Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
A ^PUJSÁG 1977. március 24. Népi gyermekjátékok A játék a szórakozásban, a különböző szokásokhoz kapcsolódó tevékenységekben, s a gyermekvilágban szinte az emberiség egész történetében létezett. Meglepő hasonlóságot lehet találni minden nép és kor gyermekjátékai között. Ha a magyar népi gyermekjátékokat nézzük, szintén feltűnő az egyes tájegységek, falvak játékainak hasonlósága. Az eltérések csak abban mutatkoznak, hogy a játékok anyagát meghatározta a földrajzi környezet, és a játékok magunkba foglalták a népcsoport vagy falu történeti sorsát, tükrözték a kialakult tárgyi és szellemi világot. A gyermekek játékaiban mindig jelen volt a közvetlen környezet életmódja, s éppen ezért a falusi gyermek hamarabb tagjává lett a felnőttek társadalmának. A nagyobbacska gyerekek már vigyáztak kisebb testvéreikre, elvégezték a ház körüli munkát, és igen korán belekóstoltak a paraszti munka minden ágába. így aztán a maguk készítette egyszerű, s a felnőttek által készített között igen sok állatfigurát, apró munkaeszközt találunk és természetesen a babáknak egész széles skáláját. Részben ösztönszerű, részben tudatos volt ez az utánzás a gyermekeknél, s nevelő hatású, munkára ösztönző a felnőtték részéről. A játékkészítésnek nagy szerepe volt a kézügyesség kibontakozásában, s a kész játék az alkotás örömét adta. Érthető, hogy sokkal jobban kötődtek — és kötődnek ma is a gyerekek azokhoz a játékokhoz, melyeket maguk állítottak elő. Napijainkban már a falusi és városi üzletekben is ugyanazokat a játékokat lehet kapni és a falusi gyermekek egyszerű játékai szinte már csak a honismereti szakkörök foglalkozásain láthatók. Ez a tény adta az ötletet ahhoz, hogy felélesszük a régi népi gyermekjátékokat egy pályázat keretében. A Béri Balogh Ádám megyei múzeum több ifjúsági szervezettel és intézménnyel együtt pályázatot hirdetett a megye általános iskolásai A képen sióagárdi krumplibaba látható, a múzeum gyűjteményében lévő gyermekjátékok közül számára — a felhívást minden iskola megkapta — e játékok elkészítésére április 16-i beadási határidővel. A múzeumba beérkező pályamunkák közül több mint ötven került jutalmazásra, és a játékokból kiállítás is nyílik a szekszárdi úttörőházban. Odor János Kiállítások A Képcsarnok két kiállításáról adunk hírt. Az egyiket — Kováts Nagy Ira képeiből — Kaposváron, a másikat P. Fává Janka festményeiből Zalaegerszegen láthatják a képzőművészetet kedvelők. Kováts Nagy Ira alkotásairól így ír katalógusában Bojár Iván: „Vannak, akik az ember nélküli táj képét embertelennek tartják. Mondjuk ki: ostobaság. Való igaz, a természet nélkülünk is létezik a maga objektív törvényei, adottságai szerint. De ezek a törvényszerűségek, adottságok csak akkor válnak az ember — és a művészet — számára esztétikailag jelentőssé, amikor ember és természet kölcsönviszonyba lép egymással. A táj látványa nemcsak rejtőző kép a -művész szemében, hanem egyszersmind képzetté is válik, s a műben éppen ez a képzet ölt majd formát, legalább is mindazok képein, akik nem elégszenek meg a látvány puszta másolásával. E képzet hozza majd mozgásba a néző képzeletét: vágyat teremtve arra, hogy a természetnek ezt a darabját maga is — esztétikailag — birtokba vegye.” P. Fává Janka magáról vall: „Zalaegerszegen születtem 1926-ban és 12 éves koromig éltem ótt. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végeztem tanulmányaimat. Mestereim Szőnyi István és Kandó László voltak. Sokáig tanárként neveltem növendékeimet a szép szeretetére, majd abbahagyva a tanítást több időt szentelhettem az alkotómunkának. Kollektív kiállításokon több ízben szerepeltem a fővárosban és vidéken. Első önálló kiállításom — régi vágyam szerint — szülővárosomban lesz. A göcseji emberek és vidék szeretetében nevelkedtem és a gyermekkori emlékek mély nyomot hagytak bennem. Főiskolás koromban jártam tanulmányúton Göcsejben. így sikerült megörökítenem a régi Göcsej néhány emlékét. Művészi törekvésem a szépség és igazság keresése és ábrázolása