Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-26 / 72. szám

A ^PÚJSÁG t 1977. március 26. CSALÁD-OTTHON Tavaszi nagytakarítás SOK „SEGÍTŐTÁRSUNK” lesz a második műszak el­végzésében, ha olyan kor­szerű készítményeket hasz­nálunk, amelyek meggyorsít­ják, megkönnyítik a mun­kát. Ma már sok ilyen ter­mék kapható az üzletekben. A padlóápoló szereket két csoportba sorolhatjuk: lak­kok és viaszanyag-tartalmú készítmények. A padlózat védelmének egyik legelter­jedtebb módja: a lakkozás. Ez házilag is elvégezhető, de a használati utasítást pontosan tartsuk be. Van­nak tartós és nem tartós lakkok. Tartós lakkok: a Vi- lupál, a Rezisztán, a Gemini. Ezek két komponensű ké­szítmények, tehát csak együttes alkalmazás esetén adnak kifogástalan, 5—6 évig tartó filmbevonatot. Nem tartós lakkok: Bölovit, a Florovit, ezek egy kompo­nensű készítmények, a kép­ződött film tartóssága 1—2 év. A viaszanyag-tartalmú padlóápoló szerek lehetnek: paszták, krémek, tejszerű emulziók vagy szuszpenziók (folyadékban oldott szilárd anyag). A padlóápoló szerek közül legkorszerűbbek, leg­könnyebben kezelhetők az önfényező, viaszt tartalma­zó folyékony típusok. Ilyen a Vittol Schnellglanz, a Tabu Esplendor. Előnyük, hogy egyenletesen felkenhe- tők és rövid ideig tartó szá­radás után a bekent felület fényessé válik. Hazai ké­szítmények: az Alfa és a Kohinoor, kitűnő tisztító és fényesítő hatásúak, de hát­rányuk, hogy lakkbenzint tartalmaznak, ezért kelle­metlen szagúak és tűzveszé­lyesek. A lakkozott padló felüle­téről a szennyeződést köny- nyen eltávolíthatjuk. Mos­suk fel bármilyen mosogató- szer lahgyosvizes oldatával. A műanyag és linóleum pad­lók kezelésére olyan viasz­tartalmú készítmények hasz­nálhatók, amelyek nem tar­talmaznak a padló anyagára ártalmas oldószert. Ilyen ké­szítmények a Tango 1—2, vagy a Wittol 3xW három­szoros hatású padlóápoló szer. A bútorok ápolására al­kalmas szerek: a HT3, a Bútorfény, Lakkfény és Son­nenglanz. A bútorápolást egyszerűbbé, gyorsabbá te­szik az aerosolos csomago­lású készítmények. Ilyenek a Tükör, Pronto, Komfort és New Min. A konyhabú­torokat Lestik konyhabútor­tisztítóval egykettőre tisz­tára „varázsolhatjuk”. (A folyadékot használat előtt rázzuk fel!) A takarítási munkában nagy segítséget jelent a Dó­rnál fémtisztító. A készít­ménnyel gyorsan megtisztít­hatjuk a fémeket, ötvözete­ket, arany-, ezüst-, réz-, ón-, nikkel-, bronz-, alumínium tárgyakat. A zománcozott tűzhelyek tisztítását megkönnyítik az aerosolos tűzhelytisztító ké­szítmények. A készítmény­ből rápermetezünk a tűz­helyre, a zsírt, ráégést, szennyeződést néhány perc alatt feloldja, utána vizes ruhával letörölhetjük. Ilyen készítmények: a Tükör tűz­helytisztító és a Johnson cég által gyártott Fouf. AZ ABLAKTISZTÍTÁS nem könnyű munka, de ha ablaktisztító szert haszná­lunk, gyorsabban elkészül, így kevesebb munkával, ki­fogástalan fényes, tiszta üvegfelületet kapunk. Ab­laktisztító készítmények: a Tükör, a Csillogó-ragyogó, valamint az aerosolos cso­magolású Tükör. F. K. SÜLT FASIRT Hozzávalók: 1/2 kg darált ser-' téshús, 5 dkg fehérkenyér, 2 to­jás, hagyma, őrölt bors, só, 1/2 csomag vágott petrezselyem. A darált sertéshúst összedol­gozzuk előzőleg beáztatott és jól kinyomkodott