Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-05 / 54. szám
1977. március 5. Munkahelyük a világpiac KÉPÚJSÁG 3 Okok, érvek, érzések (2.) írták alá. De ez egyedi eset, ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. — A vétóügy meg a többi okozhatott-e olyan zavart az üzem légkörében, ami a munkásgyűlés elmaradásához vezetett? — Nem. Az semmi egyébbel nem magyarázható, mint, hogy rosszul időzítettünk. Zsúfolt volt a január. Mőcsényi csatlakozás A mőcsényi öt községre kiterjedő Völgységnépe Mg. Termelőszövetkezetben megtartották a szocialista brigádok találkozóját a mőcsényi klubkönyvtárban. Erős András a téesz elnökhelyettese elmondta, abban, hogy a téesz eredményesen végrehajtotta az 1976. évi gazdálkodási tervét, nagy része van a szocialista brigádoknak. 1976-ban nyolc brigád küzdött a „szocialista brigád” cím elnyeréséért. Zsolt László gépészmérnök, a versenybizottság elnöke ismertette a helyezéseket. A nyolcból három brigádnak sikerült elérni a szocialista brigád címet. Az Ady Endre kubikosbrigád 1976. évben elnyerte a „szocialista brigád” címet és a zöldkoszorús jelvényt. A cím tulajdonosává vált a Vörösmarty műhelybrigád is. Az Allende-telep dolgozói elnyerték a kétszeres „szocialista brigád” címet és a bronzkoszorús jelvényt. A kitüntetéseket a brigádok vezetői vették át, és a brigádtagok nevében bejelentették csatlakozásukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez. Lovák András tudósító Aktívaértekezlet a néphadseregben Pénteken délelőtt Budapesten megkezdődött a magyar néphadsereg ifjúsági aktíva értekezlete. A tanácskozáson részt vett dr. Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára. Az aktívaértekezlet előadói beszédét Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter tartotta, referátumát hozzászólások követték. . (MTI) AUTÓKERESKEDŐK BELÉPŐJE A gépipari termékek exportjának, importjának is körülbelül az egynegyed része közúti jármű. A MOGÜRT Gépjármű és Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével nagyszabású nemzetközi munkamegosztás érvényesül a járműgyártásban. Az évi 33 milliárd forintos összforgalomban 10 ezer Ikarus autóbusz kivitele, illetve 80—90 ezer személygépkocsi és 30 ezer tehergépkocsi behozatala szerepel. A magyar autóbuszexport eléri Franciaor. szág, Olaszország és Svédország együttes kivitelét. EGY AUTÓBUSZÉRT 38 SZEMÉLYGÉPKOCSI Ezen a buszon nemsokára az iraki városok és falvak lakói utaznak majd r Szállításra készítik elő a Volvo—Ikarus autóbuszokat. Az üzemanyagárak nagy arányú emelkedése közvetlenül érintette a közúti jármű- gyártást: növelte a tömeg- közlekedési eszközök, és mér. sékelte a személygépkocsik iránti keresletet. A konjunktúra hatására egymást követő két esztendőben, 1974-ben és 1975-ben átlagosan 20—20 százalékkal emelkedett az autóbuszok világpiaci ára. Tavaly már mérséklődött a tömegközlekedési eszközök iránti kereslet, és kiéleződött a világpiaci verseny. A MOGÜRT dollárbevétele így átmenetileg csökkent, de 1976-ban még mindig kétszerese volt az 1973. évinek. Az V. ötéves terv előirányzatai szerint viszont az 1974—75-ös csúcseredményeket is túlszárnyalva, összesen 6900 autóbuszt kell tőkés piacokon értékesíteni. A tőkés export döntő része kooperációs jellegű. A kooperáció sajátos formája a karosszériaexport — Volvo és Steyer alvázakra szerelve. A Volvo és Csepel Autógyár, valamint a MOGÜRT együttműködésével az idén 850, jövőre 1000, 1985-ig pedig ősz. szesen 10 ezer terepjáró gépkocsi készül. A kooperáció megint más formáját igénylik a fejlődő országok. Irak. ban naponta egy autóbuszt szerelnek, francia Saviem, illetve svéd Scania alvázakra. A karosszériaelemeket az Ikarus szállítja. Persze az eredménynek nem valamiféle automatizmus, a KGST-szakosítás mechanikus következményei: a szocialista gazdasági integráció csak lehetőséget ad a gyors műszaki-gazdasági fejlesztésre. Az eredményekért újból és újból meg kell küzdeni. A szakosítással és a kooperációval még a KGST piacaira sem jár állandó belépő. Minden szocialista ország — az NDK kivételével — fejleszti autóbuszgyártását. A leggyorsabban — érthető módon — a Szovjetunió, hazánk ugyanis a hatalmas szovjet igényeknek csupán a töredékét képes kielégíteni. Jelenleg a Szovjetunió a világ legnagyobb autóbusz, gyártó hatalma, évi mintegy 70 ezer darab termelésével. Az európai szocialista országok üzemeiben, a csehszlovákiai Skoda-gyár kivételével, külföldi licencek vásárlásával fejlesztik az autóbusz- gyártást. KOVÁCS JÓZSEF A haza közúti járműgyártás annyiban egyedülálló a világon, hogy az autóbuszipar nem támaszkodik tömeges személy- és tehergépkocsigyártó bázisra. De nem érezzük ennek hátrányát. Egyrészt azért, mert az autó- buszgyártás széles nemzetközi kooperációra épül, a KGST keretében, másrészt azért, mert a baráti országokkal kötött hosszú lejáratú megállapodások garantálják nagy darabszámok értékesítését. Végül pedig a közúti jármű- gyártás „egyoldalúsága” azért sem hátrányos, mert az autó. busz ellenértékeként kapott devizáért beszerezhetjük a személy- és tehergépkocsikat — kellő mennyiségben, megfelelő minőségben, nagy választékban és gazdaságosan. Egy autóbuszért átlagosan 30 személygépkocsit kapunk. Ez a cserearány számunkra kedvező, jelzi, hogy a nemzetközi munkamegosztás előnyös, jelzi, hogy az autóbuszokat a világon szinte egyedülálló szérianagyságban készítjük. A személygépkocsigyártásban viszont csak törpe sorozatokra rendezkedhetnénk be. (Az univerzális tehergépkocsi-gyártást a kis szériák okozta ráfizetés miatt kellett megszüntetni.) Az Ikarus autóbuszok fő vásárlója a Szovjetunió, a teljes termelésnek több mint a fele kerül e legnagyobb partnerhez. A vevők közül kiemelkedik még az NDK; 1976—1980-ban összesen 8 ezer darab Ikarus autóbuszt vásárol. A két legnagyobb vásárlón kívül a MOGÜRT szinte valamennyi szocialista országba szállít autóbuszokat. Utaztak már munkásvonattal? Olyanra gondolok, ahol a hajnali kelés fáradtsága ül az emberek arcán, de a borosták alatt nem az elkeseredés gyűri a bőrt. Nagyhangú, /füstös, lármás kupék ezek az aktatáskák simábbik oldalán repedezett kártyák csattognak és a vitatkozók egymás szájából szedik el a szót: Nálunk még... és nálunk... Sok mindent megtudni egy ilyen úton (feltéve, ha nem nyakkendőt igazgatva ül be az ember, és persze nyomban felszisszen, ha három pirosra bemondják az ultit), egyszóval hamar eligazodhat egy-egy vállalat, üzem életében. Megtudható, milyen emberek a főnökök, milyen volt az utolsó termelési tanácskozás, ki miért kapott vagy nem kapott prémiumot, hogy megint mit szúrtak el a technológián, amit csak túlórával lehet helyrehozni — szóval mindent. Hogy ez miért jutott eszembe? Azért, mert a jegyzeteimet lapozva arra gondoltam — jó lenne felülni egy ilyen vonatra. És akkor nem egyszerűen a panaszokat hallgatnám, vagy a magyarázatokat — hanem az embereket. És talán hallanék valami igazán meggyőzőt arról, hogy miért maradt el egy munkásgyűlés. Ehelyett, mit is tehetnék mást — itt ülök újra az irodában, arra kérve az igazgatót, segítsen feloldani azt a rengeteg ellentmondást, ami az alapkérdésre (miért maradt el a munkásgyűlés) adott válaszok között feszül. Úgy tűnik, az igazgató hangjában az előző beszélgetés tárgyilagos kimértségéhez képest egy kis feszesség bujkál. — Engedje meg, hogy azt mondjam, ezek azok a szélsőségek, amiket maga hallott vagy hallani akart. Állítom, ha lemegyünk az üzembe, legalább harminc embert talál olyat, aki mindennek az ellenkezőjét is elmondja. Idáig minden tervezett gyűlést, tanácskozást rendben, sőt állítom, kitűnő hangulatban tudtunk megtartani. Megnézheti a jegyzőkönyveket. írott nyomai vannak azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az elhangzott észrevételekre tettünk. Magának is észre kellett vennie, hogy szélsőségeket hallgatott végig. Ez a fehérköpeny-téma és társai! Jogos elvárás tőlünk, hogy olyan kulturált termelési környezetet teremtsünk, amit különböző helyről érkező partnereink biztosítottnak ítélnek meg egy szerződés esetén. Az üzemekre is sor kerül e téren. Olaj meg bakancs? Ott folyik az olaj a gép mellett, ahol nem kellő gonddal végzik a munkát. — Hallottam még egy, az előbbiekhez hasonló apróságot. Az igazgató elvtárs egyszer kiszórta az egyik dolgozó szekrényéből a tízóraiját. Máig is sokat emlegetik... — Először is nem szórtam ki. Kinyitottam és az értékes szerszámok közül kitettem egy üveg lekvárt, kenyeret, bicskát. Aligha kétséges, ezeknek nem sok keresnivalójuk van ilyen helyen... — Elmondaná, mi volt az a béremelés, amelyet szak- szervezeti vétó követett? — Van néhány kitűnő szakmunkásunk, akiknek sokáig nem tudtunk béremelést adni. Négyszögülésen beszéltünk róla, kértem a szakszervezetet, hogy beszélje meg a bizalmiakkal is. Különben nézze meg, a béremelési utasításon itt van valamennyi illetékes aláírás, beleértve a közvetlen munkahelyi vezetőket. Még egyszer, csak annyit mondhatok, szélsőségesek a vélemények, beállítás kérdése, hogy ki milyen mértékben ad rájuk. Van teendőnk bőven az üzemi demokrácia megszilárdítása terén. Csak sajnos sokan megfeledkeznek róla, hogy az üzemi demokrácia nem kívánsághangverseny. Nemcsak a jogokról, de a kötelességekről is szó van benne... Meg fogjuk tartani a munkásgyűlést... Az üzem párttitkárának is elmondom azokat a kételyeket, amelyeket az elhangzott vélemények ébresztettek bennem. — Akarja, hogy megmondjam, kiktől hallotta ezeket? Vannak nálunk, akik előszeretettel lovagolnak egy-egy témán — akár éveken keresztül... — Hát az csak nem baj, ha valaki jobb szerszámokkal akar jobb munkát végezni? — Ahhoz kell tudni vigyázni a meglévőre. Nincs rendjén, hogy ugyanazok az emberek, akik rendszeresen számon kérnek rajtunk bizonyos dolgokat, önmagukkal szemben sokkal elnézőbbek, Törekvéseink közé tartozik az üzemi munka- fegyelem erősítése és ez nem éppen könnyű dolog. Nincs itt baj a légkörrel, de mindig akadnak olyanok, akik előszeretettel felfújnak egy-egy témát. — Ilyen volt az a bizonyos béremelési ügy is? — Nem. Ott tényleg megsértették az üzemi demokrácia szabályait. — Láttam az utasítást a béremelésre. Szabályosan rajta volt valamennyi érdekelt jóváhagyó aláírása. — Azok utólag kerültek rá. Illetve: a pártszervezet részéről úgy történt az aláírás, hogy míg én egy órára kimentem az üzemből, addig a helyettesem — aki érdemben nem sokat tudott a dologról — aláírta. Az üzemvezetők is később Végiglapoztam az elmúlt év termelési értekezleteinek jegyzőkönyveit. A hozzászólások szinte kizárólag a termelést érintő észrevételek voltak; szerszám, anyag, technológia, munkásvédelem. Egyértelmű: — akik elmondták, valóban részeseinek érzik magukat az üzem gondjaiban, eredményeiben — s szándékuk aligha lehetett személyes eredetű. Átlagban tíz felvetés közül mintegy hetet oldottak meg többé- kevésbé kielégítő módon. A szakszervezeti titkárral két ízben is beszélgettem. A parányi iroda lenn van a földszinten, közvetlenül a műhelyek mellett. — Ne kelljen az embereknek azt mondani, hogy „felmegyek a szakszervezethez — ezért költöztünk ide. Lehet, hogy ez egyesek szemében demagógia — de én ismerem az embereket. Figyelni kell ilyen kis dolgokra is. Az szb-titkár 1974-ben esztergályos volt itt. — Nehéz dolog. Nem állunk olyan rosszul e téren, mint azt néhány vélemény alapján gondolná. De tagadhatatlan, valami visszaesést érezni néhány intézkedés, néhány apróság kapcsán. Például, ez a fehérköpeny téma. Tény: az embereket foglalkoztatja. Annál is inkább, mert amíg nekünk — úgymond alkalmazottaknak — egy hét alatt elintéződött kérés nélkül a köpeny, addig nem ritkán egy fizikai munkásnak hetekig kell várnia, amíg munkaruháját ki tudja cserélni megfelelő méretűre. Ez ott a gép mellett jelentősebb, mint amilyen a valóságban. Szimbólumnak tekintik egyesek... — Ne haragudjon, de ha ez így van, talán valóban kicsit szimbólum. És én úgy érzem, ez azokon múlik, akik azt a bizonyos fehérköpenyt „viselik”. Emlékszik: ön sem ment be a gépek közé, úgy hívtunk ki egy asszonyt... — Igaz. Pedig, higgye el, semmi szándékosság nem volt benne. — Biztos! De vajon, ha még most is a gépnél állna, akkor is el hinné a magyarázatot? — Hát... Elmaradt egy munkásgyűlés. Lehet, hogy szervezési hiba miatt, lehet, hogy az emberek paszivitása is közrejátszott. Lehettek más okok is. A gyár ezért még feltehetően éppoly jól teljesíti az ez évi célkitűzéseket, mint az elmúlt évben. GYŰRI VARGA GYÖRGY ■ ■ AZ INTEGRÁCIÓ CSAK LEHETŐSÉG ' A sokoldalú kapcsolatok fejlesztése, elmélyítése a KGST tagországokkal tehát nem vezet elzárkózáshoz. Sőt: a nagy sorozatú gyártással párosuló, korszerű, gazdaságos technológia és minő. ség versenyképessé, exportképessé teszi termékeinket a legigényesebb, piacokon is.