őszintén, egyszerű eszközökkel. Kérem, fogadják szeretettel képeimet.” Pályázat Hogyan lehet a közművelődési szakembereket változatos, korszerű módszertani munkára, kezdeményezésre, kísérletezésre bírni ? Erre kiváncsi a Baranya megyei Népművelési Tanácsadó és a Tolna megyei Babits Mihály Megyei Művelődési Központ. Pályázatot hirdettek, amelyre azokat az új módszereket — illetve leírásukat — várják, amelyek a klubok, az öntevékeny művészeti együttesek, a vizuális művészeti ágak, az ismeretterjesztő formák és egyéb szakágak, illetve művelődési otthon jellegű intézmények tevékenységét segítő, megújító hatást érhetnek el. Azt szeretnék, ha a pályamunkák elemző, alkalmazható, bizonyító hatású dolgozatok lennének. A pályázaton részt vehetnek főhivatású, tiszteletdíjas és üzemi népművelők. A feltételekről, pályadí- jákról a meghirdető szervek adnak felvilágosítást. 62. Ezt mondta, noha tudta, hogy a búza- szentelőnek rég elmúlt az ideje, a búzát is levágták azóta. A templomi zászlók pedig imbolyogva közeledtek, s imbolyogva közeledett alattuk a nép. — Mi van náluk? — kérdezte a férfi és remegett. A lányhoz bújt valósággal. — Ó -T- felelt a lány —, sose láttál kapát? A földet kapálják azzal, hogy teremjen. S elszorult a lány torka, míg ezt mondta. S a férfi sírós hangon szólt, mint a megcsalatott gyermek: — Kés is van náluk, látod? — Ö, kis csacsi, nem kés az! Boglyázó szerszám. A termés egybehordásához kell. Vékony ujjai belemélyedtek amaz karjának húsába, oly erősen, hogy fájdalom ser- kedt belőlük. Bátorításul szorítottak a lány ujjai így? Vagy önnön aggodalmának legyőzésére? Kalapáló szíve csitítására? Az ének a lábuknál csapdosott. És hirtelen szétnyílt a nép, mint a madár szárnya, hogy körbevegye, bekerítse őket zászlóival. A lány, míg jobbja a férfi kezét szorította, baljával hevesen integetett. — Álljatok! — kiáltotta. — Nincs semmi baj! De kis hangja, mint a semmi, belefúlt a harsogásba. S ekkor az erdei rém kirántotta karját a lány elgyöngült, elbizonytalanodott ujjai közül, és futásnak eredt. Be a rekettyésbe. — Utána! — kiáltott Králik Franyo a kereszttel. Ondrej lekapta a sörétes puskát, és lőtt. És talált. A katona már nem futott. Lábát húzva, bicegve menekült. Furcsa, háromszögű tányérsapkáját letaposták az üldözők. — Ne bántsátok! Ne bántsátok!... — kiáltozott a lány. Bukdácsolva futott ő is. Hosszú fürtjei szétbomolva repültek utána. De ki törődött a lánnyal, a kiáltozásával? Az aranyhímzésű templomi zászlók, a szentek képével, a feje fölött imbolyogtak. S az ének elsöpörte hangját. Irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz, Uram, a Te népednek! Engedd, betöltsük a Te szent törvényed. Jézus, az igazságosság napja, irgalmazz „ minékünk! És Zsabka, aki elől futott, vad gyönyörűséggel dobott. Villogva pergett, suhant a kék ragyogásban a kés, mintha zsinórt húzna a légben. A katona arcra bukott. Nem mozdult többé. Csak az ébennyél remegett kissé még a vékony, kékes acél végén, mely csaknem tövig fúródott az ember hátába; körülötte rövid buggyanásokkal tört fel a sűrű, sötét vér. Beszélgetés az újságkészítés mestereivel Az író sze Mncsésvan Furcsa dal Az író sze Nincsésvan Furcsa dal A CSODABABAK umn bgirhnm juikvui ikjwc' Werh bftrbnt ihj m.rpeiil rfvtderíJiK »íred Frnmíiki Mlftjurl ttw Jidfghj MM. C erl.f ulr.-c j»4jl abedeliihi iklíímn ásd) Első képünk: egy hetilap címoldalának rajzolt tükre. Második képünk: elkészült a szövegek szedése, a rajzok kliséje. Ezután a rajzolt tükör szerint tördelik az oldalt. Ez az oldallevonat. Lapunk tördelőszerkesztője a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel vette át ezt a kéziratot a szerkesztőtől, mert munkájáról: a lapkészítés titkairól szól. Ráírta a sze- dési utasításokat, berajzolta a tükörlapra és a nyomdába küldte, hogy a tipográfia eszközeivel a betűk szárnyán közvetítse az interjút. — A SZÉP ÜJSÁG... Radics Vilmos és Ritter Aladár az újságkészítés, a tördelés nemzetközileg elismert tanárai, a szakma mesterei. Megkértük: nyilatkozzanak a Laptervezés, tipográfia címen