Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

1977. január 6. Hazai krónika Szerdán a Magyar Tudo­mányos Akadémián tudomá­nyos együttműködési szerző­dést írtak alá az MTA és a Szovjetunió pedagógiai tudo­mányos akadémiájának kép­viselői. A megállapodás értelmé­ben a két intézmény kölcsö­nösen támogatja egymást a pedagógiai és pszichológiai tudományok, illetve a köz­nevelés területén végzett tudományos kutató munká­jában. Az együttműködés keretében kiemelt szerepet szánnak az MSZMP XI. és az SZKP XXV. kongresszu­sának határozataiból .adódó feladatok gyakorlati meg­valósításának. Ennek során a két intézmény elsősorban a nevelés és az oktatás törté­neti-elméleti kérdéseinek tisztázásában, illetve a neve­lés és az oktatás fejlesztésé­vel kapcsolatos feladatok kidolgozásában segíti elő a két ország tudományos inté­zetei közötti közvetlen együttműködést. Januártól új rend a szülő­szobákban. A szülőszobák, az újszülött- és gyermekosztá­lyok ápolási-gondozási fel­tételeinek javítása céljából három egészségügyi minisz­teri utasítás lép életbe ja­nuártól. Az átfogó intézkedés szabályozza a szülőszobák működési rendjét, az újszü­löttek és gyermekágyas anyák látogatását, valamint a koraszülött- és csecsemő- osztályok higiénés rendjét is. A szülőszobák új működé­si rendje szabályozza a kis­mamák felvételét és szülés előtti ellátását, rögzíti a szü­lések levezetésének általános szabályait. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a szülésze­ten jelentkező kismama át­adja a minden korábbi or­vosi észlelést tartalmazó ter­hesgondozási könyvecskéjét; az ügyeletes orvos pedig kö­teles a pácienst azonnal megvizsgálni, s állapotának megfelelően intézkedni. Az utasítás azt is leszögezi, hogy a szülőszobában önálló ügyeletes szolgálatot csak szakorvos teljesíthet a jövő­ben. A kis intézeteknél — ha nem szakorvos ügyel — biztosítani kell, hogy a szak­orvos telefonon mindig el­érhető legyen. Egyébként a szülőszobán mindenkor csak a főorvos által beosztott, az intézet kötelékébe tartozó orvosok és szakdolgozók, il­letve a szükség esetén behí­vott szakorvos-konziliárius tartózkodhat. Az újszülött- és gyermek­ágyas osztályok látogatási rendje is új keretek között folytatódik. Az intézkedés lényege, hogy az újszülöttek -és a gyermekágyas anyák szobájába nem léphetnek be látogatók. Az utasítás előírja: a legrövidebb időn belül meg kell szervezni, hogy a családtagok a látoga­tói helyiségben megfelelő körülmények között találkoz­hassanak a kismamákkal. Biztosítani kell az üzenet­átadás, a beszélgetés lehető­ségét, s nem utolsósorban a fekvőbeteg megfelelő védő­öltözetét is. Az előírások ér­telmében a jövőben sem vá­gott, sem cserepes virágot nem lehet bevinni a szülé­szetekre. Francia fegyverek Egyiptomnak Szerdán Kairóban megkez­dődtek a tárgyalások Yvon Bourges francia hadügymi­niszter és egyiptomi kollé­gája, Abdel Ghani Al-Ga- mazi között. A MEN A hír- ügynökség értesülése szerint a megbeszélések középpont­jában az Egyiptomba irá­nyuló francia fegyverszállí­tások mellett az a kérdés áll, milyen segítséget nyújt­hat Franciaország Egyiptom, Szaúd-Arábia, Katar és az Arab Emirátusok Államszö­vetsége közös hadiiparának kifej lesztéséhez. Négyes bizottság Madridban Carrillo ismét a nyilvánosság előtt Csak a szárnyak? Szerda esti hírmagyarázatunk. A spanyol ellenzéki pár­tokat tömörítő „kilencek bi­zottsága” kedd este Madrid­ban négyórás tanácskozás után úgy döntött, hogy né­gyes bizottságot hoz létre. Feladata az lesz, hogy a kormánnyal közkegyelem ki­hirdetésének feltételeiről és valamennyi politikai párt legalizálásáról tárgyaljon. A négyes bizottság tagjai a következők: Felipe Gonza­lez, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára, An­tonio Canellas, a keresz­ténydemokraták, Julio Jau- regui, a baszkok és Joaquin Satrustequi, a liberálisok képviselője. A ..kilencek bizottságá­nak” tanácskozásán részt vett Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára is, akinek ez volt az első nyilvános szereplése azt kö­vetően, hogy a hatóságok az év végén óvadék ellenében szabadlábra helyezték. San­tiago Carrillo a tanácskozás után újságíróknak kijelen­tette, hogy a kommunista párt képviselői később kap­csolódnak be a kormánnyal folytatandó tárgyalásokba. A kilencek bizottságának ülése után kiadott közlemény szerint hamarosan egy má­sik bizottságot is létrehoz­nak azzal a céllal, hogy az a kormány elnökével a par­lamenti választások meg­tartásának módozatairól tár­gyaljon. A közlemény elége­detten nyugtázza, hogy kor­mányrendelettel feloszlat­ták a francóista politikai bí­róságot. Santiago ' Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitká­ra részt vett a kormánnyal folytatandó tárgyalásokon az ellenzéki pártokat képviselő „kilencek bizottságának” ta­nácskozásán. A főtitkár (jobb szélen) első Ízben jelent meg a nyilvánosság előtt azóta, hogy a múlt héten óva­dék ellenében szabadon bocsátották. A képen: Felipe Gonzalez (középütt), a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára és Antonio Canellas, a Katalán Demokratikus Unió vezetője. A rhodesiai vita folytatódik A Rhodesia jövőjével fog­lalkozó genfi értekezlet szü­netét a fajüldözők és szövet­ségeseik arra igyekeznek felhasználni, hogy módot ta­láljanak egy bábrezsim meg­alakításához Rhodesiában. Ezt a klikket afrikai több­ségű kormányzásnak tüntet­nék fel. Ezzel egyidejűleg arra törekszenek, hogy meg­félemlítsék Zimbabwe és a szomszédos államok népeit — írja a Pravda szerdai szá­ma. A lap rámutat arra, hogy a fajüldöző Smith-re- zsim főkolomposát, nyílt és titkos támogatóikat rendkí­vül nyugtalanítják a genfi értekezlet első szakaszának eredményei. Ivor Richard, a genfi nemzetközi Rhodesia-konferencia brit elnöke Zambiában Kenneth Kaunda elnökkel tárgyal. (Kép­távírónkon érkezett.) A fajüldözők és a neokolo- nialisták azon számításai, hogy ráerőszakolják a zim­babwei felszabadítási moz­galmakra a válság politikai rendezésének angol—ame­rikai tervét, teljes mérték­ben kudarcot vallottak — hangsúlyozza a lap. Nem szükséges bizonygatni, hogy a NATO szárnyain nincs minden rendjén. Különösen a déli okoz fejtörést az észak­atlanti tömb stratégáinak, akik közül most Georg Leber nyu­gatnémet hadügyminiszter elemezte a szövetség helyzetét. Persze nem hiányozhatott szerdai rádiónyilatkozatából a nyu­gati közvélemény megnyugtatására irányuló magabiztosság: szerinte Közép-Európában igenis erősödött az atlanti paktum, csak az a fránya déli szárny az ingatag. .Hol vannak azok az idők, amikor a NATO európai erőinek főparancsnoka, Kielmansegg nyugatnémet tábornok még ar­ról biztosította washingtoni feletteseit, hogy az észak-atlanti szövetség a lehető legstabilabb kereszt alakban — ami a mér- tanban csakugyan a legbiztonságosabb szerkezeti kereszt- metszet — szövi át Európát. Akkoriban csakugyan Trieszttől Tripoliig és Lisszabontól a Boszporuszig stabilnak tűnt a szö­vetségi rendszer, kimondatlanul is utalva a kelet-európai szo­cialista országok elleni támadó jellegre, mindenekelőtt a Szov­jetunió átkarolására. Csakhogy azóta egy s más változott. A kereszt alakzat pél­dául alaposan megtépázódott, átformálódott. Líbiában Idrisz király örökébe a NATO-val nem rokonszenvező fiatal tisztek léptek, akik a Tripoli környékén lévő légibázist csakhamar nemkívánatosnak minősítették. Később a görög—török viszály a korábbinál is jobban elmérgesedett, s Athén — az ezredesek rémuralmának megdöntése után, a ciprusi válságot követő he­tekben — kilépett a NATO katonai szervezetéből. Ankara sem nézi igazán jó szemmel a török területen létesített amerikai támaszpontokat, s a washingtoni katonai segély befagyasztása kedvezőtlen