kenyérrel, tojás­sal, sóval, borssal, petrezselyem­mel. A masszából hidegvizes kézzel vizes deszkán kenyér for­mát készitünk. Majd tepsibe té­ve előmelegített sütőben kb. 180 fokon egy óra hosszat sütjük. Káposztával, burgonyával, vagv különféle salátákkal, főzelékek­kel fogyasztjuk. KÁPOSZTAPUDING Hozzávalók: 1/2 kg vegves da­rált hús, 1 fej káposzta, 2 hagy­ma, 2 gerezd fokhagyma, 2 to­jás, 1 csészényi friss zsemlemor­zsa, só. bors, 1 kávéskanál édesnemes paprika, 1 doboz paradicsompüré. A darált húst finomra vágott hagymával, fokhagymával, to­jással, zsemlemorzsával, sóval borssal és paprikával jól elke­verjük. A káposztalevelet lefejt­jük a torzsáról. Kb. 10 percig forró vízben (sós vízben) főzzük. Puding- vagy sütöíormát kibéle­lünk a káposztalevelekkel és be- letöltjük a húsmasszát. Vízfür­dőben 1 óra hosszat főzzük. Tálba tesszük, majd paradicsom­szósszal leöntjük, melyet pikán­san ízesítünk. Sós burgonyával vagy burgonyapürével köritjük. daralthüs-gomböc káposztával Hozzávalók: 1/2 kg vegyes da­rált hús. 1 csésze zsemlemorzsa, 2 tojás, 2 fej vöröshagyma, 1 ge­rezd fokhagyma, só, bors, 1 dkg zsiradék. 2,5 dl almaié, 2 alma, 2 hagyma, 1 doboz savanyú ká­poszta. A darált húst finomra vágott vöröshagymával, fokhagymával, zsemlemorzsával, tojásokkal, só­val és borssal jól elkeverjük. Kis gömböcskéket formálunk a masszából, majd forró zsírban kisütjük. A savanyú káposztát leöntjük almalével, hozzátesszük a vörös­hagymát és a szeletekre vágott almát, majd az egészet kb. 1 óra hosszat fedő alatt pároljuk. Szoknya-blúz összhang. Sok gondot okoz, hogy milyen szoknyához milyen blúzt vi­seljünk. Ezen kívánnak segí­teni rajzos ötleteink. 1. Népművészeti hímzéssel díszített, vékony kötött pa­mutblúzhoz színben harmo­nizáló, csípőben gumírozott szoknya illik. 2. „Paraszt”-blúz szabású egyszínű szegős bő blúzt a de­rékon szorosan viseljük. A mintás szoknya csípőig szűk­re szabott, onnan mérsékel­ten húzott. 3. Oroszos stílusú ingblúz­hoz széles plissé szoknya, vagy lapos hólos szoknya stí­lusos, de! — mindig csípőig levarrva. 4. Melegebb napokra szolid pólóruha, minden korosz­tálynak és testalkatra. A kar- öltőbőség a kényelmes moz­gást biztosítja, ehhez igazo­dik az ujjabőség is. 5. Kánikularuha — a leg­divatosabb vékony vállpánt­megoldással, könnyű, vékony gyűrődésméhtes pamut ka­rakterű jerseyből. A szoknya anyagából készült blúzkabát minden alkalomra hasznossá teszi a modellt. 6. A szélesebb vállpánt­megoldás eltünteti a fehérne­mű vállpántját. A szoknya- rész-bőséget, féloldalasán ap­ró berakások adják. TAVASZI réteges öltözködés, • .y-í MIT ÉRDEMES .:. TAVASZRA VARRATNI, VAGV VARRNI? 7. Kockás szoknyát, elöl vé­gig gombolva és közben rak­va, de csípőig letűzve. Pamut­ingblúzt. Férfizakó stílusú kabátot 2 gombbal. 8. Kötényruhát, de igen modern formában. A váll és karöltő kényelmes, bő. De­rékban bújtatott övvel oldal­ról benyúló szép rajzolatú nagy zsebbel. Alatta selyem­garbót, vagy különböző blú­zokat viseljünk, de sohasem vastag acrylpulóvert. 