Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-10 / 34. szám

a Képújság

1977. február 10.

A KÖZMŰVELŐDÉS KÉRDÉSE/

közművelődés fejlesztése, szorosan összefügg társadalmunk, a szocializmus jövőjével, ezért társadalomlej lesz, lesi programunk lényeges és szerves része. A művelődés — amellett, hogy társadalmi igény, — minden állampolgár joga, lehetősége és feladata. Feltételeiről az állam, a lakóhelyeken elsősorban a tanácsok, mint a művelődési intézmények fenntartói kötelesek gondoskodni.

A művelődési tevékenység mennyiségi fejlődése után a társadalmi, gazdasági változások, hatások egyre köve- telőbben sürgetik a minőségi változást. Mindezzel természetszerűen együttjár az intézményrendszeri, szervezeti, tartalmi és módszertani módosulás igénye. Ennek érdekében történnek az előremutató, útkereső kezdeményezések, kísérletek a köz- művelődés terén. Megyénkben több ilyennel számolunk. Tengelicen, Kölesden megtörtént a közművelődési és a közoktatási egység, Du- naföldváron az egyes köz- művelődési intézmények (könyvtár, vár, művelődési ház) összevonása, Pakson, a járási székhelyen — az előbbihez részben hasonlóan —a járási könyvtár, a járási és községi művelődési központ, az úttörő és ifjúsági házösz- szevonása. A kísérletek minden esetben egyfajta hipotézis bizonyítására hivatottak, változtatást akaró, jobbító próbálkozások. Paks esetében ez különösen időszerű.

Paks országos érdeklődésre számottartó, a település- fejlesztési koncepció szerint

középfokú központ. Mint ilyennek feladata a községi feladatok ellátása mellett a járás területére is kiterjedő gazdasági, igazgatási, egészségügyi oktatási és közművelődési irányítás, szolgáltatás, ellátás, hálózati-módszertani munka. A község társadalmi, gazdasági fejlődése erőteljes mdbilizációval járt. Mindez növekvő, új jellegű közművelődési feladatokat is eredményezett, amelyekkel a község közművelődési intézményei — kivételt képez a járási könyvtár — jelen állapotukban (objektív, de elsősorban szubjektív nehézségek miatt) alig tudnak lépést tartani. Korszerűtlen és szűkös az úttörő- és ifjúsági ház, a KIOSZ tulajdonában lévő járási művelődési központ. Pakson különösen erőteljesen jelentkezik a népművelők fluktuációja. (A járási művelődési házban a négy népművelői státusz közül egy jelenleg is betöltetlen.) Mint sok más helyen, itt is sók kívánnivalót hagy maga után a közművelődési szemlélet, különösen a munkahelyek — beleértve a kiemelt beruházás, az atomerőmű-építkezés telephelyeit is — részéről. Hiányos a közművelődési intézményék koor- dináltsága, területi szervezeti és működési szétszórtság mutatkozik. (Mindezek a közművelődési szakfelügyelet vizsgálatának megállapításai.)

Tervek szerint 1978-ban kezdi meg működését az új lakótelepen épülő, korszerű művelődési intézmény, amely minden bizonnyal jelentős változást eredményez majd a község életében.

A paksi közművelődési kísérlet tervezése, az elképzelések egyeztetése, kidolgozása folyamatban van. Kiindulási alapja az, hogy a folyamatos komplex művelődés igénye és szükséglete a művelődési rendszer integrációját, tudatos egymásra épí- tettségét, a közművelődési intézmények egységes tevékenységét feltételezi, a gazdaságosságról nem is beszélve. Az egységes koncepciót biztosítja az egyes közművelődési intézmények összevonása egy vezetés alatt, a községi tanács fenntartásában. E rendszer két alapellátó egysége a járási könyvtár, és a munkásművelődési és módszertani központ, amelyeket közvetlenül az igazgatóhelyettesek irányítanak. Utóbbihoz tartozik még a jelenlegi járási művelődési központ, az úttörő- és ifjúsági ház, Duinakömlőd csatolt település művelődési otthona, és a dunakömlődi képzőművészeti nlkotótelep.

bben az évben megtörténik a kísérlet előkészítése, hogy 1978-ban, az új művelődési ház teljes intenzitással működésbe léphessen. Az előkészítés fontos része lesz a következetes, közművelődési szemléletformálás mellett a megfelelő számú, értő népművelők megtalálása, megtartása, amely nagyrészben attól függ, hogy hogyan sikerül helyi igyekezettel vonzóvá tenni a munka- és élet- körülményeket, s a „csalogató ígéretet” követi-e a „marasztaló gyakorlat”, ami — községi, járási érdek.

