Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
/'tolnaN , A Í*EPUJSAG 1971. április 26. Dobozy Imrét nem kell bemutatni a magyar olvasónak, Fejér Tamás alkotásaival is találkoztak már a mozi- és tv-nézők. Azt hiszem, nem egyetlen vagyok, aki új filmjüket, A királylány zsámolyát önkéntelenül is Dobozy Iimre egy régebbi filmjéhez, A tizedes meg a többiek-tiez hasonlította. Mindkét történet a háború utolsó napjaiban játszódik, a felszabadulást közvetlenül megelőző zűrzavaros időszakban. A tizedesből időköziben szakaszvezető lett, de ez az előrelépés csak a rendfokozatban jelentkezik. Bodra szakaszvezető alakja sokkal szegényesebb, mint a tizedesé és ez nemcsak azért van így, mert Balázsovits Lajos alakítása is sokkal vérszegényebb Sinkovitsénál. A meglehetősen közepes film, közepes színészi alakításai közül igaz elismeréssel csak Molnár Tibor kapzsi, pénzéhes szénégetőjéről lehet beszélni, aki annyi más falusi parasztember megformálása után ezúttal is élethű, valós alakot hozott. A felszabadulás napjairól nemfég a televízió is sugárzott sorozatot, A tizenhetedik nap címmel, aminek szintén Dobozy Imre volt az írója. A tizenhetedik nap története talán többet el mond a felszabadulásról, mint A királylány zsámolya. A mozifilmben az író a kisemberek, a hitleri propaganda által megfertőzött, vagy a háború véres napjaiban kiábrándult katonák önmagukra találásáról, a régi és új egymással ütköző drámai izzásáról, a törvényen kívül kialakult új erkölcsi törvényekről írt. Az egyik oldalra sem álló, csak „saját gesztenyéjét sütögető” szakaszvezető látszatfölényessége mögött is emberi érzések, gondolatok húzódnak meg. A film alapjául szolgáló kisregény a Kozmosz Könyvek sorozatban jelent meg 1974-ben. A könyv nagy sikert aratott nálunk is és a Szovjetunióban is. A belső izzást a lélektani film nem tudta visszaadni. Meglehetősen egyszerű, szürke kisemberek botladoznak a film képsorain, élik életüket, várják az ..oroszok megérkezését", mint ahogy ezt tette a többi tízmillió is az országban. Lényegesen laposabb, érdektelenebb filmet láthatunk, mint amilyen a kisregény volt. TAMÁSI JÁNOS A következő heti filmjegyzetünket a Lúdas Matyi című új magyar rajzfilmről írjuk. Rádió Egy átlagos héten átlag két műsor van naponta a rádióban, ami kifejezetten tizén- és huszonéves, a világ iránt érdeklődő, ám a komolykodást nem kedvelői ifjak számára készül. Alighanem ez a korosztály a legellátottabb riportokkal és úgynevezett színes anyagokkal, miniinterjúkkal és mindenféle információval. Sőt, az utóbbi időben, mióta az Ötödik sebesség című politikai magazinműsor életre kelt, még különleges szolgáltatásokat is bevezetett a rádió ifjúsági adásainak szerkesztősége. Hogyan fogadják mindezt az érdekeltek? Éppen az Ötödik sebességben nyilatkozott valaki erről, lakonikus rövidséggel. Azt mondta, ha meghallgatna minden ifjúsági műsort, ami érdekli, időzavarba kerülne. így hát csak a „Táskát” hallgatja. Talán a Húszas stúdió című műsor idősebb a most már csak „Táska”-ként emlegetett Táskarádiónál. Egyik sem veszített régi érdemeiből, sőt, az eltelt évek stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá tették a műsorokat. Ezúttal beszéljünk a „Táská”-ról, ami a fiatalok egyik legnépszerűbb műsora. Műfaja: szórakoztató zenés magazin. Hagyománya, hogy szerkesztő műsorvezetői váltják egymást, mindegyik addig vállalja a gazda szerepét, amíg nem érzi a fáradás közelgő jeleit. Kő András és Szilágyi János óta szerkesztette Vá- radi