Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVII. évfolyam, 55. szám. ÁRA: 1,— Ft 1977. március 6., vasárnap Mai számunkból KÁDERMUNKA A PINCEHELYI TSZ-BEN (3. old.) MERLEGZÁRÓ KÖZGYŰLÉSEK (3. old.) CSAK MOST AZ EGYSZER (5. old.) VITORLÁZÓ REPÜLŐGÉP — MOTORRAL (4. old.) A közösség fáján Az elmúlt évben csak polgári per 175 ezer volt az or­szágban. A munkaügyi, gazdasági, a büntető és a 850 ezer „nem peres” üggyel együtt csaknem másfél millió ügyirattal foglalkoztak a bíróságok. Vannak konok pe­reskedők, akiket emberi hibáik vezetnek a bíróság elé. Itt hiába kicsiny a per mögötti érdek, hatalmasak az indulatok: ezek a jól ismert fülemüle-perek. Mindezt a Jogi esetek szakértője, dr. Csiky Ottó mondta el egy nyilatkozatában. Vannak lezárt perek és vannak olyan perek, ame­lyek még csak perlekedések. A fülemüle-perek ugyanis perlekedéssel kezdődnek. Körülbelül úgy, mint ahogy az kezdődött, és folytatódott az egyik szekszárdi panel­házban. Az öt lépcsőházas panelépületben mintegy száz család lakik. Az épület alatt garázsok vannak. A laká­sokat is, a garázsokat is az OTP értékesítette annak idején. Van amelyik lakónak jutott itt garázs, van ame­lyiknek nem. Amikor megtervezték a házat, úgy gondolták: min­den lépcsőházhoz tartozik egy olyan garázs is, amelyik­ben szemetet tárolnak majd. A tervezők így gondolták, a KÖJÁL viszont másképpen döntött. Kiderült, hogy egészségügyi okok miatt ezekben a szeméttárolásra ki­jelölt garázsokban nem szabad szemetet tárolni. A lakók többsége úgy gondolta: ha már nem lehet szemetet tárolni, akkor ki kell adni garázsként. Lakó.- gyűlésen annak rendje és módja szerint megtárgyalták az ügyet. Havi háromszáz forintért ki is adtak három garázst. A bérleti díj a közös kasszában gyűlik, ezzel is csökkentve a közös feladatokból adódó, egy-egy lakóra eső terhet. Három lépcsőházban minden simán ment. A lakók megértették: közös érdekük a garázsok ily módon tör­ténő hasznosítása. A lakógyűlésen még úgy tűnt: nem lesz probléma a többi lépcsőházban sem. Lett. Volt olyan garázs, amelybe praktikus okokból betették mo­torkerékpárjaikat a lakók. Ha már nem lehet szemét- tároló, gondolták, ne álljon üresen. Amikor a döntés megszületett, a motorkerékpárosok „kiköltöztek”. Vi­szont az „élelmes” autósok beköltöztek. Így gondolkod­tak: „Nekem is részem van a szeméttárolóban...” És a saját része jogán elfoglalta az egészet. Fizetni nem hajlandó, mert ő már az építkezésért fizetett. Hiába ér­velnek a lakók: „A szeméttároló közös, mindenkinek egyformán része van benne, igazságtalan, hogy egy la­kó kisajátítsa magának az egészet. Tartsa ott a kocsiját, rendben van, de fizessen.” Se ki nem mennek, se nem fizetnek. A másik Ká­rom garázst bérlők is nyugtalankodnak: „Ha ők nem fizetnek, akkor miért kell nekünk fizetni?” Nem írom le, hogy milyen jelzővel illetik őket: „Azért, mert ti...” Hónapok óta nyugtalanság van ebben a házban. Időn­ként fel-fellángolnak az indulatok. Kiabálnak, perleked­nek egymással azok, akik közös fedél alatt kénytelenek élni. A többség békességben, egyetértésben, jószomszé­di viszonyok között szeretné leélni az életét. De lehe­tetlen, hisz akaratlanul is tanúja az ilyen és hasonló jeleneteknek: az egyik szeméttároló-garázs előtt embe­rek állnak .Vitatkoznak. Az egyik közülük ordítozik: „Nem és nem! Inkább nem használom a kocsim, rohad­jon ott a garázsban, én onnan ki nem jövök. És azt sze­retném én látni, hogy valaki onnan kitegye a kocsi­mat ...” Ha mégis kijön a kocsijával, akkor megkezdő­dik a „versenyautózás” — ki kit tud megelőzni. És, ha másnak sikerült beállni, mint aki leginkább jogot for­mál a beállásra, akkor kezdődik ismét a krucifiksz vi­lág. Egyelőre még csak perlekednek. Ezeket a perleke­déseket nem jegyzi a Statisztikai Hivatal. Ha az ilyen, és hasonló perlekedésekről is statisztika készülne: ki­derülne, hogy sokkal több a fülemüle-per nálunk, mint amennyiről írásos bizonyíték van. A fülemüle-perek és perlekedések csakúgy, mint Arany János idejében: az enyém-tied, illetve enyém-mienk körül forognak. Péter és Pál még a diófán ülő madár füttyéért perlekedett. Péter és Pál esetében csak két ember ügye volt: kinek fütyül a madár. Most is vannak még ilyen két emberre tartozó ügyek. De egyre több az enyém-mienk körüli összecsapás is, ami miatt nem egyszer: „ölre mennek, hajba kapnak ...” Mindez történik azért, mert egyes emberek nem tudják, vagy nem akarják elismerni: különbség, nagyon nagy különbség van az enyém és a mienk között. A mienk azt jelenti, hogy az enyém is, de nem azt, hogy csak az enyém. A garázsba beállásért kakaskodók úgy küzdenek a közösség tulajdonát képező garázsért, mint­ha az övék, és nem úgy, mintha az övék is lenne. Pedig lényeges ez az is. Az „is” ebben az esetben a közösség érdekét jelenti. Azokét az emberekét, akiknek többsége úgy döntött: kiadják a garázsokat bérbe, ezzel is csök­kentik a közösség egy főre jutó kiadásait. Ugyanis a kiadások is közösek. Érdekes, de így van, a közösség kiadásait egyetlen, ebben a házban lakó tulajdonos sem akarja magára vállalni. Ha a közösségnek vannak ki­adásai, akkor a garázshasználatra ingyen jogot formá­lók nem mondják: „Nekem is részem van a közös ki­adásokban, tehát fizetem az egészet.” Ugyancsak fur­csán néznének rá a többiek a bejelentés hallatán. Leg­alább olyan furcsán, mint most, amikor ezt mondja: ..A mienk a garázs, tehát az enyém!” Furcsa, tarthatatlan következtetés az ilyen. Nem is tudja sokáig elviselni a közösség az ilyen emberi ma­gatartást. Ebből a perlekedésből is per lesz, a közösség nevében indított per, hacsak a kollektíva-nem érteti meg velük: a közösség fáján mindannyiunknak egyfor­mán énekel a madár. Megkezdődött a Magyar Nők Országos Tanácsának II. knnferenciája A nők munkába állása Szombaton a Parlament kongresszusi termében meg­kezdte munkáját a Magyar Nők Országos Tanácsának II. konferenciája. A kétna­pos tanácskozáson a nő­tanács tagjain, a különböző szakterületek képviselőin kí­vül részt vesznek a párt-, állami és tömegszervezetek, a szövetkezetek képviselői. A 600 meghívott nagy tapsa mellett foglalták el helyüket az elnökség tagjai, társadal­mi és politikai életünk ne­ves személyiségei, köztük Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Benke Valéria, a Társadalmi Szemle főszer­kesztője, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Borbély Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, dr. Sághy Vilmos belkeres­kedelmi miniszter. Az elnök­ségben foglalt helyet Fanny Edelmann, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség fő­titkára. Figyelemmel kísérik a tanácskozás eseményeit az európai szocialista országok testvérmozgalmainak kül­döttei is. A Magyar Nők Országos Tanácsa tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy a Központi Bizottság 1970-es határozata minőségi változást idézett elő a nők társadalmi szerepének megítélésében, meggyorsítot­ta politikai, gazdasági és szo­ciális helyzetük fejlődését és jelentősen hozzájárult társa­dalmunk előrehaladásához is. A gondolkodás formálásában meghatározó szerepük volt a kommunistáknak, a pártbi­zottságoknak és pártszerveze­teknek. Elmondhatjuk, hogy a nő­kérdés mindinkább társadal­Meghitt pillanatok: vörös- nyakkendős úttörők virág­csokorral és a zánkai úttörő- városv gyermekgalériájának egyik legbecsesebb darabján val, egy, az Anyát idéző ké- zipnunkaképpei köszöntötték a konferencia résztvevőit. Az úttörők Békéscsabáról jöttek és a zánkai őrsvezető-képző tábor egy hónapjából villan­tottak fel képet. Megható, a szokásostól eltérő volt kö­szöntésük: a hazulról Zán- kára küldött, féltő anyai gonddal, sok szeretettel fo­galmazott levelekből olvas­tak fel részleteket. A tanácskozás Keserű Já- nosné könnyűipari minisz­ter elnökletével kezdte meg munkáját. Az 1971. évi I. or­szágos konferencia óta eltelt időszak tevékenységéről Er­dei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke számolt be. A beszámolót követően az elnöklő Keserű Jánosné is­mertette a konferencia munkarendjét, bemutatta a Magyar Nők Országos Taná­csának újjáalakításában köz­reműködő jelölő bizottságot, majd megkezdődött a vita. mi üggyé válik — mutatott rá Erdei Lászlóné. — A nőpolitikái határozat végrehajtása jó gazdasági kö­rülmények között kezdődött. Ez gyors és hatásos intézke­déseket tett lehetővé, különö­sen az élet- és munkakörül­mények, a szociális ellátás javításában. A KB határoza­ta és az erre épülő 1013-as kormánydöntés szellemében a vállalati és szövetkezeti ter­vekben, valamint a kollektív szerződésekben megfogal­Lényegében teljes a nők foglalkoztatása, mindenki dolgozhat, aki akar. Ez gaz­dasági függetlenséget és biz­tonságérzetet ad a nőknek. Hazánkban a nők munká­ba állása követte a népgaz­daság szerkezeti változásait és az ipar területi elhelyez­kedését. A szocialista iparban dolgozóknak csaknem a fele nő. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt években arányuk nemcsak a hagyományosan nőket foglalkoztató iparágak­ban nőtt, hanem a villamos­energia-, a vegyi és a gép­iparban is. Sajnálatos vi­szont, hogy a fejlődés elle­nére a szocialista iparban dolgozó szakmunkásoknak csak 21 százaléka nő. Ezzel egyidejűleg mintegy 100 ezer nő szakmunkás-bizonyítvány- nyal a kezében, kellő felké­szültséggel, betanított vagy más munkát végez. Ezért azonban nem lehet csak a nőket hibáztatni. Igen gyak­ran a kedvezőtlen munkakö­rülmények, a nekik nem megfelelő munkarend, a rossz munkahelyi légkör és az'őket hátráltató előítéletek miatt távoznak. Mindezt egybevet­ve, az ipari munkásnők mun­kaerkölcséről csak a legjob­bakat hallani. Nagy tartalé­kot aknázhatnánk ki, ha a nők nagyobb szakképzettség­gel a megfelelő helyen áll­nának gazdasági céljaink szolgálatában. Politikai, érzelmi azonosu­lásukat a munkásosztállyal kifejezi, hogy ott vannak a munkaversenyben és a szo­cialista brigádtagok 35 száza­lékát adják. Köszöntjük Vörös Csepel dolgozóit, akik ismét példát adtak szocialista helytállás­ból és nemzetközi szolidari­tásból. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indí­tott munkaverseny nagy ha­zai és nemzetközi visszhang­ra talált. Ebben a munkaver­senyben is megvalósul a szo­cialista országok közös és nemzeti érdekeinek egysége. Ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaságban dolgozók mintegy 40 százaléka nő. Szí­vesen vállalnak munkát az állami gazdaságokban, mert az iparszerű termelés, a munkaszervezés, a munka­rend és a szociális ellátás kedvez nekik. A termelőszö­vetkezeti dolgozók fele a nő. Sokan közülük alapító tagjai a szövetkezeteknek és a szo­cialista brigádoknak is. Egy­re inkább folyamatossá válik munkájuk és növekedik a le­dolgozott 10 órás munkanap­jaik száma. A területi kü­lönbségek azonban nagyok és a nők 20 százalékának még nem tudják biztosítani a kö­telezően előírt munkanapo­kat, ami a szociális ellátás­ban is hátrányos. A termelő­szövetkezeti asszonyok több­nyire nem gépesített, mun­kaigényes mezőgazdasági kul­túrák termesztésében vesz­nek részt. Sokan kimarad­nak a nagyarányú műszaki fejlesztésből, egyrészt azért, mert nincs megfelelő képzett­ségük, másrészt a nőknek való munka korszerűtlen megítélése miatt. A termelő- szövetkezetekben fizikai munkát végző nők 7 százalé­ka szakmunkás csupán. Ha több gondot fordítanának a nők szakképzésére és a mun­kaszervezésre, akkor módot adnának szélesebb körű el­helyezkedésükre és a folya­matos munka végzésére is. (Folytatás a 2. oldalon.) Erdei Lászlóné beszéde Minisztériumi szemle a Szekszárdi Húskombinátnál A megye második legna­gyobb kiemelt beruházásánál, a Szekszárdi Húskombinát építkezésénél az érintett mi­nisztériumok — KGM, ÉVM, MÉM, Művelődésügyi Minisz­térium — képviselői, vala­mint a megyei pártbizottság és a megyei tanács képvise­lői a kivitelezőkkel, terve­zőkkel közösen áttekintették a beruházás jelenlegi helyze­tét. 1977. január 1-vel kezdőd, tek meg ugyanis a húskombi­nát tényleges építői munká­latai, a központi nagycsar­nok betonozása, a tmk-üzem építése. A résztvevők áttekintették az 1976-os előkészítő év ered­ményeit és operatív megbe­szélést folytattak a felmerülő akadályokról, hiányokról. A Művelődésügyi Minisz­térium képviselői kilátogat­tak a Lengyeli Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző Intézet­be, hogy megtekintsék azokat a lehetőségeket, amelyeket a szakmunkásképző intézet nyújtani tud, hogy a majdan beinduló húskombinát megfe­lelő szakmunkásgárdával ren­delkezzen. Az időjárás nehézségei ellenére megfeszített erővel folynak a főépület alapozási munkái Fotó: Gk mázták a dolgozó nők érde­kében teendő intézkedéseke és nagy részüket megvalósí­tották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents