Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-02 / 27. szám
1977. február 2. ^PÜJSÁG 5 ■ycm alárendelt munkahclif... Egy vállalati raktár a kívülálló számára kiismerhetetlen labirintusnak hat. Az anyagok sokféleségén kiigazodni csak a szakember képes. Azok, akik munkaidejükben nem egyszerűen a raktárakban felhalmozott anyagokkal tesznek-vesznek —, hanem szó szerint gazdálkodnak azokkal. És itt kapcsolódik munkájuk közvetlenül is a termelési lánchoz, itt szűnik meg a ,,mellékes” jellege. A Szekszárdi Nyomda — munkájából adódóan mintegy ezerkétszázféle anyagot tart raktáron. Azért, hogy e minőségileg is sokféle, meny- nyiségileg is hatalmas anyag- készlet megfelelő arányokban — divatos szóval élve — operatív módon — legyen készletben — közvetetten a raktárosok is sokat tehetnek. A szükség kényszerít. Az udvar ideiglenes raktár Munkájuk — amiről Kecskés Jánosnéval, a raktár vezetőjével beszélgettem, tényleg nem könnyű, nem egyszerű feladat. A raktározás gondjai nemcsak a nyomdánál szorítanak. A városban hat különböző telephelyen lévő anyag kezelése, mozgatása, figyelemmel kísérése sokat kivesz a raktári dolgozókból. A nem éppen ideális körülmények ellenére — mindent el kell követniük, hogy a termelést szolgáló munkájuk olyan legyen, amilyent a vállalat elvár tőlük. Munkájuk kétarcú — hisz az adminisztráció csaknem fele idejüket igénybe veszi. Ez esetben nem egyértelműen arról van szó, hogy ez felesleges —, hisz így segítik, készítik elő a korszerű, rugalmas, gazdaságos anyag- gazdálkodást. Egyúttal nem kis felelősség a jókora értéket képviselő készlet megóvása, hogy értékcsökkenés nélkül kerüljön felhasználásra. * Az anyaggazdálkodás gyakori téma. Fontossága — épp a termelés folyamatosságának biztosítása révén — nyilvánvaló. E területen persze akad látványosabb munka, mint a raktárosoké, ök csak afféle „közkatonák”. Na, de van-e hadsereg közkatona nélkül? * Egyébként hamarosan átadják a Szekszárdi Nyomda új, korszerű raktárépületét — bizonyságul, hogy a vezetés sem értékeli mellékesként a raktározási munkát. Fotó: Gottvald fi majosi teauaj Lassan tizenhét esztendeje annak, hogy az üzletekből kifogyott az az utolsó csomag vaj is, melynek pergamenborítójára ezt írták: „Majosi Teavaj”. A márkás vaj alapanyagát, a tejszínt tíz lófogat hordta a majosi üzembe, ahonnan aztán nemcsak a megyébe, hanem Budapestre, sőt külföldre is szállították a kenyérre, süteménybe valót. Bonyhád, Majos, Izmény, Cikó — ezekben a községekben még most is híre megy egy-egy jól tejelő tehénnek. Az állatokhoz igen értő, állatszerető emberek lakták mindig is ezt a vidéket, s talán ez az oka, hogy Bonyhád környéke mind a mai napig a tejtermelésben az elsők között áll. A 3—4 holdas gazdák 1 tehenet már el bírtak tartani. A legnagyobb gondot a változatos takarmányozásra fordították, úgy vélték: a 28—32 literes napi tejmeny- nyiséget elérni, vagy megtartani csak jól táplált állatokkal lehet. Kiváltképp a korpaadagra ügyeltek: a tehénen kívül más háziállat nemigen kapott belőle. Az árpa után csalamádét vetettek, ősszel a mezőn megszárították, s a padlásgerendára tették. Az istálló nem istálló pelyvakeverő nélkül — Ma- joson ezt mind a mai napig „pelvakeverőnek” hívják. Ebben keverték össze a korpát, lendarát, répaszeletet, pelyvát, napraforgó-pogácsát és krumplit vízzel, s innen porciózták az állatoknak. Az étrend következő „fogása”: egy villa lucerna és fűszéna, egy villa csalamádé, aztán víz, s végül egy kéve kukoricaszár, hogy „legyen min rágódni a jószágnak”. Ilyen változatos takarmányozás és legeltetés mellett sok tejet adott a pirostarka, és nemcsak a tej, hanem a vajgyártás alapanyaga, a tejszín is jó minőségű volt. A „köpülő asszonyok” 1937- ig, a vajüzem megalapításának évéig hetenként egyszer elővették a faköpülőt. A házi vajnak — melyhez a tejszínt napokig gyűjtögették —, erős nyers tej szaga volt, néhol sárgarépával festették sárgára, s hiába tartották hideg helyen, egy hét múlva ava- sodni kezdett. A faköpülők a padlásra kerültek, a vajüzemet alapító kereskedő vitorlás pasztőrözőt, sólérendsze- res hűtőt, gyúróhengeres ébenfa köpülőt hozatott, s hogy a pasztörizáláshoz legyen gőz, kazánt építtetett. Naponta 3—4 alkalommal köpültek, és 1440 kiló vajat