Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 18. szám
A iriiÉPÜJSÁG 1977. január 22. CSALÁD-OTTHON Alkalmi öltözék - olcsón Farsangkor és a legtöbb ünnep alkalmával a hangulathoz, szórakozáshoz megfelelően öltözködünk. Ilyenkor szeretnénk különösen csinosan felöltözni, de úgy, hogy ne a már megszokott ünnepi ruhánkban legyünk. Nemcsak az otthonon kívüli szórakozáshoz, hanem a családi körben eltöltött alkalmakkor is jó érzés és az ünnepi hangulathoz tartozik a kellemes megjelenés. Ha valaki ráadásul még egy kicsit jártas a szabásvarrásban. vagy szereti változatos kiegészítőkkel „feldobni”, átalakítani, egyénibbé tenni ruháit, azoknak az ünnepi alkalmak módot adnak erre. ötleteket és modelleket pedig a rajzok alapján készíthetünk. Az első modellcsoport a már meglévő ruháink felfrissítéséhez, kiegészítők újszerű alkalmazásához ad ötleteket. Egyszínű, ujjatlan blúzból és a blúz színével harmonizáló színes, mintás anyagból új ruhát alakíthatunk (1). Az ujjatlan blúz vállrészének szabásmintáját könnyen felnagyíthatjuk és a jelölésig a blúz vállához varrjuk. A szoknya elkészítésénél csak derékbőségnek megfelelő méretűre kell behúzni a téglalap alakú részt — 20 cm-t hagyva az átlapoláshoz — ráállítani a derékpántot, amely díszgombbal záródik és kész a szoknya. Sálakkal is újszerűvé varázsolhatunk egy-egy ruhát. Háromféle ruha — háromféle megoldás 2., 3., 4.: Egy hosszú sálat föláldozva kettévágunk és a sima vonalú szövetruha vállvarrásába bevarrjuk. A hosszú alkalmi ruhához e sálat a ruha elején keresztezve, derékon kétoldalt egy-egy művirággal rögzítjük. Ujjatlan virágmintás, bő vonalú ruhát a ruha egyik jellegzetes színével egyezű színű sállal viseljük. A sálat a vállon művirág vagy egyszerű dísztű fogja össze. Nadrághoz kellemes és nagyon elegáns viselet a T vonalú selyemjerseyből készült, oldalt slicceit tunika (5), amely a mellékelt szabásminta alapján elkészíthető.' A tunika derekát széles, hímzett, rojtos öv díszíti. Sima ingblúzhoz is készíthetünk nagyon egyszerű „kiegészítőket” (6). A szoknya szabásmintájának elkészítéséhez mindössze a szoknyahosszat és a csípőbőséget kell megmérni, ezek a méretek adják meg a téglalap alakú szabásmintát. A téglalap két rövidebb oldalát összevarrjuk (ez a hátközép), a derékrészt gumizzuk be. A méllényke a szabásminta alapján kötéssel, horgolással is készülhet, a széleket pasz- polozással díszítsük. Egyenes vonalú, egyszínű szoknya-blúz összeállításnak elegáns és újszerű kiegészítője lehet a szőttes hatású anyagból készült hosszú mellény — szintén T vonalú —, amelyet * derékon széles öv fog össze (7). Már meglevő egyenes vonalú szoknyához és alkalmi blúzhoz újszerű kiegészítő lehet egy tunika hosszúságú mellény, amelynek vállrészéhez és övnek felhasználhatjuk a szoknya anyagából maradt darabokat, (8). Szintén egyenes vonalú szoknyához készíthetünk olyan darabot is, amely egészen újszerű és nagyon divatos összeállítást eredményez. Ez a hosszú, T ujjú tunika a saját anyagából való nyakba köthető rojtos kendővel (9). FODOR ETA 11. Feró letörölte orráról a lekvárt. De alighogy letörölte, egy helyen újra piros lett. Kis karcolásból szivárgott a vér. — A kését használta — suttogták. — Van neki egy kése — mondták mások a lányok közelében, összehajolva. — Nem is szabad tartani olyat... Rugós kés. A pengéje gombra működik. A tömegből jól lehetett hallani, hogy valaki azt mondta: — Csalás! Zsabka Janó a hang felé fordult, foga közt a rézpénzzel. S nem jött több ilyen hang. A moraj pedig elbizonytalanodott. — Vajon hogy ítél? — súgta a lányok közelében valaki. — Megítéli — mondta a társa. Igaza lett. Buda tanító Zsabkához lépett, és magasba lendítette a kezét; ahogyan az ökölvívókét szokták. — Fél tőle... Mindenki fél tőle — hallotta Anyicska a suttogást a háta mögött. Feró kezet fogott Zsabkával, aztán titokban megnézte az ujját, és még egyszer végighúzta az orrán. Mindenki látta, hogy tudja, mi történt. Tudja, és mégse fellebbezett. A közönség eloszlott, anélkül, hogy ünnepelte volna a győztest. Ki-ki folytatta korábbi mulatságát. Csak a fiúk vették körül Zsabkát, sörényüket és láncukat rázva, s torz hangon óbégatva. Már csak ők voltak a lepénytartó oszlopoknál. Zsabka Janó hátralépett némileg, kipattintotta ritka kését, melyre oly büszke volt, és amelyet a többiek irigykedve, s tisztelettel néztek, és amely gazdája hírét fölöttébb megnövelte. Kipattintotta egykedvűen, volt ebben valami hivalkodó; elhajította. A kés pörögve szállt és vékony, kékes acélpengéje mélyen fúródott az oszlopba. A kés ébenszín nyele még akkor is remegett, mikor Zsabka Janó odalépett, hogy kihúzza. ♦ A lányok egyet gondoltak, s otthagyták a népmulatságot. Unták is, meg aztán Lonci azt mondta. — Imádom az erdőt. — Várj csak, mutatok valami érdekesei — szólt Anyicska. Átvágtak a legelőn. Egyenesen annak a sötét falnak. Hogy közelébe értek, a fal még inkább megnőtt, hatalmas szálfákra bontódotl, s borzongató hűvösséget és suso- gást bocsátott ki magából. — Imádom és félek tőle — fecsegett Lonci. — Te nem félsz? — Mitől? — nevetett Anyicska. Hátradobta hajának egyik ágát, mely minduntalan arcába hullott. Egy ösvényen ereszkedtek lefele, mely ösvény, csak annak mutatja magát, a sűrű, indás bozótban, aki ismerős. A ragadós levelek közt még éretlen málnabogyók zöldelltek. — Én sem úgy gondoltam — locsogott Lonci —, csak olyan izgi. — Vigyázz! — mondta Anyicska. A part meredeken lejtett. Kőről kőre kellett lépni. S mögöttük, ahogy a bozót összezárult, mind többet nyelt el a népmulatság zsivajából. Végül már csak a nagybőgő brummo- gását lehetett hallani. Anyicska egy öreg tuskó gyökerére lépett, s onnan leugrott a száraz patakmederbe, a csörgő kavicsokra. Lonci ugyanígy tett, csak óvatosabban és kicsit a tenyere is homokos lett. Elismerte, hogy Anyicska a „vadon lánya”. Anyicska nevetett ezen. Tudta, hogy az egy film, és abban van egy lány. A kavics zengve ropogott a talpuk alatt, és nevetésüket, mint valami tükör, visszaverte az erdő fala. És a hangjukat is visszaverte és zengette. És amikor elhallgattak és megálltak a kavicson, olyan csend lett, hogy a szívük beledobogott. Egymás tekintetébe kapaszkodtak és hallgatóztak. Meghallották a levelek susogását és a legyek döngését. S a madarakat is meghallották. És nagyon távol a bőgőt, mintha dongó zümmögne. Mosoly nyílott az arcukon és Lonci szép szemén az áhítat könnye ragyogott. Tükröm, tükröm... Jó „barátunk” a tükör... Ha belenézünk, őszintén elmondja, mi a legsürgetőbb tennivalónk a szépségápolás terén. Télen gyakran nem vagyunk megelégedve tükörképünkkel. A fedetlen arcbőrt az időjárás viszontagságai megviselik, kiszárítják és „egy bizonyos kor” után gyorsabban ráncosítják. Hogyan ápoljuk arcbőrünket télen? Védjük bőrünket az időjárás ártalmaitól, s ha szabadba megyünk, arcunkat krémezzük be jó minőségű félzsíros hidratáló arckrémmel. Éjszakára használjunk bőrtápláló krémet, amely az éjszakai pihenés alatt fejti ki jótékony, bőrszépítő hatását. A nyakat ugyanolyan gondosan kell minden reggel és este bekrémezni, mint az arcot, mert a bőr öregedésének első jelei a nyakon mutatkoznak. A téli hideg elleni védekezés másik módja; a bőr edzése. Ha bőrünket gyors alkalmazkodáshoz szoktatjuk, nem viseli meg annyira a szoba- és kinti levegő közti nagy hőmérséklet-különbség. Az arcbőr edzését hideg-meleg vizes öblítéssel végezzük, a kezelést mindig hideg vizes öblítéssel fejezzük be. Kitűnő értorna az is, ha váltakozva hideg, majd forró vízbe mártott frottír 'mosdókesztyűvel enyhén átdörzsöljük az arc- és nyakbőrt. A téli időjárási ártalmak sokszor érdessé teszik, az arcbőrt, apró gyulladások keletkeznek. Készítsünk otthon kozmetikai álarcot. Egy puha, vastagabb ruhán vágjuk ki a szem, orr és a száj helyét. Mártsuk langyos kamillafőzetbe, borítsuk az arc- és a nyak bőrére, amelyet előzőleg vitaminos krémmel kentünk be. A kamillás pakolás megnyugtatóan hat a bőrre. A borogatást cseréljük ki langyosra, ha kihűlt. A teapakolás után hideg vízzel vagy kamillateával öblítsük le és bőrtápláló krémmel kenjük be a bőrt. A kozmetikai álarcot időnként főzzük ki, s ha megszáradt, tegyük műanyagzacskóba, így máskor is felhasználhatjuk. Télen színtelen, fakó lesz az arcbőrünk, mert sokat tartózkodunk fűtött helyiségben. Ehhez hozzájárul még a téli vitaminszegény étrend is. A bőrfrissítő „belső kozmetika” alapszabálya: naponta együnk friss gyümölcsöt, salátát, tejtermékeket. F. K. Anyicska egy nagy homokkőre mutatott. Termetes kő volt. Termetesebb a többinél, melyek a mederben itt-ott feltorlódtak, szél és víz simára és gömbölyűre gyalulta. És mintha kigurították volna a széli homokra. — Egy kereszt — mondta Lonci, felfedezte. A nap már a fák lombja közé süppedt e délutáni órában, így nem sütötte a követ, de a vályat árnyéka most is meglátszott. — Erdei kereszt. így hívják — mondta Anyicska. — Állati érdekes... És minek van ez itt? — Régen itt van — mondta Anyicska, és keskeny vállát vonogatva kissé elgondolkozott. — Valami lányt meggyilkoltak itt régen... Valami katona. így beszélik. Lonci megdermedt, s hátralépett a kőtől, tágra nyílt, rémült szemekkel. Az erdő csendje és árnyéka szorongó szíve ellen kelt; e két ellenséges marok fojtogatta, s arcán szétterjedt a félelem sápadása. Anyicska látta, s így nyugtatta: — Ó, nagyon régen volt ez! Mi még a világon ^e voltunk. — Menjünk innen — mondta Lonci, kocogott a foga. Majd mikor elindultak, ezt kérdezte: — Te tényleg nem félsz? — Egy kőtől? — mosolyodott el Anyicska. — Ettől az egésztől... Igazán minden csodálatom a tiéd. Anyicska nem értette. — Ó! — mondta és nevetett. — Ne bu- táskod j! — És ha most előlépne a katona? Anyicska Loncira nézett. S a néma erdő nézte őket a magasból, a bozótos árok felett. — Tudod, milyen régen volt az? Lonci ámult Anyicska szemének derűjén, hangjának nyugalmán, s egy kicsit meg- fogózott benne. — Könnyű neked. Te vagy a vadon lánya. — S kényszeredetten nevetett. Nevetését, bármily halk volt, a kövek megzengették. Anyicska mosolyogva fogadta el a címet, melyet Lonci már másodszor aggatott rá, ámbár törékeny alkatához sehogy se pászolt, de az erdőben otthon volt csakugyan. (BK.) — Sokat járunk ide málnázni — mondta —, ősszel meg gomba van. Rozsét is szoktunk gyűjteni. Azelőtt meg mohát hord- tunk a piacra... Ismerem ezt a helyet. Kézenfogva lépkedtek a kiszáradt meder kövein, a málnabozóttal sűrűn benőtt árok mélyén, s Anyicska magyarázta, hogy itt nincs más út, csak ez és hogy a templomnál fognak kilyukadni. — Egyébként — mondta — tényleg beszélnek mindenféle butaságokat, hogy az a katona itt bújkálna még most is az erdőben... De hát hogyan lehetne igaz, annyi idő után? Lonci nem merte ijedelmét kimutatni. — Nem fogták el? — kérdezte. (Schubert Péter rajza.) (Folytatjuk) Farsang idején egy-egy bálra minden nő kivirul, megszépül. Szinte mindany- nyiunkban felvetődik, jó volna mindig ilyen szépnek maradni. Ez azonban csak rajtunk múlik... Az ügyes nő kicsinyke ruhatárából is nagyon csinosan öltözhet, ha figyel a színek harmóniájára, s ha van néhány, jól kiválasztott kiegészítője. Két-három, a ruhák színárnyalatához legjobban illő körömlakkal és rúzzsal felszerelkezve már este megkezdődhet a másnapi öltözködéshez a fölkészülés. (Este ki kell választania, mit vesz föl következő reggel, hogy a megfelelő körömlakkot kenhesse a körmére.) Reggel a fehérnemű kiválasztása is igazodjék a ruhához. Tarka felsőruhához egyszínű, minta nélkülihez színes fehérnemű ajánlható. Harisnyából is érdemes több, különböző színűt vásárolni, s mindig azt fölvenni, amelyik legjobban illik a pulóverhez, ruhához. (Például mintás, piros huzatruhához fekete pulóver és harisnya). Érdemes arra is figyelni, hogy a cipő színe inkább a blúzéval vagy a pulóveréval egyezzen, mintsem a szoknyáéval, vagy a nadrágéval. (A fehérrel hímzett sötétkék blúz, fehér szoknya sokkal sikkesebb sötétkék cipővel, mint fehérrel.) Ha nincs megfelelő színű lábbelink, a már említett kiegészítőkkel mégiscsak megteremthetjük a harmóniát. Az előbb említett, huzatruhához jól illő sötétpiros cipő azonos szí- mű övvel a szoknya-blúzhoz is csinos. A magyar nők nem túlságosan ügyelnek a színekre az ékszerek kiválasztásakor. Élénk piros vagy sötét rózsaszín körömhöz nem szerencsés rubinköves gyűrűt húzni, inkább semmi se legyen az ujjunkon, minthogy megbomoljon a színharmónia. De ha valakinek van arany vagy ezüst pecsétgyűrűje, pénzgyűrűje, azt bátran fölveheti. Lila kövű gyűrűt és karkötőt csak lila mintás, fekete vagy egyszínű sötétkék, sötétszürke ruhához érdemes viselni. (Szürkéhez csak akkor, ha nincs rajta piros díszítés.) Arra is vigyázni kell, hogy lehetőleg a fölvett ékszerek azonos típusúak legyenek, azaz vagy csak arany, vagy csak ezüst vagy csak bizsu divatékszert tegyünk a nyakunkba, karunkra. ujjúnkra, s ne vegyesen. Nagyon változatosan öltözhet az, akinek van 4—5 sál- ja, kendője. Nyakban, fejre vagy derékra kötve sokféleképpen viselhetők. A sálak egyetlen titka: mindig üdék, frissen vasaltak legyenek, különben ellenkező hatást váltanak ki, mint szeretnénk. Szélminta keresztszemmel Divatos a hímzés a ruhákon. Ezzel az egyszerű kis mintával, keresztszémes hímzéssel díszíthetjük például gyermekruhák gallérját, alsó szegélyét. Fehér vagy színes blúzoknak kivarrhatjuk a teilrészét is. De felhasználhatjuk a mintát kötött holmik — kardigánok, pulóverek, ruhák — díszítésére is úgy, hogy vagy mindjárt belekötjük (norvég- kötésszerűen) vagy ráhímezzük a kész holmira.