visszhangra talált még az amerikabarát ankarai körökben is. Leber hadügyminiszter gyenge láncszemekként említette nyilatkozatában Olaszországot és Angliát. Nos, az igazság en­nél súlyosabb. Ami Itáliát illeti, az Andreotti-kabinetnek je­lenleg kisebb gondja is nagyobb annál, hogysem NATO-tagsá- gával járó kötelezettségeit teljesítse. Az új év nyomasztó gaz­dasági válsággal köszöntött Rómára, amelyből netán a hús és a benzinjegy, az újabb adók és a legszigorúbb takarékosság mellett \jajmi csekély figyelemben részesül a hadseregfejlesz-. tés. Nemkülönben Angliában, ahol ezekben a napokban ugyan némi fellélegzést eredményezett a 3,9 milliárd dolláros kölcsön, de bizonyára azt sem őfelsége hadereje, hanem a mélypontra zuhant fontsterling támogatására fordítják. Ha tehát a nyugatnémet hadügyminiszter egészen tárgyi­lagos kívánt volna lenni — amit a nyugat-európai közvélemény java része talán szívesebben is fogadna —, nemcsak a szár­nyak gondjait feszegeti. Igaz, akkor viszont nem kaphatott volna kellő hangsúlyt a Washingtonból sugalmazott és bizo­nyos bonni körök által is támogatott elképzelés, miszerint Spanyolország NATO-tagsága mielőbb kívánatos lenne. Az NKP elnökségi ülése A Német Kommunista Párt vezetőségének elnöksé­ge Düsseldorfban megtar­totta 1977. évi első ülését. A tanácskozáson Herbert Mies pártelnök tekintette át a nyu. gat-németországi politikai helyzetet, s vázolta fel a Német Kommunista Párt legfontosabb célkitűzéseit és feladatait. Az elnökség hangsúlyozta: „Az NSZK uralkodó körei­nek nincs építő válaszuk a dolgozó emberek sürgető problémáira. Ha továbbra is a nagytőkének és uszályhor­dozóinak akarata érvényesül, akkor a dolgozóknak 1977- ben is munkanélküliséggel és létbizonytalansággal, nu­merus claususszal, a demok­ratikus jogok és szabadság- jogok csorbításával, az árak és a közüzemi díjak emelé­sével, a fegyverkezési hajsza folytatódásával, fokozott kommunistaellenességgel kell szembenézniük”. LAPZÁRTA 1977 kulcskérdése: A szovjet—amerikai viszony Az új esztendő várható vi­lágpolitikai eseményeit, az enyhülés elmélyítésének lehe­tőségeit latolgatva a nemzet­közi közvélemény nagy vára­kozással tekint a szovjet— amerikai viszony további ala­kulása felé. Érthető ez annál is inkább, mivel január 20-án Washingtonban új vezetés foglalja el helyét a kormány- rúdnál. És ha a Szovjetunió elvi álláspontja az Egyesült Államokhoz fűződő viszony tekintetében nem változott, s ezt az állapotot aligha befo­lyásolhatja az elnök szemé­lye, a Fehér Házba hamaro­san beköltöző új lakó, James Carter még hazájában is bi­zonyos fokig politikai talány. A volt georgiai kormányzó némileg ellentmondásos tar­talmú választási kampánya során ígéretet tett árra. hogy az Egyesült Államok külpoli­tikájában az eddiginél na­gyobb figyelmet kapnak a szövetségesek: a Közös Piac országai és Japán, továbbá a Közel-Kelet és Afrika. A jó­zan helyzetértékelők — bár az említett hangsúlyeltolódás le­hetőségét nem tagadták — már korábban is rámutattak arra, hogy ez a „nagyobb fi-, gyelem” sem változtathat azon a tényen, hogy az Egye­sült Államok külpolitikájá­nak központi kérdése a kö­vetkező időszakban is a Szov­jetunióhoz. a szocialista vi­lághoz fűződő viszonya ma­rad. Az elmúlt hetek eseményei máris igazolni látszanak ezt. I Nem sokkal az elnökválasztás után megtörténtek az első, nem hivatalos kapcsolatfelvé­telek az új elnök és a szovjet vezetők között. A Carter köréhez tartozó veterán amerikai diplomata, Averell Harriman, aki már a választásokat követően járt Moszkvában és találkozott Leonyid Brezsnyevvel, így nyilatkozott a Pravda New York-i tudósítójának: „A megválasztott elnök azt mon­dotta nekem és nyilvános be­szédeiben is megerősítette, hogy ő ugyancsak érdekelt a békében és az atomfegyverek ellenőrzésében. Ezért a nem távoli jövőben rendkívüli fontosságú új megállapodásra számítok Brezsnyev és Car­ter között a támadó jellegű hadászati fegyverrendszerek korlátozása tárgyában.” Harriman ezzel a SALT—2 megállapodásra utalt, amely már évek óta a szovjet—ame­rikai viszony továbbfejleszté­sének, az enyhülés elmélyíté­sének egyik kulcskérdése. De­cember végén James Carter maga is megerősítette azt, amit korábban Harriman tol­mácsolt: a Time című hetilap­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy elsőrendű fontosságot tulajdonít a SALT—2 szerződésnek és ki­fejezte azt a reményét, hogy ez ügyben 1977-ben találkoz­hat Leonyid Brezsnyevvel. Az amerikai sajtónak adott nyi­latkozatában az SZKP KB fő­titkára megerősítette az újabb csúcstalálkozó megtar­tására irányuló készségét. B. Arbatov akadémikus, a Szovjetunió egyik legkiválóbb Amerika-szakértője, a Prav­da hasábjain megjelent cikké­ben a SALT—2 után a közel- keleti rendezést említi a má­sodik helyen, mint a nemzet­közi politika olyan kérdését, amelyben elengedhetetlenül szükséges a szovjet—ameri­kai egyetértés. Ezután követ­keznek a közép-európai had­erők és fegyverzet csökkenté­séről immár több mint három éve folyó bécsi tárgyalások, majd általában az európai légkör további javítása, amelynek fontos állomása le­het az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok idén ese­dékes belgrádi találkozója. A szovjet tudós egészében véve derűlátó ezeknek a prob­lémaköröknek az előrevitelé- ben, mindamellett rámutat: „Sok minden nem világos azonban még ahhoz, hogy vég­leges következtetéseket von­junk le az Egyesült Államok jövendő politikájáról. Annál is inkább, mivel az enyhülés ellenségei még nem tették le a fegyvert.” Ugyanezek a hidegháborús erők gördítettek és próbálnak ma is akadályokat gördíteni a szovjet—amerikai viszony egyik legfontosabb elemének, a gazdasági kapcsolatoknak az elmélyítése elé is. Ameri­kai részről változatlanul fenntartják a Szovjetunióval és a szocialista államok több­ségével — köztük Magyar- országgal — szemben alkal­mazott olyan megkülönbözte­tő intézkedéseket, amelyek leblokkolják a kölcsönös áru­csere-forgalmat. Az amerikai üzletemberek — akiknek kezét kötik a hi­degháborús szellemű rendel­kezések — az elmúlt években kénytelenek voltak elállni olyan üzletektől, amelyeket azután japán, nyugatnémet, olasz és más cégek kötöttek meg a szovjet külkereskedel­mi szervekkel. Az amerikai— szovjet kereskedelmi-gazda­sági tanács novemberi moszk­vai ülésszaka óta a korábbi­nál is fokozottabb nyomás nehezedik az amerikai üzleti körök részéről a washingtoni kormányzatra és törvényho­zásra a korlátozó rendelkezé­sek feloldása ügyében. Szovjet részről világosan tudtul adták: mind üzleti, mind politikai szempontból kívánatosnak tartják az áru­csere-forgalom fellendítését. Az amerikai üzletemberek tiszteletére adott november 30-i moszkvai fogadáson Leo­nyid Brezsnyev rámutatott: „Azt akarjuk, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között valóban szilárd, békés kapcsolatok jöjjenek létre népeink és az egész világ bé­kéje érdekében, és nem vala­mely harmadik országok ká­rára.” KULCSÁR ISTVÁN Nyugat-Szibériában a tyu- meni és a tomszki földgáz­lelőhelyeket köti össze az iparvidékkel a most épülő 1150 km-es gázvezeték. A vezetéket az idén üzembe helyezik ÜJ-DELHI Belátható időn belül nem várható a másfél évvel ez­előtt kihirdetett rendkívüli állapot megszüntetése — je­lentette ki Indira Gandhi indiai miniszterelnök szer­dán az Orissa állambeli Bhubaneswarban tartott saj­tóértekezletén. A miniszterelnök-asszony azonban utalt arra, hogy a rendkívüli állapot előírásait igen nagyvonalúan alkal­mazzák. Ezt bizonyítja egye­bek között — hogy megszün­tették a sajtóra vonatkozóan elrendelt korlátozásokat, sza­badon bocsátották a bebör­tönzött politikai vezetők többségét.

Next

/
Thumbnails
Contents