megjelent, gyönyörű kivitelű, érdekes könyvükről. — Milyen újságot kíván a mai olvasó? — kérdezzük. — A tetszetős napilapot, képeslapot, magazint szívesebben veszi kézbe az olvasó, örömmel forgatja, s a látványtól felbuzdulva jó érzéssel kezd az olvasáshoz — kezdi Radics Vilmos. Ebből ' az alapgondolatból indul ki könyvünk felépítése. Végigkísérjük a lap születését a szerkesztőségben és a nyomdában. — Milyen kérdésekre ad választ a könyv? — A laptervezés a központi téma. Az újságíró megírja cikkét, a fotóriporter képet, a grafikus rajzot készít. Ezekből komponál újságoldalakat a tördelőszerkesztő. Ez a tervezés. A tördelőszerkesztő tükörlapra rajzolja a leendő oldal tökéletes mását. A tükör vezénylőkönyv, amelynek alapján a nyomda elkészíti az újságot. A rend a szépség forrása. A tipográfiai rend a tetszetős újság alapja. A JÖVÖ SZAZAD LAPJA Ritter Aladár a ma és a holnap újságkészítéséről beszél: — Már ma betekinthetünk a jövő szerkesztőségébe és nyomdájába. Erről is írunk. Az elektronikus, képernyős szerkesztés és a fényszedésű, számítógépes, újság korszakába léptünk. Bizony Jókai Mór és Verne Gyula nagyon csodálkozna, ha betévedne egy modern szerkesztőségbe vagy nyomdába... A Szovjetunióban például mesterséges hold segítségével vetítik át a moszkvai szerkesztőségből a sok ezer kilométernyire lévő nyomdákba az újságoldalakat. — Milyen lesz az újság 2000-ben? — Nem hiszem," hogy a tv vagy a rádió néhány évtized múlva kiszorítja a nyomtatott újságokat. Még sokáig szükség lesz a lapozható, olvasható sajtóra. Továbbra is változik a forma és a sokszorosítás technikája is újabb lehetőségeket hoz. Tokióban nemrég láttam a holnap újságját. A lakásban „nyomtatott” hírlapot. A nyomdában egy példány készül. Az előfizető otthonába írógép nagyságú készülék kerül. Elektromos hullámok segítségével, papírlapra rögzítve jelenhet meg a napilap vagy képeslap. — Nálunk szerényebb keretek között történik a fejlődés. A megyei lapok egy része már ofszetnyomású. Kitűnő lett a kép- és a szöveg nyomása. Ezzel megelőzték a fővárosi napisajtót. Remélem, hogy ez a fejlődés folytatódik. Az újságíró befejezésként Lengyel Lajos, Kossuth-dí- jas könyvművész szavait idézi: „Radics—Ritter kötete nemzetközi versenyen is bemutatásra kerül. Ez a könyv nemcsak a szakemberek, de az újságkészítés iránt érdeklődők és a szép könyv barátai körében már megérdemelten keltett nagy érdeklődést.” Máté Tót Imre Anyicska odaért, és látta, és arcát felemelte a fűből. Az arc bozontja csatákban úszott. De a szem, a szem ... az ég ahogy visszatükröződött benne! A gyermeki csodálkozás, ahogy odaüvegesedett! Ó, szörnyű! Ráborult halottjára a lány. Sírva terítette be napsugárszín hajával a drága főt, kinek végzetét, melytől annyira reszketett, szabadítás helyett ő maga hozta el. Ó, szörnyű! (Schubert Péter rajza.) — Mit tettetek, szerencsétlenek?! —zokogta. — Mit tettetek?! De nemigen hallották meg kiáltását. Zsabkát ünnepelték, dobálták a levegőbe. S az asszonyok átcsaptak a feltámadás hozsannájába: Ale-e-luja! Hála légyen az Is-te-ennek! S mialatt zúgtak a harangok, egy gyilkosság magasztosult hősi tetté, az aranyozott rúdjaikon ringó templomi zászlóktól áldottan; egy olyan nagyon régen tökéletlenre sikerült mészárlás utólagos korrekciója. Kosznovszki Feró érintette meg aztán a lány vállát. Míg kavargott körülöttük a diadalmámor vakságverte, vad tánca. Gyöngéden megérintette. Mert ő figyelte a lányt kezdettől. Figyelte ezt az egészet. S mintha máris értene valamit, szemét könnyű nedvesség fátyolozta. Könnyű nedvesség. de mélységes szomorúság, mely sejt valami jóvátehetetlent. És mégis, az a könnyű nedvesség, mint a felszáradó harmat. Hátha mégis új kezdődik a felszáradó vértócsa helyén. Sötétség és vadság, e konok bűnszövetség-beitta véráldozat helyén. Hátha mégis. Bár voltak később, akik könnyen napirendre tértek, és azt mondták: — Itt maradt a háborúból, akár egy döglött akna. Végül is felrobbant. Még jó, hogy nem csapott agyon senkit. Ezek nem látták semmi újnak kezdetét. (Vége) Mtails kiii®Bd©@ik®p
