Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
/'TOLNÁN, , a Képújság 1977. április 28.- játékfilm. + Karikatúrák a mozizásról címmel nyílik május elsején Nagy János kiállítása Budapesten, a Május 1. filmszínházban. A szerző a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat dekoratőre, és mostani kiállítása már a harmadik, amelyen bemutatja karikatúráit. Képünkön a kiállítási meghívó rajza, címe: Játékfilm. Somogyi Imre a képcsarnokban Halk szavú, befelé tekintő festő Somogyi Imre, aki meghitt, bensőséges viszonyban él a természettel, ismeri a fák, virágok titkát, a táj biztos harmóniáját, s festői programja is csak annyi, hogy ezt a látható, mindenkihez szóló világot ábrázolja. Ismeri tehetségét, tudja saját határait, s külön rokonszenves, hogy ezeket soha nem akarja átlépni. Nem téved a modernség útvesztőibe, nem fogalmazza át a látványt, beéri a látható valósággal, s ezt mondja el a maga halk, csendes módján. Képeinek sikere van, nyilván ezért, hisz könnyű meghallani hangját, őszintesége, természetszeretete mindenkihez utat talál. Nem forradalmi alkat, művészete a kipróbált és még mindig nem elhasznált impresszionizmusban gyökerezik, s néhány költői megoldása (elsősorban vizei szépek, a Duna, a Balaton) azt mutatja, hogy jó tanítványa volt a legjobb mestereknek. Kár, hogy nemegyszer a rutin viszi ecsetjét. s bár ízlése mindig jó tanácsadója, ilyenkor fáradtnak érezzük, színei is elvesztik teltségüket, sugárzásukat. Rokonszenves, jó művészt ismertünk meg benne, s szívesen emlékezünk viszsza képeire. A kiállítást Papp Ferenc, a megyei tanács művelődés- ügyi csoportvezetője nyitotta meg, s szerencsés ötlet volt, hogy erre az alkalomra meghívták a jó képességű Decsi triót, amelynek muzsikája szinte zenekíséretet adott Somogyi Imre képeihez. CSANYI l. PETŐFI NÉPE Rendhagyó árubemutató és -vásár nyílt Kecskeméten az Alföld Szövetkezeti Áruház emeleti részén „Skála áruskála az Alföld Áruházban” címmel. A kiállítás a budapesti nagyáruházban kapható árukból ad ízelítőt, köztük a Skála által gyártott olyan — úgynevezett monopol — cikkekből, amelyek más nagykereskedelmi vállalattól nem szerezhetők be. Most itt a helyszínen egytől egyig megvásárolhatók, ugyanakkor — az emeleti bemutatótól függetlenül — az Alföld mindegyik osztályán is helyet kaptak az Skála-áruk. A gazdag választékból elsőnek az autóscikkeket említjük, így az akkumulátorról működő kompresszort. Az illatszerosztály egyebek közt Skála-szappant kínál, szemben pedig tetszetős dísz- és ajándéktárgyakból lehet válogatni. Emitt különböző méretű, színű és fazonú gyermekcipők, a másik osztályon nagy mennyiségben ballon- kabátok, pólóingek, garbók. Somogyi Néplap A szeszfőzdék számának csökkentésével párhuzamosan nagymértékben megnőtt a tilos pálinkafőzések 6záma. Ez okozza a legtöbb gondot, hiszen legtöbbször nem is gyümölcsből, csupán cukorból főzött pálinkáról van szó, s ennek egészségromboló hatása — a szakszerűtlen főzés, az alkoholba kerülő mérgezőanyagok miatt nagy. 1975-ben 66 készüléket koboztak el a megyében, tavaly 74-et. Ezzel együtt 624 liter, 50 fokos pálinkát is lefoglaltak a pénzügyőrök. Azt pedig, hogy ezeken a készülék kékén valójában mennyi pálinka csordogált át, szinte lehetetlen megállapítani. A legfertőzöttebb terület ilyen szempontból Csurgó és Marcali környéke, valamint • Kaposvár. A felderítés tavaly elsősorban az őszi hónapokban volt igazán eredményes. Az akció szeptember elsején kezdődött, valamennyi megyei pénzügyőrszerv csatlakozott hozzá, s az eredmény, mint az adatokból is kitűnik, nem maradt el. Persze az is nyilvánvaló, hogy a zugpálinkafőzdéket teljesen felszámolni lehetetlen. Csupán csökkenteni lehet a számukat azzal, ha a gazdák a hullott gyümölcsökből szabályos úton főzethetnek pálinkát. Az idén január elsején életbe lépett rendelet már a bérfőzetők számára kedvezőbben állapította meg a pálinkafőzés szabályait. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a zugpá- linkafőzdék száma. Dunántúlt napló Immár hetedszer nyílt meg a baranyai szociális és napközi otthonok lakóinak kiállítása a pécsi Leőwey Gimnáziumban. Felsorolni is nehéz lenne a kiállított tárgyak sokféleségét. Subák, térítők, kötött pulóverek, horgolt kalapok, táskák, babák és állatfigurák, vállkendők, tájképek, tarisznyák, faragott gyertyatartók, tükrök, sokac kéziszőttesek. — A kiállításunk nem egyszerűen kézimunka- vagy egyéb bemutató. Célunk az újra élni akarás felkeltése a fáradt, csalódott emberekben, visszalopni az életet a hétköznapokba — mondja Balogh Istvánná megyei pszichológus, a hét év óta megrendezett kiállítások szervezője. Az önmegvalósításnak, a ,,pillanat tartalmasításá”-nak tanúbizonysága ez a tárlat, melyet május 3-ig lehet megtekinteni, vásárolni a szép, egyedi darabokból. FEJÉR MÉGYEI HÍRLAP A Dunaújvárosi Fogyasztási és Beszerző Munkás Szövetkezet tevékenységének oroszlánrészét a kereskedelem teszi ki. Ékesen bizonyítja ezt, hogy a tavalyi összes árbevételből, a 233 millió forintból 204 millió forint volt a kiskereskedelmi forgalom, amely az előző évinél 14 százalékkal magasabb. Az utóbbi években nagy ütemben növelik a zöldséggyümölcs- és kisállat-felvásárlást is. 1976-ban a megelőző évnek pontosan a duplájára emelték az előbb említett, a lakosságtól felvásárolt mezőgazdasági termékek mennyiségét. A tavalyi számok az idén sem mutatnak kisebb emelkedést, hiszen az első negyedévben a tavalyihoz viszonyítva az összes felvásárlás 76, ezen belül a zöldség és gyümölcs 95 százalékkal növekedett. A munkásszövetkezet ebben az évben már újabb öt kereskedelmi egységgel bővítette bolthálózatát, és kiskereskedelmi forgalmát, a korábbi év első negyedévéhez viszonyítva 35 százalékkal növelte. Varjúriasztás Tolnában rel is próbálkoznak soraik megritkítására. A fácánkerti vadvédelemtechnológiai állomáson olyan vegyszerrel kísérleteznek, amely csak a varjakat pusztítja, a többi madarat, állatot nem károsítaná. A kísérleti alanyként használt varjakat „áltatószerrel” elkábítva fogták be. Próbálkoznak a már kevésbé ismert régi eljárással, a tömeges varjúkotlás megzavarásával is. Az idén minden vadásztársaságot, vadőrt felkértek arra, hogy a népes varjútelepeken, köztük Szekszárd, Tolna és Fadd környékének varjúfészkekkel teli erdőrészein, ligeteiben. facsoportjaiban éjszaka néhány lövéssel, vagy karóiddal zavarják fel fészkükről a kotló varjakat. M.m tudom mi az *§azi nevem> és pontosan azt sem, * hogy mikor születtem. Lehetek huszonkét éves, ugyanúgy, mint huszonöt. Adataim váltogatták egymást, mint más a kabátját. A születésem körüli köd következménye ez. De szólítson csak egyszerűen Görögnek. Azelőtt is csak így hívtak. A nyakam miatt, mert görögös. — Az intézetben más törvények jártak. Keményebbek, edzettebbek. Aki nem védte magát, az elveszett. A gyanakvás belém vésődött, összehúztam magam és ha felém nyúltak, úgy pattant az öklöm, mint a rugó. Ütni kellett, megelőzni mindenki mást. Ha szépen szóltak, akkor is reflexszerűen mozdult a kezem. Hamar megtanultam: csak akkor maradhatok állva, ha védeni tudom magam. El sem lehet képzelni, hány pofont kap egy intézeti gyerek, mire felnő. Sebekkel cseperedtem. Egyedül a világban, mint akinek se istene, se máriája. Idővel megszoktam. És már nem vártam senkire. Ki- dörzsölődtem, kicsiszolódtam. De a helyem sehol sem találtam. Látja? Rajtam nincs tetoválás. Ez pedig ritka az intézetlek között. No nem azért, mert féltem. Nem vagyok ijedős. Egyszerűen nem akartam megjelölni magam. Nem akartam, hogy lássák törzskönyvezésem. Úgyis messziről megismertek bennünket, ha kimentünk. A ruhánkról. Kerültek, mint a leprásokat. Akkor sokat bőgtem. Később megkeményedtem. Mint a kő. Mint a gyémánt. Utoljára negyedikes koromban sírtam. Elemeltem az egyik önkiszolgáló boltból egy tábla csokit és rajtakaptak. Kiállítottak az ajtóba, nyakamba akasztották a táblát. Ráírták: „Vigyázz, lopós!!!”... Velünk akkor mindent lehetett. Nem védett meg senki. Ezt nem azért mondom, mintha orrolnék érte. Nem. Egyáltalán nem! Ennek köszönhetem, hogy azóta nem loptam. Ma hálás vagyok érte, mert nem jártam meg a börtönöket, mint társaitn közül sokan. Azóta nem sírtam. Gyengeségnek tartom a sírást. Odabent tiszteltek ezért. Csinálhattak velem bármit, a könnyeim nem indultak el. Ha jól körülnéz, itt nálunk az építkezésen divat a sírás, a siránkozás. Igaz nem a kiszolgáltatottság, hanem a haszon- szerzés érzése táplálja. Azért ellenszenves annyira számomra. Pedig nem sírni kellene, hanem tenni. Házakat tiprunk építés közben a földbe, és házhelyek maradnak üresen, mert nincs ez, nincs az. Tudom, nem erre kíváncsi... Szóval áz intézetben sok mindent megtanultam. Mégis, amikor szabadultam nyolcadik után, úgy szakadt rám a szabadság, mint másra a csíkos ruha. Nem tudtam mihez kezdeni. Idegen volt a világ. Elbizonytalanodtam. Mire felocsúdtam, már szorított a bilincs. A társak, a nők, a könnyű élet bilincse. Belekerültem a forgatagba. Megszédített a pénz, a szabadság. Nem dirigált, nem parancsolt senki. Azelőtt még aprópénzem sem volt, akkor meg csak úgy jöttek a százasok. Aztán meg mentek! Még ha a gyorsvonat hordta volna, akkor se lett volna elég. Megismertem az alvilágot. Nem dolgoztam. Ez már a következmény. Csavarogtam, lógtam. Éltem súlytalanul a levegőben. Kiríttam a rendes emberek közül, mint búzából a pipacs. Hány munkahelyem volt? Nem tudom. Ha például nem tetszett valahol, otthagytam csapot, papot, szedtem a sátorfámat. Egyetlen munkahelyen sem fordultam meg kétszer. Kivéve ezt a vállalatot. Ezt is a makacsságomnak köszönhetem. Rartha Szabó József: A kakukkfióka Az úgy volt; véletlenül idetévedtem, az építőiparba. Újsághirdetés alapján. Betanítottak szigetelőnek. Kezdtem nagyszerűen érezni magam, de az ördög fúrta az oldalamat. Azt szerettem volna tudni: ki fia-borja vagyok? Nagy nehezen megtaláltam anyámat. Letagadott. Erősködtem. Megállt az eszem, mert mondtam én mindent, csak azt nem, hogy Édes. Rámuszította az ottlévőket: „Szemtelen huligán!” Iszonyúan elvertek. De nem az fájt, hanem az, hogy nem hitt nekem senki. Csak azt vették szentírásnak, amit ő mondott. A férje, a mostohaapám, meg ennél a cégnél dolgozik. Szerencsére nemsokára megjött a behívóm. A cuccomat otthagytam az egyik lánynál, meg a bevonulási segélyemet, és a zsebrádiómat is. Hogy majd vigyáz rá. Mondanom sem kellene, lelépett. Azóta nem láttam sem őt, sem a pénzem. A sereg után elhatároztam, visszajövök. Azért is visszajövök és megmutatom a mostohafaternak, meg anyámnak is: engem nem lehet csak úgy eltemetni! Aztán egyszerre valahogy más lett minden. A nagy változások mindig észrevétlenül jönnek. Mire feleszméltem, fordult egyet a világ. Ilyen még nem volt! Lassanként, hosszú évek után kezdtem megérteni: más törvények is vannak, nemcsak az enyémek. Uj területre mentem, nagy a vállalat, ahol senki sem ismert. Hétvégeken felszívódtam és azt mondtam: hazamegyek. Máris egyenrangúnak éreztem magam. Sokáig dúlt bennem a válság. A régiekhez már nem tartoztam, újakat még nem találtam. Az ünnepek voltak a legrosszabbak. De én többet akartam! Többet, hogy megmutathassam. Akkor vak hittel és vak buzgalommal kezdtem újra mindent. Azt hittem, nem győzhet le senki! Elindultam egyedül, kihúzott nyakkal, kézfogás nélkül. Ma már tudom: az is hiba volt. Kevés az egy ember. Bármennyire is erősnek véli magát, kevés. De elkezdtem, hát be is fejezem. Egyedül! Beiratkoztam gimnáziumba. Levelezőre. Leérettségiztem. Bementem a cég központjába és elmondtam: egyetemre szeretnék menni, jogra. A felvételhez kellett volna a javaslat. Eltanácsoltak. Nem fértem bele a keretbe. Azt mondták: nem diákra, hanem munkásra van szükség. És főleg nem jogászra. Pedig lemondtam a kedvezményekről is. Úgy sem javasoltak. Idelent persze ezt nem mondtam. A kudarcokat jobb. ha magának tartogatja az ember. Elmenni nem akartam. Ideköt a csakazértis. De megint kezdett összejönni minden. Hogyan tovább? — Munkásszállón laktam, nem messze anyáméktól. Ez is a véletlen játéka volt. Megtudtam, hogy van egy húgom. Naponta láttam. Szőke, majdnem fehér haja van. Mellettem állt a villamoson. Pörgött a világ. Felhívtam telefonon. Szóba sem állt velem. Nagy ritkán ma is látom. Megerősödtem. Megizmosodtam. Az idő felnőtté gyúrt, de belül még gyerek vagyok. Sokszor sírhatnékom van, mégsem engedem el magam. Jó lenne egyszer szabadon lélegezni, és még a gyengeséget sem titkolni. Komolyan mondom, néha én sem értem. Honnan az erő? A brigádban otthon vagyok. Úgy teleszívom magam erővel, mint a sivatagi növény eső idején. Meg, ha én hinni kezdek valamiben, akkor arról a világ összes pénzéért sem mondok le. Az egyetem első évét már elvégeztem. Anélkül, hogy itt valaki sejtené is. Láttam anyám házát lebontani és lehet, hogy én is dolgoztam abban az új lakásban, amelybe beköltöztek. A legcsodálatosabb elégtétel? Nemde? A munkahelyemen szeretek lenni. Az emberek kezdenek hinni nekem. Politikában, miegymásban. Kérdezgetnek, válaszolok. Rém okosnak tartanak, és azt mondják, fogalmuk sincs, hogy csöppenhettem közéjük. Hozzájuk tartozom! Kimondom, amit ők is kimondanak! Kimondom, amit ők is kimondanának, ha meg tudnák fogalmazni. Belecsimpaszkodom az igazságba, foggal, körömmel, mint terelőkutya a tehén farába. Hogy nem nézek az ön szemébe? Nem bírom a tekinteteket elviselni. Ami odabent van, az az enyém. Ezt valami belső ösztön mondja. Pedig nem vagyok kétszínű, Janus arcú ember. Tulajdonképpen nincs okom panaszra. Elismernek a szakmában. Oklevelek, kézfogások. Higgye el nekem, ez a pénznél is többet jelent. Bár az sem kevés, ha hajtok. Néhánv év malva befejezem az egyetemet. Nem tudom, ________' hogy elmegyek-e innen. Azután a nősülés. a csal ád... Azt hiszem nem bántam meg semmit! Legfeljebb az elfecsérelt évéket sajnálom. De hát annak is megvolt a maga haszna. Csak idő kérdése, hogy mikor érek haza. Mert hogy hazaérek, az biztos. Holtbiztos. SIMSZEDOÍÁS Az ősi Khiva Megkezdték Üzbegisztán ősi városának, Khivának általános rekontsrukcióját. Az építészek az újjáépítés során arra törekszenek, hogy hűen adják vissza az évezredes város történelmileg kialakult képét; megőrizzék a régi templomokat, mecseteket, a kereskedelmi központokat, a védelmi berendezéseket. A lakóházakat az üzbég nemzeti hagyományoknak megfelelően rekonstruálják. Ezek az egy-két emeletes házak verandával, balkonnal épültek és a házhoz kis kert tartozott A ház-„negyedek- ben” van egy nagyobb közös kert is, ahol — mint régen — a vendégeket fogadják, a családi ünnepeket rendezik, s ahol a kenyérsütő is található. Az első régi városnegyedek már felépültek — történészek, művészettörténészek irányításával. Khivában — ebben a csodálatos idegenforgalmi központban — iparfejlesztés nem lesz. Csupán egy szőnyeggyár és néhány ötvösműhely épül. MtaiÉs ■ Karikatúra Jócskán elszaporodtak a varjak Tolna megyében, sőt, a télen más megyékből is érkezett „fekete seregek” a tolnai tájakon telepedtek meg. A gazdák főleg a vetéseket féltik tőlük, mert különösen a borsókban tehetnek tetemes károkat. Tavaly mintegy nyolcezer varjút lőttek a dúvadirtások során. Most újabb módszer-
