Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
1977. március 6. ■WéPÚJSÁG 5 Az egyszerűségben hiszek Beszélgetés Sík Ferenccel, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezőiével — Nem készültem színházi rendezőnek. Táncosként kezdtem még 1945-ben Békéscsa. bán, Rábai Miklós irányítása alatt. A háború utáni évek tobzódó újatakarása sodort magával engem is. Valameny- nyien kíváncsi szemekkel figyeltünk, mint csinálhatunk. ^ A Műegyetemre készültem, hídépítő mérnöknek. Közben megalakult az Állami Népi Együttes és az odakerült Rá_ bai Miklós engem is magával csábított. Tizenkilenc évesek voltunk, és rettenetesen szerettünk táncolni. Emellett nem tudtam elvégezni a Műegyetemet. Átmentem a bölcsészkarra és magyar-történelem szakon szereztem diplomát. Időközben a népi együttes olyan társadalmi rangra emelkedett, hogy nem lehetett otthagyni. így, bár szólótáncos, de valójában „botcsinálta” táncos voltam. Állítólag nem is rossz... — Mikor került a rendezői pályára? — A Színművészeti Főis.. kólán már jóval később, korengedéllyel felvételiztem. A második év közepén Nádas- dy Kálmán így szólt hozzám: „Vagy bebizonyítja, hogy nekem volt igazam, amikor fel. vettük, vagy kirúgom! Mert tudja, ugye, hogy most sem1 mit sem mutat?” Végül is vörös diplomával végeztem. Ná- dasdy Kálmán nemcsak a szakmára tanított meg, de arra is, hogyan őrizze meg az ember tisztességét, s miként fordíthatjuk a pálya sok ke. serűségét a saját művészetünk hasznára. , — Hol kezdte el színházrendezői pályáját? — Valójában az Operett Színházba készültem, de Egerben kötöttem ki. Nagyszerű társulatot találtam. Kő. színházunk akkor még nem lévén, a trinitárius templomban játszottunk. Itt zajlott le i vizsgarendezésem is. A diplomamunkám a Koldusopera volt. Latinovits Zoltán játszotta Bicska Maxit... Meg kellett küzdenem Szinetár Miklós legendás hírű főiskolai előadásával. — Hogyan értékeli ezeket az éveket? — Egerben a hit, a ma. kacsság, az ambíció és a tehetség tartotta egybe a társulatot. Az egriek nagyon szerették a színészeket. Itt szü. letett meg első operettrendezésem is, a Csárdáskirálynő. Esténként ünnepeltek, de igazában semmi közöm nem volt az egészhez. Pedig a második évben új igazgatót kaptunk, aki színvonalasabb koncepciót valósított meg. így rendezhettem meg az Irkutszki történetet. Mégis eljöttem a színháztól. Ügy döntöttem, hogy így nem csinálom tovább. — Pécsre tehát már határozott elképzelésekkel érkezett? — Pécsre is véletlenül ke. rültem. Megkötöttük a szerződést. Három éven át szinte kizárólag operetteket állítottam színpadra. Igaz, közben megrendeztem Goldoni Két úr szolgáját is, amely — meggyőződésem — életem legjobb munkája volt. Mégis úgy elszállt, mint a füst. — Mit adtak a pécsi esz. tendők? — Állandóan lázadoztam. Cikkeket írtam arról, hogyan „szúrnak ki” a fiatalokkal. Ki is akartak hajítani a színházból. Czimer József, a dramaturg, azzal védelmezett meg: „hiszen ez a fiú akar valamit!”. — Az operettrendezést végül is minek tekintette? — Véleményem szerint ope. rettet is lehet művészien rendezni. Akkoriban a színházunk operettjátéka vetekedett a fővárosiéval. Az Operettszínház vezetői rendszeresen ott ültek a bemutatóinkon. Megszerettem az operettet. Gyerekkori emlékeim, ben a színház és az operett világa teljesen azonos volt. Régi ízeket és emlékeket kerestem. Sík Ferenc portréja — De végül is a próza hoz. ta meg a sikert. Nem? — Valóban. Ezek után kezdtek rendező, és emberszámba venni. Gondolom, ebben része volt a lelkiismeretes és pontos munkámnak is. Semmilyen lazaságot nem engedtem meg magamnak. (Sajnos, ma már nem így van!) Lelkesedéssel és szomjúsággal vetettem rá magam a színházra. Mindazt a hasznosat, amit kizárólag a zenés darabok rendezésével lehet megszerezni, egyszerre gyümöl- csöztetni tudtam. Az első siker Brecht Állítsátok meg Arturo Uit!