Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-04 / 2. szám

1977. január 4.

^PÚJSÁG

Mérlegen az elmúlt év atlétikája

Sakkhírek

Hastingsban, a nemzetközi ■sakkverseny 4. fordulójában Faragó két és fél órás, izgalmas játszmában győzött a jugoszláv Damjanovics ellen. Adorján játszmája az angol Whiteley ellen döntetlenül végződött.

A versenyben a szovjet Szmiszlov vezet 3 ponttal honfitársa, Romanyisin, a norvég Zwagi, Faragó és Adorján előtt (egyaránt 2,5 —2,5 pont), akinek korábbi függőjátszmája döntetlenül ért véget.

♦

Groningenben, az ifjúsági sakk-világbajnokságon, a 11. fordulóban Grószpéter — sötéttel — döntetlent ért el a jugoszláv Popovics ellen. Grószpéter 6 ponttal, holtversenyben a 17. helyen áll. *

1.

A SPORTOK királynője, az atlétika elérkezett a számvetés időszakába, jóllehet a versenyzők egy pillanatra sem hagyták abba az edzéseket és jelenleg a tiszta felkészülés időszakában vannak. Ez az időszak alkalmas a különböző egyesületi, járási, megyei, országos statisztikák elkészítésére, elemzésére és a régivel való ösz- szehasonlításra. E sportág űzői megszokták, hogy teljesítményük objektíve mérhető és az időjárást eltekintve szubejktív tényezők (bírói döntés, pontozás stb). nem befolyásolhatják. 1976. március 27-én a Népsportban megyénk vezető atlétikai szakosztályáról, a Szekszárdi Dózsáról megjelent egy kellemetlen hangvételű cikk, mely egyáltalán nem felelt meg az atlétikai állás- foglalás szellemének, sem hangvételében, sem tartalmában. Erre a cikkre — nagyon helyesen — nem sértődés, nem újabb „magyarázkodás”, hanem szorgos munka volt a válasz, melynek rövid összefoglalására vállalkozunk bevezetőnkben. Mind a Szekszárdi Dózsában, mind a megyei válogatottban nagy edzésszámú (előre, tervszerűen elkészített program szerinti) edzésmunka jellemezte 1976-ot. Minden erőt (edzői és versenyzői vonatkozásban egyaránt) a sikeres szereplésnek vetettek alá. Valljuk meg őszintén, hogy ezekben az erőfeszítésekben gyakran óriási nehézségekkel kellett megküz- deniök. (Helyi edzőtáborokra kikérés, iskolai eltiltások stb.) Ettől függetlenül Szek- szárdon és Dunaföldváron különösen jól oldották meg a feladatokat és a várt eredmény nem maradt el.

Az elért eredmények felsorolásánál országos szintű teljesítmények után fokozatosan áttérünk megyei eredményekre is. Büszkén kezdjük a sort országos csúcstartó versenyzőink eredményeivel. Kevés megye büszkélkedhet ilyenenekkel és ezért örömmel emlékezünk •rájuk. Országos ifjúsági csúcsok 1976-ban: 1000 m síkfutás : Ötvös Imre (Dunaföld- vár) 2:21,9, 1500 m síkfutás: Ötvös Imre (Dunaföldvár)

3:42,6, 4x400 m váltó: Sz.

Dózsa (Mohai, Schwébl,

Jéhn, Vida) 3:56,3.

a szekszárdi Dózsa

„B” kategóriában szereplő szakosztálya az elmúlt évi

16. helyről a 14. helyre került. A teljesítmény értékét növeli, hogy itt nem egy felnőtt-, ifjúsági vagy serdülő- csapat szerepléséről van szó, hanem a serdülő-, ifjúsági és felnőtt-, férfi- és női csapat összteljesítményéről. Ehhez

pedig a meglévő személyi és tárgyi feltételek mellett nagy szervezőmunka is szükséges. Nos, ebből jelesre vizsgáztak. Megyénk az értékelés szerint a tavalyi 16. helyezését tartotta meg 586,5 pontjával. Ebből a pontszámból a Dózsa 387,5-öt szerzett, ami azt jelenti, hogy a többi szakosztály mindössze 199 pontot gyűjtött. Ezt Dunaföldvár, Tolna, Bonyhád és Dombóvár szerezte.

Megyénk férfi és női ifjúsági válogatottja összetett pontversenyben a 11. helyen végzett, ami az új rendszer bevezetését és a kedvezőtlen sorsolást figyelembe véve kielégítőnek mondható. Ha lassan is, de ismét léptünk tehát előre és ez évi értékelésünknél a megyei ranglista ismertetésekor közöljük a megyei felnőtt- és ifjúsági csúcsokat is, valamint azt az évszámot, melyben a csúcsot elérték.