9. Szoknyát, ami 2—2 lapos lépésbőségig bevarrt hóllal bővül, azonos anyagú megkö- tős övvel. Díszes mintázatú, ejtett vállú mellényt. Sima pulóver vagy ingblúz való hozzá. Rajz, szöveg: Varsányi Mara _ # uszonhat évig csak pénzt kért hazulról. Előbb öntudat- O lanul, mert gyermek volt, később az iskolai években II már tudatosan. Gimnázium, egyetem, végeláthatatlan ■7'/ sorban szívta, húzta a forintokat. Odahaza az öregek számolatlanul körbejárták a roggyant házikót és néhány üd­vözlő sor nyomán büszke út vezetett a megbillent léckerítés sek mellett a postáig meg vissza. ök azok, akiket már csak az adás öröme éltet! Nagy ritka hazamenetelkor elbűvölten nézi mennyire le­rövidült az út a világok között. Apja sohasem tapsolt. Talán azt sem tudja, hogy az összeverődő két bőrtalpas kéz hangot ád, ha önfeledten összecsókolódzik. Másfajta öröm járta nála! Egy-egy pakli dohány, nyálasán összesodorva, s néhány po­hár bor és a késő este feljövő Hold munkát tiltó szikár pa­rancsa nyomán a napi gondok csokorba gyűjtése. A színházat, a fényt, a sikert vagy magát a tapsot a mezőn elvetett búzaszemek dicsérete, az állatok farbavere- getése jelentette. Fél kiejteni a gondolatokat. A betűk úgy elmerültek emlékezete örvényében, hogy egy-egy mentésnél, amikor megkérték, kurtítsa alá valami passzusra a nevét, mint két gazdátlan tutaj, úgy forgott kormányozhatatlanul a két X a papíron. Ez alól talán csak egy kivétel volt: a tsz- szervezés. Akkor „az anyjuk” vette kezébe a göcsörtös kor­mányt, végigvezetve a sercegő tollhegyet a belépőnyilatko­zaton az „apjuk” kezében. Azóta darazsak rajzanak, ha előkerül a ládafiából: ki is írta alá tulajdonképpen a lajstromot? Éjszaka, amikor fekete fénykoszorúban kést köszörülnek a szelek, a zsörtölődés agyonüti az álmatlan magányt. Örökké újraéledő dicsérete a fiúnak, no és a kárörvendéssel vegyített apai kacarászás zárja a napot. Megérkezésekor anyja legelső dolga, hogy szemügyre vegye. Nőtt-e, fogyott-e, van-e emberi formája, színe? Óva­tosan körbejárja, szemeivel tapogatva, mint az újévi malacot és elindítja féltésárját: — Csontvájsz vagy. Seszínű. Kiszívott a városi levegő. Fehér vagy, mint a hótt ember. És tartatlan is. Biztosan nem eszel rendesen. Levest egész biztosan nem. Csak lótsz-futsz, kutyafuttába bekapod. No majd itthon! Tömök valamit be­léd, ne félj! Egy kicsit megiperedsz legalább... Amikor mindezt megállapítja, egyszuszra kimondja, kö­ténye csücskével megtörli arcát, megcsókolja, megfogja kezét és elvezeti hátra. El egészen a disznóólig. Az a büszkesége, reménye. ilyenkor titkon nézi őt. Látja csillogni, megfiatalodni. Nem hiszi el, és nem is hitte el soha, hogy alkonyát tiporja. A szíve csak harminc. A hite, az akarata csak húsz. Lelki­ismerete pedig oly tiszta, miképp a csecsszopóké. — Ne te ne, ne szürke! — mondja tenyerével jó nagyo­kat odapaskolva a feketefoltos disznónak. Érződött mennyire óvatosan teszi. Inkább csak szeretetből, hálából, mert volt kegyes egész éven ót szorgalmasan enni és meghízni. — Na, mit szólsz hozzá? — kérdezi és az áhítattól úgy ki­tágul a szeme, nagy kerekre, mintha az egész világot egy­szerre akarná nézni. Szeme, a cselédkönyv írása szerint, barna. A fiú tengertükrében viszont a búzavirágnál is kékebb. — Szép mi? Meghiszem azt! Irigyelnek is érte. Főleg azok, akik csak a sonkáját kívánják, s nem a munkáját! El­fogadná a bendőjük. De el ám! Szerinted mennyi lehet? — Hát... — feleli a fiú és úgy tesz, mint aki