Dér Miklósné

vezető szakfelügyelő

27.

— Egész idő alatt azt éreztem, mintha összejátszanának — mondta. — A gyerek, meg ezek a bányászok. Volna valami a fülük mögött.

— Hát van — nevetett az öreg. — A fantáziadús agyuk például. Igaz, elnök eivtárs?

Az elnök hümmögött.

— Elég babonásak.

— Mi az, hogy elég?! Fürtösen terem fejükben az ostobaság, akár a novájuk. A hódító, zavaros lötty... S a gyerekeket is azzal mérgezik! — harsogott az öreg a pohár bortól. — A novával meg a rémtörténetekkel.

— Hát... — hümmögött az elnök — körülbelül erről van szó. Egy katonát szoktak beszélni, aki az erdőn kóborol, s az ördöggel cimborái. Ezzel rémítgetik egymást...

Szomorkás, megértő mosoly úszkált az elnök szemének szelíd kék vizén, kitöltötte ajka szélén a gödröket.

— Mondják ám, mindegyik tesz hozzá, ki mindenkit támadott meg, csak éppen megfogni nem lehet a dolgot. Amelyiket meg lehet, az ilyen. Meg mint a múltkori.

Az öreg nyomozó megkopogtatta a homlokát. V

— Nyomor az agyban.

— Reszket, habzik a szája és egy szót se lehet kihúzni belőle. Nem meri elárulni a katonát, mert az megtudja ám, és utoléri bárhol. A kulcslyukon is bebújik — mosolygott a tanácselnök.

Az öreg nyomozó a fiatal felé tárta a tenyerét. *

— Na?... Ez van a fülek mögött. A gyerek hallgat, mert retteg, hogy utolérik a kulcslyukon. Mi szorongatjuk, hogy beszéljen, hát pislog a kútfőkre, nem lesz-e baj, ha enged. Ennyi az egész. Szentszövetség a babonában.

Hát igen; beleittak a borukba. A fiatal felemelte a fejét.

— No és a kés? A késmotívum?... Mindkét esetben?!...

— Nem mond ellent! Sőt! Árulkodik! Ugyanarról a forrásról. — Az öreg nyomozónak fénylett a szeme, elemében volt.

— Erről a késdologról csak annyit — mondta a tanácselnök és mosolygott —, hogy ez az egyik leglényegesebb. A biztos bizonyíték előttünk, hogy a katona keze van a dologban. Tudniillik a maga tőrét ott felejtette Göndör Lidi holtteste mellett. S

I azóta ami kést lát, azt elragadja, mert nem kóborolhat fegyver nélkül az erdőn. Egyébként már az én gyermekkoromban is ott kóborolt. A szüléink vele ijesztgettek, nehogy messzire elcsatangoljunk. Ez a Göndör Lidi különben nagyanyám idejében élt, az erdő mélyén lakott az apjával, egyszer későig elmaradt a bálban, s a sötét erdőn végeztek vele, amikor hazafelé tartott. A gyilkost azóta se találták meg, s ezért mondja a nép, hogy az erdőn bujkál. Az öreg szurdokot pedig máig kerülik, mert még azt is tudni vélik, hogy ott lakik a katona az ördög társaságában, aki szolgálatába fogadta.

— S mi nyomozunk utána a XX. század második felében — mondta az öreg ajkbiggyesztve.

— A televízió korában — tette hozzá a a fiatal, kinézett az ablakon. A szemközti háztetőn látszott a tv-antenna, s mögötte más tetőkön is.

Az elnök töltött a vendégeinek és azt mondta:

— De tíz évvel ezelőtt még nem volt itt villany és nem járt az autóbusz. Mikor az első hangszórót felszereltük itt a Fő téren, az emberek összebújtak. „Cserta beszél” — mondták. — Az ördög. A XX. század tegnap jött ide, egyenest a középkorba. Itt húsz kilométert kellett az erdőn gyalogolni, hogy emberlakta helyhez érjenek. Itt egy darab kenyérért a lelkűket ki kellett tenni. Mit adott az a kevéske vadjárta, sovány föld, amit az erdőtől elcsikarhattak? Hajnali kettőkor nekivágtak, s az erdőkön át, fútt, esett vagy fagyott, bizony jó, ha hatra odaértek í a messzi bányába, vagy irtásra. Ott egész nap dolgoztak, majd újra neki az erdőnek, úttalan utakon, vízmosásokon, mert a hamarabbi utat választották, így is négy-öt órába tellett, míg hazaértek. Zabáltak, ha volt mit, s dőltek az ágynak. A kis fényeket mindig lehetett látni a hégyeken, hajnalban meg késő este; mint a szentjánosbogarak. Ok mentek vagy jöttek a lámpásaikkal. A vasárnap az övék volt. Meg a karácsony, meg a húsvét. No meg a búcsú. Elmentek a templomba, teleitták magukat és kezdődött elölről. Ez volt az életük.

— S ma más ?

Tamási

Dombóvár

Ki tud többet?

' ' w,'v/L» m

Ezekben a napokban folynak megyeszerte a „Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról?” politikai vetélkedő iskolai selejtezői. A felvétel a tamási gimnáziumban készült, ahol az iskola egész tanulóifjúsága előtt nyolc csapat 32 versenyzője szerepelt. Villámkérdések, szellemi totók, logikai feladatok, rövid rögtönzött riportok váltották egymást. A végig izgalmas vetélkedő jól tükrözte a tanulók alapos felkészültségét, a Szovjetunió című lap népszerűségét. Ez utóbbit bizonyítja az a tény is, hogy az iskola minden ötödik tanulója előfizetője a képes folyóiratnak.

Fotó: Gasparics Gyula

Kórustalálkozó,

kiállítás

Tudósítónktól:

Az emlékezés jegyében kórustalálkozót rendeznek Dombóváron február 12-én, szombaton az Apáczai Csere János Szakközépiskola nagytermében. A találkozón a Kaposvári Építők Munkáskórus, Klausz Róbert, a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagóguskórus Fertőszögi Béláné, a dombóvári Kapos kórus Pásztor Jánosné vezényletével mutatkozik be. Zongorán Klauszné Horváth Anikó és Lányi Péter kísérnek.

A másodízben megrendezett emlékhangverseny közös zárószáma Juhász Frigyesnek, a 66 évvel ezelőtt Dombóváron vendégszerepeit kaposvári munkásdalárda vezetőjének Jelige című kompozíciója lesz.

Másnap, február 13-án, vasárnap Zágon Gyula szigetvári művésztanár kisplasztikáit, domborításait, grafikáit bemutató kiállítás nyílik délután 15 órakor. A kiállítást Simon Károly, a dombóvári városi művelődési központ igazgatója nyitja meg, a városi művelődési központban.

SZILVASI SAROLTA

Áldatlan állapotnak vetettek véget az idén Bátán. Központi könyvtár nem volt a községben, a könyveket három helyen tárolták. A művelődési házban, a düledező- félben levő régi tanácsházán és az iskolában. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a könyvállomány tönkrement, s évente több könyvet kellett kiselejtezni, mint ahány újat vásároltak.

Tavaly több mint egymillió forintos költséggel felépült az új könyvtár, amit az évek óta kiválóan dolgozó művelődési házhoz építettek. A kivitelező a téesz volt; mely egyúttal 250 ezer forinttal támogatta is a kezdeményezést.

A három olvasóteremből álló könyvtárat úgy készítették el, hogy a termekben

tantermi oktatást is lehessen tartani. A falak mellett beépített könyvtárpolcok nem zavarják az asztaloknál folyó tanítást. Szó van arról, hogy a könyvtár két helyiségét átengedik délelőtt az általános iskolának. Mint a községi tanács elnöke, Sükösdi Ferenc elmondotta, ha két osztályt el tudnak helyezni itt, akkor megszűnik a délutáni oktatás az iskolában. Jelenleg a községben hét tanterem és kilenc osztály van.

Megpróbáljuk egyesíteni az erőinket — mondta a tanács elnöke — mert végeredményben a könyvtár és az iskola is a tanácsé.

A könyvtár üzemeltetésénél is szem előtt tartották azt, hogy ha a községben adott lehetőségeket egyesítik, messzebb jutnak. A tervezett évi harmincezer forintos könyvállomány-fejlesztéshez húszezer forintot a tanács, tízezret pedig a November 7 Termelőszövetkezet biztosít. Ráfér ez az új könyvtárra, mert a jelenlegi állomány alig haladja meg a hatezer kötetet. A három helyiségben pedig külön olvasót terveznek délutánonként üzemeltetni a gyerekeknek, illetve a felnőtteknek. Ehhez már a folyóiratokat is megrendelték. Szinte valamennyi hazai újságból és folyóiratból lesz majd egy példány a tárolókban. Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a könyvtár a termelő- szövetkezet szakfolyóirat- és szakkönyvigényét is messzemenőkig ki tudja elégíteni. Ezért, a téesz szakkönyveit is átszállítják a könyvtárba.