E RÖVID bevezető után ezután folyamatosan közöljük a rangsorokat abban a reményben, hogy egy eredményes sportágunk, immár 25 éves hagyományaihoz híven megismertessük olvasóinkat a legjobbakkal és a szakemberek, versenyzők egyaránt lemérhessék fejlődésük ütemét és ehhez igazíthassák 1977. évi felkészülésüket.

(Folytatjuk).

Ki mit

Kosárlabda NB It

»dombóváriak ■

Nehéz év vár a Dombóvári VSE NB Il-es férfi kosárlabdacsapatára, mely a szezont a 8. helyen fejezte be. Hogy miért vár rájuk nehéz év, ahhoz ismerni kell az elmúlt bajnokságot, a menet közben felmerült gondokat, problémákat.

Edzéshiány

A dombóvári kosárlabdaszakosztály 1976-ban január közepén kezdte el a felkészülést. A három távozott játékost pótolták, az edzői teendőket dr. Dobos Jenő és Erdősi Lajos végezte. Az első edzésen a játékosokkal ismertették a felkészülési programot és a célkitűzést, melyben a

8. helyet jelölték meg. Februárban egyhetes közös edzésen vettek részt, majd a bajnokság megkezdése előtt több barátságos mérkőzést játszottak a PVSK NB I-es csapatával. Itt említjük meg, hogy tavaly Kiskunfélegyházán a Kiskun-kupa mérkőzéssorozaton az 1. helyen végeztek. Az MNK-ban a középdöntőig jutottak el, az NB I-es BSE csapatától szenvedtek minimális vereséget és ezt követően búcsúztak a kupaküzdelmektől. A tavaszi idényben az edzéseken általában ott voltak a játékosok. A későbbiek során mind többen maradtak távol munkahelyi elfoglaltság miatt. Különösen Illés Péter — a csapat legmagasabb embere — hiányzott sok edzésről. Ezt a csapat nagyon megsínylette, hisz a két edző Illés Péterre építette a játékstílust és távolmaradása miatt a begyakorolt játék helyett ötletszerűen kellett a játékosoknak pótolni a hiányzó Illést. Ez legtöbb esetben nem vezetett eredményre. Szolgálati beosztásuk miatt Ruzicska és Haraszti is gyakran, éjszakai szolgálat után fáradtan ment az edzésre és ez rányomta bélyegét edzési intenzitásukra. Nem volt biztosított Horváth és Bogdán rendszeres edzéslátogatása sem.

Köztudott, hogy nagy gondot okozott a dombóváriaknak a terem hiánya is. Mérkőzéseik nagy részét Pécsett kellett lejátszaniuk, ahol hiányzott a hazai közönség biztatása. Ez is közrejátszott, hogy a kosárlabdasportot nem lehetett Dombóvárott úgy népszerűsíteni, mint szerették volna.

A csapat tagjai általában technikailag képzettek, de sok még a csiszolnivaló, melyet csak rendszeres edzéseken lehet megoldani. Lényegében a szükséges alapfeltételek nem voltak száz százalékig biztosítva a csapatnak. Ilyen körülmények között is a tavaszi szezon végén a 7. helyen álltak.

A DVSE csapata jugoszláv meghívás alapján Velenjén szerepelt, ahol 78:58 arányban győzött. A dombóváriak a jugoszláv városban több komoly edzést is tartottak. Augusztusban viszonozták a jugoszlávok a dombóváriak látogatását. A két csapat között két alkalommal nyílt lehetőség találkozóra, az egyiken 50:49, a másik mérkőzésen 73:63 arányban nyertek a dombóváriak. Augusztusban Budapesten a Magyar Hajó- és Darugyár Alkotmánykupa elnevezéssel tornát rendezett. Itt a dombóváriak harmadszor, egyben véglegesen elnyerték a kupát. Szeptemberben Kaposvárott a Latinka Sándor emlékversenyen 3. lett a dombóvári csapat

Kevés játékos

Az őszi idényre a felkészülés nem volt zökkenőmentes. Póka, Bogdán, Herényi, Bosz- nai kivált a csapatból, míg Balogh tanulmányai miatt csak a mérkőzéseken vett részt. Végül a csapat létszáma tízre apadt, sőt az utolsó mérkőzésre már csak hét játékossal tudtak elutazni. Ennek lett eredménye a csúfos vereség a Kaposvári Táncsics együttesétől. Mint már említettük, az NB II. 8. helyén végzett a bajnoki idény végén a csapat. Tizenkét győzelmet szerzett a tizennégy vereséggel szemben. Az eredményt jónak kell értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy a többi csapat teremmel rendelkezik és anyagiakkal is jobban áll. A legtöbb helyen a sportiskolák biztosítják az utánpótlást, de Dombóvárott ez is még rendezetlen.

Á csapatban a legjobb teljesítményt Tamási nyújtotta, rajta kívül Ruzicska, Bálind, Takács, Horváth, dr. Rado- chay, Illés, Pakot és a bajnokság utolsó szakaszában Haraszti nyújtott dicséretes teljesítményt. A csapatot nagyban segítette a pécsi vasútigazgatóság vezetője, dr. Szabó Tibor, a dombóvári Városi Tanács elnöke Vidó- czy László, komoly segítséget kaptak a Tolna megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatalától, a dombóvári városi sportfelügyelőség vezetőjétől és természetesen a Dombóvári VSE elnökségétől.

Segítség kell

Mint már említettük, a csapat az őszi szezonban létszámban és minőségileg egyaránt meggyengült. Csak abban az esetben sikerül az idén helytállniuk, ha erősíteni tudnak. Az országban mindössze két vasutascsapat van: a PVSK (NB I.), valamint a dombóvári NB Il-es gárda. Reméljük, a pécsi igazgatóság, amelynek vezetője dr. Szabó Tibor, mindig szeretettel patronálta a sportot, ezúttal is talál lehetőséget arra, hogy Dombóvárnak továbbra is legyen NB Il-es csapata. Minden bizonnyal a megyei és a dombóvári városi vezetők is — a körülményekhez képest — megtalálják annak lehetőségét, hogy segítsék a csapatot annak érdekében, hogy ne kelljen búcsút mondani az NB II-nek.

Ismét lezárult egy esztendő, amely a magyar sportéletben is sok örömet, itt-ott bánatot, csalódást hozott. Az új év küszöbén az MTI munkatársai körkérdést intéztek a magyar sportélet egyes képviselőihez; mit várnak 1977-től? A válaszok:

KRIZSAN JÓZSEF, AZ MLSZ FŐTITKÁRA:

— Azt várjuk, hogy sportágunk még szervezettebb lesz és egyre inkább tömegesedik. Várjuk a fiatalokat a pályákra, a nézőket a lelátókra. Jelentős nemzetközi feladatainkat a zöldasztalnál és a labdarúgó- pályán is sikerrel szeretnénk megoldni.

AJÁN TAMÄS,

A NEMZETKÖZI SÚLYEMELŐ SZÖVETSÉG FŐTITKÁRA:

— Mint a nemzetközi szervezet tagja, szeretném, ha a jelenlegi, körülbelül 2 millió súlyemelő versenyző száma tovább gyarapodna, mind az öt kontinensen és a 105 tagország száma is növekedne. Reméljük, hogy az annyi problémát kiváltott anabolikus „ügy” a nemzetközi szövetség és a nemzeti szövetségek megértő támogatásával nyugvópontra jut.

— A magyar súlyemelőktől valamelyest felzárkózást várunk a pillanatnyi európai élmezőnyhöz, azt, hogy

1977-ben megteremtődnek az alapok a moszkvai olimpián való sikeres részvételhez.

MAGOS JUDIT ASZTALITENISZ EURÖPA-B A JNOKNŐ:

— Felemás évet zárok, hiszen csak júliustól kapcsolódtam be újból a válogatott keret közös gyakorlásaiba, sikeres visszatérésemnek viszont nagyon örülök. Az őszi nemzetközi bajnokságokon és Szuper-liga mérkőzéseken már újból jól ment a játék, s ezt szeretném 1977-ben folytatni. Kár viszont, hogy nem Európa. bajnokság lesz, mert aziért ott több esélyünk lenne, mint a vb-n. De igyekszünk, hogy a csapatversenyben a világ legjobbjai között is megőrizzük európai elsőséT ermészetjárás

Két ünnep közt a hegyekben

Öbányán, a Mecsek festői környezetében lévő üdülőhelyen mozgalmas volt a két ünnep közötti időszak. A Szekszárdi Spartacus kerékpárosai és kajak-kenusai mellett ott volt a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet szakmunkástanulóinak egy csoportja is. A szövetkezeti turistaház kellemes otthont adott a fiataloknak. A szakmunkástanulók kirándultak Magyaregregyre és húszkilométeres túrájuk során ellátogattak Kisújbányára is. Az étkezést ügyesen megoldották: maguk főztek. Csigi Erzsébet főzőtudományát dicsérte, hogy a nagy mennyiségű ételből semmi nem maradt. A szövetkezet vezetői is meglátogatták a téli szünetet jól kihasználó fiatalokat. így ott volt a szövetkezeti bizottság elnöke és a személyzeti osztály vezetője is. Elégedetten és örömmel állapították meg: a fiatalok kitűnően érzik magukat, jól szórakoznak, sportolnak.

vár 1977-től?

Hócsata Óbánya utcáján.

günket. Egyénileg még azt szeretném, hogy végre világbajnokságon is jó sorso. lást kapjak, és minél előbbre jussak.

CSAPÓ GABOR,

AZ OLIMPIAI BAJNOK VIZILAÖDA- VALOGATOTT TAGJA:

— Szívesen jósolok, mert 1973 után is beváltak a tippjeim... Akkor azt mondtam, hogy négy év alatt három nagy világversenyt nyerünk, közte az olimpiát is. így történt. Ezzel kiegyeznék a következő négy esztendőben is, s elsőként jövő augusztusban az Európa- bajnokság következik. Személy szerint még arra törekszem, hogy játékomat tovább javítsam, főleg erőnlétemet és sikerüljön jól alkalmazkodni az új évben életbe lépő új szabályokhoz. Klubcsapatommal, a Vasassal megpróbáljuk a „mester- hármast” elérni, egymás után harmadszor is bajnokok lenni.

DR. OSZTRICS ISTVÁN, OLIMPIAI HELYEZETT PÁRBAJTŐRÖZŐ:

— Nem panaszkodom: 1976-ban magyar bajnok voltam, az olimpián az egyéniben negyedik és más nemzetközi erőpróbákon is sikerült döntőbe jutnom. Sajnálom viszont, hogy csapatunk az olimpián nem lett dobogós. Jövő évi tervem közt elsősorban az szerepel, hogy sikerüljön együttesünket újból a legjobbak közé segíteni. Buenos Airesben lesz a világbajnokság, jó volna, ha a magyar válogatott éremmel térhetne haza. Egyéni elképzelésem még, hogy minél több versenyen kerüljek döntőbe, ahol aztán minden lehet.

HARGITAY ANDRÁS, VILÁG- ÉS EURÓPÁBA JNOK ÚSZÓ:

— Nem adom fel, tovább versenyzek, célom a moszkvai olimpia. Ennek érdekében 1977-ben is jelentős terveket akarok megvalósítani. A svédországi Európa-baj- nokságon valószínűleg csak a 200 méteres vegyesúszásra és a pillangóra koncentrálok, mert ezek elősegíthetik felgyorsulásomat. Egyetemre járok, megkezdődtek a vizsgák, számomra eddig jó eredménnyel. Igyekszem állatorvosi tanulmányaimat és a sportot is jó összhangba hozni, hiszen több példa áll előttem, amely bizonyítja: a kettő jól „megfér” egymás mellett.

BARCS SÁNDOR, AZ UEFA ALELNÖKE:

— 1977-ben kell eldőlnie véglegesen, hogy minden nehézség nélkül meg tudjuk-e rendezni a labdarúgóvilágbajnokságot Argentínában. Sok minden eldőlt ezzel kapcsolatban már. Épülnek a stadionok, a jegyek árának árfolyama rög. zített, megoldást nyert a tv-s közvetítés (a színes is!), óriási probléma azonban még mindig az argentin belső politikai helyzet ziláltsága, s ezen belül is a biztonság kérdése. 1976-ban a jelentések szerint körülbelül 2000 személyt tettek el orgyilkosok, s arról nincsen szám, hogy mennyit raboltak el. Főleg az utóbbi tény egyes európai szövetségek számára — NSZK, holland — nagy gondot jelent. Az új esztendőben kell pontos választ adni arra mindenkinek, hogy a FIFA képes-e zavartalanul lebonyolítani a nagy világ- versenyt.

PAPP LÁSZLÓ, AZ ÖKÖLVÍVÓ. VÁLOGATOTT VEZETŐ EDZŐJE:

— Elsőrendű célkitűzésünk olyan fiatalok nevelése, akik majd megtiszteltetésnek veszik, ha bekerülnek a válogatott keretbe és megtanulnak küzdeni a nemzeti színekért. Lehet, hogy ez egy lassú folyamat és eredmény nem lesz még holnap és holnapután... Az év nagy feladata a haliéi Európa-bajnokság. Ide azok kerülnek majd el, akiket fentebb már említettem, lehet, hogy nem lesznek tizenegyen vagy nyolcán, vagy négyen sem, akiket viszont- — nevezünk, azokban bízunk és tőlük már az eredmény is elvárható, bár lehet, hogy ez nem lesz mindjárt érem...