Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

/^toÜJaN.

2 “ríiEPUJSAG

1977. március 22.

Egységben a szocializmusért, békéért, biztonságért

Magyar párt- és állami küldöttség érkezik ma az------sZ------ NDK-ba Kádár János elvtárs, az MSZMP

K

özponti Bizottsága első titkára vezetésével, a küldöttség tagja Minisztertanácsunk elnöke, Lázár György is. A magas szintű látogatás — ahogy az ilyen eseményeket a diplomácia nyelvén nevezik — a két baráti, szocialista ország, s népeink, pártjaink együttműködésének fontos állomása.

Olyan két szocialista állam és testvérpárt vezetői találkoznak most ismét, ezúttal Berlinben, akik már többször kifejezésre juttatták teljes nézetazonosságukat a világpolitika, valamint a nemzetközi munkás- mozgalom minden fontos kérdésében. Amióta 1972 februárjában Magyarországon járt Erich Honecker hivatalos, baráti látogatáson, tovább erősödött az együttműködés, a Varsói Szerződés és a KGST két tagállama között. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán az NSZEP központi bizottságának főtitkára üdvözlő beszédében ki is emelte, hogy „pártjaink és államaink kapcsolatai minőségileg új szintre emelkedtek”. Honecker elvtárs ezen a kongresszuson kifejtette, hogy országa kommunistái milyen nagyra értékelik a magyar elvtársaknak a szocializmus építésében elért eredményeit, milyen fontosnak tartja azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a magyar kommunisták szereztek történelmi feladatuk végrehajtása során. Kádár János elvtárs — még egy esztendeje sincs erőiek — az NSZEP IX. kongresszusán felszólalva hangsúlyozta, hogy „a Német Szocialista Egységpárt kiemelkedő fontosságú VIII. kongresszusát a gyakorlat fényesen igazolta” és a háromnegyed millió magyar kommunista, a magyar nép hevében is teljes sikert kívánt testvérpártunknak „politikai fő irányvonaluk eredményes folytatásához, a kongresszus határozatainak megvalósításához”.

*

Berlinben a két küldöttség hivatalos tárgyaláso- -------------------- kát folytat majd, de már azok megkezdése előtt is nyilvánvaló, hogy a két párt és állam azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzetet, a nemzete közi enyhülés további sikereiért, a biztonság megszilárdításáért és az európai együttműködésért más testvéri szocialista országokkal együtt teendő további lépéseket. Ugyancsak természetes, hogy a két ország további politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködése, az élet minden területen való szóró, sabb kapcsolata a tárgyaló felek kölcsönös érdeke és célja. Európa minden népe számára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megteremtésével létrejött az első német munkásparaszt állam, s a rendkívül bonyolult, nehéz viszonyok között végzett munka során megerősödött, s német földön is valósággá vált a szocialista eszme, békeszerető, erős szocialista állam épül.

P

ártjaink barátságának hagyományai messzire nyúlnak, hiszen annak idején a magyar munkásmozgalom együtt fejlődött a német munkásmozgalommal. Ami pedig államaink szüntelenül erősödő kapcsolatait illeti, azok egyidősek az NDK-val: az új állam megalakulása után hazánk az elsők között vette fel a^diplomáciai kapcsolatokat vele. A Magyar Népköztársaság, erejéhez, nemzetközi szerepéhez és növekvő politikai tekintélyéhez mérten következetesen állt mindig a nemzetközi porondon sokat támadott testvérország melletj;. 1967-ben Budapesten aláírták a két ország közötti barátsági és kölcsönös együttműködési szerződést. A szocialista országok összehangolt külpolitikáját folytatva hozzájárultunk ahhoz az átütő sikerhez, amelyet az NDK évtizedünk elején elért, áttörve az imperializmus diplomáciai blokádját, elérve teljes nemzetközi elismertetését és az ENSZ tagságát is.

A szocialista építés előrehaladásával egyre in- ■ . . kább erősödött a két ország sokoldalú együttműködése. Ismeretes, hogy az NDK hazánk második legnagyobb kereskedelmi partnere, a Szovjetunió után vele bonyolítjuk le a legnagyobb árucsere-forgalmat. A tudomány, a kultúra, a sport, a politika minden területén egyre szorosabb szálak fűznek össze bennünket. A két párt egyetért abban, hogy a szocialista építésre vonatkozó általános törvényszerűségek tiszteletben tartásával a különböző országokban a nemzeti sajátosságoknak, körülményeknek megfelelő módszerek hozzák közelebb az óhajtott célt, a fejlett szocializmust, a kommunizmust. Ezen az úton haladva sokat meríthetünk egymás tapasztalataiból és segíthetünk egymásnak. Ezrekre tehető azoknak a különböző küldöttségeknek a száma, amelyek évenként ellátogatnak egymás országaiba. E tapasztalatcserék rendkívül hasznosak. Sok szerződést hoztak létre a két állam között; a többi között tudományos és kulturális területen, valamint az ideológiai együttműködés érdekében születtek megállapodások.