raktak a faformákba, és hordókba. Finom, tiszta aromájú, dióbélre emlékeztető ízű volt a majosi teavaj és nem is avasodott könnyen. A vajat 1960 óta nem Ma- joson, hanem Szekszárdon készítik. Fölözik azt a tejet is, amelyet Szőts Mihály Lajos, György József és László Ferenc évtizedek óta nap mint nap értékesít. Változott a technológia, s a vaj íze is; a mostanié sokkal jobb, mint 20 éven át a híres „Majosi Teavaj”-é volt. Csak az alapelv nem változott: jó terméket csak jó alapanyagból lehet előállítani. d— Nyitott dossziék l_i. L valakinek miként értékelik a munkáját, llUgjr következtetheti abból is természetesen, hogy milyen erkölcsi és anyagi elismerésekben részesítik. Szükségtelen hangsúlyozni: mindenkinek számít, hogy mi van a fizetési és a prémiumborítékban, vagy mikor és miért részesült dicséretben, jutalomban. S az is magától értetődik, hogy ezeket, mint jelzéséket fogja fel: következtet belőlük főnökei véleményére. Azoknak viszont, akik valamely intézmény, hatóság, vállalat igazgatási apparátusában dolgoznak, legalább ilyen fontos, hogy mit remélhetnek munkahelyükön hosszabb távon. Vagyis az, hogy egész emberi személyiségüket — tehát a politikai és szakmai minőségüket, jellembeli tulajdonságaikat, dolgozótársaikhoz való viszonyukat hogyan ítélik meg feletteseik, s mindez miként befolyásolja életük, munkájuk további alakulását. Mindenki tudja, hogy a minősítések ma ‘teljesen nyíltak: az érintettek természetes joga ismerni a róluk szóló hivatalos, írásos véleményt, sőt, azt aláírásukkal is tanúsítaniuk kell. Az is köztudott, hogy a legjobb rendelkezés, a legkiválóbb jogbiztosíték se teszi eleve lehetetlenné, hogy ne fordulhasson elő helyenként „kettős minősítés”, az emberek afféle kettős könyvelése. Hány esetben fordul elő még manapság is: a jó minősítés csupán arra szolgál, hogy tovább lehessen „passzolni” azt, akitől meg akarnak szabadulni. Vagy ami semmivel nem jobb ennél, azért kapja meg a jó minősítést valaki, mert feletteseinek nem volt bátorságuk a közben eltelt időszakban őszintén megmondani mindazt, amit nem tartottak kielégítőnek munkájában, magatartásában. És hány esetben vált ki ma is keserű vitákat, ha mindezt megmondják ugyan, de már csak akkor, amikor rendezni kell a személyügyi dossziékat. Lehet ellenkezőleg is: jól dolgozik valaki, megmutatja politikai erényeit, bátran kiáll azért, amit helyesnek vél, szakmájában is jó teljesítményt nyújt, de minderről csak egyetlen esetben beszélgetnek el vele, amikor már nem lehet tovább halogatni. Az év első heteit töltjük most, s ha az utcát járjuk, szinte minden harmadik-negyedik üzleten kis tábla tudatja az emberekkel: itt most leltároznak. Mást nem is tehetnénk, minthogy megértőén tudomásul vesszük: fel kell mérni a készleteket, tisztában kell lenni azzal, mennyi van tartalékban, mi hiányzik, mit kell felfrissíteni, mit kell leszámítolni. Ami a személyi ügyeket, tehát az embereket illeti, lehet és kell is kijelölni minősítési időszakokat, de legkevésbé se lehet úgy eljárni, mint az egyszer egy évben nagyleltárt készítő vállalat. A személyi dossziék nem élettelen tárgyakat, hanem embereket tartanak számon, akik dolgoznak, élet- és munkaproblémákat oldanak meg, fejlődnek vagy megakadnak, segítséget várnak, képzésre és továbbképzésre van szükségük, jellemileg erősödnek vagy éppen visszacsúsznak. Helyesen értelmezve tehát a személyi dosszié nemcsak azért nyitott, mert annak tartalmát az érintett ismeri, hanem abban az értelemben is, hogy az soha nem lezárt, végleges, hanem amíg egy ember aktív, addig az a bizonyos dosszié is alakul, kiegészül, módosul. Azaz, a következő minősítés tükrözi azt az utat is, amit közben az illető megtett. Mostanában gyakran felteszik a kérdést, hogy az ismert három követelmény közül — politikai, szakmai és emberi magatartás —, melyik áll előtérben? Bizony, nem játék a szavakkal, hogy jelenleg mindhárom előtérben áll annak megfelelően, ahogyan a helyzet, a feladatok, a megterhelések követelményeket támasztanak. És mindennek természetesen van egy olyan elkerülhetetlen vonzata, hogy a személyügyi és kádernevelő munkában a demokratikus elemeknek is erősödniük kell. Nem úgy, hogy pillanatnyi közhangulatra bízzák bárhol is az emberek megítélését, vagy a vezetők személyes véleményüket valamilyen bizonytalan „közvélemény” mögé bújtatják. Az ilyen értelmezés nagy károkat okozna, mert éppen a szubjektív, az esetleges tényezők szerepét erősítené. Hanem olyan értelemben, hogy többet nyomjon a latba a választott testületek, a párt- és szakszervezetek, a társadalmi képviseletek, a szocialista brigádok véleménye. Azok a komoly és felelős állásfoglalások, amelyek éppen elejét vehetik annak, hogy valakinek a megítélése csupán egyetlen ember, nem ritkán elfogult, vagy hiányos ismereteire alapuljon. így csökkenteni lehet az olyan minősítéseket is, melyek az antik görög korban működött Delphoi jósdájának közismert kétértelmű nyelvén készülnek. Hiilnnhon IC a min°sítés csupán egy mozzanata az l\U Kill Dell 19} emberi ügyekkel való foglalkozásnak. A lényeg, a fő feladat minden vezető számára az, hogy képezze, nevelje, segítse beosztottait, s ebben a véleményformálás nem célnak, hanem eszköznek tekinthető, más, nagyon fontos és lényeges pedagógiai eszközök sorában. R. L. Állami gazdaságok Fejlődő állattenyésztés Sajtótájékoztatón ismertette az állami gazdaságok 1976- ban elért eredményeit az országos központ vezérigazgatója. A szántóterület 12,7 százalékán a gazdaságok növény- termesztése 1976-ban — a téeszekhez hasonlóan — nem tudta produkálni a terv irányzatait, a búza kivételével, hiszen ezen a területen még 1971-ben 25 mázsa, 1976- ban 40 mázsa volt az átlag, magasabb az országosnál. Az utóbbi évekre az állattenyésztés gyors ütemű fejlődése a jellemző. A termelés koncentrációjának következtében számos szakosított telepet hoztak létre, s jelenleg a gazdaságonként! átlaglétszám szarvasmarhából kétezer db. Növekedett a gazdaságok területe, az átlag 7000 hektár, ez a megyében 9000 hektár. 1973-ig a növénytermesztési ágazat produkálta a nyereség 80 százalékát. Az utóbbi években az állattenyésztés fejlesztése felgyorsult. Ezt jelzi az a fajlagos mutató is, miszerint 1971-ben száz hektárra 36,4, 1976-ban 46,6 számosállat jutott. Az országosnál gyorsabb ütemű fejlesztés eredménye, hogy ma a bruttó termelés egyformán oszlik meg a növénytermesztés, az állattenyésztés, s a kiegészítő tevékenység között. Az állattenyésztés jó eredményeinek köszönhető, hogy az elmúlt évi tervezett növekedést elérték. Van néhány olyan termelési ág, ahol sikerült megvalósítani a teljes vertikumot, vagyis a növényi terméket feldolgozva, késztermék formájában adhatják el. Például a szőlőtermesztésben a korszerű ültetvényekről átlagosan 70—80 mázsa termést szüretelnek. Feldolgozás, palackozás után a borexport 45 százalékát adják az állami gazdaságok (a szőlőtermő terület 10 százalékáról.) A termelés jelenlegi színvonala a megyében meghaladja az országos állami gazdasági átlagot. A növénytermesztés részaránya a bruttó termelésben nálunk is csökken, ugyanakkor fejlődik az állattenyésztés és az alapanyagokat feldolgozó mellék- tevékenység aránya is. Jelentős az ipari és zöldségnövények termelése. így a gazdaságok a tőlük elvárt szinten termelnek répát és a megye igényeinek megfelelően konzerv- és frisszöldség-ellátást biztosítanak. A burgonyatermesztést is — megfelelő nagyságrendű területtel — beiktatják termelési szerkezetükbe. Az állami gazdaságoknak a tsz-ele gazdálkodására gyakorolt hatását nemcsak az utóbbiak termelési eredményeinek dinamikusabb növekedése jelzi, hanem az is, hogy mind több társulás alakul állami gazdasági gesztorsággal. — st — m _ Ú jítók a Zománcgyárban Az újítómozgalomnak nagy szerepe van a Zománcipari Művek bonyhádi gyárában. A versenymozgalom beosztástól függetlenül állandó napirendként foglalkoztatja a gyár dolgozóit. Ennek eredménye, hogy az elmúlt esztendőben jóval több mint félmillió forint értékű újítást fogadtak el és vezettek be az üzemben. Képünkön két többszörös újító, Illés Lajos és Paplauer Ferenc lakatosok láthatók. Bár az utolsó újításukat gazdasági okok miatt nemrégen elutasították, ezt megelőzőleg azonban jó néhány okos ötletük vált már valóra az üzemben — éppen ezért továbbra sem mondanak le arról, hogy a jól képzett szakember tapasztalatával ott segítsenek, ahol lehet. S tulajdonképpen ez nekik is érdekük. Hisz — tulajdonosok ... Fotó: Gottvald Mozgásban az anyag — irány a termelés
