Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

1977. január 23. KÉPÚJSÁG 3 T Asszonyok is fejnek Ozorán Sokat javult a közös tehenészet Meghozták a szénát Varjú Gyuláné O zorán már 1969-ben el­készült a termelőszö­vetkezet szakosított szarvasmarha-telepe, de az eredmények csak az elmúlt évben voltak említésre mél­tóak. A fejlődés határozot­tan szembetűnő az előző idő­szakhoz képest. Nemcsak a tej hozam növekedése mutat­ja az erősödést, hanem az is, hogy a szaporulat elhullása minimálisra csökkent. Ki kellett cserélni az egész tehénállományt a tbc-mente- sítés miatt, másrészt, hogy jobb tenyészanyag legyen a telepen. A csere 1973-tól 1975-ig tartott. Természetes tehát, hogy az eredményt csak most lehet várni. De jobb, fegyelmezettebb mun­kára és a takarmánytermesz­tés javítására is szükség volt Ozorán. A takarmányok mennyisége és minősége egyaránt kedvezően válto­zott 1974 óta. Közben, 1975— 76-ban rekonstrukciót végzett a szövetkezet építőbrigádja a telepen. Még mindig tart az építőmunka, ugyanis külön öltöző-mosdó részt kell ki­alakítani a szociális épület­ben a nők számára. Négy nő dolgozik a telepen az év eleje, óta, ők fejik az egész tehénállomány felét: Bonyhádi Vasipari Szövetkezet Brigádmozgalom A Bonyhádi Vasipari Szö­vetkezetnél 15 szocialista brigád tevékenykedik. Pénte­ken értékelték 1976. évi munkájukat, és döntötték el a helyezésüket. A versenyt értékelő bizottság általános megállapítása, hogy a brigá­dok igen szép eredményeket értek el, amit az is bizonyít, hogy 9 brigád 1—1 fokozat­tal előbbre lépett, 4 brigád megtartotta 1975. évi helye­zését. Az előző években igen sok probléma adódott abból, hogy a szerteágazó tevékenységet folytató brigádok a brigád­naplót hiányosan vezették. Ezt szüntette meg a szövet­kezeti bizottság javaslata, miszerint a szocialista brigá­dok felkérésére adminisztra­tív dolgozók vezetik a naplót. A naplókból kitűnik, hogy a szocialista brigádok nem­csak a munkahelyükön dol­goznak becsülettel, hanem szabad idejük egy részét is együtt töltik: rendeztek ki­rándulásokat, múzeumláto­gatásokat, kismamatalálko­zókat. Patronáltak óvodákat, iskolákat, öregek napközi ott­honát. 3000 óra társadalmi mun­kát végeztek 1976-ban a szo­cialista brigádok a szövetke­zet autószervizének építésé­nél. Politikai és szakmai to­vábbképzésben is szép szám­mal vesznek részt. Piros Ferencné tudósító Siesta gyermekcipő A Szombathelyi Sabária Cipőgyárban évről évre nagyobb mennyiségű Siesta gyermekcipőt készítenek. Ez a típus a kisgyermekek lábának helyes talpfekvését segíti elő. Eb­ben az évben egymillió-hatszázezer pár kerül kereske­delmi forgalomba. Jó kondícióban a magyartarka tehenek Dudás Mátyásné, Gosztola Veronika, Túrós Istvánné és Varjú Gyuláné. Közülük csak Varjuné fejt régebben is nagyüzemi tehenészetben, te­hát gépekkel, egy másik gaz­daságban. A többiek növény- termesztési dolgozók voltak mostanáig. A fejőnőknek más munkát nem kell végez­niük az istállóban, az etetés és gondozás nem az ő felada­tuk. Megoszlik a munka, és így könnyebb betartani az egészségügyi követelménye­ket a tejkezelésben. A tehénlétszám 141 volt 1975-ben, az átlagos tejho­zam 2190 liter, a borjúelhul­lás nyolc százalék. Tavaly már 360 tehén állt a 488 jó­szágnak való tehénistállók­ban, a tejtermelés 2566 liter volt tehenenként és a szapo­rulatnak mindössze 3,66 szá­zaléka hullott el. Az egész szarvasmarha-állomány lét­száma az elmúlt év végén túlhaladta az ezret. A tenyésztésben a Holstein —Friz fajtával való keresz­tezés első eredményei is lát­hatók már az ozorai szakosí­tott telepen. Vannak F—1-es vemhes üszők. A tejhozam várhatóan ugrásszerűen emel­kedik majd az idei évtől és ez megfelel annak a program­nak, ami országos cél és ér­dek. G. J. Kép: Gottvald Finisben a vizmnépités Fariban Páriban is nagyon várták a község lakói a vezetékes vizet. A lakossági igényekhez alkalmazkodva döntött úgy a