Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. január 1.

KÉPÚJSÁG 3

Fegyelem és emberség

Ä munka szépségét mindig az embej&fc' fcbxbit meg*

RADO JÓZSEFET, a Dom

bóvárj Unió Szövetkezet párttitkárát november 7. alkalmából tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Ha az ember temérdek dolga között megtalálja, mindenről lehet be. szélgetni vele, mert mindenről véleménye van, csak saját magáról nem beszél szívesen. A kitüntetésről is csak annyit mondott:

— Életem legszebb napja volt.

Tőle azt szokták meg munkatársai, hogy szavainak súlya van. „Ha így mondja, így kell elhinni”.

A Radó család pontosan száztíz éve telepedett le Dombóváron. Az apa vasutas volt, de keresete hat lánya és két fia eltartásához nem volt elég. A gyerekeknek korán kellett munkába állniok.

Radó Józsefnek eddig három munkahelye volt, de úgy, hogy az tulajdonkép. pen egy, mert az első kettő fölszámolásában is részt vett.

— A kendergyárat, ahol 1942-ben, jóformán gyerekfejjel kezdtem dolgozni, nem sajnálom, annak a helyén áll ma a város kórháza. Talán a betonüzemet sem...

Annyit azért mégis el. mond magáról, hogy felesége van, akinek sokat köszönhet, és két lánya, ők is megtalálták a helyüket az életben.

1950 óta párttag, 1952 óta párttitkár. A város annyira a szívéhez nőtt, hogy az elmúlt harminc év változásai adnak erőt a munkájá. hoz. A pártmunka számára hivatás és szenvedély.

— Én mindent a vezetés oldaláról közelítek meg Ha jó a vezetők közötti kapcsolat, akkor az a termelő- munkára is kisugárzik. Nem volt könnyű megértetni a középvezetőkkel, hogy munkájukról számot kell adniuk a pártalapszervezeteknek. Ma már azt is elértük, hogy még a pártesoportok megbeszélésein is buzgón jegyzetelnek az üzemvezetők. Volt egy olyan nézet a középvezetők körében, hogy az ő dolguk a gazdasági munka, politikait végezzen a

sági osztályán. — Szóval ennyi idő után nem könnyű újrakezdeni.

— Beszéljen az első munkanapokról.

— Nagyon idegenül érez- tem magamat. Féltem a visz- szajöveteltől, mert éreztém, hogy az öt év alatt szakadék került munkahelyem és közém. Az első napokban meg kellett szoknom az új arcokat és a nyüzsgést... — kis gondolkodás után hozzáteszi: — Nagyon rosszul érintett, hogy mikor visszamentem dolgozni, az irodánkban csak egyetlen íróasztal volt. Pedig ketten vagyunk ott. Azt mondták, használjuk fölváltva. Egy hónapig —, ami a megszokás legnehezebb időszaka — így volt Akkor „kiborultam”. Igazgatói engedéllyel vehettük ezt a két egyforma íróasztalt.

— Azt hiszem, hogy ennyi idő, ami jórészt családi gondokkal volt csak spékelve, elég magyarázat a kismamák (néha} túlzott reakcióira. Hogy ne mondjak mást, eleinte szabályosan megijedtem a telefoncsengéertől. Ha valaki kicsit kedvesebben szólt hozzám a megszokottnál, akkor a hálától, vagy a meghatottságtól máris a sírással küszködtem.

— A gyerekek óvodába járnak?

párt, pedig minden vezetőnek politikai vezetőnek is kell lennie.

A TAGSÄG nagyon hasznosnak találta a tagkönyv- cserét megelőző beszélgetéseket, sokan javasolták, hogy azokat rendszeressé kell tenni. Az én véleményem az, hogy minden évben legalább egyszer le kell ülni, hogy megbeszéljük a felmerült problémákat. Ha igaz az, hogy én felelős vagyok a pártnak, a pártért — és ez így van —, akkor a párt is felelős értem. Nem szabad hagyni összegyűlni a botlásokat. Sok kizárást meg lehetne előzni azzal, ha a vétőt időben figyelmeztetjük. Más szempontból is kétoldalú a beszélgetések dolga. A gazdaságig vezetőknek is vannak problémáik, segíteni kell nekik. A pártvezetés nem a gazdasági vezetők ellen dolgozik, hanem velük együtt.

Nemrég mértük fel a politikai végzettséget szervezeteinkben és kiderült, hogy a szövetkezet száztíz kommunistája közül negyvennyolcnak nines meg a marxista középiskolai végzettsége, és éppen a fizikai munkásoknak. Nyolcvanig mindannyian elvégzik az is. kólát. Ez is felelősség kérdése. Azért van szükség rá, hogy aztán ők is meg tudják állni a helyüket a fejlett szocializmus építésében.

— Engedjen meg egy ta. pintatlannak tűnő kérdést, ön 1952 óta párttitkár. Hogyan tudott alkalmazkodni a változó körülményekhez?

— Igen. Arról számtalan szépet és jót tudnék mondani. De a bekerülésük ... Már lejárt a gyermekgondozásim, szabadságon voltam. A kislányaimat meg nem tudtam elhelyezni sehol. El nem tudom mondani, milyen heteket éltünk át. Amikor vállalatomnál elpanaszoltam remény nélküli helyzetünket, a gazdasági igazgatóhelyetes rövid idő alatt elintézett mindent. A Volán a gyerekekre hozzájárulást fizetett be a Népbolt-óvodába. Csak most érzem igazán, hogy ez mit jelent. És azt is, hogy a vállalatnak én is jelentek valamit.

Emberközelbe

kerülni

Rövid megszakítással hat évig volt gyermekgondozási segélyen Hanoi Józsefné, a Paksi Konzervgyár betanított munkása. Októberben állt ismét munkába. Egy műszakban dolgozik a gyár többi kismamájával együtt. Reggel fél nyolckor kezdenek. így megoldható a gyerekek reggeli „indítása”, és a délutáni hazahozatal is.

— Én nem jártam be a gyárba, engem sem nagyon látogattak, csak a barátnőim. Nagyon elszoktam a régi munkakörnyezetemtől, pedig

— Kérem, tanulni kell. Egyébként csak a körülmények változtak, a lényeg nem. A kommunista járjon az élen a munkában, tanulásban és szolgálja hűséggel a munkásosztály ügyét. Gondolja végig, mi volt az elején. Újjáépítés, hároméves terv, alkotmány, államosítás, ellenforradalom, konszolidáció, a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Sorolni is sok. Természetes, hogy akkor más módszerei voltak a pártmunkának. A gazdasági munkában a ha. tékonyság került előtérbe. Most elválik, ki a legény a gáton! Engem a párt fegyelemre és emberségre nevelt. Ideges, vagy fáradt nem vagyok, de közben ötvenéves lettem, majdnem a születésnapomon kaptam a kitün. tetőst. Gondolni kell az utánam jövőkre is.

— Mondták, hogy szereti a fiatalokat.

Mosolyog a megjegyzésen. Azt mondia mosolyával, hogy „ez természetes”.

. — Szövetkezetünkben 1200-an dolgoznak. Hatvan százalékuk fiatal. A kettes üzemnél például 25 vezetőből 23 harmincon aluli. El. értük, hogy a fiatalokat nem kétkedéssel, hanem szeretettel fogadják. Lehet, hogy a mai fiatalok időnként követelőzőnek, vagy túlzottan igényesnek tűnnek, de hát az igények növekedése természetes, nem? És mi éppen azért dolgoztunk, hogy nekik mindenük meglegyen. Nincsenek kényes kérdések a pártban, de a szövetkezetben sem. Nincsenek titkaink, mi minden bírálatból tanulni szeretnénk és ez a légkör is kezd már kialakulni. Egyébként az ifjúsági parlamentünkön a fiatalok nem tehettek túl sok szemrehányást. Nem is tettek.

MÁSFÉL ÓRÁS beszélge. tésünk ideje alatt kilencen jöttek be a szobába, különböző ügyekben. Radó Józsefnek volt még egy mondata, amit idézni kell, ha képet akarunk alkotni róla. „A munka szépségét mindig az emberek között találtam meg”.

Iháresi Ibolya

14 éves koromban kerültem ide. Az első napokban nagyon furcsa volt ez a zaj. azt hittem megsűketülök. Annak ellenére, hogy a kismamákkal

— akiket javarészt már ismertem — dolgozom együtt, rengeteg volt az új arc és nehéz volt emberközelbe kerülnöm. A zajt egy hét alatt megszoktam — a munkatársaimmal egymást, úgy egy hónap alatt.

— Október 27-től november 4-ig táppénzen voltam. Náthás lett a kisfiam. A néhány otthoni nap alatt ismét félni kezdtem, hogy majd kezdődik elölről a beilleszkedés. De nem úgy történt. Boldogan fogadtak, örömmel dolgoztam.

— Az az igazság, hogy régen bármilyen munkára is tettek, mindent könnyedén és szívesen csináltam. Most például vannak olyan munkafolyamatok, amiktől félek, úgy érzem, nem tudom csinálni. Amikor megmutatják

— például a zakuszkánál a paprikatömést — néhány „gyakorlómozdulat”, aztán megy is.

— Férjem gépkocsivezető így gyakran megy el otthonról reggel korán és este későn érkezik. A gyerekeket sokszor magam viszem és hozom. Nem könnyűd De azt hi. szem, így teljes az életem.

V. Horváth Mária

írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára

MÉRLEGKÉSZÍTÉS, az

eredmények, a tapasztalatok összegezése folyik ezekben a napokban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének minden területén szorgalmas munka folyt. Elmondhatjuk eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve figyelmünket a jövőre irányítjuk. Jövőnk programja adott: a fejlett szocialista

társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai munkát igényel. Fejlődésünk jelenlegi időszakában gazdasági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett figyelmet a gazdasági épí tőmunkára. De társadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők jelentősége. Köztudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, automatikusan a gazdasági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést.

Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976. október 26-i ülésének napirendjére a párttagság eszmei-politikai helyzetének vizsgálatát, a pártpropaganda megjavításának feladatai! Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás keretei.

A propaganda szerves része a párt egész tevékenységének; segíti eszméink elfogadását, politikánk megértését, feladataink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nélkülözhetetlen eszmei egységet. A párt egysége, eszmeipolitikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartására, világnézetére. Kommunisták és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus építésében.

A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelemszerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és tömegszervezeti marxista-leninista oktatásra; közvetlenül csaknem kétmillió pártonkí- vülire. Társadalmi szükségletté vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejlesztése, korunk tudományos világnézetének, a marxizmus— leninizmusnak az elsajátítása. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikaiideológiai felkészültség nélkül nincs korszerű műveltség. A tudományos és technikai forradalom lélegzetelállító felfedezéseit is csak jó világnézeti iránytű segítségével helyezhetjük el „hagyományos” világképünkben. De a felgyorsult társadalmi mozgások még inkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése során felvetődő új kérdések helyes megválaszolása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő én önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellendülő nemzetközi kommunista mozgalom jelentős előretörése révén szintén új módon vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerülnek fontos elméleti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, viták és

— elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység -forrásai.

Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlatú tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus—leninizmusra, építőmunkánk elméleti értékű következtetéseire és pártunk, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom minden osztagának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának — történelmi tapasztalataira. Pártunk politikáját is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elméletünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magas fokú társadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista—leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társadalmi aktivitás

— szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás.

A TANULÁSBAN —

ahogy erre a párthatározat felhívja a figyelmet — visz- sza kell nyúlnunk a klasszikusok műveihez. A klasszikus művekből alkotó módon elsajátíthatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializmus, a kommuniz- mus általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat el- mélyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideológusok is, és némelykor éppen a klasszikus tanítások sajátos értelmezésével igno- rálják a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva vetik el a marxizmus—leni- nizmust

A klasszikusoktól felmérhetetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gyakorlati feladatok meghatározásához és végrehajtásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűrágástól, a dogmatiz- mustól, a mechanikus gyakorlattól. De nem várhatunk tőlük „utasításokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogma tiz- mus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, a szellemét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el.

Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés: hogyan érvényesült a marxi elmélet és módszer a forradalmi munkásmozgalom évszázados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hat évtizedes történetében. A magyar munkásság küzdelme, a kommunisták harca szerves része népünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy kerüljön nemzeti önismeretünkben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcának, sokoldalú tapasztalatainak reális bemutatása hasznos tanulságokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősítheti az eszmeiséget, gyarapíthatja a politikai ismereteket, megóvhat bennünket a hibáktól.

Az ideológiai munka alkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szocialista fejlődés törvényszerűségeinek feltárása, új kérdések megválaszolása. így az ideológiai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a társadalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg általánosított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bizottság állás- foglalásainak tanulmányozása.

Csupán egyetlen megállapítás a Központi Bizottság, október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megteremtésének feltétele és egyben eredménye- a szocialista életmód általánossá válása. A szocialista életmód a mindennapos tevékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett munkában, az elkötelezett politikai magatartásban, a kollektívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda-fontos feladata a kibontakozó- szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatása.’” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kutatásokat lezártnak, befejezettnek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert érzékletesen bizonyította a probléma felvetésének, kezelésének helyes módját, az ok és okozati összefüggések, a kölcsönhatások, a tudati tényezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben közölt a decemberi Társadalmi Szemle és- Pártélet, kitér a fejlett szocialista társadalom építésének lényeges kérdéseire, távlataira és korunk legidőszerűbb problémáira.

Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az_ elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista fel- készültség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötelezettséggel, példamutató magatartással. Csupán azt a tudást értékeljük, ami a társadalmi haladás szolgálatára, helytállásra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést és magas szintre emeli a szocialista tudatosságot.

A ma alkotó-dolgozó generációk közül az ifjabb- csak elbeszélésekből, olvasmányokból ismeri a korábbi évtizedek hősi időszakát A fejlett szocialista társadalom korszakos feladatainak megoldásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyőződésre, érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladataink azonban sok szempontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megvalósuljon az elmélet és a. gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen az ember, az értelmen át jobban, hatásosabban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban. Estéként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a hazafiság és az internacionalizmus.

AZ ŰJ ESZTENDŐ dolgos hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyéinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását

4