Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-22 / 93. szám
1977. április 22. /TOKÁN _ ÍnÍéPUJSÁG 3 Vásárváros Tolna megyei sikerek Az A jelű pavilon lenyűgözi a látogatót, arra kényszeríti, hogy perceken keresztül szemlélje a pompás tetőzetet, a vastraverzek szép hálókötését. És amikor az ember feje fájdulni kezd, szeme fárad, akkor jön a másik káprázat: maga a kiállítás. A kőbányai vásárváros idén tavasszal ismét világraszóló, négy kiállítással lépett a szakma elé, tárta kapuit szélesre a közönségnek. A HUNGEXPO, az egyedüli magyar vásár- és kiállításrendező vállalat — világhírű. Nemcsak a hazai vásárok rendezése miatt, hanem külföldön bemutatkozó iparunk, mezőgazdaságunk jó propagálója is. Jó, jó, mondhatjuk, ez a dolga ennek a vállalatnak, természetesen csak jól csinálhatja a dolgát. Igen ám, de emlékezünk az évekkel ezelőtti vásárokra, amikor még a nyitás napján, másnapján is föl- fordulás volt, a standokon nem volt villany, tárgyaló, víz — most érdemes egy ilyen szakkiállításon a vásár hátterét, a kiállítók munkáját könnyítő berendezéseket is szemügyre venni. Tóth Attila, a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet főmérnöke örömmel mondta: az egészen más, kulturáltabb körülmények között, a külföldi partnerokkal is hamarább érthetnek szót. Egyébként itt említjük meg, hogy a dombóvári szövetkezet betört új „dombóvári mesterkeverék” elnevezésű termékével: negyvenhat színárnyalatban tudják ezzel színezni a polisztirol anyagokat. Eleddig kemény valutáért vásárolta az ország ezt a keveréket. A megtakarítás óriási Ezt a terméket a dombóvári vegyészek szép csendben csinálták meg, és rukkolták a hazai vegyipar elé, úgy, hogy még a világcégnek számító TVK és BVK is azonnal „vette a lapot”. Mondani sem kell, hogy járt a dombóváriak standján japán, amerikai és NSZK-beli szakember is, úgy forgatták a zsinórra fűzött dombóvári mesterkeveréket, mint hívők a rózsafüzért. A dombóváriak minden bizonnyal díjat is kaptak volna „fűzfa” termékükre, de nem nevezték be, a zsűri így nem adott díjat. Az elismeFűzfavessző kosár — műanyagból Ötszáz lóerős Rába traktor rés azonban bőséges, nemcsak a laikus látogatóktól, hanem a hazai kosárfonóipar vezetőitől is. Ugyanis sikerült a fűzfához megszólalásig hasonló „vesszőt” gyártani. Van olyan érzésünk — látva a dombóvári vesszőből font kosarakat —, hogy a műanyag fűzvessző teljesen meghódítja a közönséget — mert végül a vásárló mond ítéletet az új termékről. Három ezüst, kettő bronz A Szekszárdi MEZŐGÉP most is rangos helyet kapott, méltón eddigi szerepléséhez, eredményeihez. Papp Mihály kereskedelmi osztályvezető elmondotta, hogy tárgyalásaik eredményesek. Különösen az öntözőberendezések tetszenek a szakmai körökben, mert tartósak és hosszú üzemeltetés után is tartják jó tulajdonságukat. Svédek, nyugatnémetek, szovjet és NDK-beli szakemberek nyilatkoztak elismerősen a szekszárdiak kiállított gépeiről. A szabadtéri bemutatón kiállították a szekszárdiak nagy teljesítményű cukorrépa-gépsorát. Ez kapott ezüstdíjat, valamint a sor utolsó tagját, a rakodógépet is ezüsttel díjazták. A harmadik ezüstöt a „csőidom szórófej garnitúra” kapta. Bronzéremmel tüntették ki a kiskerti szórófejcsaládot és a Gemenc elnevezésű szórófejet, amely nagy teljesítményű. Csányi Sándornak, a tröszt kereskedelmi igazgatójának sajtótájékoztatóján hallottuk, hogy egyre több részegységet, adaptert készítenek vállalataiknál NDK és szovjet együttműködéssel. Munkatársunknak elmondotta, hogy a tröszt imonori gyárában készítik a Szekszárdi Húskombinát gépeinek jelentős részét. A kiállításon bemutatták azokat a vágósorokat, amelyekhez hasonló lesz a szekszárdi. A kiállított gépeket egyébként azonnal Gyulára szállítják — ez is bizonyítja, mint a szekszárdi termékek is —, hogy nemcsak kiállításra készítik a berendezéseket, gépeket, hanem a gyakorlati, a mindennapi munkához. A négyes szakkiállítás sikeres volt, s ezért nemcsak a kiállítók, hanem a rendezők is dicsérhetők. A szokásos tárgyalások persze nem „promt szállításokra” irányulnak, hiszen a dombóvári ipari szövetkezet is, és a szekszárdi vállalat is már 1978-ról tárgyalt partnereivel. Mondani sem kell, hogy ez nemcsak az itthoni gyárakban ad nyugodt, megbízható tempót a munkának, hanem a felhasználók is erre alapozottan tervezhetik gép- és felszerelés-vásárlásaikat. —PJ— Megyei tanácsülés április 28-án Egyéb napirendek megtárgyalása mellett a Tolna megyei Tanács április 28-án tartandó ülésének előkészítésével foglalkozott esedékes ülésén a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, mely ez alkalommal számol be dr. Sza'bópál Antal elnök előterjesztésében a végrehajtó bizottság elmúlt kétévi munkájáról. A megyei tanács elé kerülő beszámoló jelentőségét aláhúzza, hogy az elmúlt két év egyik esztendeje a IV. ötéves terv zárásának, egyben az V. ötéves terv előkészítésének időszaka volt, míg a második év a jelen középtávú fejlesztési terv első évi célkitűzésének megvalósítása érdekében követelt a testülettől intézkedéseket, feszítettebb iramú munkát. A végrehajtó bizottság ezen az ülésen foglalkozott a közoktatás-politikai határozat végrehajtásának Tolna megyei helyzetével; tárgyalta meg a termelőszövetkezetek 1976. évi gazdálkodásának tapasztalatait és vitatta meg a megyében 1976-ban végzett költségvetési revíziók és vállalati felügyeleti gazdasági ellenőrzések teljesítésének eredményeit, a költségvetési revíziók, felügyeleti ellenőrzések ez évi tennivalóit. Az udvarban friss ruhaillat fogad, teregetnek. Patyolattiszta ruhák, ágyneműk lebegnek a dombóvári szociális otthon udvarán. Az intézmény 1971. augusztus 1-én nyílt, 65 férőhellyel, és már a kezdet kezdetén telt házzal. Ez ma is így van, az igények, az érdeklődés nagy. Van aki önként szeretne bekerülni, mert magára maradt. Felajánlja házát, földjét — csak hozzák be. Van akinek az elhelyezéséhez receptet mellékelnék a gyerekek: anyukát, apukát így kell gondozni, mert... Mert sokan nem vállalják idős szüleiket. „Nincs idejük”, néha a látogatásokra sem. Bent most zajlik a délelőtti fürdetés, szépítkezés, öltözködés. Tisztaság, rend. Az egyik lákószóbában csomagot kaptak, pedig már csak valakinek az emlékéért küldték a mostani szobatársaknak. „Itt nekünk jó” — mondja egy néni, aki még kis betegségét is eltitkolta, nehogy átvigyék a kórházba. Nem kapott ki a főorvostól, akit így dicsérnek: „türelmes, megértő”. A másik szoba asztalán húsvéti nyuszik, tojások, nemrég jártak itt az úttörők. A folyosón a vasút vízvezeték-szerelői társadalmi munkáznák. A tolókocsiban ismerős: Balinka bácsi, nagyapám régi barátja. Mindig hintával járt, és szép lovai voltak! Én is felülhettem mellé az ülésre néha, kezemben a cifra nyelű ostorral... Vanyáék szobája kétágyas. A papa fürgén járkál — a mama fekszik, porol vele: mindig megy, kujtorog, nyughatatlan. Igaz, nem a legidősebb az otthonban — az idén lépett a kilencvenedikbe... Nyáron lesz a vaslakodalmuk, arra eljövünk, mert szíves a hívás. Az ebédlő asztalaira az ünnepi térítőt a kézimunka- szakkör tagjai készítik. Kiállításúik is volt, hetente kétszer tartanak foglalkozást. Az otthon lakói nem unatkoznak, a háromfős kulturális bizottság változatos programot állít össze. Évente többször kirándulnak, az idén Pécs, Balaton a cél. Karácsonykor három ünnepi műsor is volt, a patronálok jóvoltából. Az egyik műsorban mindenki szerepelhetett: a gondozónőktől az igazgatóig. Népszerű a diavetítéses élménybeszámoló : dr. Szőke Sándor tanár és Magyarszéki Endre mindig szívesen jön ide. Ma este dr. Magda Tamás főorvos jön, Bulgáriáról vetít, mesél. A tanácsi vezetők is gyakori látogatók, szívükön viselik az intézmény sorsát. Az elmúlt évben egyébként tizenkét szocialista brigád dolgozott itt, társadalmimunka-órájük forintértékét nehéz kiszámolni. Az összesítő lapon ugyanis nincs kitöltve az a rovat. De talán nem is a végösszeg a fontos, hanem az, hogy szívesen jönnek, segítőkészek a szociális otthont patronáló szocialista brigádok, iskolák, magánosok is. Miért? Hogy valóban .jó legyen itt az otthon lakóinak. — Herczeg — Megyei fásítási ankét Tegnap délelőtt Pakson fásítási ankétot rendezett a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a MÉM pécsi állami erdőrendezősége. A tanácskozáson részt vettek a megye termelőszövetkezeti és állami gazdasági erdészei és más szakvezetők, valamint Paks párt- és állami vezetői. Dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke tartott előadást Tolna megye park- erdeinék jelentősége címmel. Elmondotta: a megyében az elmúlt hat évben megközelítőleg 2500 hektár új erdőt telepítettek. Az V. ötéves terv idején a mezőgazdasági üzemek részére központi alapból évi 11 .millió forint áll rendelkezésre erdősítésre. A parlagterületék bevonásával Paks határában 300 hektárt. Szekszárd körzetében 500 hektárt jelöltek ki arra, hogy a következő években erdősítsék. Szekszárdon a sötétvölgyi parkerdő mellett az idén már a 12 hektáros tó is van. Megkezdődött a Csörgető felújítása és a Sió-csárdával szemben lévő terület pihenőparkká alakítása. Tamásiban az erdőgazdaság segítségével létesült parkerdő, és most építenek a fürdő szomszédságában csónakázótavat. A tervekben szerepel a váraljai és a szálkai parkerdő és tórendszerek létesítése. Az egyik legnagyobb parkerdő és tó Paks határában lesz, Cseresznyés mellett. Emlékplakettel tüntették ki dr. Vajdik Lajost, a megyei tanács igazgatási csoportvezetőjét és Bach Ferencet, a paksi Duna menti Egyesülés Tsz elnökét. Nyolc erdészeti szakember kapott oklevelet és tizenegy erdész pénzjutalmat, kiemelkedő erdőtelepítési munkáért. Az ankét résztvevői ezután megtekintették a paksi határban folyó telepítési munkát és a cseresznyési parkerdőhöz kijelölt területet. Hagyományos táplálkozási szokásainkat — mint általában mindazt, ami beidegző- dött — nagyon nehezen alakítjuk át. A helytelenségek felismeréséig, a javítási szándékig még el is jutunk, különösen egy teli gyomorral átforgolódott éjszaka után, egy-egy lelkiismeret-borzoló cikk olvasásakor, de a megvalósítás elől rendre kitérünk. önigazoló magyarázatot sem nehéz találni, hiszen annyi mindenre lehet hivatkozni. Pedig tudjuk: nincs ez jól. Magunk ellen cselekszünk, ha nem fogadjuk meg a tanácsokat, ha nem fogadjuk el a segítő kezet. Napjainkban a haltermelők örvendetes aktivizálódása is egy lehetőséget kínál. Igaz, senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy egy-egy ételt szeressen, így tehát abban sincs semmi kivetni való, ha valaki történetesen a halkészítményekkel nem tud megbarátkozni. Az azonban már aligha igaz, hogy a halat szeretők száma és hal- fogyasztásunk jelenlegi adatai a valóságot mutatják. Ugyanis ez utóbbi szerint évente, fejenként három kiló halat fogyasztunk. Ebben benne van az élő, a hűtött, a füstölt, sőt a konzerv formában forgalomba került hal is. Ezzel szemben a húsfogyasztás hetven kilogramm körüli. A számok ilyetén alakulása mögött nagyon sok tényező van. Elsőként az, hogy a halászat csak most kezdi azt elérni, ami alkalmassá teheti a szó szoros értelmében is tömeges méretű igény kielégítésére. Ám a halat — csak úgy, mint bármilyen más árut — el kell juttatni a fogyasztóhoz. Kényes, gyorsan romló, az átlagostól eltérő kezelést igénylő volta miatt nem csodálható, ha kevés helyen tudták az árusítás feltételeit elfogadhatóan biztosítani. Az élőhal árusításához akvárium kell. Az pedig már önmagában sem olcsó, sok vízre, a levegőztetéshez másrészt az üzemeltetéshez gépre, annak meghajtásához energiára van szükség. De ha mindez meg is van, még mindig fennáll a meghibásodás veszélye: törhet az üveg, géphiba, vagy áramkimaradás esetén a halak rövid időn belül a veszteséglistára kerülhetnek. Mindezt csak tetőzi, hogy az akváriumjavításhoz alig-alig van szakember. így, amíg a javítás sorra kerül és a halszállítás újra megindul, túl sok a drága berendezés kihasználhatatlansága miatti veszteség. Egyszóval: kevés helyen merik vállalni a kockázatot. A gondok enyhítésére vállalkozik most a HALÉRT, — a hazánkban kereskedelembe kerülő hal hetven százalékának forgalmazója —, amikor is azon túl, hogy az idén 1200-ról 1800 vagonra emeli az általa forgalomba hozott hal mennyiségét — és vállalja az egész évi viszonylagos egyenlő ellátás biztosítását — kidolgoztatott három, az előzőeknél lényegesen olcsóbb akváriumtervet és létrehozza szerviz- hálózatát is. Ehhez tartozik még, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium jelentős támogatást ad a bolti akváriumok beszerzéséhez. Kialakulhatnak tehát az újabb lehetőségek táplálkozásunk korszerűsítésére. Most már csak az kell, hogy a helyi kereskedelem vállalja a reá háruló részt és az egészségesebb életmód megvalósítását ez irányban keresőknek a vacsorához való megvásárlásakor ne csak eszébe jusson egy jó halétel, hanem meg is vehessék, ami kell hozzá. (F. I.) itt nekünk Túlsúlyunk ellen
