Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

/'tŐÜiaN, ,

e ^PUJSAG

1977. április 29.

Túl a Holtponton

A kesztyűzés gyakorlása

Vasárnap Tengelicen

Lövészet

A MEDOSZ Tolna megyei Bizottsága és az MHSZ megyei vezetősége lövészversenyt rendezett a lisztesvölgyi lőtéren. A versenyen a MEDOSZ-hoz tartozó nyolc gazdaság, üzem, negyvenhat versenyzője vett részt. Eredmények:

Női egyéni: 1. Bencze Klára, 2. Gelencsér Erzsébet, 3. Kövecses Mária. Valamennyi Paksi Á- G-. Férfi egyéni: 1. Nicki László, 2. Krieser János, 3. Szabó István. Vala- menyi Paksi Á. G. Női csapat: 1. Paks Á. G. (Paks A), 2. Paksi Á. G. (Paks B), 3. AGRQKER Vállalat (Szekszárdi. Férficsapat: 1. Paksi Á. G. A, 2. Paksi Á. G. B, 3. Szakcs Termelőszövetkezet B csapata. A MEDOSZ és MHSZ által alapított lövész vándorkupát a Paksi Állami Gazdaság nyerte. Ugyancsak ők képviselik a megyénk tagjait az országos MEDOSZ-lö- vészversenyen, amely május 21-én kerül sorra Tatabányán.

Járási bajnokság

Tamási:

Felnőttek:

1.

Tamási

12

9

2

1 38-10

20

2.

Ozora

11

8

2

1 40-11

18

3.

Fornád

11

8

1

2 39-14

17

4.

I.-szemcse

11

6

2

3 27-14

14

5.

Gyönk

11

6

1

4 36-18

12

€.

Szárazd

12

3

1

8 18-40

7

7.

Alsópél

11

1

4

6 12-32

5

8.

Szakály

12

1

2

9 9-53

4

9.

Regöly

11

—

3

8 12-39

3

Ifjúságiak:

Tamási

22, 2. Ozora 16, 3. Iregszemcse 16, 4. Sza- kály 15. 5. Fornád 10. 6. Alsópél 10, 7. Regöly 5, 8. Gyünk 4, 9. Szárazd 4 ponttal.

Teke NB II

1.

Bp. Vizm.

9

7

—

2

42-30

14

2.

Soproni K.

10

6

1

3

49-31

13

3.

Győri Rich.

10

6

—

4

48-32

12

4.

Bakony V.

10

6

—

4

45-35

12

5.

Dorog

9

5

1

3

42-30

11

6.

BSMTK

10

5

—

5 41-39

10

7.

Ezüst Nyíl

9

5

—

4

41-31

10

8.

Dombóvár

10

5

—

5

39-41

10

9.

Chinoin

10

5

—

5

37-43

10

10.

Beloiannisz

10

4

—

6

37-43

8

11.

Ganz Vil.

9

4

—

5

33-39

8

12.

Kanizsa Sör

10

4

—

6

32-48

8

13.

PMSC

10

3

—

7

27-53

6

14.

Kőbánya

10

2

—

8

31-49

4

SPORTTELEX

*

/|

Csütörtökön délelőtt megérkezett Budapestre a szovjet labdarúgó-válogatott. A 23 fős küldöttség vezetője V. D. Szolovjov, a szovjet labdarúgó-főosztály elnökhelyettese.

A szovjet vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kri- zsán József, az MLSZ főtitkára fogadta. A magyar fővárosba érkezett 17 játékos:

Kapusok: Asztapovszkij

(CSZKA), Gyegtyarjev

(Sahtyor).

Hátvédek: Troskin (Dinamo Kijev), Hincsagasvili (Dinamo Tbiliszi), Olsanszkij (CSZKA), Lovcsev (Szaprtak Moszkva), Kruglov (Torpedo Moszkva), Novikov, Dolmatov (Dinamo Moszkva), Bajsakov (Kajrat Alma-Ata).

Középpályások: Burjak,

Konykov (Dinamo Kijev), Makszimenko, Minyajev (Dinamo Moszkva).

Csatárok: Blohin (Dinamo Kijev), Fjedorov (Pahtakor), Kipiani (Dinamo Tbiliszi).

A szovjet vendégek az érkezés után azonnal a margitszigeti nagyszállóba mentek.

Zsákolás. Aki végzi: Komjáti Tibor, aki ellenőrzi: Orbán László.

vesszük az új edzőtermet, melyet a Dózsa készített az ökölvívók és cselgáncsozók részére. Ott már ideális körülmények között dolgozhatunk, nem lesz semmiféle zavaró körülmény.

