Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

a Képújság 1977. március 4. A Népi Iparművészeti Ta­nács, Tolna megye Tanácsa V. B. művelődésügyi osztá­lya. a Népművelési Intézet és a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet „Or­szágos népi szőttes”-pályá- zatot hirdet. A pályázatra beérkezett művekből két al­kotás „Sárközi emlékdíj”- ban részesül. A pályázat célja: a magyar népi szövő­művészet hagyományait őr­ző, valamint a hagyományos szövéstechnikák és díszítő­elemek alkalmazásával olyan művek készítése, me­lyek mind művészeti, mind használati szempontból a mai kor igényeinek megfe­lelnek. Feltételek: A pályázat nyilvános, minden olyan — szövéssel foglalkozó — sze­mély részt vehet rajta, aki a pályázat célkitűzéseit ma­gáévá teszi. Egy személy két kategóriában is pályázhat. Pályázni csak kész alkotá­sokkal lehet. Kivitelezetlen tervek nem jöhetnek számí­tásba. Olyan műveknél, me­lyeknél a kivitelező sze­mély nem azonos a tervező­vel, meg kell jelölni mind­két pályázó nevét. Ilyen ese­tekben a pályadíj kétharma­da a tervezőt, egyharmada a kivitelezőt illeti meg. Azo­kat a műveket, melyek más pályázaton is szerepeltek már, vagy a kereskedelem­ben is ismeretesek, nem le­het beküldeni, illetve azokat a bíráló bizottság nem ve­szi figyelembe. Minden be­küldött művön a pályázó ne­vét, pontés címét és az el­adási árat kérjük feltüntet­ni. A pályázat eredményének kihirdetésére 1977. június 17-én kerül sor Szeks'zárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban. Pályázati kategóriák: I. A tájegységek szőtteshagyo­mányait őrző — azokat hí­ven tükröző — népi díszítő- művészeti textíliák (térítők, párnák, futók, stb.), pa­mut, kender, len, gyapjú, vagy egyéb fonalból. II. A népi szövőművészet hagyo­mányai alapján, a mai élet követelményeinek megfele­lő, lakásdíszítő (térítők, párnák, függönyök, faliké­pek, futók, bútorszövetek, térválasztók, terítési garni­túrák, szettek, stb.) A beérkezett pályaműve­ket zsűriző bíráló bizottsá­got a Népi Iparművészeti Tanács hívja össze a rende­ző szervek képviselőiből. Meg nem felelő pályaművek esetében a bíráló bizottság­nak joga van a pályadíjakat visszatartani, illetve azokat megosztani. A pályadíjat nyert művek, a Népi Ipar- művészeti Tanács bíráló bi­zottsága által újból alkotói díjban nem részesíthetők. A pályaművek beküldési határideje: 1977. június 5. Címe: Babits Mihály Me­gyei Művelődési Központ, Szekszárd. A pályázattal kapcsolatosan felvilágosítá­sokat és szakmai segítséget a HISZÖV népművészeti osztálya, a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai és a díszítőművészeti szakrefe­rensek nyújtanak. Varsó könyvesboltjai A XVI. századból szárma­zik az első írásos emlék ar­ról, hogy könyvárusok mű­ködtek a lengyel fővárosban. Az írásos emlékek két em­berről szólnak, akik könyv­gyűjtők, könyvárusok, könyvkötők voltak egy sze­mélyben. A XVIII. század végén hét, a XIX. század vé­gén már 33 könyvesbolt mű­ködött Varsóban. Ma több mint száz köny­vesboltja van Varsónak, kö­zülük 12 könyv- és papír­áruház, három idegennyel­vű. három zenei könyves­bolt, négy pedig antikvá­rium. Külön üzlet foglalko­zik a könyvküldő szolgálat­tal. Az