Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-09 / 33. szám
2 'Képújság Vendégek az olajfák alatt Kedd esti kommentárunk. Még a politikában nem különösebben járatos érdeklődőknek is feltűnik, hogy a Közel-Keleten „van valami”. Az olajfák alatti luxusszállodákban és kormányfői vagy éppen államfői rezidenciákon messziről érkezett neves vendégek a szó szoros értelmében egymásnak adják a kilincset. Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár Bejrútban tárgyal és Ammanba készül. Washingtonban gőzerővel folyik Cyrus Vance külügyminiszter február 14-én kezdődő közel-keleti kőrútjának előkészítése, Hans-Dietrich Genscher pedig el is indult, hogy felkeresse a közel-keleti „frontországokat”. Mi a szokatlan élénkség oka? Az egyik ok feltétlenül az, hogy minden jel szerint érik a térséggel kapcsolatos genfi békekonferencia felújítása. Mivel jelenleg egyértelműen és vitathatatlanul a Közel-Kelet a földkerekség első számú veszélygóca, érthető, hogy mind a világszervezet, mind az or- országok egész sora szívesen tenne valamit a rendezésért. Mármint a számára megfelelő rendezésért. Vancénak és Genschernek ezeken az általános motívumokon kívül megvannak a saját személyes szempontjaik is. Az Egyesült Államok új külügyminisztere már első megnyilatkozásaiban érzékeltette: Carter kabinetje azonnal, haladék nélkül nekilát, hogy a Közel- Keleten egy olyan kissingeri „rendezést” érjen el, amely minden vonatkozásban — Washingtonnak kedvez. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új külügyminiszter máris megkezdi különös kötéltáncát az amerikai Izrael—lobby és az utóbbi időben Egyiptommal, Szaúd- Arábiával és más arab országokkal kialakított, „méltányossági” politika között. Ami Genschert illeti, ő a személyével és kormányával kapcsolatos propagandagesztuson túl egyfajta közös piaci missziót is teljesít. A szervezet brüsszeli főhadiszállásán ugyanis döntés született, hogy a jövőben Nyugat-Eijrópa is megpróbál részt vállalni a közel-keleti konfliktus rendezésében. Aligha véletlen, hogy Ez- zedin Kalak, a Palesztinái Felszabadítási Front egyik szóvivője éppen a bonni külügyminiszter indulása napján ismételte meg: a PFSZ helyesli a brüsszeli döntést. A közel-keleti körkép szerves része az a hír is, amely szerint március elejére Kairóba összehívták a palesztinok emigráns parlamentjét, a nemzeti tanácsot. Nem titok, hogy egyes nyugati és arab körökben a fontosnak ígérkező ülésen „belső jobbratolódást” várnak. — méghozzá nem is tétlenül.. HARMAT ENDRE Indira Gandhi választási programja Indira Gandhi indiai kormányfő átnyújtja a parlament elnökének pártja nyilatkozatát, amely ismerteti a kongresz- szus párt téziseit a márciusi választásokkal kapcsolatban (Képtávírónkon érkezett) Indira Gandhi, indiai miniszterelnök-asszony kedden nyilvánosságra hozta a Nemzeti Kongresszus Párt programját a márciusban sorra kerülő parlamenti választásokra. A 17 oldalas dokumentumban a kormányfő kifejtette azt, hogy miért volt szükséges 1975 júniusában kihirdetni a rendkívüli állapotot az országban. Indira Gandhi hangsúlyozta, hogy ezzel az intézkedéssel a katasztrófától mentették meg az országot és visszaállíthatták a politikai stabilitást. Mint ismeretes, a rendkívüli állapot még mindig érvényben van. Gandhi asszony a választási programban megígérte, hogy pártja még erőteljesebben fordítja figyelmét a lakosság legszegényebb rétegeinek helyzetére. Az indiaiak 80 százaléka tekinthető szegénynek és a választási program számukra telket, földet, házépítéshez hitelt és a létfenntartáshoz szükséges bért ígér. Indira Gandhi saját szerepével kapcsolatban leszögezte, hogy a Nemzeti Kongresz- szus Párt „nem csupán belőle áll, ő csak a pártja képviselője”. A kormányfő felszólította a lakosságot, hogy a márciusban sorra kerülő választásokon ismét szavazzanak bizalmat neki. A legutolsó parlamenti választásokon a Nemzeti Kongresszus a szavazatok 48 százalékát szerezte meg. Portugália Fokozódó szociális feszültség Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Portugáliában fokozódó szociális feszültség jelei tapasztalhatók a fizetésemelést messze felülmúló áremelkedés miatt, továbbá azért, mert a munkáltatók halogatják a kollektív szerződések megkötéséről folytatott tárgyalásokat. (Lisszabonban tavaly 29,4 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak.) A lisszaboni kikötő munkásai kedden felfüggesztették a túlórázást, tekintettel arra, hogy nem tudtak megállapodni a munkaügyi minisztériummal a túlóráért járó bérben. Szerdán 300 ezer textilipari munkás kezd forgósztrájkot. Akciójukkal rá akarják kényszeríteni a munkáltatókat, hogy tárgyaljanak velük az egész iparágra egységesen érvényes kollektív szerződés megkötéséről. A PKP KB sajtóirodája mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy „gyorsan romlik a portugál nép életszínvonala”. Elítélte a kormánynak azt a törekvését, hogy az alapvető közszükségleti cikkek árának megemelésével teremtse elő a termelő-beruházásokhoz szükséges alapokat. Követelte, hogy a béremelések kövessék az áremeléseket. A KB szerint a jobboldal újabban fokozottan törekszik arra, hogy felszámolják a demokratikus forradalom egyik nagy vívmányát, a dolgozók életszínvonalának megemelését. A dolgozók mozgalmának megélénkülésével egyidejűleg a szociáldemokrata erők újabb lépésekre készülnek a szakszervezeti mozgalom megosztásáért. A „nyílt levél” néven szerveződő erők szerint a portugál szakszervezeti kongresszus „még hátravan”, hiszen nem ismerik el az Intersindicalban tömörülő erők közelmúltban megtartott országos tanácskozását. A „munka demokratikus mozgalma” nevű szervezet vezetői új szakszervezeti központ megalakítását sürgették hétfői sajtóértekezletükön. 1977. február 9. A Szojuz-24 folytatja útját (Folytatás az 1. oldalról.) núsága szerint a Szojuz—24 fedélzeti berendezései kifogástalanul működnek, az űrhajósok körzérzete jó. A Szojuz—24 utasai a szovjet űrhajósok két különböző nemzedékét képviselik. Glazkov mérnök alezredesnek ez az első útja a világűrben. Gorbatko ezredes viszont egyike a legrégibb űrhajósoknak. Jurij Gagarin- nal, German Tyitovval és Andrijan Nyikolajevvel együtt az elsők között került az űrhajósak csapatába. 1969-ben, a Szojuz—7 kutatómérnökeként már járt a világűrben. Tapasztalatai ellenére számára is újdonságot jelent ez a repülés, hiszen első útja óta jelentősen megváltozott az űrhajókon végzett munka jellege. Míg az első űrrepülések idején az űrhajósok feladata elsősorban a passzív megfigyelés, tapasztalatszerzés volt, a mai repülési programokban döntő szerepük van a különböző kísérteteknek, tudományos és népgazdasági jellegű kutatásoknak. Munkarepülésként jellemezte a Szojuz—24 legénységének megbízatását Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajóegység parancsnoka is, megállapítva, hogy az ember irányította űrhajók legénysége által az orbitális űrállomásokon végzett munka tudományos és népgazdasági felhasználási lehetőségei ki- meríthetetlenek. Utalt rá, hogy Gorbatko és Glazkov feladatai között szerepel a nyolc hónapja Föld körül keringő Szaljut—5 űrállomásra történő átszállás. Folytatni fogják azt a kutatómunkát, amelyet 1976 júliusába^ és augusztusában a Szojuz—21 legénysége, Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov kezdett meg. Illúziók válsága I. A „fogyasztói társadalom” illúziója A polgári közgazdászok, politikusok, ideológusok — a ------1-—2---------tőkés világ sokasodó, egyre több területet érintő válságjelenségeinek fényében — kifejezetten nosztalgiával gondolnak vissza az ötvenes-hatvanas évekre. A háborús károk helyreállítását követő két évtized fellendülése a nyugati társadalmak „aranykorszakának” tűnik szemükben, hiszen azokban az években már-már úgy tűnt, hogy megvalósulóban van a burzsoáziának és a technokrata értelmiségnek „nagy álma”: a technikai fejlődés, a gazdaság modernizálása kikü. szöböli, feloldja a tőkés társadalom ellentmondásait. A legtöbb vezető nyugati politikus és ideológus szilárdan hitt abban, hogy technikai problémára redukálva minden lényeges társadalmi konfliktus kiküszöbölhető: a technikai fölény a tőkés — s egyben amerikai — világuralom bázisává válhat; megkérdőjelezhetetlen lesz az Egyesült Államok vezető szerepe saját szövetségesei között, s világszerte az „amerikai életforma” terjed el. A technikai-technológiai haladást a fejlett tőkés országok burzsoáziája azonban nemcsak elméleti érvként kívánta felhasználni. A technika modernizálásán alapuló gazdasági növekedést a burzsoázia hatékony eszköznek szánta a polgári társadalom belső társadalmi feszültségeinek enyhítésére; „csodafegyvernek” tekintette, amellyel az osztályharc végképp kiküszöbölhető. Ahogy nemzetközileg az Egyesült Államok saját világuralmát, mint „pax americanát” (amerikai békét) akarta kivívni, úgy az egyes tőkés országokon belül is — a munkavállalók, a dolgozók alávetettségén alapuló — „osztálybékére” törekedtek. Mindezek a törekvések a „fogyasztói társadalom” koncepciójában kristályosodtak ki. Ennek lényegi vonása, hogy a búr. zsoázia, mint osztály és a monopoltőkés állam, mint — Engels kifejezésével élve — „eszmei össztőkés” megszünteti a proletariátus és a többi, a tőkétől függő társadalmi réteg jelentős része személyi fogyasztásának korlátozását, és egyben az egyének szükségleteit, azok kielégítésének módjait az értéktöbblet-termelés fokozásának veti alá. Az ötvenes-hatva. nas években — bár még a leggazdagabb tőkés országnak számító Amerikában is a lakosság egynegyede-egyötöde a hivatalos statisztikák szerint nyomorszinten maradt — a fejlett kapitalista államok bérből élő rétegei széles körben aktív fogyasztókká váltak. Áldozatot hozott-e ezzel a burzsoázia? Korántsem ... Először is meg kell állapítanunk, hogy a tőkéseket egyrészt a szervezett munkásság bérharca, másrészt a szocialista világrendszer létezésének es növekvő erejének ténye politikailag kényszerítette arra, hogy a néptömegek anyagi életszínvonalát emelje, fogyasztását bővítse. Má_ sodszor teljesen egyértelmű, hogy a tőkés gazdasági érdekek is késztették magasabb béreknek és több szabad időnek — mint az egyéni fogyasztás bővítése feltételeinek — a biztosi, tására. A harmincas évek túltermelési, a tőkés rend létét fenyegető világválságnak emléke, valamint a tőkés forgalmi folyamat meggyorsításának, a profitráta süllyedő tendenciája visszafordításának gazdasági szükségessége okozta, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa fejlett országaiban a tömegfogyasztást a gazdasági növekedés motorjává tették. Ügy tűnt, hogy a fogyasztás manipulálása, a reklámipar és a fogyasztási tömegpszichózis uralkodóvá válása, a divat szeszélyeinek tudatos megtervezése, a versengés a presztízs- fogyasztásban, a pazarlás ösztökélése, a nyugati „szabad világ” meghatározó vonásává válik. A polgári közgazdászok és szociológusok úgy állították be, mintha az egyén, mint „homo consumens” (fogyasztó ember) válna igazán társadalmi lénnyé. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a burzsoázia szempontjából a fogyasztás manipulálása korántsem csak gazdasági szerepet játszik, hanem rendkívül fontos politikai funkciót is betölt. A manipulált fogyasztást a burzsoázia a munkásosztály integrálására irányuló politikája legfőbb eszközeként alkalmazza. A tömeglélektani hatásokra épülő mesterségesen keltett fogyasztási hajsza azt célozza, hogy az emberek magánéletük falai közé zárkózzanak, hogy életvitelük meghatározó elve az anyagi javak megszerzése legyen. A manipuláció a polgárikispolgári életstílus individualista eszményeit — a privatizálódást, az atomizálódást és a konformizmust, vagyis a társadalmi ügyektől való elfordulást, az egyének elszigetelődését és a mindenkori tekintélyek előtti kritikátlan behódolást hivatott általános elvekké emelni. A fogyasztás manipulálása — az ötvenes években a hi----------—--------------vatalos politika és ideológia rangjára emelt a ntikommunizmustól támogatva — a forradalmi munkásmozgalom leszerelésére irányult: a proletártudat depolitizálására, a munkásszolidaritás megbontására. Ez a mesterkedés azon. ban csak látszatsikereket hozott. Végső soron nem volt, nem is lehetett eredményes. G. Márkus György (Következik: A „fogyasztói társadalom” válsága) A Benin elleni támadás a BT előtt A Biztonsági Tanács New Yorkban összeült, hogy megvitassa az ez év január 16-án a Benin Népi Köztársaság ellen végrehajtott zsoldostámadás ügyét. A Biztonsági Tanács a nyugat-afrikai állam, Benin (egykori Dahomey) kérésére ült össze. Kétes helyzet Újsághír: A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank hatvanmillió dolláros hitelt szavazott meg a chilei juntának. — Nyugalom, uraim! Ez nem bankrablás, csupán chilei üzletfeleink jöttek kölcsönt fölvenni... (Liszogorszkij rajza a moszkvai Krokogyilból — KS)
