Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-26 / 72. szám
1977. március 26. /'tolna'N , KÉPÚJSÁG 3 Hőgyészen, a kalaznói elágazónál a betonúttal párhuzamosan fóliasátrak húzódnak. Horváth István kertész öt éve, mikor a családi ház építését befejezte, már gondolt a nyugdíjas évekre: a ház előtt elterülő szélvédett, sík terület egy részét kertészetnek szánta. Horváth István három éve nyugdíjas, s idén tavasszal igen nagy vállalkozásba fogott. — Hogyan kezdett újra kertészkedni ? — Hallottam, olvastam arról, hogy zöldségfélékből többre lenne szükség az országban, mint amennyit a nagyüzemek és a kistermelők megtermelnek. A helyi ÁFÉSZ szakemberei felkerestek, s bíztattak, hogy primőrt termeljek, mivel primőr áruból a községben hiány van. A telepítéshez az állam 40, az ÁFÉSZ 30 százalékos támogatást ad. Először nem is gondoltam arra, hogy ilyen nagy területen kezdek el gazdálkodni, de összeült a családi tanács és úgy határozott, hogy ha ösz- szefogunk, talán képesek leszünk megbirkózni ezzel a nem kis munkával. — Mekkora a terület és kik dolgozzák? — A fólia alatti terület 550 négyzetméter, a termelőszövetkezettől megvettük a kiselejtezett üvegházat — ez 300 négyzetméter — és a kert végében felépítjük. Mindennapi segítségem a feleségem, munkája végeztével jön a lányom és a vöm; a fiam, aki sofőr, csak minden másnap ér rá nálunk dolgozni. Az öt gyerek közül négy csaknem minden szabad idejét a kertben tölti. A fóliát a kecskeméti AG- ROKER-tä hoztuk. A bordákat elpsaör mogyorófa husángból akartam kialakítás ni, de iaMTnem kaphattam volna állMfti támogatást. — Mennyibe kerül a kisüzem létrehozása? — Körülbelül ötvenezer forintba, de ebből rám csupán húszezer forint jut. Az ősszel szerves trágyát szórtunk ki az egész területre, most pedig pétisóval fejtrágyázunk. Magokra 500 forintot költöttünk s ugyanennyibe kerül a műtrágya. — Mit termelnek? — Káposztát, karfiolt, karalábét, paradicsomot, paprikát a fólia alatt. A palántákat magam neveltem —az általam épített szaporítóházban. Szabadföldön a káposztán kívül egyelőre semmi mást nem tervezünk termelni — persze majd még meglátjuk, hogy hogyan győzzük erővel. Ezer szerencse, hogy nem kell piacozni — az ÁFÉSZ helyben átveszi a zöldséget, reméljük, nem sokkal alacsonyabb áron, mint a fogyasztói ár. — Használja a 1 szakkönyveket ? — Át-átlapozom, hisz anélkül nem megy. ötven éve már annak, hogy a szakmát tanultam, s akkor még szó sem volt arról, hogy a káposztát, vagy a hagymát permetezni kell. — Mennyi jövedelemre számítanak? — ötvenezer forint bevételnek legalább kell lenni ahhoz, hogy megérje ekkora területen zöldséget termelni. Kora hajnaltól késő estig gyomlálunk, kapálunk, per. metezünk, s ha az időjárás kedvez, és jó termésünk lesz, a szedéssel egy napot sem lehet késlekedni. — Mire költik a pénzt? — A gyerekek boldogulására szánjuk. Munkaverseny A takarékosság jegyében Hosszú pontokban lehetne csak felsorolni azokat a vállalásokat, amelyeket a Csavaripari Művek Dombóvári Gyárának kollektívája tett meg, csatlakozva a csepeliek versenyfelhívásához. Néhány a legfontosabbak közül, amelyek valamennyien a takarékosság gyakorlati megvalósítását célozzák. Egyszázalékos alapanyagmegtakarítást a termelésben, a szerszám és gyártóeszközök felhasználásának három- százalékos, az állás- és veszteségidők csökkentését és ezzel együtt a hasznos munka-' idő ötszázalékos növelését. Természetesen a vállalások között szerepel olyan is szép számmal, amely a hármas jelszó másik két tagját a — szocialista módon tanulni, és a szocialista módon élni — tartalmát kívánja megvalósítani. Bizonyság rá, hogy a különböző szintű iskolákban, szakmai oktatásokon, politikai továbbképzéseken a gyár csaknem százhúsz dolgozója vesz részt. TIT-előadások, könyvanké- tok, színház- és mozilátogatások szerepelnek a kulturális vállalások között. Persze e szép lista akkor és annyit ér, amennyit a csavargyár dolgozói valóra váltanak belőle. Fakitermelés A tengelici Petőfi Tsz közel négy hektár régi erdőt kitermel, melynek egy részét szőlőoszlopnak dolgozza fel és értékesíti. A termelőszövetkezet még az idén kilenc hektáron telepít új erdőt és négy hektárt felújít. Szdbalysértesek 1976 Interjú Dr. Lencsés Gyulával, a megyei tanács vb igazgatási osztályának vezetőjével Dr. Lencsés Gyulával, a megyei tanács vb igazgatási osztályának vezetőjével beszélgettünk az 1976. évi szabálysértési eljárások főbb jellemzőiről. — Szabálysértési ügyintéző munkánkat a megyei tanács végrehajtó bizottságának egyik 1974-es ülésén meghatározottak alapján végezzük — mondotta elöljáróban. — Az ott meghatározottak alapján három területen kell javítani a munkát. Még több feladattal kell megbízni a községi szabálysértési bizottságokat, fokoznunk kell a koordinációs munkát, a szabálysértések elbírálását. — Hány szabálysértési ügyben intézkedtek az elmúlt évben? — Tavaly összesen 2902 feljelentés érkezett hozzánk. Ez az 1975-ös évihez viszonyítva mintegy 30 százalékos emelkedés, viszont a magas szám azt bizonyítja, hogy sikerült a szabálysértések felderítésében eredményt elérnünk. Mert, ha a tényleges szabály- sértések számát vizsgálnánk, biztos nem lenne ilyen nagy a különbség. — Milyen szabálysértések a leggyakoribbak? — Tulajdon ellen elkövetett szabálysértést 574 esetben jelentettek. Ezeknek a feljelentéseknek mintegy felét a rendőri szervek tették. Gyakori még a honvédelmi, polgári védelmi szabálysértés. Az, hogy a személyi adatokban bekövetkezett változást nem jelentik be a kiegészítő parancsnokságon. Tavaly 272 ilyen ügyben hoztunk döntést. Átlag négyszáz forintos pénzbírsággal sújtottuk a szabálysértőket. Sajnos nem csökken az iskolai szabálysértések száma sem. Egyes szülők nagymosásra, ilyen-olyan családi eseményekre otthon tartják gyermekeiket, vagy nem figyelnek oda, hogy a gyerek el- megy-e az iskolába. Sok a tűzrendészeti szabálysértés is. Általában a szabálytalanul elhelyezett villamos vezetékek miatt következik be tűz. Ide tartoznak még a sajnos elég gyakori bolti lopások is. Nálunk Magyarországon azt hiszem bátran kimondhatjuk, senki sincs rászorulva a lopásra, mégis évek óta azonos szinten van a lopások száma. — Kik ellen érkezik feljelentés lopás miatt? — Elég sok nyugdíjas van az elkövetők között és nem ritka az olyan személy sem, akiről nem is feltételeznék az ismerősök. Jól kereső, biztos egzisztenciával rendelkező emberek. Például tavaly egy két autóval, nyaralóval rendelkező főiskolai végzettségű embert értek lopáson. Autóápolási cikkeket rakott a táskájába. Mások főleg italt, cigarettát, csokoládét lopnak. Nem azért, mert rá vannak szorulva! — Ilyenkor milyen a büntetés mértéke? — Ha látjuk, hogy az elkövető anyagi helyzete jó, és úgynevezett luxuscikkeket lopott, igyekszünk a legmagasabb büntetést kiszabni. Tavaly csak Szekszárd városban büntettünk kétszer ötezer forintra bolti lopást. — Mennyi a köztisztaságra, parkok, virágágyások védelmére érkező feljelentés? — Sajnos kevés. Tavaly 118 esetben intézkedtünk, de biztos, hogy ennek többszörösét követték el. Itt a tanácsok határozottabb munkájára lenne szükség. — Ki tehet feljelentést? — Bárki. Már én is tettem. Néhány hete az ablakból láttam, hogy egy szénszállító kocsi az egyik kerekével felszántotta a nemrég ültetett füvet. Csak azért, hogy ne kelljen pár lépéssel mesz- szebbről hordani a szenet. Az elázott puha talajban egész árkot vágott a kocsikerék. Felírtam a tulajdonos címét és megtettem a feljelentést. De parkrongálásról, viráglopásról is érkeznek — sajnos ritkán — lakossági bejelentések. — Mennyi a szabálysértéseknél kiszabott pénzbírságok összege? — Tavaly 19 874 esetben szabtunk ki pénzbírságot, összesen egymillió-százhet- venegyezer forint értékben. Évről évre nő a szabálysértések száma. Megszüntetni, visszaszorítani a szabálysértéseket nehéz feladat. Ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget annak, hogy a felderített szabálysértések száma növekedjék. Senki se tudjon büntetlenül a másik ember, vagy közösség kárára szabálysértő módon cselekedni. — Köszönjük a beszélgetést. Tamási János Érzésem szerint már időtlen idők óta nem cserélődnek a munkahelyek bejáratai fölé vagy mellé kifüggesztett táblák; mármint azok, amelyek hírül adják, hogy „felveszünk ilyen-olyan-amolyan szakmunkást, felveszünk segédmunkást, felveszünk betanított munkást és kisegítőket, szóval: felveszünk mindenkit, aki csak jelentkezik. Érthető: a munkaerő-kereslet és -kínálat tényeit, jelzőszámait, felesleges lenne ezúttal is elismételni. Különösen azok a táblák gondolkoztátnak el, amelyek viszonylag kis üzemek bejáratai mellett olvashatók és — példának okáért — tmk-műhelyükbe keresnek szakképzett embereket; a dolog természeténél fogva többnyire olyan munkásokat, akik úgynevezett rokonszakmákban dolgoznak: esztergályosokat, gyalusokat és marósokat — egyszóval forgácsolókat —, vagy villanyszerelőket és elektromos műszerészeket..., de nem sorolom tovább, mindenki, aki csak kicsit is járatos az üzemi életben, tudja, mire gondolok. Elgondolkoztatok ezek a hirdetmények azért, mert időről időre kezembe kerül a hivatalos statisztikai jelentés a két-, vagy éppen több szakmás munkásokról, pontosabban ezek számáról. A jelentés időről időre nemcsak azt rögzíti, hogy egyes iparágakban hányán dolgoznak olyanok, akik több — általában két — szakmához is értenek, hanem azt is közreadja, hogy hányán nem gyakorolják a második szakmát. Ki hinné például, hogy vannak iparágak, ahol a szakmunkások több mint egyharmada két-, sőt háromféle szakmához is ért, ám legtöbbjük csak az egyik szakmáját gyakorolja? Ami persze az eseték nagy részében érthető, hiszen a nagy sorozatokra, a tömeg- gyártásra berendezkedett műhelyék, üzemek — munka- szervezési okok miatt is — aligha engedhetnék meg maguknak, hogy X mondjuk egyik nap az esztergapad, másik nap a marógép mellé álljon. De nem is .ezekről a munkahelyekről beszélek, hanem azokról, ahol nagyon is elkelnének a több mindenhez értő szakemberék. A karbantartó műhelyekről például, ahol gyakran azért késik egy-egy fontos gép, berendezés javítása, mert — úgymond — „szűk a kapacitás”; nincs elegendő elektroműszerész, de ugyanakkor és ugyanabban a műhelyben dolgozik olyan villanyszerelő, akinek műszerészi oklevele is van. Csakhát ő, munkakönyvé és besorolása szerint villanyszerelő, második szakmáját esetleg csak munka után, maszekban gyakorolja... Vagy gondolok az olyan kisebb üzemekre, ahol nagyon is megérné felkutatni az ilyen több szakmás szakembereket és úgy csoportosítani őket, hogy haszonnal gyakorolhassák több irányú szakismereteiket. Nemcsak az üzem, de sajátmaguk számára is haszonnal. A bértömeggazdálkodás — amikor a hiányzó, vagy a feleslegessé vált szakemberek bére a többiek között felosztható — ma már nemcsak kísérleti jellegű, hanem sok vállalatnál alkalmazott bérszabályozási módszer. Például az építőiparban, amely ugye, súlyos munkaerőgondokkal bajlódik és ahol szintén megtalálhatók szép számmal több szakmás munkások. Netán érdemes lehne meggondolni, hogy miként hasznosíthatók ezek az emberek, no nem úgy, hogy két ember helyett dolgozzanak, hanem akként, hogy ha egyszer az egyik munkahelyen nincs éppen munka — és az ilyesmi, ugye időnként előfordul? — akkor besegítenének egy olyan munkába, amihez szintén értenek. Anyagi elismerésükre a bértömeg-szabályozás lehetőséget ad, de a többféle szaktudás anyagi elismerésére egyéb lehetőségek is kínálkoznak. így aztán mindenki jól járna... és nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás. Mert ehhez éppen csak az kellene, hogy a munkahelyek vezetői felismerjék és hasznosítsák ezt a belső tartalékot is. S ez esetben talán mégiscsak változnának a munkahelyek bejáratai mellé kifüggesztett álláshirdető táblák. VÉRTES CSABA Falu-telefonközpontok szovjet megrendelésre A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szovjet megrendelésre falu-telefonközpontokat gyárt. Az idei évre tervezett mennyiség 40 százalékkal haladja meg az elmúlt esztendőben előállítottat. (Képtávírónkon érkezett.)