Júlia, Rékai Gábor és most Feyér holtán —, hogy néhány nevet említsünk a sok közül. Valamennyi „gazda” másmás árnyalatot erősített meg a népszerű -műsor színéi közül. Volt, akinél a színes, érdekes, meghökkentő anyagok, másoknál a riportosság, vagy a népszerű művészeti ágak művelői között való sürgölődés került előtérbe. Feyér Zoltán „Táskái”-ban a legfeltűnőbb a tudatos és visszatérő szerkesztési forma. Nála jelentkezik rendszeresen — a most vasárnapi műsorban kétszer is — publicisztika. Vagyis — a műsor nyelvére fordítva — hangos töprengés közérdekű, avagy „cilkis” dolgokról. De rokonszenves az az új törekvés is, hogy a műsor kitágítja eddigi horizontját: nemcsak azt láttatja, ami az orrunk előtt zajlik (korábban gyakran tette). Egyszóval: jót tett a felújítás a „Táská”-nak. Célját változatlanul teljesíti, hiszen a vasárnap kora délutáni holtidőben jól és okosan elszórakoztatja azokat, akik bekapcsolják mi-atta a rádiót. Nem titok, hogy nemcsak a tizen- és huszonévesek teszik. — virág — Zenei krónika: itoDajasny iteii-icniro Az Országos Filharmónia hangversenyeinek záróestjét ünnepi eseménnyé avatta Kobajashy Ken-Ichiro, Pesten élő japán karmester szereplése. Nevének olyan varázsa van, hogy kicsinek bizonyult a művelődési központ színházterme. Népszerűsége nemcsak divat, aranyalapja van: a kirobbanó tehetség és tudás, amellyel méltán arat sikert-sikerre. Nem véletlen, hogy ő nyerte meg a budapesti nemzetközi karmesterversenyt. A műsor első száma Bogár István Bach-emlékére írt nagyzenekari fúgája volt, amelyben szerencsésen ötvöződik a hagyomány és századunk hangja. A jelenlévő szerzőt a közönség melegen ünnepelte. Mendelssohn e-moll hegedűversenyének magánszólamát Jovan Ko- lundzija belgrádi művész játszotta. A fiatal művész a népszerű és hálás művet fel- készülten, biztosan adta elő, anélkül azonban, hogy maradandó élményt adott volna. Egyébként is csak egy Mendelssohn-koncert előadásából nem mérhető le egy művész sokoldalú képessége teljes egészében. Kobajashy a kíséret szerepét is partitúra nélkül, bámulatra méltó alkalmazkodóképességgel látta el. Karmesterünk Bartók Con- certójában remekelt és mutatta be páratlan tehetségét igazán. Fantasztikus kéztechnikája egymagában is látványos. Egyik kezével Bartók bonyolult ritmusait, a másikkal az egyes hangszercsoportok belépéseit, sőt még annak intenzitását és színeit is plasztikusan varázsolta elő a zenekarból és még arra is kiterjedt'a figyelme, hogy a terem adott akusztikájához igazítsa a szólamok arányait. Ami azonban a legfontosabb, a művel együtt él és ezáltal azt közvetíti, amit a szerző mond. Beszédessé vált ennek a kozmikus szépségű és nagyságú remekműnek minden üteme. Nosztalgikus honvágy, hazáját sirató ének, halálfélelem, gyengéd párbeszéd, szarkasztikus keserű tréfa és a végén a minden bajon, meapróbáltatáson felülemelkedő ember derűje az ünnepi táncfináléban. Ilyen karmesterrel öröm a zenekarnak együtt muzsikálni és a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar önmaga képességeit múlta felül. ♦ Végéhez közeledik a zeneiskola és a művelődési központ közös rendezvénysorozata is. Az előző vasárnap délután három zeneiskolai tanár mutatta be műsorát. Farkas Zsuzsa utolsó éves tanárképzős a diploma koncertjének műsorából mutatott be egy Bach-preludiu- mot és Sosztakovics koncertjének egy tételét muzikálisan, felkészülten, magabiztosan. Körtés József Vivaldi D-dúr fuvolaversenyét játszotta színvonalasan. A műsor második felében Thész László