— Ma más — mosolygott az elnök. — Ma meghozza őket a vállalati kocsi este ötre, fél hatra, s máris ihatnak, mindennap ihatnak... És isznak is. A sok szomjúságot bepótolják. Az autó reggel előáll, ide a kocsmához, kiszippantja őket onnan. Délután ötkor visszaönti. De nem is egy autó, több is. Egymással versengenek az autók, ki tud több segédmunkást szippantani. Mert az kell ezeknek a vállalatoknak. Építkezésekhez viszik aztán őket. Keresnek annyit, amennyit akarnak. Négyezret is. A gyerek kijárja itt a kötelező iskolát, nem tanul ám tovább, még ha esze van is, megy segédmunkára, ott egyből többet kap, mint a tanítója, vagy mint én. Kajaigény nulla, ami kell, a rossz föld is megadja, tyúkot, malacot tart, a tehén, az csaknem kiveszett, de tej helyett amúgy is bort iszik, boltban nem sokat költ, ruházatra se nagyon törekszik. Begyűjti a házba, lehetőleg új házba, parkettás házba — most ez a divat — a mosógépet, televíziót, s legújabban a frizsidert. Mint régen a zongorát a módos parasztok. Hol ennek, hol annak van divatja, egyik elkezdi, a többi megy utána. A megszerzett kincset aztán őrzik, naponta letörölgetik

(Schubert Péter rajza.)

róla a port, de világért se használnák, vagy csak igen takarékosan, hébe-hóba. Van, amelyiknek benn az autója vadonatújan a sufniban, s egyszer egy évben kirándulnak vele... Hirtelen tört rájuk a mód, s nincs még hozzá kultúrájuk...

— Mégsem isznak el mindent?

— Jut is, marad is. S van, amelyik sajnálja a kocsmától, két korsót megiszik a társak közt, s folytatja otthon a novájával. Ilyen is van, s az asszony is dolgozik, a gyerek is; mert nem engedik ki ám a családból, a keresetét haza kell hozni... így élnek, valójában most se különbül, mint régen, csak jobban. S talán nem a puszta lét a gond.

— S a babonák is élnek....

— Virulnak.

— No persze — mondta a fiatal nyomozó —, ismerjük, hogyan van. Most az alap változik meg, az anyagi, aztán a tudat jön.

— Egyelőre nem nagyon siet — mondta a tanácselnök, ajkán lefele csörgött a mosoly.

Az öreg azon a véleményen volt, hogy innen belülről nézve talán nem látszik annyira a kiút, s ezért megérti a tanácselnök pesz- szimizmusát, de valójában ez a tíz év semmi se, és ami a tudat megváltozását illeti, még húsz se sok, és a dolog észrevétlen fog végbemenni. Egyszer csak egész másképp fognak gondolkozni az emberek. Olyan, mint az óra. Nem látjuk, hogy mozog a mutató, csak ha egy idő múlva megnézzük, hol állt akkor, s hol áll most, akkor látjuk, hogy bizony szép kis utat megtett.

— Aztán persze — mondta — néha magunk is mozdíthatunk az ujjunkkal azon a mutatón, ha netán nagyon késne.

— No hiszen az nem jelenti, hogy mi nem mozdítunk, és csak nézzük a dolgokat ölbe tett kézzel — szólt a tanácselnök. — Csak néha az ember belefárad az eredménytelenségbe... Most is, épp a minap nekiláttunk a kultúrháznak. De ami igaz, az igaz, hogy a réginek nagyon erősek a gyökerei, a gyomnak jó televénye van, buján zöldell benne, s ahelyett, hogy kipusztulna, még újabb leveleket is nevel.

— Költői.

— így igaz. A hírek a világból eljutnak már ide, rádión, tv-n, újságon át, de ők ebből is ki tudják szűrni maguknak csalhatatlan érzékkel a zöldséget. Hogy példát mondjak, már yeti ember is lakik az erdeinkben, mivel az újságok megírták, hogy a Pamír- ban meg a Himaláján láttak ilyet.

(Folytatjuk)

A fflHvelodesugy lovoie Pakson