töpreng, ra­kosgatja a számokat, a mázsákat. Hallgat. — Több mint négy mázsát nyom — mondja felegyene­sedett hangsúllyal, nem várta meg a „mustrálgatás” ered­ményét. Négy mázsa húsz kiló! De etetni kellett ám! Kellett bizony. Tudod mit megevett? Azt a rengeteg árpát, répát, kukoricát, krumplit, darát. Apád nem győzte hordani. Ki is ürült a kamra! Meg a padlás. Még venni is kellett hozzá. Azért kértem tőled a pénzt a jómultkorában. Darára. Apád nyugdíja tudod bagóra is kevés. — De megérte — teszi hozzá a zavart tőmondatot a fiú. — Meg bizony! Szép egy állat mondhatom... Most el­adom. Veszek belőle egy kisebbet. Azt megöljük magunknak karácsonyra. Nekünk elég lesz az is. Amit mi apáddal meg­eszünk, az már egy macskának is elég. De vágni azért kell. Úgy illik. Minden télen tudtunk bökni egyet. Ezután is sze­retnénk. Neked is küldök belőle... — Ezt eladom, és még pénzem is marad. Majd tízezret kapok érte. Tizet! ötért veszek egy másikat... öt marad. Ab­ból hármat megtartunk magunknak, épp annyi hibádzik a sírkövünkből. Mert csináltatunk. Nagy fehér lappal a tetejibe, hogy ne legyen rá senkinek se gondja, hogy ne füvesedjünk ki. Te messze laksz... Kettőt pedig neked adok! — Ne beszéljen ilyet anyuka. És a pénz sem kell, nem azért... — Te csak ne magyarázz! Tudom, hogy szegény vagy, mint a templom egere. Mert csak azzal a nyavalyás papírokkal törődsz. Miért nem választasz valami tisztességes szakmát? Egy rendes iparos nem szűkölködik semmiben. Több lenne a pénzed... — De... — Semmi de! Kapsz belőle és kész! Ha nem is sokat, de kapsz. Mi is szűkölködünk. Apád hétszáz forintját forgatjuk. Mert nincs az a sok, amelyik el ne fogyna és nincs az a ke­vés, amelyik elég ne lenne. Be kell osztani. A fiú állt és messzire nézett. Nem tudta sírjon, nevessen, örüljön avagy elbújdosson szégyenében. Talán ezek az apró pillanatok, anyja feddő szavai nyomán, ezek, amelyekben kesernyés fájdalommal gondol hőn áhított „mesterségére”, a toliforgatásra. Az ő finom lelke, megtéríti néhány gondolat idejére, de ha másra terelődik a szó, marad minden a régi­ben. Csak a szeretet-piramisa női egyre nagyobbra, hatal­masabbra. • A napokban csomagot kapott a fiú. A csomag tetején levél. Kedves Fiam! Biztos meg fogsz lepődni te is, milyen nagy baj ért most kedden minket. Várom a disznót a húsüzemnél, bejön a traktor, nincs disznó. Mondják vissza köllött vinni. Megdöglött. Majd meg­őrültem. Elveszett az a gyönyörűszép állat. Tízezer forint. Megdöglött a kabátod is. Most már bele köll nyugodni. Büntetett az Isten. Csak azt tudnám miért. Miért. Tudod milyen a nép. örülnek az ember kárának. De valahogy csak lesz. Csák egészség legyen. írjál, megkaptad-e a csomagot. Alma van benne, de nem fért bele mind. Fogyaszd egészséggel. Az ünnepekben ha tudsz, gyere haza. Csókolunk. írjál. Az újság megérkezett. Elfelejtetted bekarikázni, melyi­ket írtad te. A szennyest is küldd. Vagy hozd. Anyádék. A csomagban, az almák között a fiú egy bagarolos do­bozt lelt. Benne: két húszforintos, egy fém tizes, négy két­forintos, öt egyforintos, kettő ötvenfilléres, hét húszfilléres és egy tízfilléres. — Ó, ha az anyáké lenne a világ...! Barta Szabó József; A csomag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents