltelkeket sajátították ki. A megma­radt kis kerteket viszont el­öntötte a víz. Az én kertem­ben is feljött két forrás. Ér­deklődöm, hogy mikor lesz legalább egy ideiglenes árok húzva, hogy a megmaradt kis kertben végre tudjunk vala­mit termelni.” Vancsodi Lajos, a mőcsé­nyi Községi Közös Tanács elnöke a következőkét vá­laszolja : — A Bátaszék—Bonyhád között lévő közlekedési út korszerűsítésének kivitele­zése 1976 júniusában kezdő­dött meg. A közlekedési út korszerűsítése tavaly nem fejeződött be. A Pécsi Köz­úti Építő Vállalattól (kivite­lező) érdeklődtem, s azt a választ kaptam, hogy ez év első félévében befejeződnek a munkálatok a Bátaszék— Bonyhád közti közúton, mellyel egy időben Mőcsény község közigazgatási terüle­tén is befejeződik az útkor­rekció. Ugyanekkor a vízel­vezető árok kiépítése is meg­történik. Látogatási idő a kórházban Nagy Ignácné, Pálfáról küldött levelében írja, hogy a kórházi látogatási idő mó­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. dosításával nem értenek egyet, mert úgy érzik, hogy ez kizárólag a szekszárdiak kényelmét szolgálja. A vi­dékieknek vasárnap hajnal­ban vonatra kell ülni, hogy a délelőtti fél tizenegyes lá­togatásra beérjenek. (A dél­előtti vonat fél tizenkettőre ér csak a vasútállomásra.) A szerdai látogatással vi­szont az a helyzet, hogy a vonat, ami Sárbogárdig köz­lekedik, este fél hatkor indul a szekszárdi állomásról, a következő pedig éjjel há­romnegyed tizenegykor. Dr. Szentgáli Gyula. c. egyetemi docens, a Tolna megye Tanácsa Egyesített Gyógyító-Megelőző Intéze­tének főigazgató főorvosa válaszol: — A megye kórházainak ágyszáma meghaladja a két­ezret, ami lehetetlenné teszi, hogy az ország minden terü­letéről a 'betegfelvétel kap­csán intézetünkbe bekerül­tek látogatói utazási ké­nyelmét, a téli és nyári me­netrendek folyamatos figye­lembevételét eszközöljük. A kiadott miniszteri uta­sítás, mely kötelezi intéze­teinket a mind magasabb szintű higiénés viszonyok biztosítására, figyelembe vé­ve a kiszolgáló és ellátó sze­mélyzetünk számszerűen alacsony voltát, egyértelmű­en indokolt a gyógyító­megelőző intézményeknél a csökkentett látogatási idő el­rendelése. Úgy gondolom, hogy a beteg elsőrendű ér­deke kórházi felvétel esetén nyugalmának biztosítása és betegségének mind gyorsabb felszámolása, hogy vissza­térhessen a termelőmunká­ba. Nem vitatjuk a szubjek­Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 tív feltételek biztosításának szükségességét sem, többek között a családtag látogatá­sát, de semmi esetre sem tartjuk az említett fontos szempontokat megelőző szükségletnek. Betegeink között széles körű vélemény- kutatást végeztünk, új láto­gatási rendünk bevezetése előtt, s magunk is örömmel regisztráltuk, hogy a bete­gék túlnyomó többsége (mintegy 75 százaléka) egyetért fent kifejtett tö­rekvéseinkkel. Gépkocsimosás az úttesten Olvashatatlan aláírasd le­velet kaptunk Szekszárdról, a Vak Bottyán utcából. Mi­vel közérdekű kérdést tartal­maz, foglalkozunk vele. „Azt kérdezem, hogy gödrös lakó­telepi úton megengedett-e, szabályos-e a gépkocsik slaggal történő mosása? Ha nem, mit tehetnek ellene azok a szerencsétlen lakó­ház-tulajdonosok, akiknek járdája mellett gödrök van­nak? Ugyanis autómosáskor a gödrök megtelnek vízzel, a melegebb időjárás hatásá­ra kellemetlen bűz terjed a környéken; nem beszélve ar­ról, hogy a gépkocsimosás­ból származó víz lazítja az altalajt, gyakran csőrepedé­seket idéz elő.” Dr. Deák Konrád, osztály- vezető ügyész a következő­ket válaszolja: — Azok a gépkocsi-tulaj­donosok, akik gépkocsijukat az úttesten mossák, köztisz­tasági szabálysértést követ­nek