egyik könyvesbolt­ban író-olvasó találkozókat rendeznek. Van, ahol rajzo­kat, reprodukciókat, leme­zeket árulnak a könyvek mellett. Bolgár iparművészek Egy kedves tárgy a kiállí­tásról A Bolgár Népművészeti Alap és a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapja közötti együttműködés ke­retében hamarosan bemu­tatják néhány bolgár ipar­művész alkotásait. A bolgár iparművészek egyéni hangvételű, az ősi népművészet és nemzeti ha­gyományon alapuló tárgyai nem ismeretlenek a magyar közönség előtt. A Bulgáriá­ba látogató turisták talál­koztak velük Szófia, Várna és más bolgár városok, az Arany Homok híres üdülői­ben. A kiállítás március 8-tól 22-ig látható a budapesti Csontváry-teremben. $ TflMEOBCKfm nPHBflfi A Tambovszkaja Pravda első oldalán közli a hírt: több Tambov megyei vállalat, szovhoz és kolhoz kapta meg az 1976-os össz-szövetségi munkaversenyben elért ki­váló eredményeiért a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Minisztertanácsa, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa, a Komszomol Központi Bizottsága vörös zászlaját. A vörös zászló ki­tüntetést kapta a Tam- bovsztroj Házgyár, a Munka Vörös Zászlórendjével kitün­tetett zsergyevi Kari Marx kolhoz, a Nyikiforovszkij kolhozközi egyesülés, a Le- nin-renddel kitüntetett ar- zsenkai baromfikombinát, a Tambov járásbeli Komszo­mol és a Novoljadinszkij szovhoz kollektívája. Dunqntmt napló Ez évi legjelentősebb ülé­sét tartotta Komló város Ta­nácsa. Az 1977. évi költség- vetési tervet tárgyalták meg. A tanácsülés által egyhangú­lag elfogadott költségvetési terv idén töhb mint 87,5 mil­lió forinttal számol. Ez na­gyon takarékos és tervszerű gazdálkodással elég. Hogy a költségvetési feladatokat és az intézmények szinten tar­tását biztosítani tudják, az eddigieknél is hatékonyabb gazdálkodást kell folytatniok, minden felesleges kiadástól, luxus jellegű beszerzéstől tar­tózkodni kell. A tanácsülésen határozat született arról, hogy a városi tanács a színház- és hangver­senyterem beruházási költsé­geinek fedezésére engedélye­zi a lakosságtól, a munkahe­lyi kollektíváktól az önkéntes pénzbeni hozzájárulás gyűj­tését. E tanácsülésen értékelték az elmúlt évben a lakosság által végzett társadalmi mun­kát. Komló üzemei, intézmé­nyei és lakossága az elmúlt évben 8,2 millió forint érté­kű társadalmi munkát vég­zett. PETŐFI NÉPE Kecskeméten még hatezer olyan dolgozó él, aki nem vé­gezte el a nyolc általánost — tudjuk meg a Petőfi Népe Harminc év — tízezer tanuló című írásából. Ennek oka a múltban van. Még 1949-ben is duplán meghaladta itt az analfabéták aránya az orszá­gos átlagot. S ebben az idő­ben még csak minden husza­dik dolgozó végezte el a nyolc általánost. A döntő fordulat 1961-ben követke­zett be a felnőttoktatásban. Ekkor alakult meg a Dolgo­zók önálló Általános Isko­lája, amely ma már tizenkét függetlenített oktatóval küzd azért, hogy minél többen megszerezzék a nyolc általá­nost. Az elmúlt harminc év­ben több mint tízezer ember végezte el felnőtt fejjel az ál­talános iskola nyolc osztá­lyát. ,A város vezetői most azon fáradoznak: az általá­nos iskola elvégzésén túl mi­nél többen szerezzenek érett­ségi bizonyítványt is. Somogyi Néplap A somogyi termelőszöve'- kezetekben a múlt év köze­pén megközelítette a 205 ezer hektárt a szántó. Ugyanak­kor kereken 64 ezer hektárt tett ki a rétek és legelők te­rülete. Az arány azt mutat­ja, hogy az állatállománynak szükséges szálas és lédús ta­karmány zöme megterem­hetne a réten és legelőn, s csak a kisebb hányadot kel­lene szántóföldi termelésből biztosítani. Ha ez így lenne, a szántóföldön egyéb kultú­ráknak maradna több hely, a gyep pedig — kellő javítás és karbantartás után — kellő mennyiségű és minőségű ho­zammal fizetne. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ha valaki megkérdezné, mi jut eszembe az abai Vö­rös Hajnal Termelőszövetke­zet gépjavító műhelyéről, ezt a furcsa választ hallaná: fia­talok, zene, sár — kezdődik a Fejér megyei Hírlap riport­ja. A riportból megtudhat­juk: új gépműhelyt építenek és ösztönzik a fiatal szerelő­ket. hogy szerezzenek jogosít­ványt is. így nemcsak segít­hetnek a kampánymunkában, de többet is kereshetnek. la Penalssancef du Val d'Oise E~ Szekszárd francia testvér- városa lapjának legutóbbi száma hírt ad arról, hogy miként alakul a megyénk székhelyével nagyjából azo­nos lélekszámú, Párizs mel­letti város demográfiai hely­zete. Idézzük: „Alább olvashatók a szüle­tésekre, házasságkötésekre és halálozásokra vonatkozó ada­tok 1973 és 1976 között. Ezek­ből a házasságkötések és szü­letések számának csökkené­sét állapíthatjuk meg, addig amíg a halálozásoké nagyjá­ból ugyanazon a szinten ma­radt. A lélekszám csökkené­sével kell tehát számolnunk. Bízzunk abban, hogy megvál­tozik a kedvezőtlen gazdasági helyzet, amiben mindennek okát kell keresnünk. 1973: születés 438; házas­ság 189; halálozás 196. 1974: születés 396; házas­ság 145; halálozás 201. 1975: születés 384; házasság 150; halálozás 194. 1976: születés 331; házas­ság 154; halálozás 191. 46. — Szerintem... — ágált a kis ember az őt centiméterekkel meghaladó, ünneplőbe öl­tözött társak között, kiknek minden inkább kedvükre volt, minthogy a lányt keressék, sőt ez egyenesen érdekük ellen való volt (ve­gyük figyelembe azt a jogos reményt, hogy a lány árán — hiszen az ördög telhetetlen- ségének is van határa — szinte biztosan megnyerhetik a falu, s a maguk szabadulá­sát) — szerintem — ágált a kis ember, fi­gyelmen kívül hagyva társai érdekét —, a Vaskapu-sziklánál kell megnézni. Kőhajitás a bányától. És egy reggelen a Zsabkát arra látták osonni... — Merre? — kérdezte egy brummogó hang. A lépcsőről zöttyent alá váratlan. Mindnyájan odanéztek a hangra, s a ka­lapjukhoz nyúltak. — A Vaskapu-sziklát mondom, felügyelő úr — szólott Sandi a maga közvetlen mód­ján, mintha régi ismerőse lenne az öreg Maigret-nek, ki odafenn a lépcsőn rövid pi­páját joviálisán félárbócra eresztette. Akár kérdőjelnek is tekinthették. — Ott kellene megnézni, azt mondom. — Maguk is azt mondják? — fordult az öreg nyomozó a bársonyban parádézó atya­fiakhoz. Azok sunyítottak, leszegték a tekintetüket. — No — járt a pipa a fogak zöttyenőin. Mintha maga a bölcs nyugalom lengedezne a tér fölött. — Komolyan kérdezem. Maguk ismerik az erdőt. Azért is hivattam magukat. Végigtekintett az embereken, megállapo­dott a botja mankójára támaszkodó vénsé­ges vén Janón. — Maga, bátyám mit keres itt? Csak nem akar velünk jönni az erdőre? Fejét csóválta, s hazaküldte Janót meg a sok öreget mind. — Tehát? — fordult újra az atyafiakhoz, — Az utat ismerik. Az atyafiak, mozgolódtak, kahicsoltak és főként kerülték a találkozást az öreg Maigret vesevallató tekintetével. Ez várt kicsit fenn a lépcsőn, majd pipája félreszaladt a foga közt. — Vagy nem ismerik? Szólni kellett. Králik Franyo kezdte hüm- mögve: — Hát... ugyebár, út nincsen. Ottanfele. Mindjárt rábólintottak a többiek is. — Giz-gaz meg csalán. — Tüske.,. bozót... — Meg kő... Az öreg nyomozó mosolygott, bólogatott. Élvezte a dolgot, mert nagyon is tudta, há­nyadán áll. De Sandít is élvezte, ki ha ter­metével nem is tudott kiemelkedni társai közül, olyan volt, mint a stréber diák, ki majd kiesik ágaskodásával a pádból. Együtt vigyorgott a felügyelővel és folyvást ka­csingatott neki. Majd társaihoz szólt okta­tólag : — Az a lány tényleg eltűnt. S nem mese­alakok tüntették el! A pipás Maigret természetesen látta, hogy neki szól e nagy buzgóság. Rögtön feltolta a pipát. — Az a Vaskapu-szikla, az tetszik nekem. Arról már hallottam. S maga tudja az utat? — Hát már hogyne tudnám! — pattant Sandi azon nyomban a lépcsőre, s a térkép­táska csattogott a térdén, mintha tenyerét verdesné össze örömében. — Ahol én egy­szer megfordultam. S noha többször se, ez mégis úgy hangzott a magabiztos szüből, mintha akárhányszor megtörtént volna. Mit törődött most a tár­sakkal, kik ott maradtak a háta mögött, in­kább még jobban összebújván? Némaságuk Sandinak nem sok jót Ígérőn sötétlett a bár­sonykalapok alatt. De ő egyre gondolt csak: a török kincsre; az most biztos előkerül. E tudat egész bensejét átragyogta, hogy még (Schubert Péter rajza.) a külseje is íoszforeszkált tőle, a képétől a pepita nadrágjáig, s apró lábaiba paripák nyugtalanságát oltotta. Váltogatta hát maga alatt a lábát, s bizal­masan Maigret felügyelőre hunyorított. — A Zsabka gyereket ne hagyjuk itthon. Maigret visszakacsintott. — Dehogy hagyjuk! — No, csak azért, mert ez aztán alaposan ismer ott minden követ. S biztos, hogy meg­találjuk. A fürkésztekintetű Maigret gyanakodott: — A lányt? Mire Sandi némileg kipottyant egyensú­lyából, hogy a dolgok fontossági sorrendjére emlékeztették, de már kicsúszott csodálko- zón elnyílt száján, ha ingadozva is: — A kincset... A törökök kincsét. Azt gondoltam. Maigret nevetett, s barackot nyomott az alant sugárzó főre, mely nem csupán a lép­csőfok mélysége okán himbálózott pocakja magasságában. — Előbb a lányt, jó? — No, persze, persze — vörösödött el füle botjáig a trafikos. Az öreg nyomozó kivette szájából a pipát, s máris utasításokat osztott. A rendőrszakasz csörömpölve ugrott fel a gyepről, pillanat alatt összerázta szerelését. A gyáriak leporolták ülepükről a lépcső po­rát. A helybeliek meg lábat váltottak maguk alatt, álltó helyükben. * Aztán hozták Zsabkát, meg Buda tanítóék is jöttek. Nem hiányzott senki. Illetve Ond- rej hiányzott meg a tanácselnök, mert ők halaszthatatlan ügyben a városba távoztak. (Folytatjuk) Szőttespályázat Mtaifs %M\. ©QCl ® üil^ßc© p) si©üí^éo©ilAs

Next

/
Thumbnails
Contents