nagyközségi közös tanács Ta­másiban, hogy szakaszosan építik meg a vízmüvet. Így lehetővé tették, hogy már 1975. novemberétől köny. nyebben jussanak vízhez a község lakói. A munkálatokat a Tolna megyei Víz- és Csatornamű­építő Vállalat végezte, al­vállalkozója a tamási költ­ségvetési üzem volt. A vál­lalat a vezeték kiépítését vé­gezte, a költségvetési üzem készítette el a két ötven köb­méteres víztartályt és a szi­vattyúaknát. Most — szerző­désen kívül — ők építik a szi­vattyúházat is. Ennek el­készülésével fejeződik be tel­jesen a pári vízmű építése, amely a jó munkaszervezés révén már több mint egy éve látja el a lakosságot. és kisüzem, iparszerű és hagyományos szisztémák — ez az a „karének”, amihez Erdei Ferenc mai mezőgazda­ságunkat hasonlította, s amelynek „szólamai” együtte­sen adják az elégséges élel­miszert, jóllehet az arányok­ban folyton-folyvást erősöd­nek a modern módszerek. Ha végigtekintünk ezen a ket­tősségen, megannyi vita me­rül fel; hogy csak az egyik legélesebbre, s nem túl régi keletűre utaljak, ilyen volt a háztáji termelés körül kelet­kezett bizonytalanság, aminek következményeit a magyar mezőgazdaság egész 1976-os színvonala megsínylette. — Részben a nem kielégítő termelési kedv miatt 8—10 százalékos elmaradás volt az egy évvel korábbihoz képest a kisgazdaságok termelésében tavaly, jóllehet másfél száza­lékos növekedést irányoztunk elő — mondotta erről a té­makörről dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a minapi, gö­döllői országos értekezleten. Ma már közhely, hogy mi­közben minden lehetőt meg kell tennünk a növényter­mesztés, az állattenyésztés legkorszerűbb szisztémáinak, így az úgynevezett termelési rendszereknek a gyarapításá­ért, nagyobb gondot kell for­dítani egyfelől a háztájira, s az egyéb kisgazdaságokra, másfelől a közösben művelt, ám termelési rendszerbe még nem kívánkozó, vagy oda egyszerűen nem engedélyezett — mert racionálisan nem en­gedélyezhető! — növényekre, termőterületekre. Erről a bo. nyolult témakörről állapította meg egy ízben Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz, egyszersmind a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöke: „A műszaki fejlesztés a termelésbővítés legfontosabb és távlatban mind jelentősebbé váló mód­ja. Hatása azonban nem egy­értelműen kedvező az üzem jövedelmi helyzetének alaku­lására. Nagy körültekintést igényel tehát, hogy a jövő­ben mit oldunk meg műszaki fejlesztéssel és miben támasz­kodunk egyelőre továbbra is az emberi munkaerőre.” A kérdés tehát így egysze­rűsödik le: mire kell a drága gép, s mit célszerűbb — egy­Nagyüzem előre, vagy akár hosszabb ideig is — hagyományos mód­szerekkel termeszteni, te­nyészteni? Mind több Ameri­kát járt mezőgazdasági kül­döttség tért vissza az utóbbi években azzal a tapasztalat­tal, hogy ott nálunk jobban kedvelik az olcsóbb megoldá­sokat. Nyilvánvaló persze, hogy a döntés az utak meg­választásában nemcsak elmé­leti megfontolások függvénye. Meghatározzák ezt a pénz­ügyek, s hogy Szabó István idézett passzusára emlékez­tessek: a munkaerő, amely meglehetősen vegyes képet mutat — akár a színvonalat, akár az életkort tekintjük. Nádudvar nevéhez kötődik az egyik termelési rendszer, a Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, míg a három másik legna­gyobb a bajai, a szekszárdi, illetve a bábolnai gazdaság­hoz, helyesebben kombinát­hoz. Vannak persze más nö­vénytermesztési és állat- tenyésztési rendszerek is, ám az említett négy változatlanul a legnagyobb. Hatókörük nem ismeri a megyehatárokat, s mint az országos értekezleten a miniszter elmondta, nem is lenne kívánatos efféle elme- revedés. Dr. Magyar Gábor, a KITE igazgatója, egyik beszélgeté­sünk alkalmával a legna­gyobb tartaléknak az emberi tényezőt mondotta: ennek föltárása nem igényel anya­giakat, de a gépeket irányító embertől igenis megkívánja a lelkiismeretes fölkészülést, a technológiai folyamat megis­merését, valamint a pontos, precíz végrehajtást. ... E cikksorozatban pusz­tán vázlatosan tudtam foglal­kozni a mezőgazdaságban rejlő tartalékok öt nagy té­makörével. E forrásokat lehetne--------------------------- meg so_ r olni: a gépek gyorsabb ki­javítása, a téeszek szakosítá­sának meggyorsítása, a kü­lönféle ágazati vertikumok létrehívása is ide tartozik. Ugyancsak céljaink hatható­sabb megvalósítását szolgál­ná, ha a termelők és felvásár­lók, földolgozók között a ko­rábbi érdekellentéteket, foko. zatosan és mindenütt az ér­dekazonosság váltaná föl. — Vége — KERESZTÉNYI NÁNDOR A huszonhatodik... A horgász bedobja készsé­gét a vízbe, vár. Vár, ha kell órákát. Néha megmozdul a parafa úszó, kapás van. Ha szerencsés és ügyes, jókora hallal térhet haza. Az újító talál egy témát, amely meg­oldásra vár. Gondolkodik, kitalál valamit. Anyagot sze­rez, szabad esztergára, ma­róra vagy fúrógépre vár. Pár napig dolgozik. Eddig a do­log könnyebbik oldala. Pon­tos rajzot készít, kitölti az újítási lapot. A megbízott-tói elismervényt kap. Aztán vár. Most a horgászhoz hasonlít. Ha kapás van, ha jó az öt­let, akkor elfogadják a javas­latot, ha nem — megindokol­ják. Ruzsinka István, a szek­szárdi műszergyár huszonki­lenc éves gépbeállítója hor­gászni is és újítani is szeret. Eredményei vannak, az újí­tásra bizonyítékai is. Az utóbbi öt évben 25 javaslatát fogadták el, ami közel két­százezer forintos megtakarí­tást hozott a gyárnak. Ezért megkapta a Kiváló újító cím bronzfokozatát. A családi kasszába 16 ezer forint került a fizetésen felül. Tizenöt évvel ezelőtt az el­ső felvételizők között volt. Műszergyár épült Szekszár- don, így természetes, hogy műszerésznek jelentkezett. Esztergályosnak vették fel. Az iskolában kitűnt műszaki érzékével, ügyes kezével. A szakmunkásvizsgát három hónappal előbb tette le. A gyár érdeke azonban azt kí­vánta, hogy továbbképezze, illetve átképezze magát. Ha­marosan marós gépbeállító lett. Az első generációnak minden gépen meg kellett ta­nulnia dolgozni, hiszen a né­hány „pestit” leszámítva, ők voltak az első szakemberek. Pista, amikor egy újabb té­mán kezd dolgozni rögtön mondja beállító társainak: „Fiúk, van egy ötletem”, s az évek során kialakult munka­társi barátság sok segítő tár­sat ad. A „fiúk” összenevet­nek és mennek érdeklődni, ha kell, tanácsot adni. Ez sem­mivel sem csorbítja Ruzsinka István újítói tekintélyét, hi­szen az ötlet megtalálása a legnehezebb, s neki vannak elgondolásai. A napokban is­mét elhangzott a már említett mondat. A huszonhatodik újítás volt készülőben. Por­dán „szaki” a legidősebb, Tóth József, Szilágyi László beállító mindjárt mentek ér­deklődni, ha kell segíteni. Havasi Miska a technológiai fejlesztés nagy gyakorlattal rendelkező csoportvezetője gyakorlati segítséget is ad. Az újító napokig, lehet úgy mondani, hogy reggeltől es­tig a témával foglalkozott. A szereldésekkel tárgyalt, nor­maidő-megtakarítást számolt. Az alkatrészgyártás még fia. talabb műszaki vezetőjének is beszámolt tervéről. Arról van szó, hogy a bojler-hő- mérsékletszabályzó egyik al­katrészét szegecselés előtt ne kelljen esztergagépen fúrni, mert ennél jobb megoldás az, ha egy célszerszámmal há­rom helyen egy kicsit meg- tömítik az anyagot. A fiatal üzemmérnök csak azt tudta mondani kissé viccesen, hogy „Pista már megint kritikát mondasz a mi munkánkról.” Ruzsinka István lerajzolta a célszerszámot, leírta elő­nyeit, majd átadta a doku­mentációt az újítási megbí­zottnak. Tervei szerint évi négyezer óra lesz a megtaka­rítás. Most kezd ismét hason­lítani a horgászhoz. Hisz ab­ban, hogy az ő csalijára ke­rült a legnagyobb hal. Ez erőt ad neki az újabb töprengésre. H. J. Fotó: B. J. Ruzsinka István a fogmaró gépen állítja be az egyik évek­kel előbb született szerszámot, melyet természetesen el­fogadtak és az alkatrészgyártásban azóta is használják.

Next

/
Thumbnails
Contents