Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-02 / 78. szám
1977. április 2. Képújság 3 Mözs Épül az agrokémiai telep Mözsön az országút és a hűtőház közötti területre felvonult az ÁÉV és megkezdte a Mözsi Agrokémiai Társulás központi telepe alapozó földmunkáit, a csőfektetéseket. ,Megyénkben idáig csak Hőgyészen működött hasonló társulás, mely eredményesen látta el feladatát, a partner gazdaságok növényvédelmét és talajerő-visszapótlást, műtrágyázást. Az itteni tapasztalatok felhasználásával létesült a mözsi társulás, melynek központi telepe 52 és fél milliós beruházással épül. Iparvágány csatlakozik hozzá, ide szállítják és itt tárolják majd a növényvédő szereket és műtrágyákat. A telepnek — mely részleges működését jövőre kezdi el — tíz termelőszövetkezet 22 ezer 300 hektárnyi területét kell ellátnia, amiben a későbbiekben vásárolandó repülőgép és egy helikopter is segít majd. (O. I.) Fotó: K. Z. Nézzen más munka után! Első beszélgetés A fiatalasszonyt meszelés közben találjuk. Serényen dolgozik, hisz néhány nap múlva lejár a gyermekgondozásija, addigra rendet akar teremteni portáján. — Mikor áll munkába? — Csak már ott tartanék, — mondja. — Most úgy ösz- szezavarodott bennem minden. .. Nem tudom, hol keressem az igazamat. — Letöröl egy széket és a kis asztalhoz tolja. Közben látszik, hogy gondolatait rendezi. Amikor minden „sorban áll”, halkan hozzáfog mondandójához: — 1971. szeptemberében álltam munkába a Szabad- egyházi Szeszipari Vállalat szekszárdi telepén. Nem kaptak férfi munkaerőt, így engem alkalmaztak, mint árutöltőt. Négy hónap után áttettek a göngyölegraktárba, palackválogatónak. Amikor 1973-ban megszüntették a raktárrészleget, visszakerültem a régi helyemre. Közben ismét kismama lettem. Augusztustól táppénzre írtak, szülés után pedig gyermek- gondozásira mentem. Amikor beutaztam Szekszárdra, mindig meglátogattam munkatársaimat. .. Legutóbb februárban jártam bent. Akkor, legnagyobb meglepetésemre közölte a főnököm, hogy fölmondanak, s ha lejár a GYES, ezt írásban is megkapom. „Addig meg jobb lesz, ha keres magának másik munkahelyet. Szabadság nem jár, mert mielőtt elment, mindet kivette” mondta. — Ne sírjon. — De mit tehetek, ha megkapom a fölmondási papírt meg a munkakönyvemet? — kérdi és legyint. — Miért is vettek föl akkor? Mert nem volt ki a létszám? Most meg már nincs szükség rám... Második beszélgetés Balázs Andorne telepvezető irodájában ülünk. — Nézze, az állások be vannak töltve. Azért nem emelhetünk létszámot, mert Marika visszajön. "Nálunk megszűnt az üres palackok válogatása, megszűnt az állás is. — Árutöltőnek vették föl — mondom halkan. — Azt én tudom, hogy minek vettük föl — válaszol erélyesen a telepvezető. Majd hosszas huzavona után előveszi a munkakönyveket. A még GYES-en levő kismamáéba fehéren-kéken áll: „árutöltő”. — Én csak javasoltam neki, hogy ne jöjjön vissza. Nem nőnek való ez a munka. Demizsoncipelés, hordógurí- tás... Konkrét állásokat ajánlottam neki. Egy szavamba kerül, s máris könnyebb munkája van. — Hol? — Maga is olvas újságot... Láthatja, hogy mennyit hirdetnek! — És Marika szabadságával mi a helyzet? — Világosan megmondtam neki, hogy már kivette. De ezek a dolgok nem rám tartoznak. Majd Szabadegyházán eldöntik. Holnapra várom tőlük ez ügyben a levelet. Ha nem ér ide, telexezek nekik. Hívjon majd föl telefonon. Harmadik beszélgetés — Halló. Itt Balázs Andor - né. — Érdeklődöm, mit tudott meg Szabadegyházáról? — A levél nem jött. Telexen megsürgettem. Különben is holnap utazom oda... Keressen hétfőn. És egyébként sem értem, hogy milyen tengerikígyót akar maga írni erről a dologról... De csak írjon, ami tetszik. Majd elolvassuk és azt hiszem, megválaszolunk maguknak. És ne.izguljon, lesz állása a kartársnőnek. — Kivel beszélt már róla? — Majd hétfőn megmondom. — Most nem lehetne? — Képzelje, nem! De ha annyira kíváncsi, a sütőipari vállalat rétesüzemébe bármikor felveszik. (Ezután érdeklődtünk Tu- rányi Lászlótól, a sütőipari vállalat üzemvezetőjétől. Elmondta, hogy a rétesüzemben sajnos nincs munkásfelvétel. Esetleg szerződéssel vesznek föl valakit, ha onnah szülni megy egyik asszony...) Negyedik beszélgetés Hétfőn ismét a telepvezetői irodában találkoztunk Balázs Andornéval és Karácsony Istvánnal, a telepvezető-helyettessel, aki egyben raktár- vezető is. Balázsné Szabadegyházáról kapott levelet nyújtott át. Ebben az áll, hogy a kismamát természetesen továbbra is alkalmazzák. Huszonegy nap szabadság jár neki a GYES-en töltött időre. Az akkori 8,70-es órabérét 10,60-ra emelik. A munkások közölt — Szívesen fogadják Marikát? — Már miért ne. Rendes asszony. Ami tőle telik, megcsinálja — szól egyik régi, egyben jövendő munkatársa. — Igaz, hogy nem női munka ez. De már csinálta. És jól csinálta. És ha mi hatan elegek leszünk a férfimunkára, jól fog esni, ha ő elvégzi a munka női részét. Kitakarít, demizsont mos. Ezt mi úgysem csináljuk szívesen. Állítom, jól megleszünk. DJi is ezt reméljük. Annak ellenére is, hogy Marikának bizonyára nehéz lesz beilleszkednie három és fél év után ismét a munkahelyére; és nem lesz könnyű túltenni magát az elmúlt hónapok tortúráján sem. Még akkor sem, ha ennyire ragaszkodik munkahelyéhez. És végül, el kell mondani azt, hogy Marika esete valór színű egyedülálló. Legalábbis a megyében. Ez idáig a megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak hasonló ügyet nem jelentettek. V. HORVÁTH MÁRIA A kisgazdaságok ellátása A gabonaforglami és malomipari vállalat szekszárdi székházában tanácskoztak a kisgazdaságok takarmányellátásában érdekelt szervek és vállalatok képviselői az értékesítés aktuális kérdéseiről. Buzogány István, a vállalat igazgatóhelyettese értékelte az elmúlt gazdasági év eredményeit és vázolta az idei tennivalókat. A múlt év első felében a takarmányigényt meghatározó állatlétszám csökkent, majd — különböző intézkedések hatására — az év második felében növekedett. Ennek megfelelően alakult a takarmányfelhasználás is, 1976- ban mintegy 18 ezer vagon takarmánykeveréket termelt a vállalat, az összes abrak 21 ezer vagon volt. A kistermelőknek 4200 vagon takarmányt értékesítettek, tíz százalékkal többet az előző évinél. Évről évre nő a takarmánykeverékek aránya, tavaly 59 százalék, az idén — a tervezett — 61 százalék. Az elmúlt évben július közepén ugrásszerűen megnőtt a szemestermény-vásárlás. Ez a feszültséget okozó jelenség szeptemberre megszűnt. Mennyiségben ki tudták elégíteni az igényeket, minőségben — különösen takarmánykeverékekből ' — nem mindig volt hasonló a helyzet. Tíz százalékkal több takarmány-felhasználásra számítanak az idei tervek. Az elmúlt két hónap tapasztalatai szerint 20 százalékkal növekedett a felhasználás. A kisgazdaságokban is — bár nem olyan ütemben, mint a nagyüzemi szektorban — nő a takarmánykeverékek felhasználása, összesen 15 százalékkal több takarmány értékesítését tervezik a kisüzemeknek. Nehézséget okoznak az ellátásban lökésszerűen jelentkező igények, ami a takar- ménykeverésben a gyártási kapacitás egyenetlen lekötését eredményezi, s a raktározási lehetőségek is szűkösek. Ennek ellenére az esetenkénti választékbeli hiányok mellett is jó volt az ellátás a múlt évben. — st — A tojástörés nem megoldás... A tojástörés régi húsvéti népszokásaink egyike. Ma már egyre kevesebb helyen látni húsvétkor a házak tövében sorakozó hímes tojásokra célba dobáló legényeket. Nem éppen dicséretes előrelátás miatt lehet, hogy az idén újra fellendül e régi népszokás. Kistermelők, gazdaságok panaszkodnak mindenütt, hogy a kereskedelem nem, vagy éppen fillérekért veszi csak át tőlük a tojást. Ma reggelig például a várdombi tsz-ben még negyvenezer eladatlan F—2- es minősítésű tojás sorakozott raktáron. Válaszul a kereskedelemtől a legtöbb helyen azt kapták, hogy még első osztályú tojásokkal is dugig vannak a raktárak. Köztudomású, hogy a tyúk, amíg bele nem jön F—2-eseket, kisebb tojásokat is tojik. Enyhén szóivá túlzás lenne, ha ezek a termékek a termelők nyakán maradnának, vagy csak komoly ráfizetéssel kelnének el. Hihetetlennek tűnik, hogy jobb, körültekintőbb kereskedelempolitikával — főként így húsvét előtt, ne találnának piacot a fehérjedús, fontos tápláléknak. Félő, hogy az ehhez hasonló kereskedelmi gyakorlat aligha fogja szolgálni a termelési kedvet. Márpedig akkor könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy a tojást például, amit pillanatnyilag — képletesen szólva — most úgy dobnak az ember után, egy kis idő múlva meredeken felszökő piaci árak jellemzik majd. Gyvgy így élünk (A.) Tavalyelőtt a városok közül Siófokon volt a legnagyobb az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom — 51 765 forint —, de ugye, ebből nem következhet, hogy itt a legtehetősebbek az emberek. Hiszen a tekintélyes összeget magyarázza az üdülővendégek jelenléte. Rögtön hozzáfűzhetjük: nemcsak erre az esetre érvényesen, ezért kell a számokkal óvatosan bánni, megkeresni összefüg- gésiket. Valamivel megbízhatóbb támpontot kínál az a tény, hogy öt esztendő alatt az egy lakosra számított kereskedelmi forgalom Zalaegerszegen növekedett a leggyorsabban, 80 százalékkal. Azt sem tarthatjuk mellékesnek, hogy a gyorsan iparosodó városokban a kereskedelmi forgalom az átlagosnál nagyobb iramban bővül, ám a vásárlás, a vásárlási képesség csak résztényezője, s nem meghatározója az élet- színvonalnak. hamis azonosság Tavaly a szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagbére 2984 forintot tett ki, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 2877 forint volt. Ami ez utóbbit illeti: az olvasók egy része rögtön kétségbe vonhatja az összeget, mivel kevesebbet keres, egy másik része viszont azért, mert többet. Ezek csoportjába nemcsak a bányászok tartoznak — amint azt sémákra hajló ismereteink alapján hinnők —, hanem a kohászok is, a közlekedési-eszköz iparban dolgozók, a villa- mosenergia-ipar, a papíripar munkásai. Mégis, mindennapi életünkben valahogy nem érzékeljük eléggé a munka jellege megszabta keresetkülönbségeket, szinte mindenütt azt hallani, hogy „ez a bér kevés”. Hamis azonosságot hozunk létre iparágak, iparcsoportok, sűrűn nép- gazdasági ágazatok között, s nehezen vagy sehogysem ismerjük el az egyes munkafajták társadalmi értékének eltéréseit. A munkások órabére — két esztendeje végzett elemzés szerint, ám feltételezhető, az arányok azóta sem változtak lényegesen — Pécsett volt a legnagyobb, az országos átlagot 17,6 százalékkal haladta meg. Megyénként tekintve Komáromban kapták átlagosan a legmagasabb és Somogybán a legalacsonyabb órabért az iparban dolgozó fizikai foglalkozásúak. Az ipari kenyérkeresők havi átlagos bére — 1975-ben — Komárom megyében volt a legtöbb, 3267 forint, ám korántsem biztos, hogy egyben az életszínvonal, s annak növekedése is itt tekinthető a legmagasabbnak. S nemcsak azért, mert az ipariakon kívül sok más fajta foglalkozású ember él egy-egy területrészen, hanem mert a névleges jövedelmek alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, sem az életkörülményekre, sem az életszínvonalra. Bizonyítva ezt, ha csak hi- vatkozásnyi példával is: a lakáshelyzet, a száz lakásra jutó lakók számát tekintve. Somogybán a legkedvezőbb! Itt 263 lelek él átlagosan száz lakásban, míg Szabolcs-Szat- már megyében 321. Ha most viszont arra vagyunk kíváncsiak, a negyedik ötéves tervben a lakásállomány növekedése arányaiban, hol volt a legszámottevőbb, kiderül — 15,1 száza'ék —, Fejér megyében, mennyiségében viszont a főváros után Pest megyében (35 ezer). A lakáshelyzet fontos elem az életszínvonalban — s elgondolkoztató, ha valaki új lakásba költözik, csak rövid ideig tart ezt gyarapodásnak, életkörülményei javulásának, utána már legtöbbször — mint szociológiai vizsgálatok igazolták — csupán az ezzel járó terheket említi. IGENEK ES NEMEK Tágabb, a lakás mellett sok mást is magába foglaló tényező a kommunális fejlesztés, s itt, 1975-ben, az egy lakosra jutó beruházások összege szerint — a főváros után — Fejér megye vezetett. Mégsem lehetünk bizonyosak abban, hogy a kiadott summa mindenki életkörülményeire egyformán hatott. Sőt, könnyen megtör- ténhétett, hogy a fejlődés megszüntetett bizonyos ellátási különbségeket, de ugyanakkor újakat teremtett. Hiszen az a település, ahol már van vezetékes ivóvíz, előbbre tart, mint a másik, ahol még nincsen, ám meglehet, ez utóbbiban működik a körzeti szakorvosi rendelő- intézet, itt minden gyermeket elhelyeznek óvodában, nem tanítanak szükség-tanteremben, s szilárd járda kínál zavartalan közlekedési lehetőséget. Hosszú háló kerítheti csak be mindazt, ami — bár esetleg számítsába sem vesszük — közrejátszik életszínvonalunk alakulásában. Igenek és nemek egyaránt meglelhetők ebben a háló összefogta tarkaságban, azaz időről időre az is bekövetkezhet, hogy életszínvonalunk egy ideig nem emelkedik, sőt — mivel gyermek született, s az addig két- vagy háromfelé oszló jövedelem most már három vagy négy részre tagolódik — átmenetileg csökken. Ellentmondásos pl. a nyugdíjasok helyzetének alakulása is, mert a nyugdíjak átlagos ösz- szegének növekedése ellenére, sokuk megélhetése vált nehezebbé az áremelkedések miatt. Ezért képletes hálónknak nemcsak összefognia kell a sokfajta tényezőt, hanem óvnia is azokat. Ügyelni arra, semmi se csússzon ki a hálószemeken át, mert így valósítható meg az a feladat, hogy hosszabb távon minden család életszínvonala folyamatosan, egyrészt a munkától függően, eltérő mértékben, másrészt a szociálpolitikának köszönhetően, egymáshoz közelítve emelkedjék. Mészáros Ottó (Következik: A „részvényesek”) Húsz országba szállítanak A Pamuttextil Művek székesfehérvári gyára az idén mintegy tíz és fél millió négyzetméter különféle kikészített textíliát gyárt. Termékeik nagyobb hányadát a világ 20 országába szállítják. A múlt évben másfél millió négyzet- méterrel nőtt a tőkés export. A háló hossza