Beethoven fiatalkori f-moll szonátáját, Kodály Székely keservesét és Liszt Dante-szonátáját adta elő a tőle megszokott precizitással és biztonsággal. A hangversenyen a zongorakíséretet Lányi Péter látta el. Húr Tv-napló Scapin furfangjai Nemrégen a pécsi színház Scapin-előadását méltattuk, s most ugyanezt a tv is műsorra tűzte. Olcsó dolog lenne egybevetni a két rendezői felfogást és előadást, ezért inkább azon töprengtünk, hogy miért is nem tetszett Vámos László átdolgozása és rendezése, egy-két jó színészi teljesítmény ellenére sem. Talán az a baj, hogy ennek a színpadnak nincs levegője, a száradó ruhák (de ki teregette ki és minek?) szinte áttekinthetetlen labirintust alkotnak, s ennek következménye, hogy soha nem tudni, ki honnan bújik elő, s miért épp onnan, hisz a színpad másik sarkából is előjöhetne. Ez a helyszínrajzi bizonytalanság még akkor is zavaró, ha a rendező commedia dell’artét, bohóctréfát csinált a Scapinből, amire egyébként a külsőségeket illetően nincs különösebb ok, arra pedig végképp semmi, hogy az agyafúrt Scapint bohócruhába bújtassák. Jegyezzük még meg, hogy Garas Dezső eredendően nem Moliére-színész, s többször úgy éreztük, tétován mozog ebben a szerepben. Scapin ugyanis nem öncélúan csalja lépre a két gazdagot, hanem azért, hogy igazságot tegyen, s elősegítse a fiatalok boldogulását. A két ellentétpár a fiatalság igaza és a zsugoriság megátalkodottsága, s Scapin magától értetődő természetességgel választja az igaz ügyet. Ez pedig mégis csak több, mint ügyes bohóctréfa. Moliére színpadán teljes biztonsággal csak Major Tamás mozgott, s örömmel emlékeztünk legjobb Moliére-szerepeire, bár itt egy kicsit Harpagon felé hajolt. Muharay Elemér emléke Ma már egyre kevesebben tudják, hogy ki volt Muharay Elemér, s egyre kevesebben emlékeznek rá. Pedig emberi megjelenésében is volt valami felejthetetlenül kedves, megnyerő, magatartása, kiállása, minden veszéllyel dacoló humanizmusa pedig csak tiszteletet keltett mindenkiben. A magyar népművészetnek ez az elszánt harcosa, akit Darvas József, Szabó Pál társának vallott, a magyar ellenállási mozgalomnak is kiemelkedő alakja volt, mert tudta azt, hogy művészet és politika egybetartozik, s annak, aki a magyar nép művészetének szolgálatába szegődött a harc idején is az első sorokban van a helye. Nem tudom, hogy irodalmi munkássága, többek között mesefeldolgozásai, milyen értéket jelentenek, erre az emlékműsor sem adott választ. De talán nem is ez a fontos. Mert azok közé tartozott, akiknek élete is olyan, mint egy műalkotás, s puszta létükkel is hatni tudnak korukra. Aligha kétséges, hogy Muharay Elemér nélkül nem ért volna el olyan sikereket a felszabadulás után a népi együttesek mozgalma —- itt Tolnában is, —, mint amilyeneket elkönyvelhet. Az emlékműsor talán ebből adhatott volna többet, hisz meg lehetett volna szólaltatni több népi táncost, énekest, egyáltalában, elevenebbé lehetett volna tenni emlékét azoknak vallomásaival, akik nem felejtik el Elemér bácsit. Színházi esték * Ruttkay Éva estje Szekszárdon a nagy sikerek heteit éljük: előbb Bessenyei Ferenc vonzott telt házat, majd Kobajashy Ken-Ichiro hozta lázba a zenekedvelőket, most pedig Ruttkay Éva önálló estje töltötte meg a színházat. Hála a televíziónak, az egész ország ismeri ezt a csodálatos színésznőt, aki csak a legnagyobbakkal mérhető, már akiknek hangját, játékát a technika megőrizte. (Honnan is tudhatnánk, hogyan játszott, énekelt például Déryné?) Ruttkay Éva — csak ismételni lehet, amit már annyiszor leírtak —, mindent tud, együtt változik szerepeivel, szerepei pedig átfogják az egész világirodalmat. Előadóestjén, amit Bonyhádon is bemutatott, Cleopatra panaszától a Faust Margitján és Csehov Sirályán át Maughamig ívelt műsora és színeváltozó művészete, s egy Burns-versben is éppoly megnyerőén csengett szava, mint akkor, amikor Goethe sorait mondta. Legföljebb azt sajnáltuk, hogy Mikes Lilla nem tudott mindig méltó társa lenni. A műsor már a századik előadás felé közeledik, mondhatnánk így is,, eső után köpönyeg, de azért megjegyezzük: a Házasok énekét nem Heltai Gáspár írta. 1548-ból való, a műsorban egyébként csak egy részlete hangzott el. CSÄNYI LÁSZLÓ Babfejtők Száz éve, 1867. április 29-én született Fényes Adolf, a XX. századi magyar képzőművészet egyik kiemelkedő mestere. Szép versek anno 1976 A költészet napja, s a hozzá kapcsolódó könyvhét mindenkor a könyv ünnepe is, nemcsak az alkotóké; e bensőséges kettősség teszi a könyv hetét azzá a ritka alkalommá, amikor író és olvasó, meg a kettejüket össze- sodró alkotások szociológiai formává szerveződnek. s mód nyílik személyes találkozásokra, baráti beszélgetésekre is. Mindez persze nem teszi szükségtelenné a költőiírói jelzéseket, a nyelvművész és az olvasó közötti üzenetváltást, melynek a könyvheti forma egyfajta visszacsatolása. Az író-olvasó találkozó nem pótolja a könyvet, az illető szerző olvasását, de néha szükséges eleme a jobb megismerésnek. Szép ünnep ez és megbecsülendő alkalom. Az ünnep fényét emeli minden naptári évben a Szép versenyek aktuális kötete, e sokszínű és sokféle hatásról valló antológia. Végül is helyes az. ha egy kötetben tapasztalhatjuk meg mai líránk tarka kolaratúráját, de nem leilelien jo, ha egy úyen jellegű összeállítás annyiféle, ahány művelője akad, vagy éppen amennyi belefért néhány száz oldalba. Itt nem az egyéni hangvétel jogos megnyilvánulása ellen szólunk, hanem az örökkévalóságig nem űzhető újdonságkeresés bizonytalan esélyeiről. A műfaji és formai keretek itt is meghatározzák a kötet jellegét. Ez kitűnik a névsorból meg a tartalom- jegyzékből is. Igen alkalmas hírverése a költészetnek, hogy a jeles apropóból — megint csak bevált szokás — alkalmi féláron juthat el e kötet a költészet szerelmeseihez, hisz e csekély áldozat még az igen jelentős üzleti érdekek mellett is megéri mindkét félnek. Az 1976-os kötet bősége feltűnik a tavalyi kötethez képest: 308 vers 363 számozott oldalon, közel 100 oldalnyi növekedés 1975- höz képest. A standard antológianevek megmaradtak, s bekerült néhány „fiatal” is: Baka István, Iluh István, Petri György. Tehát új arcok, új szinex („uj kuhok, uj szentek”?), s megbízható színvonalú régi. tapasztalt alkalmasok. Egyfajta tendencia mindenképp megfigyelhető: az elvontként felfogott költői lét és a meghökkentés nyelvi formáinak egy ideje dívó útkereső kultiválása. Hogy valóban szépek-e a kötetbe került versek, avagy ezek voltak a legszebb versek, ízlés dolga. A Bata Imre szerkesztette könyv a célnak megfelelő köntösben és jó színvonalon jelent meg ismét, külön izgalmat kínálva a félig-meddig személyes — hisz arcképpel illusztrált — találkozásra, s az új nevek az új fotókkal együtt fixálódnak szellemi periszkópjaink tükrében. A költészet örök. Időtlenségéről. emberi létezést megszégyenítő el nem múlásáról Veress Miklós gyönyörű allegóriába bújtatott lírai para- doxona ad katartikus erejű igazolást: nem a madárdal pusztul ki csak a madár DRESCHER ATTILA Moziban Táska