-ja. Országos visszhangja támadt. Innen kezdve minden évben volt egy-egy sikeres rendezésem. — Hogyan vált a magyar drámák rendezőjévé? — Időközben gyakran találkoztam új magyar darabokkal és észrevétlenül vált hitvallásommá az, hogy a magyar dráma teremtheti újjá a magyar színházat! Ez az egyetlen út, amely nemzetközi rangra emelheti a hazai színjátszást. Sok új magyar darabot rendeztem. Mindebben elválaszthatatlan fegy. vertársam volt Czimer József. Ma már törzsgárdával dolgozunk: Illyés Gyulával, Száraz Györggyel, Sárospataki Istvánnal, Csák Gyulával. . . Az ügy sok örömet hordoz magában. Úgy hiszem, ez fogadtatta el velem a Gyulai Várszínház vezetését is. ötéves programot dolgoztam ki, amelynek alap- gondolata : miként véleked. nek a magyar írók a magyar történelemről? Több írót is felkértünk. Tavaly Keresz- tury Dezsőt és Illyés Gyulát. Az idén Hernádi Gyulát és Sütő Andrást szólítottuk fel darabírásra. — Törekszik-e saját rendezői stílus kialakítására? — Bizonyára felfedezhető valamiféle stílus nálam, de én nem törekszem kifejezet, ten ilyesmire. Azért, persze, nem hiszem, hogy stílustalan rendező lennék. A drámai gondolatok szuggesztív közvetítésére vállalkozom. Abban hiszek, hogy a dráma filozófiai műfaj és csak nagy kérdésekről érdemes beszélni: a halálról, az életről, a forradalomról, és remélem, nem felejtettem ki a szerelmet sem. Csak nagy kérdésekről alkothat igazán határozott véleményt a rendező. S akkor máris van stílusa. Én az egyszerűségben hiszek! Számom, ra az ideál a reneszánsz és a görög színház. SZÉMANN BÉLA Öreganyám Farkas Pál szobra A Jelenkor A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának élén Galgóczi Erzsébet Úszó jégtábla c. elbeszélését olvashatjuk. Ezt követi Bertha Bulcsúnak az írónővel készített interjúja és Vekerdi László esszéje Galgóczi Erzsébet művészetéről. Ünnepi összeállítással köszönti a folyóirat a 75 éves Bárdosi Németh Jánost. Szerkesztőségi cikk méltatja .a pécsi írók doyenjének munkásságát, majd a költő új verseinek csokra következik, végül pedig Pomogáts Béla tanulmánya Bárdosi Németh János őszikéiről. A szám lírai rovatában többek között Arató Károly, Csorba Győző. Pál József és Tandori Dezső költeményei kaptak helyet. — A szépprózai rovatban Kerényi Grácia és Tatay Sándor elbeszélését találjuk. Tüskés Tibor „Képzőművészek műhelyében” c. sorozatának befejező írásában három dél-dunántúli alkotótelep — a siklósi kerámia-, valamint a villányi és nagyatádi szobrásztelep — életébe és munkájába nyújt bepillantást. Csányi László cikke a nemrég megjelent Csontváry-emlékkönyvet ismerteti. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek sorában figyelmet érdemel Baróti Dezső írása Radnóti Miklós „Mint a bika” c. költeményéről. A szám vezető kritikái Csorba Győző és Pál József új verseskötetét elemzik. Színházi esték Rosszkedvű zsörtölődés pajzán témákról Azt mondják, az országban Szekszárdon járnak legtöbben színházba, s az arány most tovább javul, mert a művelődési központ a meglevő bérletek mellett még egyet szervezett: az Ady-bérlet előadói esteket hirdet, s jellemző az érdeklődésre, hogy a márványterembe tervezett sorozatot be kell vinni a színházba, mert a jegyek nagy része már elővételben elkelt. Az első előadás, Szabó Tünde estje, sajnos, csalódást okozott. A vidám erotikának mindig van közönsége, a vi. lágirodalom pedig tele van erotikát sugárzó alkotásokkal, csak válogatni kell belőle. Van miből, Platóntól Weöres Sándorig minden kor és minden műfaj jókedvűen kínálja az erotikát, de itt már a válogatással is zavarba jöttünk, ez az összeállítás ugyanis nélkülözött minden koncepciót. Az egésznek nincs szerkezete, minden esetlegesen került egymás mellé, az elmaradhatatlan Boccaccio és az Énekek éneke, aztán Ladányi Mihály, aki nem legjobb kvalitásaival mutatkozik be itt, majd Janus Pannonius, népdalátirat, humoros sírvers. Ennyire szerkesz- tetlen, önkényesen egymás mellé rakott műsorszámokkal jobb irodalmi színpadainknál sem találkozunk. Azt csak a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a* Platon-rész. let így félrevezető, ezt ugyanis a Lakomában Arisztopha- nész meséli, tehát nem Platon teremtéstörténetéről van szó. Azt sem hallgathatjuk el, hogy Szabó Tünde nem olyan markáns előadói egyéniség, aki képes lenne egymaga ki. tölteni egy estet, ezért pusztán a szöveg pikantériájára bízta magát, ami vagy hat, vagy nem, de ez önmagában nem jelenthet művészi kvalitást. Azt pedig, hogy ebben az ötletszerűen összeállított műsorban egy Svejk-részletet is elmond, csak félreértésnek lehet betudni. A Muszti—Dobai—Trunkos trió nem tudott felemelkedni a világirodalmi részletekhez. Egyébként is, egy muzsikus nem csinál triót, nívósabb ze. névéi sem. A siker elmaradt, a bérleteseket vigasztalja a 25. Színház előadása, vagy Bessenyei Ferenc önálló estje. CSÁNYILÁSZLÓ Jevgenyij Jevtusenko: Hz if jü no A hullámból kiszállt az ifjú nő, csodálkozó szemmel nézett körül. Csupa fiatalság volt és erő, jött diadalmasan, fesztelenül. Vonalain figyeltem, hogy suhan, zajjal dominóztak a part felett, sötét hajából, lengve magasan, nagy, fehér liliom emelkedett. A játszók meglepetten felnevettek: „Nini, csoda-liliom! Igazán!” Bíbor-piros vitorlák díszelegtek a kékszínű, nedves fürdőruhán. Kivillogott a szép fogak fehérje, a sárga part felé ment szótlanul, s hallatszott: lesült, bőréről a fövénybe a lefutó sok csepp zizzenve hull. Az élet elfut jó és rossz napokban, a porló évet nem marasztalom, de én már most tudom határozottan, mit látok majd halálos ágyamon. Lesznek szent és bölcs percek életemben. Lesz sok-sok bánat és sok-sok öröm. De akkor az a nő lesz majd szememben, ahogy kiszáll a vízből s szembe jön. Áprily Lajos fordítása Általában ezzel kezdte: — Csak most az egyszer --------------------segíts rajtam! Neked príma lengyel öltönyöd van. Kimondottan illik rám. Másával színházba mennénk, Ugye, megértesz engem? M egértettem. Pása nem először hódította meg Mása szívét az én svájci órámmal, eredeti magyar mandzset. tagombommal, szíriai nyakkendőmmel. Legutóbb így szólt: — Ments meg barátom! A te... szóval a te ruhatáraddal már majdnem révbe értem Másánál. Most sokkal többről van szó! Add át a slusszkulcsodat. ígérem, nem bánod meg! Itt a nagy lehetőség! Megértesz, ugye? Persze, hogy megértettem. Meglágyult szívvel átadtam neki a Zaporozsec kulcsát. — öregem! A nő majdnem elájult a gyönyörűségtől! — kiáltotta másnap Pása. — Még egy utolsó bevetés és a kislány... Az utolsó, Mása elleni bevetés munkahelyemen bon. takozott ki. — Most az egyszer segíts rajtam! — könyörgött Pása. — A lány már majdnem az enyém, de... szóval a te kocsidhoz hiányzik a neved is. Érted, ugye? Mása már erősen érdeklődik a szakmám és a nevem iránt is. Megértheted: a te foglalkozásodat kell bevallanom. Röviden: add kis időre a szakmád és a neved. Mindezek után Mása vizitet tart az én kicsi, de különálló irodámban, ahol törvényes helyemen Pása trónol. — Kész! — kiáltotta lelkendezve barátom. — Mása hajlandó az utolsó lépésre is! Szeretné megtekinteni a lakásomat! Vagyishát — a tiédet... Merthogy nálam — ezt te is tudod —, ott vannak az öregeim, azonkívül a szomszédok, no meg az az istentelen zaj. Egész éjjel az utcákat róttam. Csak éjféltájt vettem a bátorságot, hogy becsöngessek hozzám. — Kit keres? — kérdezte sok-sok perc eltelte után Pása. Ja... Persze... ismerlek. Csakhogy most nem Ark. ínyin, L. Oszadcsuk: Csak most az egyszer érek rá. Gyere inkább holnap. Holnap reggel. De későn! A pályaudvar várótermében éjszakáztam, a köröttem cirkáló, mindenre kíváncsi rendőrség kereszttüzében, csomag nélküli trar.zi' utasként. Késő reggel felcihelődtem, hogy saját lakásomba térjek. Ettől a naptól kezdve Pása teljesen megváltozott. Csöndben örvendeztem révbe ért magánélete miatt. Tegnap azonban csöngettek. — Pása itthon van? — kérdezte köszönés nélkül egy szőke, utolsó divatlap szerint öltözött lány. — Pása nincs, — szóltam kiábrándultam. — Sőt, itt egyáltalán nincs... — Mása vagyok, — szakított félbe, s ezt a felvilágosítást elégnek tartván, megindult egyenesen befelé. — Mása vagyok, nem érti? Pását keresem. Szörnyen izgulok hol van. És éppen az esküvő előtt! A kocsiját a kapu előtt látom, de hol van ő maga? Ahogy kutat°n nézelődött, rajtam felejtette lehetet.--------2— lenül kék babaszemeit, és hirtelen felfedezte r ajtam a csodálatos lengyel öltönyömet. Figyelmesen megnézte jugoszláv cipőmet, szíriai nyakkendőmet. Kíváncsian meresztgette szemeit svájci órámra, magyar mandzsettagombomra, majd határozott hanghordozással szögezte le: — Maga megölte őt! És abban a minutumban elájult. Élesztgettem: — Jaj, ugye nem halt meg? Higgyen nekem, a föld alól is előteremtem magának Pását! — Mi az, hogy a föld alól is?! Hát már ott van? — És súlyos szempillái újra lecsukódtak. Rohantam Pásáért a gyárba, ahol dolgozott. — Elismerem, hogy kissé túlzásba vittem a dolgot, — jelentette ki Pása könnyek között. — De most az egyszer segíts barátom! ígérem, utoljára! — Hogyan? — kérdeztem kiguvadt szemmel. — Vedd feleségül! Drága barátom, vedd feleségül! Amikor kábán hazavergődtem, Mása éppen a tükör előtt ült, és mintha semmi sem történt volna, természetes nyugalommal, csodálatos kék szemeit iestettc — Na végre! — kiáltott fel örvendezve. — Már úgy unatkoztam, Pása! — Én Szása vagyok. — Dehát a vezetékneve Novikov. Bólintottam. — És az öltöny is a magáé? Bólintottam. — És a kocsi, a lakás és minden?... Kétszer bólintottam. — Hát akkor minden rendben. Mi újra együtt va. gyünk Pásenykám! — Szása vagyok! — Rendben van kérem, rendben. Ha egyszer Szása, akkor Szása. Nekem édesmindegy. Kérdezhetek vala» mit? Főzzek egy kávét? És Mása méltóságteljes nyugalommal, mintha csak otthon lenne, bevonult a konyhába. Kiugrottam az ablakon, egyenesen Páséhoz rohantam és könyörögni kezdtem neki: — Csak most az egyszer segíts rajtam! Nincs hol éjszakáznom ! Pása mint egy igazi jóbarát, minden kérdezőskö---------L dés nélkül, gáláns mozdulattal szétnyitotta s zámomra a kempingágyat. Baraté Rozália fordítása