A két ország mmár három évtizedes kapcsolatai- ------------------------ nak, a két párt internacionalista politikájának ismeretében megállapíthatjuk: elvtársak, barátok, küzdőtársak találkoznak egymással, s találkozójuk a szocializmus, az európai béke, a nemzetközi biztonság érdekében kifejtett politika fontos eseménye.

P

INTÉR ISTVÁN

L. I. Brezsnyev beszéde a kongresszuson

(Folytatás az 1. oldalról.)

dolgozik manapság a testvéri országokban, és a szocialista országok sok munkása és szakembere vesz részt a Szovjetunióban folyó kollektív építkezéseken. „Hogy mennyire erőteljesek és élet- adóak a testvéri kapcsolatok gyökerei a szocialista országok népei közötti kapcsolatok gyökerei, — folytatta Leonyid Brezsnyev — tanúsítja a népi Magyarország egyik sok dicsőséget szerzett üzeme, a .Vörös Csepel’ kollektívájának nagyszerű kezdeményezése. A csepeliek szocialista munkaversenyt indítottak a Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére és konkrét kötelezettségeket vállaltak magukra a Szovjetunióba irányuló exportszállítások határidő előtti teljesítésére. Ugyanilyen kezdeményezések indultak Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlová. kia munkásai részéről. Engedjék meg, hogy a kongresszus szószékéről tiszta

szívből megköszönjem a

testvéri országok dolgozóinak az október ügyével vállalt szolidaritás e rendkívül hatékony és megható megnyilvánulását”.

A Szovjetunió és szövetségesei külpolitikájukban tán- toríthatatlanul követik a béke lenini irányvonalát, konkrét kezdeményezésekkel állnak elő a nemzetközi politikai légkör javítása érdekében. A világban azonban még mindig vannak befolyásos politikai erők, amelyek érdekeltek abban, hogy ez a konstruktív nemzetközi párbeszéd abbamaradjon. Semmiképpen sem akarnák például megbékélni az afrikai és ázsiai államok független politikájával és haladó jellegű fejlődésével. Ezt példázta legutóbb a NATO-országok beavatkozása a Zaire-i belső konfliktusba és az Angolai Népi Köztársaság ellen indított rágalomhadjárat is. Erről tanúskodnak azok az elvetemült gyilkosságok, amelyeknek áldozataivá a napokban a nemzeti felszabadító mozgalom olyan kiemelkedő egyéniségei váltak, mint Marien Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnöke és Kamal Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke.

Nem kevésbé állhatatosok az imperialista erők a szocia. lista világ elleni aknamunkájukban, a szocialista rendszer fellazítását célzó erőfeszítéseikben. „Ellenségeink szeretnének bármiféle olyan erőre lelni, amely a szocializmus ellen lép fel országainkon belül. Ha pedig ilyen erőket nem találnak, minthogy a szocialista társadalomban nincsenek sem elnyomott, kizsákmányolt osztályok, sem elnyomott és kizsákmányolt nemzetiségek, akkor feltalálnak valamilyen pótlékot helyettük. Hazug reklám segítségével a

„belső ellenzék” látszatát keltik a szocialista országokban. Ezzel a céllal szerveznek propagandakampányt az úgynevezett „másképpen gondolkodók” körül, ezzel a céllal kiabálják teli a világot „az emberi jogok megsértéséről” a szocialista országokban. Leonyid Brezsnyev ezzel összefüggésben megállapította, hogy a Szovjetunióban senkinek sincs tiltva, hogy másképpen gondolkodjék, mint a többség. A megalapozott, jószándékú kritikát hálával fogadják. Azokat, akik tévesen bírálnak, eltévelyedett embereknek tekintik. „Másként áll a helyzet, amikor néhány, társadalmunktól elszakadt személy aktívan fellép a szocialista rendszer ellen, a szovjetellenes tevékenység útjára lép, megsérti a törvényéket

és nem találva támaszra az országon belül, a külföldhöz fordul támogatásért az imperialista felforgató központokhoz — propaganda- és hírszerző szervekhez. Népünk azt követeli, hogy az ilyen, ha lehet így mondani, személyiségeket a szocializmus ellenfeleinek, olyan embereknek tekintsük, akik saját hazájuk ellen szállnak síkra, az imperializmus segédjeinek, egyes esetekben ügynökeinek tekintsük őket Természetes, hogy a törvényben meghatározott intézkedéseket teszünk és fogunk tenni ellenük.”

Nagy teret szentelt beszédében az SZKP KB főtitkára a szovjet—amerikai kapcsolatoknak, amelyeknek pozitív irányiban történő fejlesztésére a Szovjetunió nagy súlyt helyez.

Szovjet-amerikai kapcsolatok

E tekintetben a jelenlegi helyzetre három tényező jellemző. Az első közülük az a tekintélyes bázis, melyet az 1972—74-ben megkötött megállapodások alkotnak. A második az, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlődésében bizonyos pangás tapasztalható. A megtorpanást az amerikai fél először az elnökválasztási kampánnyal magyarázta. „De az új washingtoni adminisztráció hivatalba lépése óta eltelt két hónap valahogy nem mutat törekvést ennek a pangásnak a leküzdésére.” A harmadik tényező az SZKP főtitkára szerint „nagy objektív lehetőségek jelenléte az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztésére a különféle területeken mindkét ország és az általános béke javára”.

A főtitkár a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának konkrét és reális feladatai között első helyen említette az alapjaiban már 1974-ben egyeztetett új stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás aláírását. Lehetőség van közös szovjet—amerikai kezdeményezésekre a vegyi fegyverek legveszélyesebb fajtáinak betiltásában és e fegyverek megsemmisítésében, valamint egyéb biztonságfokozó és fegyverkezéskorlátozó intézkedések végrehajtásában. Végül reális feladat a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok széles fejlesztése, az amerikai diszkriminációs előfeltételek megszüntetése a már régen aláírt kereskedelmi megállapodások életbe lépése alapján. Lehetőség van a két ország összehangolt akcióira az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtése érdekében.

A Szovjetunió e lehetőségek tevékeny kihasználása mellett van. „Vannak azonban olyan körülmények, melyek szöges ellentmondásban vannak a szovjet—amerikai viszony további javításával és fejlesztésével. Ezek egyike

— a Szovjetunió részéről állítólag megnyilvánuló „háborús fenyegetés” ürügyén indított rágalomhadjárat. Erről a közelmúltban már kellett beszélnem. A másik — az amerikai hivatalos közegek kísérletei a Szovjetunió bel- ügyeibe való beavatkozásra”.

— mondotta Brezsnyev. A főtitkár kifejezte véleményét, hogy egyetlen szuverén ország sem fogadhatja el Washington igényét arra, hogy előírja más országoknak, miképpen éljenek. Ilyesmire nem ad alapot sem az Egyesült Államok belső hely. zete, sem külpolitikai tevékenysége. „Még egyszer megismétlem — húzta alá a szónok —, a belügyeinkbe való beavatkozást nem tűrjük el senki részéről és semmilyen ürüggyel. Ilyen alapon a kapcsolatok normális fejlődése, természetesen elképzelhetetlen”.

Cyrus Vance amerikai külügyminiszter küszöbönálló moszkvai látogatásával kapcsolatban Leonyid Brezsnyev megjegyezte: „Meglátjuk, mit hoz magával. Persze mindenki tudja, mennyire fontos a szovjet—amerikai viszony továbbfejlesztése. Mi azt szeretnénk, ha ezek jószomszédi kapcsolatok lennének, de ehhez elengedhetetlen a köl- csösön megértés meghatározott szintje és a kölcsönös korrektségnek legalább a minimuma”. A szovjet fél meggyőződése, hogy a két ország népének érdekei és a béke megőrzésének érdekei végül is utat törnek maguknak. „A dolog azon múlik, mikor következik ez be, mennyi idő megy veszendőbe, ami alatt sok hasznosat lehetne tenni”.

A Szovjetunió és a nyugateurópai országok kapcsolatai egészében véve kedvezően

fejlődnek. A Szovjetunió és Franciaország viszonyát an. nak idején „elsődlegesnek” nevezték. Bizonyos mértékben ez ma is érvényes: élénk gazdasági és kulturális kapcsolatokat tartanak fenn, s együttműködnek egyes külpolitikai kérdésekben is. A Szovjetunióban nagyra értékelik, hogy Franciaország, az NSZK, Olaszország és Nagy- Britannia vezetői állást foglalnak az enyhülési politika mellett. A szovjet—NSZK kapcsolatok javításában még sokat lehet tenni. „Ebben az évben teszek látogatást Franciaországban és az NSZK- ban. Reméljük, hogy az előttünk álló tárgyalások új ösztönzést adnak viszonyunk fejlesztéséhez ezekkel az országokkal”.

AZ európai politikai élet „figyelemre méltó eseményének” nevezte Leonyid Brezsnyev a szovjet—spanyol kapcsolatok újrafelvételét, s állást foglalt továbbfejlesztésük mellett.

Az európai biztonsági értekezlet óta eltelt húsz hónap kedvező mérlegéről szólva a főtitkár a kapcsolatok „észrevehető kiszélesedéséről és gazdagodásáról” beszélt. A közelgő belgrádi konferencia feladata nem egyszerűen az eddig megtett út összegezése, hanem új, konkrét javaslatokban való megegyezés az együttműködés kiszélesítésére. Ezután a közel-keleti rendezés lehetőségeiről beszélt, majd a fegyverkorlátozásról és leszerelésről.

Ä fegyverkorlátozás és leszerelés kérdéseiről szólva az SZKP főititkára első helyen említette az összes nukleáris kísérlet betiltását. A szovjet fél meg van győződve arról, hogy egy idevágó megállapodás ellenőrzésére nemzeti eszközök is elegendőek. Mindazonáltal a jelenlegi szovjet megállapodástervezet lehetővé teszi a helyszíni ellenőrzést, ha kételyek merülnek fel valamelyik fél magatartásával szemben. Természetesen a nukleáris kísérletek teljes megszűnésére csak akkor kerül sor, amikor egy ilyen megállapodáshoz minden nukleáris hatalom csatlakozik.

Beszédének befejező részében az SZKP főtitkára hangoztatta, hogy a szovjet nép nagyra becsüli az SZKP békeszerető politikáját, melynek eredményeként az ország történetének leghosszabb, már 32 éve tartó békeperiódusát éli. A párt a továbbiakban is kész mindent megtenni azért, hogy a béke szilárd, tartós és megbízható legyen.

Nagy tetszéssel fogadott beszédének befejeztével Leonyid Brezsnyev felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Ta. nácsa Elnökségének rendeletét, mely az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta a szovjet szakszervezeteknek. A főtitkár a magas kitüntetést maga tűzte fel a szakszervezetek zászlajára.

Francia községtanácsi választások

Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti:

Az egységes baloldal impozáns sikert ért el a francia községtanácsi választások vasárnapi, második fordulójában, fokozva az első fordulóban, egy hete elért előretörését. Az ország 30 ezer lakoson belüli 221 városából hatvan került ezen a két vasárnapon a baloldal vezetése alá, s így ma már 156-nak az élén baloldali — kommunista, szocialista, baloldali radikális — polgármester áll. A nagyvárosokban, ahol a községtanácsi választások egyértelműen politikai jellegűek voltak, a baloldal a második fordulóban a számítások szerint a szavazatok 52,5 százalékát szerezte meg.

Párizsban is teret nyert a baloldal, de a hagyományosan a kormánypártok fellegvárát jelentő fővárosban nem tudta megakadályozni Jacques Chirac exminiszter- elnöfk győzelmét: az RPR elnöke a városi tanácsban megszerezte a polgármesterré választásához szükséges többséget. Ugyanakkor a fővárosban vereséget szenvedett a giscardisták több vezető személyisége: először is maga Michel d’Ornano iparügyi miniszter, aki az államfő Óhajának megfelelően indult csatába a polgármesteri tisztségért, továbbá Jacques Domiriati — a párt főtitkára és Roger Chinaud, a párt parlamenti csoportjának elnöke.

Raymond Barre miniszterelnök éjfélkor nyilatkozatban kommentálta a községtanácsi választások kimenetelét. Megállapította: a községtanácsi választások második fordulója a baloldali egység vitathatatlan sikerét hozta.

\

A miniszterelnök a továbbiakban azt fejtegette, hogy „a látszat ellenére” a baloldalon belül elsősorban a kommunista párt erősödött és az FKP a „legfőbb győztes”, mivel a szocialisták segítségével bejutott számos olyan (korábban kizárólag szocialista vezetés alatt álló) városházára, ahonnan eddig távol tartották.

Georges Marűhais, az FKP főtitkára a választási eredményt kommentáló első nyilatkozatában leszögezte, hogy az általános baloldali siker keretében a kommunisták megerősítették pozícióikat. Az FKP több várost irányít mint eddig, s növelte tanácstagjainak számát.

Francois Mitterrand, a Szocialista Párt vezetője rámutatott, hogy az eredmények a kormánypártok zavaráról, és a baloldali szövetség jó működéséről tanúskodnak. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e a parlamenti választások előrehozását, Mitterrand azt válaszolta, hogy az erre vonatkozó döntés a köztársasági elnökre tartozik. „A szocialisták bármikor készen állnak a parlamenti választásokra” — mondotta.