Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

6 ‘ÍÉPÜJSÁG 1977. január 7. ^ Nem szabad komolyan venni A JÁRÁSI sportfelügyelő­ségektől december közepén megkaptuk az egyesületi köz­gyűlések időpontját. A kimu­tatás szerint szombaton, va­sárnap, valamint hétfőn több olyan ülésre kerülne sor, melyen szeretnénk részt ven­ni. Biztos, ami biztos, meg­érdeklődtük. A Tamási járási Sportfel­ügyelőségtől megkérdeztük, hogy 10-én, hétfőn megtart- ják-e Iregszemcsén a köz­gyűlést. A válasz: nem, ja­nuár 21-éri lesz. Ugyanakkor közölték azt is, hogy a január 15-re tervezett ozorai gyűlés is elmarad, majd értesítést kapunk, mikor tartják. Szombatra Báta és a Dom­bóvári Tsz volt — többek kö­zött — előjegyzésbe véve. A bátai tsz-nél a sportkör volt elnökével beszéltünk, aki el­mondta : szerinte nem lesz, de kérdezzük meg a sportkör el­nökét, majd megpróbál össze­kapcsoltatni vele. Fáradozása eredményre vezetett. A vála­sza: nem lesz közgyűlés, ké­sőbbre halasztották. A Dombóvári Tsz Sport­kör tüskepusztai központját hívtuk telefonon. A dombó­vári posta nem tudta kapcsol­ni, mert nem vették fel a hall­gatót. A városi sportfelügye­lőséget rossz időpontban hív­tuk, a mindent tudó admi­nisztrátornő egy jelentéssel a szomszéd épületbe ment, de az ott lévő hölgy megígérte: visszahívnak bennünket és megmondják, lesz-e egyálta­lán közgyűlés. A PROGRAM szerint a de- csi művelődési házban vasár­nap 9 órakor kellene kezdőd­ni a közgyűlésnek. A műve­lődési házban nem tudtak róla, tőlünk hallották először. Utána a községi tanácsot hív­tuk. A tanácselnök szerint nem valószínű, mert ő most hallja először. Utána az álta­lános iskolát hívtuk, ahol a sportkör elnökhelyettese dol­gozik: itt sem volt szeren­csénk, pár perce ment el. A termelőszövetkezetnél meg­találtuk az egyesület elnökét, megkaptuk a felvilágosítást: nem lesz közgyűlés, majd ér­tesítenek annak időpontjáról. Tehát a megkérdezett öt helyből két óra körtelefoná­lás után azt tudtuk meg, hogy négy helyen nem lesz. Ekkor megszólalt a telefon, a dom­bóvári sportfelügyelőség je­lentkezett: a Dombóvári Tsz Sportkörnél szombaton 16 órakor lesz a közgyűlés. A TÉNYEK azt bizonyítják, hogy nagyon óvatosan kell fogadni a kimutatásokat, me­lyeket — a jelek szerint — nem egyeztettek az egyesüle­ti vezetőkkel. Még szerencse, hogy telefon és idegnyugtató is van. Azt viszont ne kérdezze senki, hogy ez a körtelefon mennyibe került szerkesztő­ségünknek. Kérésünkre Gaál István dombóvári tudósítónk felkeresett három edzőt, hogy meghallgassa véle­ményüket, miként látják Dombóvárott a labdarú­gás minőségi fejlődését, melyik utat látják legcél­ravezetőbbnek. Dombóvári tudósítónknak a há­rom szakember a következő nyilatkozatot adta. Női gátfutás POTÓ LAJOS — Elkeserítő, hogy váro­sunknak három csapata sze­repel a megyebajnokságban, a nagy rivalizálás miatt. Sokszor olyan érzésem van, hogy az egész megye raj­tunk nevet. A várt minősé­gi fejlődés addig nem kö­vetkezhet be, amíg a leg- jobbakból nem csinálnak egy csapatot Dombóvár né­ven. Mivel a három egyesü­let közül egyik sem adja fel csapatának önállóságát, a város vezetőinek kell meg­felelő szervezéssel elérniük az egységes csapat kiala­kítását. Azt sem tartom tör­vényszerűnek, hogy bármely egyesület munkáját a labda­rúgáson keresztül mérjék le. Az lenne az ideális, ha len­ne a városnak a jó NB III- as csapat mellett ifjúsági és serdülőcsapata is. Uj el­nökséggel, vezetőséggel és közös összefogással - kell előbbre lépni. A kezdemé­nyezést a városi tanácstól várom, mert ennek hiányá­ban továbbra is csak ilyen labdarúgó-mérkőzéseket lát­hat a város sportszerető kö­zönsége, mint az őszi idény­ben. KOVÁCS LÁSZLÓ — Az újságból értesültem arról, hogy a tanácskozás nem vezetett eredményre, mert éppen annál a sport­ágnál, ahol a legnagyobb a szurkolótábor, nincs egysé­ges állásfoglalás. Nem tar. tóm valószínűnek, hogy az egyesületi vezetők belemen­nének a játékosok átáram- lásába és a feltételek bizto­sításába. Mindhárom sport­kör kötné magát, hogy Dom­bóvárott hagyomány az ő labdarúgócsapatuk. Pedig ha nem így lenne és a há­rom sportkör elnöksége megtárgyalná, melyik egye­fc;ÍS!|ͧ>; sületnél legyen kiemelten kezelve a labdarúgó-szak­osztály, majd azt követően kidolgoznák, kik azok a já­tékosok, akik a magasabb követelményeknek is eleget tudnak tenni, minden meg­oldható lenne. Természete­sen biztosítani kellene a já­tékosok számára ez esetben is a feltételeket, a rendsze­res edzésre járást, stb. Csak a városi vezetés oldhatja meg — adminisztratív úton — ezt, különben minden marad a régiben és belát­ható időn belül nem lesz a városban olyan fejlődés, hogy ütőképes NB III-as csapatot lehetne kiállítani. EGYED LEHEL — Ez a téma személy szerint engem is régóta fog­lalkoztal es sokszor feltet­tem a kérdést, milyen mó­don lehetne a labdarúgást magasabb szintre emelni. Sok töprengés után végül olyan vélemény alakult ki bennem, hogy ezt csak ab­ban az esetben lehet elér­ni, ha a jelenleg működő szakosztályokat megszün­tetnék és egy teljesen ön­álló szerv venné át (de ez ne legyen sem az Unióé, sem a MÁV-é, sem a tsz-é). Felvetődik azonban a kér­dés, hogy ebben az esetben honnan lenne biztosítva az utánpótlás. Feltétlenül kel­lene az említett „minőségi” szakosztály mellett egy egyesületet fenntartani a városban, ahol a nevelés mellett foglalkoztatnák mindazokat, akik átmeneti­leg még nem érettek az ösz- szevont szakosztályba. Per­sze ilyen esetben a jelenle­gi átigazolási rendszer nem jó, mert ha épp egy já­tékosra szükség van, nem lehet azonnal igazolni. Sze­rintem az sem segítené elő a minőségi fejlődést, ha az a csapat kapná a támoga­tást, mely a jelenlegi baj­nokságban a legjobb ered­ményt éri el. Uj alapokra kell építeni Dombóvárott a labdarúgást és ebben első­sorban a vezetőknek kell kimondani a végső, de ha­tározott szót. Többekben is felvetődött a hármas fúzió, de én személy szerint nem merném biztosra mondani, hogy ez célhoz vezetne, mi­vel megfelelő alapok nélkül ezt nem lehet elérni. 4. Százméteres gátfutásban az' összetett versenyben szerep­lők vezetik a listát Ruipné- val az élen. Sajnos igazi gát­futónk nincs és a tehetséges fiatalok közül a tolnai Hága Székesfehérváron folytatja tanulmányait, a szekszárdi Salamon pedig abbahagyta (15 éves korban) a verseny­zést. összetett versenyzőink­nek erős száma a gátfutás és további javulás várható tő­lük 1977-be*. A bonyhádi Kecskés előtt vannak nagy lehetőségek, de csak komoly edzésmunkával zárkózhat fel az élvonalhoz. A 400 m-es gát új versenyszám és a sok­oldalú Schwébl Mária baj­noki pontot szerzett, orszá­gos ifjúsági listavezető lett ezen a távon. Előtte még nagy lehetőségek vannak és az idén bevezetésre kerülő Mint arról már hírt ad­tunk, a Dél-magyarországi Lovas Szövetség fogathajtó albizottsága január elejére tanfolyamot tervezett a fo­gathajtók részére. Érdeklőd­tünk Sitkéi Jánostól, az al­bizottság vezetőjétől, vajon megtartják-e a tanfolyamot. új versenyszámban (300 m gát), komoly eredményeket várhatunk tőle. Ehhez a megfelelő forma mellett a gáttechnikai munka javítása szükséges. Jó volna, ha mi­nél több rövidtávfutó át- ^ térne erre az új verseny­számra, mert 1977-ben baj­noki szám lesz. 100 m gát: Megyei felnőtt és ifjúsági csúcs: 14,5 König Katalin (Szekszárd) 1970. Ruip Lászlóné (Szekszárd) 14.8, Link Klára (Szekszárd) 16, Schwébl Mária (Szek­szárd) 16,1, Ötvös Éva (Du- naföldvár) 17, K. Balogh Zsu­zsa (Szekszárd) 17, Vida Ad­rienn (Szekszárd) 17,1, Jéhn Éva (Szekszárd) 18, Gazdag Zsuzsa (Szekszárd) 18,3, Gal- lai Erzsébet (Dunaföldvár) 19, Kelemen Adél (Szekszárd) 19.8. Egy hónap késéssel — Tanfolyam lesz, csak egy hónappal később — mondotta — mivel Abonyi László a tanfolyam szakmai oktatója sérült és levélben kérte, egy hónappal halasz- szuk el a tanfolyamot. Ez azt jelenti, hogy február ele­jén kerül sor a kéthetes ok­tatásra. A színhely válto­zatlan: Szedres. Utánpótlás Bátaszéken Megyénk is kivette részét a borítékos sorsjegy vásárlásá­ból. Az ennek eladásából visszamaradó 45 ezer forint jutalék az ifjúsági sportfejlesztési alapot képezi. Ezt az összeget az Országos Takarékpénztár biztosította megyénk azon iskolái­nak, ahol testnevelési tagozat működik. Az összegből tanórán kívüli testneveléshez szükséges felszereléseket vásárolnak. A 45 ezer forintot a szekszárdi Il-es, a szekszárdi III-as, valamint a dombóvári Gárdonyi Általános Iskola kapta. Sípszó helyett harangszó? Labdarúgó VB Az év végéig fejeződnek be az 1978. évi labdarúgó­világbajnokság selejtezői, de a nemzetközi futballéletben máris téma, hogy vajon mely csapatok kerülnek el az ar­gentínai világbajnokságra, kik az esélyesek. A SÍD düsseldorfi ügynök­ség erre vonatkozólag kör­kérdésben kért választ Euró­pa neves labdarúgó-szakem­bereitől, akik így véleked­nek: Kubala László spanyol szövetségi kapitány: — Az NSZK csapata tes­tesíti meg az igazi váloga­tottat, összpontosul benne az erő, a technika és a játék- intelligencia. Rinus Michels, a Barcelo­na edzője: — Brazília jut a döntőbe. Hogy a másik csapat melyik lesz, az ma még nagyon bi­zonytalan. Ivan Toplak jugoszláv szövetségi kapitány: — Az 1978-as VB-t a dél­amerikaiak uralják, Európá­ból mindössze az NSZK-nak lehet esélye. Kovács István, a román labdarúgó-válogatott szakve­zetője: — Két európai jut a leg­jobb négy közé, az NSZK, Olaszország, a Szovjetunió és Csehszlovákia közül. Baróti Lajos: — Az NSZK-nak. Hollan­diának. az NDK-nak és Ju­goszláviának adom a leg­több esélyt. Vaclav Jezek csehszlovák szövetségi kapitány: — Csak az NSZK képes fölvenni a versenyt Dél- Amerikával. . Lesz-e elektronikus fut­ballbíró? — tehetjük fel a kérdést. Amióta hódít a tele­vízió, éppen a labdarúgó­bíró az, aki a legelőnytele­nebb helyzetből figyeli a mérkőzést, hiszen a tv-ka- merák a legkülönbözőbb lá­tószögekből varázsolják a nézők elé az egyes jelenete­ket. Sőt egyes esetekben a bírók még a lelátókon ülő szurkolóknál is rosszabb helyzetben vannak a pályán, mégis nekik kell ítélkezniük. Elég például ha a bíró köze­lében egyetlen játékos fel­ugrik, elzárja a látószöget, s a játékvézető máris tévesen ítélhet. Ma már szinte minden sportágban korszerűsítenek, s egyre nagyobb a szerepe a korszerű technikának. Egy Franciaországban kidolgo­zott módszer az elektronikát kívánja’ a labdarúgóbírók se­gédeszközévé tenni. A lénye­ge az volna, hogy a bírót egy-egy törhetetlen üveggel körülvett emelvényen he­lyeznék el, ahonnan — töb­bek között kamerák segítsé­gével is — jól nyomon kö­vethetné az akciókat. Ha a játékvezető szabálytalansá­got lát, megnyom egy gom­bot, ezzel megszólal egy ha­rang . és megszakad a mér­kőzés. Az üvegkabint össze­kötnék a partjelzőkkel is, mégpedig olymódon, hogy a szabálytalanságokat a hoz­zájuk erősített jelzőgombok megnyomásával tudatnák, a bírói harang ebben az eset­ben is megszólalna. Az új módszer bevezetését illetően — legalábbis a kö­zeljövőben — kétségek van­nak, mivel a berendezés drá­ga — 60 000 márkába kerül —, ezért egyelőre nyilván­valóan csak a nagyobb sta­dionokban szerelhető fel. így kétféle bírói gyakorlat honosodhatna meg: más a nagy stadionokban és más a kis pályákon. Ennek elfo­gadható volta legalábbis vi­tatható! S kérdés az is: ho­gyan fogadná a közönség azt, ha a futballbíró a jövőben nem fütyülne, hanem haran­gozna... A Bátaszéki VSK súlyemelő-szakosztályának az idén javul az edzési lehetősége: felépül a kondífióterem. A megyei sporthivatal támogatásával a bátaszéki szurkolók és a sportolók társadalmi munkájával épül a terem, mely elsősorban a súlyemelőknek ad majd otthont. Ez várhatóan tovább lelkesíti a bátaszéki fiatalokat a sportág iránt. Ké­pünkön a bátaszékiek egyik fiatalja: Hermann László edzés közben. Foto: Bencze

Next

/
Thumbnails
Contents