Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-09 / 57. szám

A ^PÚJSÁG 1977. március 9. ON KERDEZ Forgalmi engedély B. Nagy Sándor naki olva­sónk azt kérdezi szerkesztő­ségünkhöz írt levelében, hogy a képen látható lassú jármű­re lehet-e forgalmi engedélyt kapni? Kürtös István, a KPM Autófelügyelete osztályveze­tő-helyettese válaszol: — Az 1/1976. (II. 5.) KPM— BM. sz. rendelet (KRESZ) Függelék II. rész. k) pontja szerint motoros tricikli: há­romkerekű, három nyomon haladó motorkerékpár. A há. rom nyomon haladó motoros járműről műszaki leírást, va­lamint fő méretekkel ellátott ajánlati szintű rajzot kell ké­szíttetni és két-két példány, ban a KPM Autófelügyelet­hez vizsgára bocsátási kére­lem mellékleteként megkül. deni. A műszaki rajzon fo­kozott figyelmet kell fordíta­ni az alváz és a kötések lát- tatására. A műszaki leírás, nak tartalmaznia kell a haj­tómotor gyártmányát, típu­sát, hengerűrtartalmát, hen. gereinek számát, teljesítmé­nyét; a jármű geometriai mé­reteit, önsúlyát, teherbírását, tengelyek számát, a gumiab­roncsok méretét és darabszá. mát, a vázszerkezethez fel­használt anyag minőségét. A hegesztéseket csak hegeszté­si bizonyítvánnyal rendelke­ző, vizsgázott hegesztő végez, heti. Ezt nyilatkozattal kell igazolni, mely a hegesztési bizonyítvány vagy az ipar- engedély számát is feltünteti. A beadványhoz mellékelni kell egy 70 forintos, vizsga­díj befizetését igazoló, posta- bélyegzővel ellátott gépjár. művizsga-lapot (jogosító vizs­gához sárga jelű). A jármű forgalomba helyezésekor és üzemeltetésekor a 23/1975. (XII. 31.) KPM. sz. rendelet előírásainak meg kell, hogy feleljen. Lesz-e villany? Lakatos Ferenc Bátaapáti- ból írt levelet szerkesztősé­günknek. Azt kérdezi, hogy Bátaapáti-külterület villamo­sítására mikor kerül sor, hisz az ott lakók nem nézhetnek tévét, nem használhatnak háztartási gépeket és este ol­Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 vasni is csak a szemet rontó petróleumlámpa mellett tud­nak. Váncsodi Lajos, a mőcsényi Nagyközségi Tanács elnöke válaszát idézzük: — Bátaapáti külterületi ré­szén tizenegy lakóház van, az ott lakók száma hatvanhat fő, tizennégy család. A telepü. lésen villany korábban sem volt, és jelenleg sincs. 1968. évben, míg Bátaapáti község önálló tanáccsal rendelke­zett, a település villamosítá­sát célul tűzte ki, de anyagi eszközök hiánya miatt meg­hiúsult. A Mőcsény—Báta­apáti községekkel való egye­sítés után 1970. évben is na­pirenden volt a villamosítás, de felettes szervünk anyagi­lag ezt nem támogatta. A te. Iepülésen lévő lakóházak ál­laga nem kielégítő (romosak, elhanyagoltak, értékük kb. 180—200 ezer forint). A tele­püléstől 1,5 kilométerre van villanyvezeték. A szekszárdi DÉDÁSZ felmérése szerint 450—500 ezer forintra lenne szükség, hogy a településen villany legyen. Ez a községi tanács anyagi erejét felül­múlja, így 1976. évben a Bonyhádi’Járási Hivatal mű­szaki osztálya kérésére igé­nyünket bejelentettük e kül­területi település villanyháló­zat-fejlesztésre. Tudomásunk arról még nincs, hogy ennek a településnek villannyal tör. ténő ellátása melyik évben történik meg. Pótszabadság Hajdú Sándor dunaszent- györgyi olvasónk személyes problémájával kereste meg szerkesztőségünket. Azért foglalkozunk levelével, mivel hasonló problémája több ter­melőszövetkezeti dolgozónak is lehet. Levélírónk növény­védő szakmunkásként dolgo­zik, s mivel munkaköre egész­ségére ártalmas, ezért 12 nap egészségügyi pótszabadságot állapított meg számára a közgyűlés. Közben az elnök személyében változás történt, s ezt követőleg megvonták Hajdú Sándor pótszabadsá­gát. Horváth József, a Mező- gazdasági Termelőszövetke­zetek Tolna megyei Szövetsé­ge titkárának válaszából idé­zünk: — Hajdú Sándor, mint mé- regkamra-kezelő dolgozik. A Munka Törvénykönyve alap­ján a dolgozónak egészségé­re ártalmas munkakörben — ha erre tekintettel a munka­időt nem csökkentették — évi 12 munkanapig terjedő pótszabadság jár. önnek tér. mészetesen jár a pótszabad­ság, részben a munkaviszony­ban eltöltött évei után (ez 8 nap), részben a munkaköre alapján. A kétféle pótszabad­ság közül a kedvezőbbet vá. laszthatja, illetve összeszámí­tásnak van helye évi 12 mun­kanap pótszabadság mérté­kéig. Az évi szabadsága az alap- és a pótszabadsággal együtt a 24 napot nem ha­ladhatja meg. Telefonszámunk: 129-01, 123-6 h Ml VÁLASZOLUNK W&Äyjg; Az elmúlt héten Í jijl nem jelent meg olyan jogszabály, y'::: amely az állampol- v£: gárok szélesebb kö- rének érdeklődésére tarthatna számot, ezért ez al­kalommal általánosságban szólunk a jogi ismeretterjesz­tésről — ugyancsak röviden. A 2004/1969. (II. 23.) Korm. számú határozat előírta: „A lakosság körében javítani kell a jogszabályokra vonatkozó tájékoztatást-; erre a célra fokozottabb mértékben fel kell használni a sajtó, a rá­dió és a televizió adta lehe­tőségeket”, hiszen régi és so­kat hangoztatott tétel, hogy a jog nem ismerése senkit sem mentesít jogellenes ma­gatartásának hátrányos kö­vetkezményei alól. . A hivatkozott kormány­határozat előírásának meg­valósítása nem hárulhat ki­zárólag az újságírókra, a jo­gi ismeretterjesztés szaksze­rűségének biztosítása meg- kivánja, hogy megfelelő írás­készségű jogászok is ki­vegyék részüket ebből a munkából. A sajtó útján folytatott jo­gi ismeretterjesztésnek ter­mészetesen megvannak a szükségszerű korlátái, s eze­ket elsődlegesen a terjede­lem korlátái szabják meg. A napi sajtó alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet egy-egy új rendelkezésre, ezek a figyelemfelhívások azonban nem pótolják és nem is helyettesítik az ál­lampolgárok széles körét érintő új jogszabályok be­ható ismertetését. A televízió „Jogi esetek”, a rádió „Válaszolunk hallga­tóinknak” adásai, a „Házi jogtanácsadó” kiadványsoro­zata igyekeznek kielégíteni a nagy és mindinkább növek­vő igényt, mégis — úgy vél­jük — az időszerűségre és az adott kisebb kollektívá­nál érdeklődésre számot tar­tó témákra, felmerülő konk­rét kérdésekre figyelemmel, továbbra is nagy jelentőség­gel bír az előadásos ismeret- terjesztés, a szóbeli jogpro­paganda, és ennek er-' — az utóbbi időben mindinkább előtérbe kerülő — formája, a fórumjellegű ismeretterjesz­tés, amely a hallgatóság fo­kozottabb aktivizálására is módot ad. A TIT megyei szervezeté­nek jogi szakosztálya ilyen irányú igények bejelentése esetén készségesen biztosít akár megyei, akár központi előadót, az itt tevékenykedő jogászok pedig készségesen vállalnak részt a hivatkozott kormányhatározat valóra váltásából, a jogi ismeret- terjesztés és tudatformálás tömegméretűvé tételéből. Dr. Deák Konrád, a TIT városi szervezetének elnöke Szocialista életforma Mongóliában A szocialista életmód meg­szilárdítása egyike azoknak a legfontosabb feladatoknak, amelyeket a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kong­resszusa tűzött a mongol kommunisták elé. E feladat megvalósításában élen jár a főváros. Ulánbátor ma szo­cialista városként fejlődik, amit nemcsak a város külső képe tükröz, hanem az em­berek kapcsolatai, az egész társadalom javát szolgáló al­kotó tevékenység. Ulánbátor lakói számos értékes vállal­kozás és mozgalom kezdemé­nyezői. A mongol főváros gyárai­ban és üzemeiben a társa­dalmi-gazdasági fejlődés komplex terveit valósítják meg. Ezek a tervek biztosít­ják a termelés szakadatlan növelését, a hatékonyság fo­kozását, a munkafeltételek javítását. A főváros vala­mennyi körzetében szélese­dik a versenymozgalom a szolgáltatások minőségének javítása érdekében. A 2000-ig kidolgozott városfejlesztési terv olyan építészeti egysé­gek létrehozását irányozza elő, amelyek figyelembe ve­szik mind a szocialista vá­ros dolgozóinak igényeit, mind a városépítészet leg­újabb vívmányait. Szeberényi Lehel 50. Úgy közibük sajtolódva, hogy még a leve­gő is kinyomódik az emberfiának gyenge eresztékű tüdejéből. Eközben nagyot lódult az ügyködők gyü­lekezete. Egymást csaknem letaposták, mert hátraestek szinte, ahogy kitépődött az erős rács a helyéből. Szabaddá lett a pokol kiskapuja, a hátsó bejárat. Franyóék eltakarták a szemüket. * Sandi futó pillantást vetett a rácsra, mintegy keresvén a hiányzó lakatot — a népi képzelet hétről tudott —, de a futó pillantásnál nem vesztegetett többet az ügyre. A pepita bricsesz korcából zseb­lámpa került elő, a buggyos zubbony alól hegymószókötél. Maigret csak nézett: ez aztán az előrelátás! Engedte Sandit előre, ereszkedni. Azaz Sandi nem engedte őt. Maigret mosolygott a dolgon. Mosolygott a kis ember különös mohóságán, ahogy kézzel-lábbal félretaszigatva mindenkit, el­sőnek birtokba veszi a likat. Izgalmában mindjárt becsinál — mosolygott Maigret. S így mosolyogva nyomult utána, pipástul, míg a többieknek intett: maradjanak kívül egyelőre. Franyóék ünneplő pantallós lába földbe gyökerezett, e mostoha, zuzmós köves föld­be, tisztes távolban a nyílástól, hol a két ember eltűnt. Rémületük önfeledt csápja odaszegeződött a helyhez, honnan a világ pusztulása, mint felbuggyanó gonosz for­rásból, mindjárt elindul. Dermedten álltak, s titokban keresztet vetettek. Tudták, teljes bizonyossággal, hogy azok ketten, akik oda bemerészked­tek, soha többé nem látják meg a napvilá­got. A pokol kénköves lángja közt, mely a felnyitott Vaskapun át mindjárt kicsap, mint gyilkos virágkehelyből, kiröppen az ördög, ki eddig az aranyborjút őrizni oda­láncoltatott, s kit örök időkre felváltanak az őrségben azok ketten, kik oda bemen­tek. És jaj következik a világra, a vége sincs jajok sora! Villámok és sötét felle­gek és soha többé nem süt ki a nap... Hanem a percek múltak, s a kénköves láng késett, még füstje se látszott. Azaz egy vékony füstöcske előgöndörö­dött csakhamar. Még a szív serfbérkezett rá egy ijedelmeset dobbanni, követte a pipa. Maigret vidám pipája, elégedett feje. No lám — mondta ez az elégedett fő — lám, a szimat! Sandi némileg késve mászott ki a lyuk­ból. Nem volt most olyan igyekezetes. Csa­lódott volt. Noha zubbonyát batyuként, csomóra köt­ve hozta magával, tele lelettel. Csakhogy e kincs nem a török korból származott, s anyaga korántsem drágakő és nemesfém. Származására nézve nagyon is újkori volt, s közönséges vasból való, némi csont és fa hozzáadásával. Sandi tovább akart kutatni, de omlás zárta el az utat, s minthogy Maigret beérte azzal, amit találtak, vissza kellett fordulniok. Sandi nyögött a súly alatt, s magában do­hogott, amiért az öreget csak kriminaliszti­kai szempontok érdeklik. Nem baj, fő, hogy a lyuk megvan, vissza lehet még ide térni. Azzal kilépett a napra, kioldozta a cso­mót, s a batyu tartalmát a gyepre fordí­totta. Úgy ömlesztve. Maigret oldalt állt, mint a pók a hálója sarkában, onnan leste a hatást. Kényelme­sen. Dirigálnia se kellett a kis embert. A hatás korántsem volt egyforma. A városiak kíváncsian nézték a kupacot, és nem értettek az egészből semmit. A helyi lakosok arcán mélységes döbbe­net ült. A bársonykalapok karimája nem tudta árnyékba bujtatni a dermedt arco­kat. Maigret agya őrölt: „Hát ez eddig való­ság, korrigálnom kell a képzelgés dolgá­ban”. Föl-le járt a pipa a foga közt. A szi­mat után most a logikát igyekezett elő­venni, annak a lépcsején fokról fokra elő­rejutni. összehúzott szeméből a rendőrök megértették, hogy Zsabkával előbbre kell lépniök. Ide, onnan a fa alól. Zsabka sápadt volt és gyöngyös halán- tékú. „Szóval te játszottál — bólintott magában Maigret. Alig-alig vette le a fickóról a szemét. — Mégiscsak te játszottál... Beszo­rul a király. Lépünk még kettőt és matt.” így diskurált Maigret a gondolataival, szemének pórázán tartva Zsabkát. Sandi pedig tette a maga dolgát. Lenyúlt a kupacba. — Na, uraim, kiárusítás! — S felmutatta az elsőt. — Kié ez a kés? Egymásra néztek, nem akadt gazdája. Aztán előrelökték Gyúrót, Marisa férjét, az övé volt. Lóhere volt a nyelébe vésve, négylevelű. Eleget vagdosta Gyúró a kocs­maasztalba, hogy mindenki ismerje, kihez tartozik. Gyúró irult-pirult, hogy tudomást szerzettek, miképp hagyta el a kését. — Franyo, ez a tied! Králik Franyo előbb feje rázásával ta­gadott: tévedés lesz. De mások is meg­ismerték Franyo szalonnázókését, a sok éle­sítéstől kajsza pengéjét, de még inkább Lemberg városképével ékesített csontnye­lét, mert a kés még az első világháborúban szegődött Franyóhoz, odaki a galíciai fron­ton, s egy emberéleten át hűséggel szol­gálta őt. Franyo vakargatta üstökét, vigyorogni próbált, mint akinek sikerült a tréfája. A megkerült békanyúzót gyorsan zsebre- vágta. Ezután Ondrej késére ismertek rá, ki szintén világháborús hős, s kocsmai vitéz­kedésekben elöl járó, Franyóval. Ondrej ké­sének aztán éppenséggel nem volt bolti nyele. Teljes egészében maga faragta Ond­rej, nagy művészkedő kedvvel, kőrisfából kígyóformát, a csőszködés unalmát űzöget- vén. Mindenki ismerte a kést, anélkül, hogy Ondrej rámondhatta volna, hogy az övé, minthogy nem volt jelen. így kimaradt, a közszégyenülésből. Mert most aztán kiderült, kit támadott meg, s kit nem a „katona”. Hősi hírek omlottak össze a Vaskapu­szikla platóján. Nagy megfutamodásokra, s fegyverodahagyásokra derült fény. S ha a falu hitében (az erdei támadó földöntúli ereje) volt is h sorozatos veresé­gekre enyhítő körülmény, most valahogy a városiak előtt, a rendőrség józanító jelen­létében, a késkupac realitásának napvilá­gánál szánalmasnak és gyöngécskének ér­ződtek a néphit érvei, csodák és sejtelmek szőtte éteri anyagukkal, a képzelet hús-vér lábaknak járhatatlan csapásaival. Sok kés gazdára talált, sok nem. Nagy volt a fülek pirossága, kínosak a leleplező­dések. Sokan szerettek volna elsüllyedni, ha a kőhátú pokol a lábuk alatt most meg­nyílna, de hát azt is csak a fantázia terem­tette. így a suta hallgatagság volt minden, ámibe szégyenkezésükkel fejük búbjáig merülhettek. Közben egészen friss keletű bicskák is meglettek: a vén Jankóé, a dilinósé, a víz­hordó legénykéé, kit a tanácsházán faggat­tak, de még a Lacóé is — e figyelemre méltó körülmény megrezzentette Maigret pipáját: tehát a lány eltűnése előtt egy órával elragadott kés is itt van még a ku­pacban. Az efféle tulajdonosok társaságá­ban a köztiszteletben álló tekintélyek dő­lése siralmas dolog volt. (Folytatjuk) (Schubert Péter rajza.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents