Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-22 / 44. szám
A iSiÉPÚJSÁG 1977. február 22. Moziban Stressz - az három, három Az utóbbi években a magyar mozik egyetlen spanyol filmet vetítették, 1974-ben az Anna és a farkasokat. Az egyetlen progresszív gondolkodású spanyol filmrendező — európai rangú művész — Carlos Saura rendezését. A most játszott spanyol film eredeti címe szójáték: Stress es trés, trés, azaz a „stressz — az három, három”. Ez a Saura-film előbb készült, mint a nagy sikerű Anna és a farkasok, melyben a spanyol társadalom képét rajzolta meg a rendező. A Stress más közegben mozog. Saura most emberi kapcsolatok bonyolult mélységeivel foglalkozik, három pompásan ábrázolt figurán és hármójuk feszültséggel teli viszonyán keresztül. A házaspár és a család régi jó barátja — egykori esküvői tanújuk — a tengerpartra'autózik. A férfiak terepszemlét terveznek az építkezés felett, amelybe a férj, Fernando be akarja vonni barátját. Antoniót. A túrát rokonlátogatással, tengeri halászattal is fűszereznék. Az első képsorok hétköznapi, kellemesen unalmas kirándulást ígérnek. Valóban kevés külső esemény zavarja az autóutat — csak annyi, ami tovább mélyíti, erősíti a közben kialakult feszült légkört. A kánikula, egy égő autó oltása, utasainak mentése, egy bolond motorozás nem teszi könnyebbé a férj feloldódását. Fészket rakott benne a gyanú, hogy felesége és barátja között „valami van”. Gyanakvását a másik kettő is észreveszi. Először csak mulatnak rajta, de később ők is egyre idegesebbek lesznek. A fokozódó feszültség ábrázolása mellett Saura mesterien érzékelteti azt is, hogy a férj ostoba viselkedése miatt keletkezett cinkosság hogyan változik át a két ember között érdeklődéssé, aztán vággyá. A fokozódó feszültség nagyszerűen megoldott jelenetben tetőzik: a tengerparti fövényen a férj egyedül heverészik, a másik kettő víz alatti halászatra indult. Fernando már bizonyos benne, hogy megcsalják: rövid gondolkodás után követi őket. Egy sziklamélyedésnél szeme elé tárul a bizonyság, az önfeledten összesimuló pár sziluettje. Felindultan tér vissza a partra, s egy nagyszerű jelenetben, képzeletében lejátszódik a bosszú, Antonio szörnyű halála. A tébolyult képzelődésből arra ocsúdik, hogy amazok vidáman — és feloldódva — közelednek. Nem történik semmi: a „gyilkos” szigony pihen, indulnak haza a városba, ők hárman és a stressz... Saura nagyon ismeri az embereket, hétköznapi kínjaikat, mindennapi megalkuvásaikat. Nagyon ismeri a filmezés mesterségét is, minden szándékát tökéletesen érvényesíti. Persze alkotótársai is kitűnőek: az operatőr Luis Cudrado, a szereplők: Geraldine Chaplin, Fernando Cebrian és Juan Luis Galiardo. VIRÁG F. ÉVA Lion Feuchtwanger: A zsidó háború Könyv 17(i8 oldal — türelmes, edzett olvasónak kell lennie anna'k (vagy remekműnek a könyvnek), aki ekkora terjedelmen át tudja rágni magát. Lion Feuchtwanger 1924-ben írt „A zsidó hábo- rú”-jának két kötete ilyen vastag, de attól távol van, hogy remekmű lenne. Egy, az átlagosnál jobb, a jónál valamivel rosszabb, termékeny és tiszta gondolkodású író egyik főműve, aminek újbóli megjelentetésével az Európa Könyvkiadó semmi esetre sem tett rossz szolgálatot a történelmi regények kedvelőinek, akik sokan vannak. A Flaviusok kora; a tehetséges plebejuscsászárok: Ves- pasianus, Titus és Domitia- nus uralkodása; az az időszak, melyről Feuchtwanger regénye szól és amelynek a zsidó háború, Jeruzsálem elpusztítása csak egyik eseménye volt. A rómaiak számára aligha a legjelentősebb, de ami a zsidókat illeti, nekik m;nden bizonnyal a legfontosabb. A tényeket Josephus Flavius zsidó pap és római lovag, hadvezér és író, lényegesen alaposabban megírta hasonló című művében, mint Feuchtwanger — hanem az ő testes munkájának elolvasásához még a fent említettnél is több türelemre és edzettségre van szükség. Josephus Flavius a Feueht- wanger-mű főszereplője, bár egyáltalán nem a legjobban sikerült alakja. A császárok, elsősorban az okos Vespa- sianus jellemzése sokkal emberközelíbb. Mindettől függetlenül tévedés lenne azt hinni, hogy pusztán a történelmi események azok, melyek a szerző figyelmét felkeltik. Feuchtwanger eszmék, ideológiák összecsapását örökíti meg. Ennek köszönhette, hogy művét Hitlerék az elsők között küldték máglyára. A zord, de praktikus rómaiak áldemokráciája, a fej- bólintókká degradált szenátorok és a barátságosan gyilkoló császárok terrorja nem a templom pusztulása után ugyancsak nacionalistává vált zsidó ideológiával áll szemben, hanem az akkor „még nem e világból valónak” tűnő, újonnan felbukkant kereszténységgel. Feuchtwanger filozófiai eszmefuttatásai többnyire unalmasak és sántítanak is. Azt mégis érdekes lenne tudni, hogy a zsidó nacionalizmusra vonatkozó téziseit milyen szájízzel olvasgatják napjainkban Izraelben. A római élet leírása, a világ egyik legnagyobb birodalma a belső mechanizmusának ábrázolása azonban kitűnő. Ezért élvezetes az első kötet és viszonylag még a második kétharmada. Később az író kifulladt, szinte érezzük, hogy az utolsó részt a hitleristák által elégetett kéziratra és adatai híján, fejből írta újra. A befejező háromszáz oldal csak arra jó, hogy „A zsidó háború”-nak több helyet kelljen szorítanunk könyvespolcunkon.-s, -n Tv-napló Ikrek hava Valami nagyon szépet, szokatlant és merészet akart csinálni Lányi András rendező Radnóti Miklós Ikrek hava című visszaemlékezése alapján. Radnóti tragikus sorsa, amivel már születésekor eljegyezte magát, szinte készen kínálja egy beteljesületlenségében is teljes élet, s az utolsó versekkel világirodalmi rangú költői életút megjelenítésének lehetőségét. Példának is felfogható: a fasizmus jóvátehetetlen bűne, amit nem lehet elégszer ismételni, hogy minden érték ellen támadt, s vétlen embereket ölt meg egy képtelen elmélet jegyében. A tv tulajdonképpen adósunk Radnóti életútjának bemutatásával, s a Napló című, műfajilag nehezen meghatározható összeállítás talán ezt akarta pótolni. Sajnos sikertelenül. Ugyanis még a Radnóti-ismerők is eltévedtek a film önkényesen egymásra dobált képsorai között, márpedig a művészet — Fülep Lajos fogalmazott így — nem tűri meg az önkényt. Nem az a baj, hogy felborult az időrend, a kései versekbe belejátszottak a gyerekkor emlékei, hanem az, hogy az egészből hiányzott az a koncepció, ami a megjelenítés elengedhetetlen feltétele. Egy málló fal, füves térség, robogó vonat sok mindent jelképezhet, csak mindig az a kérdés, hogy gondolatunk találkozik-e a rendező szándékával. Ebben az esetben ezt igazán nem mondhattuk el, s még azok is, akik éppen most olvasták az Ikrek havát, valószínűleg értetlenül csóválták a fejüket, mert- a jelenetek sehogy sem akartak egységbe állni. Úgy látszik, nem elég újat akarni, ami egyébként nem is olyan nehéz: a megvalósításnak kell bizonyítania az újító szándék igazát. Itt ez elmaradt, s helyette valami egészen mást kaptunk, öncélúan egymás mellé állított képeket, esetenként megfejthetetlen szimbólumokat, amelyek nem vittek közelebb Radnótihoz, sem költészetéhez, sem élete tragikumához. Egy igazi Radnóti-emlékezéssel a tv továbbra is adósunk. Cs. L. A rádió mellett Az elmúlt szombat déli hírek szerkesztői ismét örvendetesen rugalmasak voltak. Gondoltak a jó időre és minden egyebet megelőzve szabadidő-eltöltési tanácsók- kal szolgáltak a hallgatóknak. Szó esett a mohácsi busójárástól kezdve szinte minden valamirevaló eseményről, kiállításról. Egy volt csak meglepő. A szolnoki sörverseny. Nem mintha Szolnok városáról az lenne az információnk, hogy ott bármennyivel több, vagy kevesebb az országos átlagnál az egy főre jutó sörfogyasztás. Inkább azért, mert a jelek szerint a szolnokiak nemes versenyt indítottak ennek növelésére. Arról értesültünk, hogy a sorversenyen mennyiségi és minőségi tényezők játszottak szerepet. Mennyiség: egységnyi idő alatt ki vedel többet. Minőség: fel kellett ismerni hat különböző sörfajtát az ízéről, ami csakugyan nem kis teljesítmény. Ezután az abszolút győztes elnyerte a megtisztelő „sörgróf” címet. Csak az maradt homályban, hogy a nemesi címek és rangok hazai eltörlése után több mint harminc évvel ki átlőtte ki az alkoholellenes (?) propagandának ezt a bárgyú fogását? És ha már kiötlötte, a rádió miért nem feledte el reklámozni ? O. I. 37. Zsabka változásait Anyicska is észrevette. Azt gondolta, miatta igyekszik. Hát miatta ne igyekezzen! Csendesen kanalazta a levest. Alig-alig tekintett fel a tányérjából, egy-egy moso- lyintás erejéig, mert a fiúk nagy szamárságokat beszéltek. — A katona, az hülyeség — mondta Dom- baj Gyurka —, de azért valami mászkál az erdőben. — Ezt én is állítom — mondta teli pofával Králik Jozso, a Franyo fia. Pislogott erősen. — Mit állítasz? — kérdezte kíváncsian Buda tanító. S érdeklődő vigyorral figyelt a többi is: Feró, Marci, Kis Pista, noha nem volt nekik új dolog, együtt fantáziáltak róla. — Hát a majomembert — mondta ki Králik Jozso. S ettől Dombaj Gyurka is felbátorodott, s máris mondta a magányos grófnő történetét, akinek volt egy majma, s kettejüktől lett egy félig ember félig majom, egy majomember, aki az erdőben bolyong. Buda tanító csóválta a fejét, Holub Cip- rián pedig bólogatott a kocsi tetejében, hogy ez is lehet. — Mért — mondta Králik Jozso —, a Szovjetunióban lehet, csak itt nem? — Megírták az újságok is — csatlakozott Kosznovszki Feró. De biztonság kedvéért vigyorgott, mintha azért igazából nem hinné ezeket a dolgokat. — Mit írtak meg? — A yeti embert, a Szovjetunióban. — Gyerekek, gyerekek — mondta Buda tanító. — Az egészen más. — Mért, a mi erdőnkben is lehet olyan! — Králik Jozso nekieresztette a képzeletét. És közben Lacóra pislogott, ki még mindig elég sápadt volt; és látszott, hogy Králik Jozso nagyon is hiszi, hogy Lacót megtámadták. — A kanna azért kell neki — tudta teljes bizonyossággal Králik Jozso —, mert a vad- méhek mézét gyűjti bele... Mindenféle kést is nagyon szeret, mert csillog. De nem tudja, mire való. Buda tanító csak ült, nézte a fiúkat. Akiket ő tanított az iskolában. Akik eljöttek követ vágni a hegyből, hogy legyen klubkönyvtár. És felnézett Holub Cipriánra is, kinek a szekeréről egyenest az alapokba dől a kő. — Ki megy el a kannáért? — kérdezte. S nézte a fiúkat állhatatosan, ajkát némileg beharapva. Míg szemében olyas mosoly bujkált, mint a tréfacsinálóké. Úgy lett, ahogy várta. Zavart csend lett, bizonytalan mocorgás. Kosznovszki Feró a leütött körmét kezdte nyalogatni. Dombaj Gyurka öt ujjával a hirtelenszőke bozontjába túrt, s úgy tűnt: ez a bozont olyan súlyos, hogy lehúzza a fejét. De Kis Pista sem ugrott fel jelentkezésre, meg Hornyák Marci sem. Králik Jozso meg körülnézett, mintha ő is Buda tanítóval együtt kérdezné: no, ki lesz az? S meg is állott a kérdező szeme Zsabkán, ki odébb ült egy kövön, lába közt a bográccsal. Erre mindegyik Zsabka felé fordult. Ki is mehetne más, mint Zsabka?! Egyszeriben jobban érezték magukat. Máris úgy érezték, hogy sikerült kibújniok. Zsabkához továbbítván Buda tanító kérdő tekintetét. Kézenfekvő, hogy Zsabka menjen.^ ö a lepényevés győztese, ő kapta a leves sűrejét. No meg mint vezérnek is, neki kell lenni az elsőnek. Azt most gyorsan feledték, hogy Zsabka Janó utóbb mintha nem ragaszkodott volna a marsallbothoz. Most se ragaszkodott hozzá, hogy ő menjen a kannáért. Moccanatlan ült a kövön. Ugyanolyan makacs hallgatással, mint amilyen makacsul tekingettek feléje. — Na, nincs vállalkozó? És ekkor felállt a lány. I Anyicska. Hátradobta dacosan a munka hevében szétlazult fonatait és felállt.* ♦ Buda tanító már várta, hogy ez történjék. Mert látta, hogy nyugtalanul fészkelődik ültő helyében; látta a szíve heves dobogását, az izgalom ágaskodását az ide-oda röpdöső tekintetében; sőt azt a kis kerek tavat is látta a szája szegletén, amelyben a gúnyos mosoly fészkelt, mihelyt a kérdés elhangzott, s a csend reá beütött. S most Anyicska felállt. Fejét hátravetette és szó nélkül elindult. Az arcokon meglepődés, a röstellet pírja. — Anyicska! — szóltak utána. — Ne viccelj! Anyicska már rálépett a zúzalékra a meddőhányó lábánál. S nevetett. — Nem viccelek. — És szökellt felfelé, bozótról bozótra, mint a könnyű zerge. Már csaknem fenn volt a sötétlő erdő falánál. Buda tanító utána kiáltott: — Itt nézd csak meg! A forráshoz ne menj! S a fiúk meghallották hangja mélyén a furcsa remegést, összenéztek: aggódik? Ha nincs ott senki, miért aggódik? Ö is hiszi?! Buda tanító nem hitte. De néha bizonygatnia kellett magának, hogy nem hiszi, szorongásos pillanatokban. Vagy — mint most — az idegek próbáltatásában. Kinek nincs a lélek legmélyén olyan zuga, ahová már nem ér le az értelem fénypásztája, s ahol tán betemetve az ősök hite szunnyad? Hogy néha. mint a visszajáró lélek, meg(Schubert Péter rajza.) kísértsen, s jelenlétére döbbentsen bennünket? Noha az értelemig akkor se, csak az idegekig tud felhatolni. Buda, tanítóban is csak az idegekig hatolt fel, s szorongó kiáltása az idegek zárlata volt csupán. A lány odafenn semmit se szólt. Az erdő árnyéka kitárta elé karját. Ott állott már a lány a fény és az árnyék határán. S most szőke haja lobbant egyet, s nem látták többé. A fiúk szótlanul ültek a helyükön, s Buda tanító se szólott. Úgy ültek ott, mint a varjak vagy temetés után a rokonság. Üresen, bénultan, Holub Ciprián mozgolódott csak, mert az élet nem áll meg, s a kővel el kell indulni; estébe hajol, mire a faluba ér. S akkor felálltak, hogy dolgozni indulnak. S ahogy felálltak, látták, hogy Zsabka nincs ott. Üres a kő, s nekidőtve az üres bogrács. — Hm... — mondták magukban a fiúk. De Holub Ciprián látta Zsabkát elmenni, s egy bokorcsoportra mutatott, lefele a falu iránt. — Gyün az — mondta —, végzi csak nagy- dolgocskát. A fiúk nekiláttak a munkának, de valahogy nem volt nagy kedvük. Ingerülten rászóltak egymásra a legkisebbért. — Elütöd a lábam, te marha! — kiáltott Feró. — Mért teszed oda?! — csattant vissza Marci. Aztán csak a kő zengett. De ennek a zengésnek se volt kitartása. Minden türelmetlen volt. Az élettelen világ is. A hőség reszketett a kövön. — Még mindig nem jön. — Igen hamar megálltak a munkával. Tele has, rövid szufla. — Most ment el. — Húsz perce. — Csak tíz. — Még csak annyi lenne? — Tizenöt. Újra zengett egy sort a kő, egy álmos sort. Ebéd utáni ímmel-ámmal. Dombaj Gyurka felegyenesedett. Gyöngyöző homlokát csaknem fehér üstöké alatt letörölte. — Most már azért jönni kéne neki. — Keresi biztos. (Folytatjuk) Jövö héten a Fekete gyémántok című új magyar filmről írunk.