Orbán László után Leposa Dezsővel kezdtünk beszélgetni, arra voltunk kíváncsiak, mit (keres itt az edzésen, és vajon mi a véleménye a látottakról.

— Kikapcsolódás céljából látogatók 10—12 naponkint ide. Sajnos, betegségem miatt egy évre leszázalékoltak, dolgoznom nem szabad. Hogy mi a véleményem a látottakról? Szerintem van néhány egészen tehetséges gyerek, itt van például Komjáti Tibor. A Pécsen elért szereplésével — a nemzetközi versenyen — igazán elégedettek léhetünk. Biztos vagyok abban, hogy Szekszár- don az ökölvívás túljutott a holtponton és ismét felfelé ível a pályája. Tudomásom szerint május első napjaiban átmennek az új terembe, ■ahol még jobb lehetőségek várják őket.

Miklósi Antal csatlakozott beszélgetésünkhöz:

— Jó napot kívánok, Dezső bácsi 1

— Szervusz Anti. Mi újság?

— Visszajött Ignácz Gyuri.

Igazán kár, hogy kihagyott fél évet. í

— És itt is marad?

— Nem tudom. Remélem. A szakmája asztalos, a TÁÉV dolgozója.

— Nézd csak Anti, Torma Attila merev, mi van vele?

— Tényleg. Nem tudom, talán fáradt.

A fiatal edző és volt tanítómestere között szakmai dolgokról folyt a beszélgetés:

— Anti, nagyon kíváncsi leszek erre a Tojzán fiúra. Nagy az akaratereje.

A beszélgetésbe Orbán László is bekapcsolódott:

— Az biztos. Volt egy versenye, ahol le kellett léptetni, mert az ellenfele döntő fölénybe került. Jó pár héttel később ismét összekerült a két fiú és Tojzán oly nagy akaraterővel harcolt, hogy ő került döntő fölénybe.

Együtt figyeltük a tizenhat éves „őstehetséget”,. amikor Orbán László és Leposa Dezső szinte egyszerre szólt a Tojzánnal foglalkozó Miklósinak:

— Anti figyelj, lóg a fiú keze.

Ilyen hibát csak jól képzett szakember vesz észre. Miklósi azonnal megmagyarázta a fiúnak, miért nem szabad úgy lógatni a kezét, mint ő tette.

— Dezső bácsi, érdemes figyelni a mindössze 15 éves Mocsán Attilát. Úgy érzem, nagy tehetség. iEbben a korcsoportban az egyik legügyesebb fiú.

Orbán és Miklósi edző mellett még egy szorgalmas oktatót láttunk a teremben: Wágner Ferencet. Most végzi az edzői tanfolyamot és a gyakorlati munkát, a tapasztalatokat itt gyűjti. Lehet, hogy később ő is bekapcsolódik a munkába, szerződött edző lesz.

Befejezéshez közeledett az edzés. Orbán László irányította a levezető gyakorlatokat a huszonöt tagú csoportnak, közben egy-egy nehezebb, újabb gyakorlatot bemutatott, hogyan kell azt végrehajtani. Annak ellenére, hogy tizenöt-húsz kilóval is nehezebb, mint aktív versenyző korában, mozgékony, fürge, nem kell szégyenkez- / nie a fiatalok előtt. Két versenyzőnek még nem ért véget az edzés: Miklósi Ignácz- cal foglalkozott, míg Torma Attila a zsákot püfölte.

A levezető gyakorlatok után megkérdeztük még Orbán László vezető edzőtől, mikor lépnek legközelebb szorítóba és mikorra várható, hogy indulnak a csapatbajnokságon ?

Wágner Ferenc a fiatal Mocsán Attilát ,,vizsgáztatja” az eddig tanultakból

— Tizenhét versenyzővel szombaton reggel Mezőtúrra indulunk, majd vasárnap Tö- röikszentmiklóson versenyzőnk. Mindkét helyen tét nélkül öklözhetnek fiataljaink, meghívásos versenyről van szó. Mikor indulhatunk csapatbajnokságon? Erre még sajnos két évet várni kell. Jelenleg olyan ifjúsági garnitúránk van, amely ha beérik, megállja helyét. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Közülük hét versenyző a közeli hónapokban tesz szakmunkásvizsgát. Ha részükre nem sikerül Szekszár- don munkahelyet találni, másutt vállalnak munkát, így elveszítjük őket, kárba vész eddigi fáradságos, egyben költséges munkánk is. Bízom abban, hogy a Dózsa vezetősége — mint már eddig is — ezúttal is segít és sikerül olyan megoldást találni, hogy a társaság együtt maradjon és két év múlva a szekszárdi közönség ismét csapatbajnoki mérkőzésnek szurkolhasson.

— kas —

Mint arról már hírt adtunk, a tengelici Petőfi Termelőszövetkezet vasárnap egész napos, gazdag sportműsorral szórakoztatja a község lakosságát. Már délelőtt megkezdődik a látványos program: a megye legjobb fogatainak elbírálására, majd díjhajtására kerül sor. Délután a tengelici úttörők nyolcas csoportja lovas, akrobatikus bemutatót tart. Hosszú hetek óta készültek, gyakoroltak az úttörők, okatójuk Cseh Péter. Az előzetes hírek szerint a szám rendkívül színes, változatos és élményt nyújtó lesz. A lovas, akrobatikus mutatványt lovasverseny követi, ahol 110 és 120 centiméteres akadályon mérik össze tudásukat a lovasok. Ott lesznek többek között az Igar-si- montornyai Lenin Tsz legjobb lovai és versenyzői is. A kettes és négyes fogatok legizgalmasabb vetélkedőjére előreláthatólag 15 óra körül kerül sor, amikor a fogathajtók adnak számot mind a maguk, mind lovaik felkészültségéről, ügyességéről. Az akadályhajtás minden fogatversenyen a leglátványosabb számok közé tartozik, minden bizonnyal így lesz ez vasárnap is.

A tengelici fogat- és lovasvetélkedőre a labdarúgó- pálya melletti területen kerül sor, ahol lacikonyha, ételek és italok várjak — a sok látnivaló mellett — az érdeklődőket.

Vb-selejtező előtt

HA AZ ELSŐ mérkőzések alapján százszázalékos biztonsággal kiszámíthatnánk a következő mérkőzés eredményét, akkor a futball talán éppen a legnagyobb varázsát, az izgalmát veszítené el. Közhely a labdarúgást a „dicsőséges bizonytalanság sportjának” nevezni, de mégis érdemes ezt a megállapítást ezekben a napokban idézni. Közeledik a budapesti magyar—szovjet világbajnoki selejtező mérkőzés és anélkül, hogy nagy szavakat használnánk, megállapíthatjuk: a hazai labdarúgás számára ez a 90 perc nemcsak az 1977-es esztendő, hanem egy hosszabb -időszak legjelentősebb erőpróbája is.

Ki tudja már, hogy mikor kezdődött a kudarcok sorozata? És mikor kezdtek a magyar labdarúgók lemaradozni a nemzetközi élvonaltól? Mi ebben a szakemberek és a játékosok felelőssége? Mindezt most ne vizsgáljuk, elégedjünk meg azzal, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 1966 óta nem tudott bejutni a világbajnokság tizenhatos döntőjébe, mert a selejtező mérkőzéseken elbukott. Ha bevalljuk, ha nem, ez a balsikersorozat a szurkolóknak sok keserűséget okozott, nem egy szakembert elkedvetlenített és nem utolsósorban elvette a játékosok önbizalmát. Szerencsére a Magyar Labdarúgók Szövetségének új vezérkara, amely különösen az elmúlt két esztendőben nagy erőfeszítéseket tett, hangulati ingadozás nélkül igyekezett megvalósítani terveit, amelyeket vázlatosan három pontban foglalhatunk össze:

Először, az egész sportág erkölcsi színvonalának emelése, küzdelem a „bundák” ellen, a pályán és a pályán kívüli sportszerűtlenségek megtorlása, függetlenül az illetők népszerűségétől.

Másodszor, az MLSZ vezetőinek bizalmát élvező szakemberek kidolgozták az új követelményrendszert, amelyet így jellemezhetünk, „Fuss a gólokért!”

Harmadszor, növelték a bajnóki és kupamérkőzésék számát. „Szerda—szombat”, ez lett hétről hétre, kivéve a nyári és a téli szünetet, a labdarúgók megterhelésének új ritmusa.

MINDEZ ELSÖSORBANazt célozta — és ezt ne felejtsük el —, hogy a magyar futball csökkentse hátrányát a világ élvonalához tartozó nemzetekkel szemben, aligha pedig azt, hogy egyik mérkőzésről a másikra, egyenrangú lehessen velük. Nem mintha a szurkolók nem siettetnék, ha tehetnék, a javulás tempóját! A megújulás munkáját azonban az alapóknál kellett kezdeni és nyílt titok, hogy akadtak játékosok, sőt edzők is, akik így vélekedtek: „Futballisták vagyunk, nem atléták! Miért ez a sok futás?” Ahogy azonban mutatkoznak a javulás kedvező jelei, úgy növekedett azok száma, akik egyre szívesebben végezték a korábbinál több és fárasztóbb edzést, futották a kilométereket. Olyan esetre is van példa, hogy egy játékos éppen atletikus képességének köszönheti sikeres pályafutását. Pintér, a Budapesti Honvéd labdarúgója tavaly megnyerte a mezei futóversenyt, ennek a teljesítményének jelentős szerepe van abban, hogy bekerült a válogatott csapatba. Azóta jó játékossá fejlődött, nemcsak futni, küzdeni tud, hanem irányítani is. Mindez bebizonyosodott a legutóbbi két válogatott mérkőzésen, amikor a magyar csapat a Népstadionban legyőzte a lengyel és a csehszlovák válogatottat.

Mielőtt ebből a két győzelemből túlzott következtetéseket vonnánk le, ne felejtsük el, hogy mindkét találkozó barátságos jellegű volt, semmi sem forgott kockán, mindkettő előkészületnek számított a szovjet válogatott elleni mérkőzés előtt. Nem kell hosszasan kutatni a sportág krónikájában és máris kiderül: a magyar futballisták akikor játszanak jobban, amikor a 90 percnek nincs különösebb tétje és minél értékesebb a trófea, amiért küzdeni kell, viszonylag annál gyengébb a teljesítmény.

1976-ban a magyarok jól szerepeltek a barátságos mérkőzéseken, így például különösen szép játékkal győzték le Bécsben az osztrákokat. Az elmúlt esztendő egyetlen találkozóján Athénben, ahol az esetleges bejutás a világbajnokság döntőjébe volt a tét, csak 1:1-es eredményt ért el a görögökkel szemben. Egyelőre, a lengyelek és a csehszlovákók elleni győzelem ellenére még szeszélyesség jellemzi a legjobb hazai labdarúgókat is. Vegyük például Nyilasi Tibort. A ferencvárosiak tehetséges játékosa két gólt lőtt a lengyelek hálójába, viszont sem a csehszlovákok, sem a Vasas elleni mérkőzésen nem kápráztatta el a nézőket.

ÁPRILIS UTOLSÓ szombatján csak akkor állhat helyt a magyar labdarúgó-válogatott, ha ugyanabban a 90 percben játszik jól Nyilasi, aki a lengyelek ellen tündökölt, valamint Váradi, Pintér és Kovács, akiknek elsősorban köszönhető a csehszlovákok fölötti siker. Baróti Lajos szövetségi kapitánynak és Kovács Ferenc edzőnek a mérkőzés megkezdését jelző sípszóig kell megteremteni ennek előfeltételeit. Ha mindezt megoldják, csak akikor lehetséges, hogy a szombati teljesítmény elfeledteti a sportág rajongóival: 1966 óta a magyar futball nélkül játsszák a világbajnokság tizenhatos döntőjének mérkőzéseit. Most szombaton akár el is dőlhet, de mindenesetre előrejelzést kaphatunk, hogy így lesz-e ez 1978- ban is.

MOLNÁR KAROLY

t

Ökölvívás

Telt házat találtunk a megyei sporthivatal nagytermében. A Szekszárdi Dózsa és a városi sportiskola sportolói tartották edzésüket. A terem egyik részében az atléták, a másikban az ökölvívók: Az utóbbiak a terem hátsó részében voltak, ahol a nélkülözhetetlen felszereléseket erősítették fel. Az ütésfalnál Miklós Antal edző Tojzán Ferenccel foglalkozott, egy- egy ütés után elmondta, mit végzett a fiú jól és hol kell javítani. Komjáti Tibor zsákolt, megállás nélkül, teljes erőbedobással. Mögötte régi ismerősünket, a megye ökölvívósportjának kiemelkedő egyéniségét ismertük fel: Leposa Dezsőt. Közben a terem első részébe jött Orbán László, a szakosztály vezető edzője, Európa-bajnok, a münöheni olimpia ezüstérmese.

— Tessék nézni, így dolgoztunk eddig.

— Miért csak eddig?

— Mert mindössze néhányszor jövünk már ide, megkapjuk. birtokunkba

Miklósi Antal gyakoroltatja az ütést, annak különböző formáit Simonies Józseffel