Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
1977. január 28. ^PÚJSÁG 5 A falu jobban hasonlít a jövőjéhez, mint a múltjához Filmnapok falun 77 SIÓAGÁRDON, január 20- án — itt kezdődött meg megyénkben a Filmnapok falun ’77 rendezvénysorozata — a Húsz óra vetítése után nem rohant haza a nézőteret megtöltő közönség. Ott maradtak beszélgetni, vitatkozni. Volt, aki írásban adta be a kérdését, volt, aki felállt a nézők soraiból és azt mondta: — Lehet, hogy van falu, ahol úgy történt, ahogy a Húsz órában láttuk. Sióagár- don nem így történt. Nem ilyenek vagyunk... Nem ilyenek vagyunk! — hangzott el többször is. Ma már nem. Amikor filmen találkozunk régi önmagunkkal, korábbi gondolkodás- módunkkal, a felemelkedésért vívott küzdelmeink állomásaival, alig hisszük el, hogy valaha úgy éltünk, ahogy látjuk. A mai falu már jobban hasonlít a jövőjéhez, mint a múltjához. A Filmnapok falun alkalmat ad végiggondolni és megvitatni a három évtized változásait. Azok gondolják végig ezeken az estéken a múltat, akik létrehozták a változásokat, akik megteremtették a jelent. A jelent, amely biztos alapja a jövőnek. Ez a jelen azonban számtalan emberi konfliktust hord a méhében. Ezekről beszéltek ezen az estén a sióagárdi emberek, akik késő estig tették fel a kérdéseket önmaguknak, a megjelent vendégeknek, köztük Szirtes Ádámnak. Sióagárdon is kialakult az új értelmiség: 24 pedagógus, a tsz-ben is dolgozik 12—14 felsőfokú végzettségű, Szekszárdra jár be dolgozni mintegy 25 diplomás. E különböző munkaterületen dolgozó értelmiségiek azonban — tisztelet a kivételnek — nem vesznek részt a társadalmi megmozdulásokban, de még szórakozni sem járnak el közösen. ök a hibásak? Mit lehetne tenni ennek megváltoztatása érdekében ? Kereste-e, keresi-e a filmművészet ennek okát? Olyan kérdés ez, amelyre többek között a filmművészettől várják a választ. De másra is választ kérnek a sióagárdiak. Azt szeretnék, ha a film, a televízió a falu mai, megváltozott életét mutatná be. A falu életében nagyon gyorsak a változások. Ezt minden falun élő ember érzi. A falusi családokban megtalálható a tsz-tag, az ipari munkás, a középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkező értelmiség. A családok sokkal összetettebbek lettek. — A mai filmművészet miért nem foglalkozik behatóbban a falu belső társadalmi problémáival, „a kisemberek” küzdelmes mindennapjaival? Miért csak a vezetők: tsz-elnökök, orvosok, pedagógusok életével? A mezőgazdaságban dolgozók ma már nemcsak kapálni tudó emberek. A legtöbb esetben bonyolult, szakképzettséget igénylő munkát végeznek. Erről keveset beszél a film, az irodalom. Pedig ez is nagyon izgalmas téma. — A televízióban, a filmeken gyakran úgy ábrázolják a falun élő embereket, mint harácsoló, gyűjtögető embereket. A valóságban nem így van. A valóságban a falusi ember is kulturáltabb körülmények között szeretne és akar élni. Ö nem igényelhet bérházi, szövetkezeti vagy OTP-lakáát. Épít hát magának. És, hogy szép lakása legyen, azért dolgozni kell. Bár filmekről beszéltek, szóba kerültek helyi problémák is: Lesz-e KlSZ-lakás- építési akció? Mikor oldják meg a termelőszövetkezetben az étkeztetést? Ez Utóbbi kérdésre nem a vendégek, hanem a tsz-elnöke, Lozsányi Sándor válaszolt. Többször próbálkoztak már az étkeztetés megoldásával. Ugv látják, hogy kezdetben csak a kertészetben dolgozó asszonyoknak tudnak üzemi kosz- tot biztosítani. Az igazi megoldás egy központi ebédlő megépítése lenne, de erre csak akkor kerülhet sor, ha jelentős többleteredményt érnek el. Pillanatnyilag a nagy gépek beállításával át kell térni a két vagy három műszakra. Ez pedig azt jelenti: gondoskodni kell a korszerű szociális létesítményekről is. Késő estig vitatkozott, kér. dezett kilencven ember Sióagárdon. Arról beszéltek, amit Kádár János 1976. december 14-én, a mezőgazda- sági szövetkezetek III. kongresszusán így fogalmazott meg: „Az egész társadalomra hat, hogy lényegesen megváltozott a parasztság politikai, erkölcsi felfogása: forradalmi átalakulások történtek a paraszti gondolkodásban. A közösségben korszerű eszközökkel termelő mező- gazdasági dolgozó már régen nem a kisárutermeléssel együttjáró individualista, egyéni, a falu határán alig túllátó, látástól vakulásig robotoló, földhöz ragadt paraszt. A mai parasztság a szocializmus viszonyai között mind korszerűbben él, dolgozik és gondolkodik.” E KORSZERŰBBEN élésgondolkodás bemutatását ajánlották a filmművészet figyelmébe Sióagárdon 20-án este, Bátán 27-én este és bizonyára ezt fogják majd ajánlani Hőgyészen, Faddon és Bölcskén is. F ővárosunk büszkeségében, a Skála Áruházban alighanem megfordult már a fél ország népe, és aki még nem járt itt, annak tervei között feltétlenül szerepel annak ellenőrzése, hogy valóban kapha- tó-e benne minden, mi szemnek, szájnak ingere, vagy csak a reklám játszik a dús- kálás legkisebb ígéretére is meglóduló képzeletünkkel ? Még én sem voltam a Skálában, de azért rengeteget tudok róla. Igazán nem dicsekvésből mondom. Kollégáim, barátaim, ismerőseim rendszeresen tájékoztatnak, s ami azt illeti, a mondott és írott sajtó sem bánik mostohaként a Skálával. Valószínű azért, mert az valóban csak egy van... Legutóbb például arról értesültem álmélkodva, hogy a Skála a jugoszláv hét alkalmával módot adott a vásárlók orrának is a vásárlásban való közreműködésre. Eddig ugye, ha elmentünk vásárolni, néztünk, láttunk, ujjainkkal megtapogatva a különféle ruházati cikkeket döntöttük el, mit vásárolunk meg. A hét különlegességeként nemrég a Skála illatos női, férfi- és gyermek-ingpulóve- rekkel kedveskedett a különlegességek iránt fogékony vevőközönségnek. E ruházati cikkek citrom-, banán-, eper-, meggy- és szederillatokat árasztva csalogatták jövendő viselőiket, míg a kereskedők elmondották, hogy e szemnek sem egyhangú, színes trikók akár egy évnél is tovább illatoznak, szóval mosni is lehet őket — (?!?!) —, mert a szálak közé kémiai úton ravaszkodott illatbuborékok ettől nem veszítik el hatásukat. Ámulok és bámulok. Bevallom, álmodozom is. Ha vannak már gyümölcsillatú felsőruházati cikkek, a jövő embere — akinek én minden jót kívánok! — akár tetőtől talpig beöltözhet idővel egy kiadós vasárnapi ebéd összes illatába. Sőt... miként vannak ma szúnyog és egyéb rovarok elriasztására szolgáló kenőcseink és spray-ink, lehetséges, hogy a jövő ipara (a kereskedelemmel közösen) megörvendezteti utódainkat mondjuk a kellemetlen vendégek (anyós, kölcsönkérő barát, bőbeszédű ismerős, stb.) elriasztására alkalmas pongyolával, háziköntössel és papuccsal is. Az illatosítás és illatozás perspektívái mondhatnám, határtalanok. De térjünk vissza a mához, a kísérletképpen behozott illatos ingpulóverekhez, trikókhoz. Ne tartsanak túlontúl naivnak, de nekem fogalmam sem volt arról, hogy — ami a kereskedelmet illeti — nekünk már csak ez hiányzott és mostantól árva zokszót sem ejthetünk többé a kereskedelem választéka miatt. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy aki citromban, banánban, meggyben, továbbá szederben és eperben illatozik, az maradjon csöndben, tudja, hogy mivel tartozik a figyelmességért. Szóval, élvezze, hogy a gyümölcsösök összes színeivel kápráztató holmijaiban egy kisebbfajta gyümölcskereskedést hordozhat. Hogy közben számos hazai és beváltsága miatt keresett külhoni terméket nem lehet kapni? Ugyan kérem! Ne akadékoskodjunk. Feltételezzük inkább, hogy ami pillanatnyilag nem kapható, az csupán kísérletképpen nem kapható és mihelyt leszokunk a hiánycikkek kajtatásáról, nyomban egyezni fog megint a kereslet a kínálattal. H át persze, lehetséges, hogy valós vásárlói gondjainkról addig még számos alkalommal terelik el a figyelmet különböző — s rendszerint külföldi — különlegességek. Kitalálhatják a gyermekekkel a fogmosást megkedveltető • zenélő fogkefét, forgalmazni kezdhetik a csokoládészínű és -ízű spenótot is. Természetesen választékbővítés címén... —U— Fagerendelyes eketaliga Hosszú éveken keresztül koptatták az iskolás gyerekek annak a teremnek a padlóját, amely Borda Józsi bácsinak, Miszla „örökös” iskola- igazgatójának — s mostan, nyugdíjason, klubkönyvtárvezetőjének — szolgálati lakása mellett van. Amikor az iskolások „kifogytak” — a felső tagozat Gyönkre került — Borda József elhatározta, hogy megvalósítja régi tervét: a falu lakosságának segítségével összegyűjti mindazt, ami a paraszti életre emlékeztetheti majd az utókort. Tervének mindenki örült, a szervezőmunkát kettesben végezték Lebb József termelőszövetkezeti brigádvezetővel, a község párttitkárával. Érdekesnél érdekesebb, vitathatatlanul eredeti tárgyakat hoztak a „múzeumba” a misz- laiak, főleg az idős emberek. Józsi bácsi nyugdíjas elfoglaltsága — a kertészkedés Szomorú a hangja, inkább a község növekedését, gyarapodását mesélné — ha mesélhetné. De hát végzős egyetemista fia — jogász — is messzire kerül, Debrecenbe. Egyre nő azoknak a száma, akik már csak hazalátogatók Miszlán. A régi tanterem gazdag gyűjteménye eggyel több ok rá, hogy jólessen időnként a hazatérés... — virág — Képek: komáromi mellett — így a tisztogatás, a régi és régóta nem használt szerszámok megmentése. A rengeteg holmi szinte ömlesztve hever a terem falai mellett, a polcokon, néhány a szekrénykében. Mindegyiken az ajándékozó neve és sok figyelmeztetés, a túlságosan érdeklődő látogatóknak szánva... Mert látogató bőven akad. Az iskolások, csoportosan, s hitetlenkedve: ezeket még használták a dédszülők...? A Miszláról elkerültek, ha hazamennek: s bizony, már van, aki a gyűjtemény kedvéért keresi meg a dombok közé bújt falut. Borda Józsi bácsi mindenkit szívesen kalauzol, készségesen elmondja, mi hogyan működött, és mi az, ami a kis múzeumból hiányzik. — ősszel még 672-en laktunk itt, azóta is elköltöztek vagy tízen. így őrizzük mi, idősebbek Miszlát és emlékeztetni akarjuk a fiatalokat: innen jöttetek — mond- já. Szölöprés 1883-ból Jó ellátás Dúzson Mőcsény és környéke Negyvenhárom cigány család Dúzson egyetlen üzletben vásárolhatnak a helybéliek, de a boltvezető szerint a kis vegyesboltban bőségesen van áru. János Imréné több mint öt esztendeje vezeti a Dombóvári ÁFÉSZ 93-as számú dúzsi vegyesboltját. Az elmúlt évek során fokozatosan nőtt a forgalom, átlagosan 5—10 százalékkal. Jelenleg havi átlagban több mint százezer forint a bolt forgalma, ami nem kis pénz, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy Dúzson ezernél kevesebben laknak. A boltvezető elmondta, hogy a dombóvári FÜSZÉRT- fiók szállítja a különféle árukat, s ezt pontosan, menetrendszerűen és jól végzik. Kenyeret mindennap Kurd- ról kapnak, összesen másfél mázsát. Tejet, tejtermékeket mindennap vásárolhatnak a dúzsiak. Megkérdeztük azt is, mit kedvelnek mostanában a legjobban Dúzson? Rohamosan nő az igény a különféle kozmetikai cikkek, testápolószerek iránt. A mőcsényi Közös Községi Tanács közigazgatási területén (Mőcsény, Mórágy, Báta- apáti, Grábóc) 43 cigány- család él — a lakosság nyolc százaléka. A munkaképes férfiak és nők nagy többségének folyamatos a munkaviszonya. Legtöbben az építőiparban, az erdőgazdaságban és a környékbeli termelőszövetkezetekben dolgoznak. Az elmúlt tíz évben 19 család vásárolt kedvezményesen, OTP-hitelre házat, két család pedig új házat épített. Tavaly a tanács 300 ezer forintért felújíttatta a Mőcsény külterületén lévő palatincai és a grábóci állami bérlakásokat, ahol 11 család él. Rendszeresen látogatják a cigánycsaládokat az egészségügyi szolgálat dolgozói. A nyugdíjjal nem rendelkező idős emberek (kilencen), havonta személyenként 780 forint szociális segélyben részesülnek. A nagycsaládosok évente egyszer kapnak szociális segélyt. Kevés három-hat éves korú gyermeket íratnak be az óvodába. így az iskolába kerüléskor a gyermekek többségénél nagy gondot okoz a magyar nyelv elsajátítása. De ez sem magyarázza a sok igazolatlan mulasztást. Az 1975—76-os tanévben a mulasztott órák száma 2042 volt. Ezért húsz esetben szabtak ki pénzbírságot. Még szomorúbb statisztikai adat, hogy az iskolás korú gyerekek nagy többsége csak a 3—5. osztályig jut el. A mőcsényi Közös Községi Tanács januári vb-ülésén tárgyalták meg a négy községben élő 218 cigány lakos helyzetét. I &gytf/ a választék Nem tudtam mi hiányzik A „múzeumalapító" Borda Józsi bácsi