el és a 17 1968. Korm. sz. rendelet alapján 3 ezer forintig terjedő pénzbírság­gal sújthatok. Itt utalunk Szekszárd város Tanácsa 5 1971. (XI. 27.) sz., a (köz­tisztaság fenntartásáról szóló tanácsrendeletére és arra, hogy a szabálysértést elkö­vető ellen a városi tanács vb igazgatási osztályánál feljelentés tehető. Nincs a tolózáraknak fedlapja Több bejelentés érkezett szerkesztőségünkbe, hogy Szekszárdon, a Tartsay la­kótelep új garázssora előtt a patakparton lévő tolózár­aknának nincs fedlapja, ami 'komoly veszélyt jelent az ott játszadozó gyermekekre. Szekszárd város Tanácsa V. B. műszaki osztálya veze­tője, Gallai Ferenc főmérnök válasza: — A Víz- és Csatornamű Vállalat szerint az akna ki­zárólag a BM-garázsokat szolgálja. Egyébként időköz­ben (valószínűleg a bejelen­tők) megszüntették a veszé­lyes helyzetet azzal, hogy feltöltötték földdel a tolózár­aknát. Amennyiben a toló­zárat rendeltetésszerűen kí­vánják használni, annak fed- lapját a fenntartónak, il­letve a tulajdonosnak pótol­nia kell. Ml VÁLASZOLUNK Moziban Rádió: Az embert gyakran érik meglepetések, ezek egyike például az, ha a kitűzött na­pon más filmre kap jegyet a moziban. így jártunk az Ez a kedves Viktor-ral, melyet fekete humora és kitűnő szí­nészi alakítása miatt kíván­tunk megtekinteni, április 9-én, a Panoráma filmszín­házban. Bár a Népújság kö­zölte a változást, a mozi előtt is cserélték a plakátot, mégis kellemetlen volt a csere. Ezért érdeklődtünk Cson­tos Károlynál, a Moziüzemi Vállalat propagandistájá­nál a műsorváltozások gya­koriságáról, indokairól. A gyakoribb ok: a filmek minősége romlik, töredez­nek, vetíthetetlenekké vál­nak — már nem is küldik le Budapestről. Erre egy példa az e havi programból: a Rejtelmes sziget helyett a Közelharc férfiak és nők kö­zött című amerikai filmvíg­játék jön április 18—20-a között. Ritkábban fordul elő az, hogy a közönség érdektelen­sége miatt a mozi vezetősé­ge leveszi műsorról a fil­met. Évente négyszer-ötször. Ekkor viszont saját erőből kell gondoskodni másik filmről, mint szombaton: Faddról hozták a Három testőr újabb, szatirikus vál­tozatát. Bízunk benne, hogy keve­sebb műsorváltozás lesz a jövőben. Ennek egyik esz­köze lehet a filmek jobb ki­választása, illetve műsor­beosztása. — Herczeg — A jövő héten a Második utca foglyai című, színes, szinkronizált, amerikai filmről írunk. Rendezte Melvin Frank, a főszerepben Jack Lemmon. Takarékos társadalom ? Csak ellentmondásos vá­laszt lehet adni a címben feltett kérdésre és Kondor Katalin dokumentumműsora ilyennel i's szolgált húsvét hétfőjének délutánján. Az országban 5 millió betét­könyvben 100 milliárd forint pihen ugytan, de azért taka­rékoskodásunk korántsem általános. Az OPT-s szak­ember szerint minden 100 forintunkból 4-et félrete­szünk. Ádándnál viszont tíz esztendeje folyik el haszno- sítatlanul az értékes kénes gyógyvíz a Koppány—Sió— Duna útvonalon egyenesen a Fekete-tengerbe. A gyárban prédáljuk az anyagot és sze­métbe kerül százezreket érő hulladék papír. A munka után maszékoló úgy érzi, hogy ilyenkor a „saját” zse­bére dolgozik és lelkiismere­tesebb munkát is végez, mint odabenn az üzemben, ahol tevékenysége Valamilyen el­vonatkoztatott nagy, közös „zsebet” gazdagítana. Van Röpülj páva ’77 Lezajlottak az idei, új Rö­pülj páva verseny váloga­tói. Az ország területéről több mint ötven csapat je­lentkezett műsorával, s ezek közül a zsűri tizenha­tot választott ki, hogy a te­levízióban is szerepeljen. Tolna megye négy csapa­ta köziül kettő került a ti­zenhat közé — és már ezt a tényt is sikerként könyvel­hetjük el, A Sárköz és a Tolna me­gyei székelyek negyvenper­akinek a pénz, ingatlan, ék­szer a státusszimbólum. Az energiaválság idején való­színűleg sokat ért volna az üzemanyag-fogyasztást pon­tosan mérő újítás — az ál­lamnak. De nem a gépkocsi- vezetőknek, akik a kísérleti szerkezeteket tönkre is tet­ték. A nyilatkozók sorában legrokonszenvesöbb az a 44 éves „miurikaikönyv nélküli munkás”, vagyis a háztáji­ban dolgozó ókos paraszt­asszony volt, aki magáival Kádár Jánossal szeretne szót váltani, mert „Élni lehet sokféléképp: nagylábon, ki­sebb lábon, pazarolva”, de mindenkinek meg kellene fognia a munka végét, mert „ez az ország ügye”. Kondor Katalin ötvenper- ces, pergő műsora (a túl sok és elnyújtott „térelválasztó” zene ellenére) kitűnő volt és megerősítette azt a «meggyő­ződésünket, hogy a doku- mentumjátékok a rádió leg­erősebb oldalához tartoznak. O. J. ces műsorával találkozunk hát a képernyőn is, augusz­tus húszadika után. Az elő­döntők nyolc adásban zajla­nak le. párosával versenyez­nek majd a csapatok. Az előkészületek máris javában folynak: még eb­ben a hónapban sorra ke­rülnek a filmfelvételek a helyszínen, júniusban pedig a televízió stúdióiban ké­szülnek el a műsorok to­vábbi részei. 1977. április 13. T v-napló • • Ünnep ünnep után NÉHÁNY KIFEJEZETTEN JÓ MŰSOR, esténként viszont kifejezetten kommerszfilmek jellemezték az ünnepek műsorát, de vajon ki lehet-e elégíteni ennyi nap igényét? A cédrus című balettfilm időben is az élre kíván­kozik, bár kérdés, hogy a nézőszám elérte-e művészi színvonalát. A cédrus — Seregi László alkotása — évek óta sikerrel megy az Operaházban, s ez a siker egyformán szól kvalitásainak, s annak a ténynek is, hogy nagyon kevés eredeti balettunk van. Seregi Csontvárynak állított emléket, hatásos, nagyon mo­dern eszközökkel, bár' elképzelése enyhén romantikus, jelképes szereplői, démonai mintha a múlt századból lebegnének át napjainkba, amivel nem akarjuk két­ségbe vonni jelentőségét. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRTUK az új soroza­tot, a Vitriolvasókört, de sajnos, nem szolgált rá. Nem tudom, elszólás volt-e, amikor a műsorvezető, Baranyi Ferenc bevezetőjében „rigmusokról” beszélt, de min­denképp így van: Soós Zoltán „pajzánságai” bizony csak rigmusok, nagyon kevés ötlettel, s ha a szerkesz­tők vonakodnak közlésüktől, ahogy Soós maga mondta, nincs ezen mit csodálkoznunk. A sorozat folytatódik, s arra gondoltunk, vajon nem egy új úthengerrel ta­lálkozunk majd? Ha így folytatódik, mást nem remél­hetünk. Az Ady-emlékezés viszont nagyor, szép volt, talán túl szép is, a rendező, Kosa Ferenc, ugyanis időnként olyan effektusokat használt, amelyekre nem lett vol­na szükség. De az egész együtt, Nagy László tömör be- vezetőjével, a jól egybeválogatott részletekkel, a ki­tűnő korabeli filmidézetekkel valóban az Ady-pört elevenítette meg, s méltó bevezetője volt az Ady- évforduló tévés eseményeinek. Juhász Jácint nagyon szépen mondta a verseket, kár, hogy a végén magára hagyták, s a prózai részt is neki kellett mondania, ki­csit akadozva, ahogy új és újabb könyv után nyúlt. Az pedig érthetetlen, hogy az Ady halálát követő idé­zetnél kimaradt Babits Mihály neve. EGY JÓ ÖTLETÉRT ÉRDEMES átrándulni a szom­szédba, pontosabban a múlt századba, ahol Csiky Ger­gely kiapadhatatlan ötleteivel a mai szerzőket is kise­gíti, csak az a kérdés, végtére is hol tanulta a szín­pad fölényes ismeretét, a drámai hatásnak azt a fokát, ami előtte ismeretlen volt a magyar színpadon, s utá­na is csak Molnár Ferenc dicsekedhetett hasonlóval. Pedig a Kaviár nem is jelenti életműve csúcspontját, afféle derűs, francia mintára íródott vígjáték, de min­den felvonása