Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

1977. április 24. Í^PÜJSÁG 5 Szekszárdiak Kossuth-zarándoklása Turinban Magyar turisták Turinban Kossuth Lajossal 1889-ben A francia forradalom kitö­résének 100 esztendős év­fordulójakor Párizs világ- szenzációt jelentő óriási mé­retű kiállítást rendezett Ha­zánkból is több ezer turista kereste fel a francia fővárost. — A függetlenségi párti ma­gyarok egy nagy csoportja különvonattal kelt útra, azonban Velencén keresztül és Turinon át, ahol néhány órás tartózkodás során a ha­talmas Giardino del Valenti­no csarnokban díszebéden hó­doltak nemzetünk bálványa, az agg Kossuth Lajos előtt. A felejthetetlen órákról évti­zedekkel később is, könnyek közt emlékeztek vissza a je­lenvolt szekszárdiak — a korabeli helyi újság főmun­katársa pedig szinte roman­tikus extázisbán ír lapjában: „Megtörtént! Hogy mi az magyar ember­nek Kossuthot láthatni, azt fölösleges mondani. Előttem állt a prófétai alak, aki any­nyi dicsőt s halhatatlant al­kotott, hallottam szózatát, hatalmas szavának vará­zsát!” A csarnokhoz 13 órakor ért a fogat, Kossuthot Ferenc fia, Rutkayné és Helfy kísér­te. Hihetetlen ünneplés a de­korált, zsázlódíszes teremben. — A 87 éves aggastyán fia­talos mozgással foglalja el a főhelyet. — A díszebéd ze­néje: Liszt-rapszódia, Müller K. indulója. Berlioz Rákóczi indulója, a francia nyelvű étlap pedig: Horst d’euvre Riz á la Financiére Filet de boeuf á la Périgord Petit pois á l’anglese Pate gelatine Glace Patisserie Dessert Vins Helfy köszöntötte Kos­suthot, aki korát meghazud­tolva az első. mondatok után ifjúkori tűzzel, érces hangon szólt, s nagy beszédben kö­szönte meg honfitársai ra­gaszkodását. A díszebédet fényképezés követte. A kitűnő állapotban lévő nagyítás ma is Angyal János szekszárdi lakos falán lóg, Adler N. János hagyaté­kából. — Az itt közreadott érdekes képen a hatalmas tö­meg közepén, ernyőjére tá­maszkodva egyedül Kossuth ül, mindenki más, tiszteletből áll. A kormányzó jobbján a második álló férfi, kezében ernyővel Adler N. János szekszárdi tekintélyes pol­gár, míg az ellenkező oldalon állók közt található dr. Leo­pold Kornél, fiatal jogász, újságíró. Fényképezés után előállt a díszes fogat, hogy szállására visszavigye Kossuthot. Ám a lelkes hangulatban Adler N. János kezdeményezésére ki­fogták a lovakat és a mámo­ros magyarok víg énekszóval húzták a fogatot, a barátsá­gos turini olaszok tetszés- nyilvánítása mellett. Csodála­tos percek! A díszebéd előtt és után, Kossuth a 845 fős különvonat néhány utasát lakásán a Vil­la Milleben fogadta; köztük volt dr. Leopold Kornél is, aki a búcsúzás kézfogását és a nagy emberrel való talál­kozását soha nem felejthető élményének nevezte. A különvonat utasai má­moros hangulatban találkoz­Csontváry­Nemzeti Galéria tak a turim pályaudvaron es a szerelvény elindulásakor szívből fakadóan énekelték dalukat: Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára. A turistacsoport tagjai közt országos hírességek is voltak, mint Ábrányi Emil, Bartók Lajos. Váradi Antal, Porzsolt Kálmán írók a színészeket a „csodaszép” Hegyessy Mari (Kafkáné), Szacsvay képvi­seltek. — Szekszárdról a már említett két személyen kívül dr. Baráth Zoltán és Varga János is az utasok közt volt, megyénk 'további turistái pe­dig ezek voltak: Szeremley Lajos kur. bíró, Késmárky Iván. dr. Roth Zsiga, Ragály Lajos, dr. Scheffer Sándor, dr. Pick Mór. Diadalútnak számít ez a párizsi, mivel a felemelő tu- rini látogatáson kívül a tu­risták Párizsban részt vettek egy harmincezer fős bálon, továbbá a községtanács elnö­kének fogadásán a városhá­zán (a riporter szerint 1500 üveg pezsgő fogyott el, s a városnak 25 ezer frankjába került. Említésreméltó az Opera Comique-ben rende­zed díszelőadás a magyarok tiszteletére, műsoron Massa- net operája, valamint Berlioz Rákóczi-indulója és még egy felejthetetlen élmény, estély Munkácsy Mihálynál. DEBULAY ANTAL Kapitány Ferenc reprodukciója Mednyánszky László festménye. XX. századi képző- művészetünk jeles mestere 125 éve, 1852. április 23-án született Beckón. Ihász-Kovács Éva: Amit akartam... Álltam a sziklán. Megcsillantak a felhőrózsaszín álmok. Felhők voltak. Fakuló-félben. Akkor búcsúztak éppen a naptól, így részegülök magam is mindennap-búcsúzó szemeidtől. A változatosság kedvéért ilyenkor haragoszöldek. Mivelhogy a felhők zöldszeműek, utolérsz, búcsúzkodol, s eltűnsz a hamuszürke hegyek közt. Amit akartam, nem tudom többé elmondani... emlékkönyv Mattioni Eszter gyűjteményes kiállítása (Életrajzi adatok: Mattioni Eszter 1902-ben szüle­tett Szekszárdon. Középiskolai tanulmányai után az iparművészeti, iskolán öt évig tanult grafikát. Majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyulánál tanult hat esztendőn át. Több bel- és külföldi kiállításon szerepelt. Számos múzeum őrzi munkáit itthon és ha­tárainkon túl. A Magyar Nemzeti Galériában tizenkét festménye van. A szolnoki művésztelep törzstagja volt, ott tizenkét évig dolgozott, 1931—42. között. 1946-ban választotta tagjául a Szinyei Merse Pál Társaság.) Csontváry Kosztka Tivadar leveleit, önéletrajzi írásait, röpiratait, legkiemelkedőbb festményeinek reprodukcióit, valamint egy sor — a mes­terről szóló — tanulmányt, cikket és vitairatot fog egy­be a vaskos dokumentum- gyűjtemény, amely Németh Lajosnak (a kötet egyik szer­kesztőjének) megfogalmazá­sa szerint „kommentált for­rásválogatás és tallózás a Csontváry-irodalomban”. (A kötet másik szerkesztője az 1975-ben elhunyt Gerlóczy Gedeon építészmérnök,' aki elsőként ismerte fel — már 1919 őszén — Csontváry mű­vészetének jelentőségét, s — megvásárolva az elhunyt mester műtermében felhal­mozott Csontváry-kompozí- ciőkat — az életművet az utókor számára megmentet­te.) Művészettörténészek, esz­téták és írók fejtik ki a könyv oldalain véleményü­ket, felfogásukat Csontváry- ról. Néhányan értetlenül ál­lanak szemben Csontváry vi­lágával (például Farkas Zol­tán és Bernáth Aurél), má­sok viszont (Vaszary János, Fülep Lajos, stb.) a művé­szettörténet legnagyobb vi- zionárius festői — Hierony­mus Bosch, Matthias Grüne­wald, El Greco és Goya — oldalán látják a művészt. Németh László — 1964-ben — így vallott róla: „Bizony, nem tudom, ki az, akit e há­romtucatnyi kép festője fölé lehetne helyezni... E művek alkotója a század egyik lég­iid etettebb művésze.” A ki­váló regény-, dráma- és esszéíró után hallgassunk meg egy festőt is, Bartha Lászlót, a modern magyar piktúra egyik vezető egyéni­ségét: „Az önmagához való hűség, az elhivatottság hite és az etikai becsületesség ko­vácsolja egyetlen nagy és egységes oeuvre-ré ennek a szabálytalanul klasszikus mesternek műveit...” Dévényi Iván Mattioni Eszter 1929. óta jelentkezik önálló kiállítá­sokon, így az Ernst Múze­umban, a Csók Galériában. Hadd dicsekedjünk vele, hogy 1972-ben Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődé­si Központban láthattuk tár­laton művei egy részét. 1972-ben a nagytétényi kas­télymúzeumban, 1973-ban pedig a veszprémi Bakony Múzeumban volt önálló tár­lata. Az utóbbi két évtized­ben három kiállítása volt az Egyesült Államokban, Tokióban most készülnek egy önálló Mattioni-kiállí- 'tásra. Ide került ugyanis vá­sárlás útján Mattioni 25 hí- mesköve és több festménye. Csoportkiállításon — a ha­zaiak sorát nem említve — szerepelt Párizsban, London­ban, Helsinkiben, Stock­holmban, Brüsszelben, Bern­ben. Azt, hogy vásárlás út­ján a világ melyik városába jutottak el művei, egysze­rűen nem lehet nyomon kö­vetni, olyan sok helyre ke­rült belőlük. Munkásságát a francia ál­lami diploma és New York város kitüntetése éppúgy fémjelzi, mint a Magyar Népköztársaság Munka Ér­demrendjének arany fokoza­ta. Mindezek előrebocsátása is jelzi, hogy igen gazdag életműről van szó. A Nem­zeti Galéria arra vállalko­zott, hogy minden eddiginél nagyobb szabású, reprezen­tatív kiállítás keretében ér­zékeltesse ezt a gazdag élet­művet. Több mint 300 Mat- tioni-mű — hímeskő és fest­mény — eredetije vagy nagyméretű fotója látható a tárlaton. Mattioni Eszter al­kotásainak jelentős része külföldre került, ezekről legjobb esetben is fotó áll rendelkezésre, mint ahogy a fotó jóvoltából juthatott el a kiállításra a hazai köz­épületeket díszítő sok felbe­csülhetetlen értékű Mattio­ni-hímeskő is. Mindezt fi­gyelembe véve is nagy si­kerre számíthat a kiállítás, és joggal mondhatjuk, hogy ezúttal is nemes hivatást tel­jesít a Nemzeti Galéria. A kiállítást megnyitó Po­gány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója így jel­lemezte Mattioni művésze­tét: „A közönségre minde­nekelőtt színei hatnak. Égők, lángolók, élénkek, frissek, temperamentumosak ezek a színek, a természet egész pompája visszazeng bennük. Keresetlen és hamisítatlan minden foltja; szókimondó- an, gátlástalanul, odaadóan, lelkesen, aggálytalanul, tisz­ta szívből fest.” Mattioni Eszterről, mint a hímeskő mesteréről pedig a követke­zőket mondta: „Sajátos, XX.' századi mozaiktechni­kával megoldott faliképéi rendkívül népszerűek, mo­dern építészeti környezetben hatásosan érvényesülnek... Ez az eljárás, amit négy év­tizede — előbb Pólya Iván­nal —, majd továbbfejleszt­ve az eredeti elképzelést, a művésznő önállóan kidolgo­zott, korunkra adaptálta a klasszikus, hagyományos mozaikot. XX. századi kép­zőművészetünk sajátosan gazdag színfoltja Mattioni Eszter művészete.” Mattioni alkotásaiban ezer színben pompázik nem­csak a szülőföld, hanem az egész Kárpát-medence nép­élete, a természet sokarcú- sága. A Szoptató asszony, az Anya gyermekével, a Decsi menyecske kenyérrel, a Sárközi cserépiró leány, a Fekete öregasszony Nógrád- ból, a Mátrai lányok, a Szol­noki Tabán varsákkal, a Matyó leány, a Baranyai, nők, a Tisza, a Készülődés táncra, az Erzsébet-híd, a Visegrád tavasszal — mind­mind élményt nyújt a ki­állítás nézőjének. A kiállítás egyben a ma is alkotó, 75 éves művész méltó köszöntése. BODA FERENC Pihenő katonák Sióagárdi asszony, gyerekkel Az Ifjú szívekben élek című alkotása az egyik debre­ceni tanintézetet díszíti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents