Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

2 Képújság 1977. február 22. PANORÁMA ff Nagyon éles ellentétek” lf«noe iNBfeleaete kOxel-keleti kVrűlját í Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter — hat közel- keleti országban tett látogató- kőrútja befejeztével — hét­főn délelőtt Damaszkuszból visszaindult az Egyesült Ál­lamokba. Elutazása előtt, amerikai újságírókkal beszélgetve ki­jelentette: „Nagyon éles el­lentéteket” kell leküzdeni, amíg megvalósul a közel- keleti béke. Vance szerint megbeszélései során meggyő­ződött arról, hogy mind Iz­rael, mind az arab országok készek részt venni az év má­sodik felében a genfi érte­kezleten, amelyen az átfogó rendezést vitatnák meg. Az „eljárási kérdésekben” — mindenekelőtt a palesztinai- ak részvételét illetően — már korántsem beszélhetünk ilyen egységről — fűzte hoz­zá az amerikai külügymi­niszter, majd a közel-keleti probléma három fő elemét a következőkben határozta meg: a béke megteremtése, a megszállt területekről tör­ténő visszavonulás és a pa­lesztinok sorsának rende­zése. Vance az alapvető ellenté­teket az alábbiakban foglalta össze: — A béke meghatározása: az arabok ezen a hadiállapot megszüntetését értik, Izrael viszont a kapcsolatok teljes normalizálását. — A visszavonulás: az arab államok az összes meg­szállt területek kiürítését követelik, Izrael viszont „ha­tármódosításokat” kíván. — A palesztinok sorsa: Vance szerint „még az arab országok között is eltérőek az álláspontok” a kérdés rendezését illetően. Az amerikai külügymi­niszter elmondotta még, hogy a meglátogatott orszá­gok vezetői elfogadták az egyesült államokbeli láto­gatásra szóló meghívást, Asszad szíriai elnök viszont a tervek szerint Európában találkozik Carter elnökkel. Állón izraeli külügyminisz­ter a szokásos vasárnapi ka­binetülésen Vance látogatá­sáról előterjesztett jelentésé­ben kifejtette, hogy az Egye­sült Államok, Izraelhez ha­sonlóan, ellenzi egy „harma­dik állam” (palesztinai) lét­rehozását Izrael és Jordánia között. Ugyanakkor „a jó irányba tett lépésnek” minő­sítette Szadat egyiptomi el­nök közelmúltban elhangzott kijelentését, amelyben „Jor­dánia és egy palesztin állam szoros kapcsolatait” szorgal­mazta még a genfi értekez­let felújítása előtt. A hírügy­nökségek ezzel összefüggés­ben emlékeztetnek arra, hogy Szadat az amerikai külügy­miniszternek egy Jordánia és a leendő palesztin állam kö­zötti „konföderáció” kialakí­tásáról beszélt. Állón azt is közölte, hogy az Egyesült Államok mind­addig nem ismeri el a< PFSZ-t, amíg az nem fogad­ja el a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát és nem ismeri el Izraelt. Vance állítólag arról is biztosította Allont, hogy az Egyesült Ál­lamok nem szándékozik sa­ját rendezési tervet előter­jeszteni, csupán „jó szolgála­tait” ajánlja fel. LONDON Az Angol—Magyar Baráti Társaság szombaton 25. évi közgyűlését tartotta a lon­doni Caxton Hallban. A ju­bileumi közgyűlésen Char­les Ringrose főtitkár felele­venítette a társaság születé­sének körülményeit, s hang­súlyozta, hogy az Angol— Magyar Baráti Társaság az elmúlt negyedszázad alatt mindenkor a népek közötti barátság és megértés, a nem­zetközi béke és biztonság erősítése érdekében munkál­kodott. LENINGRAD Hétfőn szülővárosában, Leningrádban ünnepélyesen leleplezték Alekszej Koszi­gin bronz mellszobrát. A szó. cialista munka kétszeres hő­sének, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága tagjának, á Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének mellszobrát a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének rendele­tére állították fel. Cunhal nyilatkozata A PKP kész összefogni a PSZP-vel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott országá­nak politikai helyzetéről Si- mó Endrének, az MTI lissza­boni tudósítójának. „Aggódunk országunk po­litikai helyzetének közeljövő­ben várható alakulása miatt. A nemzetközi imperializmus támogatta portugál jobboldal arra törekszik, hogy nyíltan reakciós kormányt csikarjon ki, vagy rábírja a szocialista pártot a jobboldallal való koalíciós összefogásra. A PSZP-kormány a tőke pozí­cióinak helyreállítására és a demokratikus forradalom alapvető vívmányai, az álla­mosítások, a földreform és a munkásellenőrzés ellen irányuló politikájával meg­nyitja a kaput a külföldi monopóliumok uralma előtt. Folytatódik a fasiszta össze­esküvés is” — mondta Cu­nhal. A PKP a demokratikus al­ternatíva tervét állítja szem­be a jobboldali alternatívá­val: ez a kormány politiká­jának módosítását és olyan kabinet megalakítását jelen­tené, amely folytatja a fasiz­mus megdöntése után végbe­ment gazdasági és társadal­mi átalakulást. Ez az alter­natíva nem valósítható meg a KP, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatása, részvétele nélkül. Cunhal úgy vélekedett, annak ellenére, hogy a jobb­oldal teret nyert, a PSZP pe­dig engedményeket tesz ne­ki és a nemzetközi monopol­tőkének, vannak olyan de­mokratikus, haladó erők az országban amelyek képesek szavatolni a demokráciát és fejlesztését. Utalt a szakszer­vezetekre, amelyeknek egy­sége megerősödött a közel­múltban megtartott kong­resszuson, a mezőgazdasági tsz-ekre, a közös gazdaságok­ra és a kistermelők egyesü­leteire, hozzáfűzte: a fegyve­res erők kötelékében tovább­ra is nagyon erős április 25. szelleme és a köztársasági alkotmányhoz hű erős áram­lat működik. A PKP szeretne ugyan összefogni a PSZP-vel, de ez eddig azért nem sikerült, mert a PSZP következetesen elutasította a KP-nek közös platform kialakításának megvitatására tett javaslatát. Cunhal a forradalmi vív­mányokat fenyegető veszé­lyek között megemlítette az államapparátus összetételét. A kormány politikáját, fő­képpen a nemzetgazdaság független fejlesztését veszé­lyeztető külföldi hitelek igénybevételét és a közös piaci csatlakozást, amelyhez nem adottak az ország gaz­dasági feltételei és amely ürügyül szolgál ahhoz, hogy beavatkozzanak és nyomást gyakoroljanak Portugáliára. A cárizmus végnapjai (1.) Azt, hogy egy forradalom mikor tört ki és mikor győzött, pontosan lehet tudni. Azt, hogy mikor kezdő­dött, szinte soha. Évtizedeken, sőt évszázadokon át nő, halmozódik az a gyúanyag, amely egy napon hirtelen felrobbantja a gátakat. Ahhoz, hogy megértsük egy- egy jelenség okát, ismernünk kell a közeget. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt 1917 februárjában Orosz­országban, ismernünk kell azt az Oroszországot, amely azokban a napokban összeomlott. Az akkori oroszok — mint­egy százötvenmillió ember — elsöprő többsége egysze­rűen nem tudta, hogy az or­szág, amelyben él, a földfel­szín egyhatodát borítja. Kö­dös fogalmaik voltak arról is, hány honfitársuk van. Aki vándorolt — és abban az Oroszországban nagyon so­kan vándoroltak, űzte őket a nyomor korbácsa —, látott üzbégeket és tatárokat, zsi­dókat és szlávokat, némete­ket és grúzokat, örménye­ket és kalmüköket. KÉT DÁTUM A lényeget az is tudta, aki nem vándorolt: bármelyikük meghalhat annak a távoli ti­tokzatos ismeretlennek egyetlen intésére, aki vala­hol Pétervárott, díszes tró­non dönt élet és halál fölött. A februári forradalom 1917. február 27-én, illetve március 12-én győzött. Két dátum? Nem, egy! 1918-ig Oroszország a Julián-naptárt használta. Ez a XX. század­ban 13 nappal maradt el a világon csaknem mindenütt használt Gregorián-kalendá­riumtól. A különbség jelkép is. Csakhogy az eltérés a világ fejlettebb országai és a cár birodalma között nem tizen­három nap, hanem legalább egy évszázad volt. A nagyvárosokban ez nem volt szembeszökő, a vidéki városkákban már inkább. De az igazi Oroszország lakos­ságának többsége a falvak ezreiben élt, ahol esténként minden sötétségbe, tavasszal és ősszel pedig sárba fúlt. A tél fél esztendeig teljes moz­dulatlanságba dermesztette és elvágta a külvilágtól az ország nagy részét. KUNYHÓK.. Vagy százmilliónyi ember élt kunyhókban. Az élet dió- héjnyi sajka volt számukra, amely kiszolgáltatottan him­bálózik ismeretlen erők óceánján és bármelyik pilla­natban pozdorjává zúzódhat egy zátonyon. Ha elmaradt az eső, a pa­rasztok leszedték kunyhóik tetejéről a szalmát és oda­adták a jószágnak. Ha beállt a tél, a vakítóan szikrázó mesevilágban gyermekek fagytak meg és haltak éhen. Néha a nagyvárosból lejött barátaival a földesúr. Troj­kák és szánok csilingeltek, az élő és a halott gyerekek szülei felemelték fejüket a vidám hangra. Magukra ag­gatták rongyaikat és kiálltak a kalyibák elé. Szokás volt, hogy az elsuhanó, bundás urak és hölgyek néhány ko­pejkát hajítottak a tömeg­nek. A parasztok eltemették a halott gyerekeket és hallgat­ták, amint az élők kenyeret kérnek. Aztán már akkor is kiálltak az útra, ha nem hallották a csilingelést. Ami­kor már maguk is együtt üvöltöttek a farkasokkal az éhségtől, nekizúdultak vala­minek. Üzletnek, úri társa­ságnak, raktárnak, ami akadt. Ilyenkor hamarosan megérkezett egy szakasz ko­zák. Gőzölgő, jól táplált pa­ripákon jöttek, fekete kesz­tyűs kezükben egyaránt jól forgatták a kardot és a kor­bácsot. Ha parancsot kaptak rá. lőttek is. Gondolkodás nélkül és azonnal. 1917 februárjában sokan akkor értették meg, hogy ez már a forradalom, amikor a kozákok már nem lőttek a tömegre. Állítólag magával a cárral. II. Miklóssal is ez történt. Amikor meghallot­ta. hogy testőrsége, a Kozák Kíséret megtagadta az éhes, izzó szemű tömeg megtáma­dását, akkor, csak akkor kezdte sejteni, hogy eljött a vég. TÖMEGSÍR II. Miklós 1896. május 26- án vonult be a koronázás ősi színhelyére, „a negyvenszer negyven templom” hagyma­kupolás Moszkvájába. Trón­ját 870 gyémánt, 144 rubin és 129 igazgyöngy díszítette, koronáján 44 óriás gyémán­tot vett körül kisebb bri­liánsok serege, központi íve két oldalán pedig 38—38 cso­dás igazgyöngy csillogott. Ezt a koronát az uralkodó a sa­ját fejére tette — minden oroszok cárját nem koronáz­hatta meg más, mint ön­maga. A koronázási népünnepély színhelyére, a Hodinka- mezőre hatalmas tömeg se­reglett. A réten csak ideig­lenesen temettek be egy fél­behagyott építkezés nyomán támadt gödröt. A sokaság alatt valósággal süllyedni kezdett a föld. Hamarosan hörgő sebesültek és néma halottak ezrei töltötték meg a mezőt, a népünnepély szín­helye tömegsírrá változott. Aznap este volt a francia nagykövet bálja. A cár úgy döntött, hogy a történtek el­lenére megjelenik rajta. Az uralkodópár táncolva suhant a kristálycsillárok alatt, miközben nem messze a bálteremtől, az ispotályok termeiben, sőt udvarain és folyosóin tovább aratott a halál. így kezdődött a Ro- manovok véres drámájának utolsó felvonása, amely 1917 februárjában ért véget. HARMAT ENDRE Következik: Szimbirszkben született. Körút és körkép Hétfő esti kommentárunk. Mario Soares legújabb kőrútjának célja, mint ezt ő ma­ga oly szívesen hangoztatja, gazdaságilag is mind közelebb hozni Portugáliát a Közös Piachoz, a nyugat-európai gaz­dasági integrációhoz. Katonailag ez az integráció már régen megvalósult, a rossz emlékű’ diktátor, Salazar korszakában. A NATO akkor annyira fotósnak tartotta „Európa nyugati szélét”, hogy minden „szalonképességi aggályt” félretéve a fasiszta rezsimet katonai gépezetének részévé tette. Számos megfigyelő vallja ma is: ez a nyugati döntés évtizedekkel elodázta, ami végül 1974. április 25-én bekövet­kezett. Nagyszerű forradalmi folyamat kezdete volt az a nap, napjaink Portugáliáját viszont éppen az a szomorú tény jel­lemzi, hogy ezek a vívmányok — veszélybe kerültek. Nem az a fő baj, hogy dr. Mario Soares kabinetje gőz­erővel dolgozik a nyugati gazdasági integrációhoz való csat­lakozásán, hanem az, hogy ezért túlságosan nagy árat haj­landó fizetni. Ezért hatja át érthető aggodalom azt a nyilat­kozatot, amit Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára adott a Magyar Távirati Iroda lisszaboni tudósító­jának. Az az ár, amit a Közös Piac — és „mellesleg” a NATO — brüsszeli főhadiszállása a hitelekért és az EGK-hoz való eljövendő csatlakozás lehetőségéért kér, körülbelül a követ­kező: 1. A hazai tőke hatalmi helyzetének restaurálása. Ez a forradalmi folyamat megtorpanását, sőt, visszafordítását je­lenti; megkérdőjelezi az eddigi államosításokat és a munkás­ság beleszólási jogát számos üzem vezetésébe. 2. Ami mindezzel szorosan összefügg: a jelenlegi irány­vonal visszaszerezheti a 'külföldi monopóliumok számára a portugáliai vadászterületet. 3. Az ország létérdeke, a baloldali egység helyett a ka­binet és a szocialista párt inkább jobbra tekint, nyilván ugyancsak a brüsszeli hitelezők nyomásának engedve. Miközben Soares körúton van, Cunhal nyilatkozata kör­képet vázolt fel. A körkép színei sötétek, de hát a „modell”, a portugál valóság jelenleg ilyen. A derűsebb árnyalatok ígérete nem az egyoldalú külföldi orientációban, hanem a demokratikus erők egységének lehetőségében rejlik. HARMAT ENDRE LAPZARTA SALISBURY Ian Smith rhodesiai kor­mányfő az ABC amerikai te­levíziónak adott nyilatkoza­tában ismét szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok újítsa fel diplomáciai kezde­ményezéseit és Kissinger volt amerikai külügyminisz­ter afrikai kőrútjához ha­sonlóan nyújtson segítséget az ügyben. A fehértelepes rezsim vezetője ismét leszö­gezte, hogy nem hajlandó tárgyalni Joshua Nkomóval, az afrikai felszabadítási mozgalom elismert vezetőjé­vel, akit Smith harciasnak nevezett és akj szerinte nem jön számításba Rhodesia jö­vőjének alakításában. A rho. desiai kormányfő újra elő­vette régi érvelését: az ál­lítólagos szovjet veszélyre hivatkozva sürgette Wa­shington kezdeményezéseit. NEW YORK New Yorkban tartja ülés­szakát az ENSZ világűrbi­zottságának tudományos­technikai albizottsága. A Szovjetunió képviselője tájékoztató közleményt ho­zott nyilvánosságra, amely­ben a Szovjetunió készségét fejezi ki arra, hogy együtt­működjék az érdekelt álla­mokkal abban, hogy megfe­lelő megállapodások alapján geológiai rendeltetésű koz­mikus felvételeket készítsen területükről és rendelkezé­sükre bocsássa az így nyert adatokat. TOTÓNYEREMÉNYEK A totó 8. játékhetének nye­reményei: 13 plusz 1 88 db, 11 003 forint, 13-as 183 db, 5140 forint, 12-es 4726 db, 196 forint, 11-es 35 381 db, 26 fo­rint, 10-es 153 221 db, 11 fo­rint. Utcai baleset (Lomidze rajza a moszkvai Krokogyilból.)

Next

/
Thumbnails
Contents