telitalálat, s ilyesmit igazán nem vár­nánk egy teológiai doktortól. Mert Csiky nemcsak- hogy pap volt, de a bécsi Agustineumban teológiai doktorrá is avatták, majd utána káplán volt, aztán gimnáziumi, majd papnevelő intézeti tanár, mígcsak ki nem lépett a papi rendből, s megnősülve kizárólag irodalmi munkáinak élt. A KAVIÁR KITŰNŐ VÍGJÁTÉK, fergeteges ira­ma, franciás elenganciája — mindenben sokat tanult a franciáktól — egyaránt kiemeli a korabeli vígjátékok sorából, s természetes, hogy ma is siker. Pedig a Jó­zsef Attila Színház előadása erősen eltér Csiky kon­cepciójától; a zenés átdolgozásban elveszik benne Csiky minden darabjára jellemző társadalomrajza, a kor bí­rálata. A történet, az egymásba fonódó szituációk bra­vúros keverése így is hat, s mindenképp kitűnő szóra­kozás, pedig Fényes Szabolcs zenéje messze elmarad korábbi — nem túl magas átlagától, Szenes Iván dal­szövegei pedig egy pillanatra sem tudnak Csiky szel­lemének és szellemességének közelébe férkőzni. „Arra se lesz gondom, ha a gyomromat elrontom”, vagy „én nem tudom, mi lesz a holnapom, de tévedésem büsz­kén hordozom”, s a hasonló klapanciáknak igazán semmi keresnivalója Csiky Gergely mellett. Ettől füg­getlenül jól szórakoztunk. CSÁNYI LÁSZLÓ Könyvespolc Picasso a gyárban Szerencse, hogy a Kozmosz Könyvek sorozat szerkesztői pártolják a kulturális riport műfaját. így került a könyves­polcra 1975-ben László Lajos könyve, az Esték a klubban. Az új Kozmosz-riportkönyv, amely ismét közművelődéssel foglalkozik, 1976-ban jelent meg, de még újdonságnak szá­mít: Picasso a gyárban a címe, Siklós László írta. Ha nem olvastam volna László Lajos könyvét, talán most beletörődnék, hogy ez az új kulturális riportkötet ilyen unalmas. A két könyv szándéka, sőt, néhol alapvető ripor­teri módszerei is egy tőről fakadnak. Az egyik azonban iz­galmas, elgondolkodtató, cselekvésre ösztönöz — a másikat annak is nehéz végigolvasni, akinek éppen ez a téma, a- köz- művelődés a szívügye. A művelődés hétköznapi gondjairól, felemás módszerei­ről, kudarcairól és ígéretes próbálkozásairól ír Siklós, és ar­ról bizonyosak lehetünk, hogy igazi érdeklődéssel, gondosan készítette a könyvet. A gondosság még felül is kerekedik a kötelező riporteri érdeklődésen, az aprólékos, körültekintő szerkesztési koncepció például akárha egy népművelőjelölt tankönyvéből került volna Siklós vázlatfüzetébe. Egy köz- művelődési terület — egy riport... Igazolásul nem kell egyebet tenni, csak leírni a hét ri­port témáját: ingázók, szálláslakók művelődése, olvasás, színházkultúra, képzőművészet, zene, szórakoztatás, ismeret - terjesztés. így „első látásra” nem is maradt ki semmi. Hát még, ha azt is hozzátesszük, hogy milyen körben vizsgálódik a riporter? Angyalföld és Zugló, vidéki nagyvárosok és köz­ségek, Dunántúl és Alföld, munkásfiatalok különböző cso­portjai. Jó elképzlés, alapos tájékozódás. Mi kellene még? Olvasója válogatja, mi az, amit hiányol, és ami miatt bosszankodik. Nekem elsősorban a sok fölösleges — mert semmitmondó — párbeszéd, a személytelen hangvétel, az ér­dektelen példák halmozása nem tetszett. Sajnálom az elszalasztott lehetőséget. Jó lett volna is­mét egy olyan kulturális riportkötet — hasznát látná az ügy —, ami felráz és ötletet ad, elgondolkodtat és változtatni késztet. Siklós érezhetően az „általános” körképét kívánta meg­festeni, s csak könyve címlapjára jutottak igazi színek. Egyébként a szürke és árnyalatai sorakoznak a Picasso a gyárban című kötetében. Őröljünk talán annak, hogy nem a fekete? VIRÁG F. ÉVA Két csapatunk jutott tovább

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents