Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-15 / 296. szám

U KÉPÚJSÁG 1976. december 15. ON KERDEZ A sertéstáp árváltozásáról Schmidt Ferenc tolnai ol­vasónk azt irja, hogy nemrég olvasta a MÉM rendeletét, melyben az áll, hogy novem­ber 15-től mázsánként 20' fo­rinttal olcsóbban kaphatók a sertéstápok. Kérdezi, hogy ez a rendelet Tolnán melyik elárusítóhelyre vonatkozik és megjegyzi, hogy nemrég a Damjanich utcai lerakattól a régi áron, 399 forintért vásá­rolt tápot. Fejős János, a Kisállat­tenyésztők Beszerző és Érté­kesítő Szövetkezetének elnö­ke a következőket válaszolja: — November 15 óta a ház­táji elnevezésű hízósertés-táp mázsánként 20 forinttal ol­csóbb lett, 389 forintról 369 forintra változott az ára. For­galomban van azóta válto­zatlanul az úgynevezett „szé­na” hízósertés-táp, amelynek eladási ára mázsánként 399 forint. November 15-én a tol­nai felvásárlónk körzetében nem volt háztáji hízósertés­táp. Ezt megelőzően vala­mennyi felvásárlónk meg­kapta az új árakat, „árjegy­zék” formájában. A tolnai lerakatnak a 399 forintos­Telefonszámunk : 129-01, 123-61. Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 ból is volt készlete, amit ezen az áron értékesített. A jövőben számolunk a válasz­tékkal, tehát mind hízósertés­tápból, mind egyéb félesé­gekből többfajta áru lesz. Fejős János felhívja egy­ben a tápvásárlók figyelmét, hogy vásárláskor kérdezzék meg, hogy milyen terméket kapnak és annak valósságáról győződjenek is meg. Sertésól távolsága a lakóháztól Szűcs József Tamásiból érdeklődik, hogy sertésólat milyen távolságra lehet a lakóháztól építeni. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válaszából idézünk. „Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter az 5/1974. ÉVM számú rendele­tével közzétette az Országos Építésügyi Szabályzatot, és elrendelte annak alkalma­zását. A szabályzat 44. §-a rendelkezik a melléképüle­tek és melléképítmények el­helyezéséről; kimondja, hogy melléképületeket és mellék- építményeket csak a külön táblázatban felsorolt védő- távolságok figyelembevételé­vel szabad elhelyezni. E táblázat szerint pedig sertés­ól és kifutó, trágya- vagy tárgyalétároló védőtávolsága lakóépülettől 16, ásott kúttól 15, fúrt kúttól 5 méter. Ki­mondja a szabályzat azt is, hogy: A melléképítménye­ket úgy kell elhelyezni, hogy azok a szomszédos lakó-, vagy üdülőtelkek, épületek és egyéb építmények rendel­tetésszerű használatát ne akadályozzák, illetőleg azok állagát ne veszélyeztessék.” Bogra-p úszta melegvizű forrása Mészáros Ferenc szekszár­di olvasónk azt teszi szóvá, hogy Szekszárdtól 15 kilo­méterre, a gemenci erdőtől 800 méterre van a Bogra- pusztai melegvizű forrás, amiről senki nem tud, vagy legalábbis nem akar tudni. Annak idején a puszta gaz­dája kutat fúratott, ahol meleg víz tört fel, és azóta éjjel-nappal folyik szét, szer­te a határba, az értékes me­leg víz. „Ám strand vagy fürdő biztosan visszatérítené a befektetett pénzt” amit a melegvizű forrás kihaszná­lására áldoznának. Werner Ádám, az őcsényi Kossuh Mgtsz, elnöke a kö­vetkezőket válaszolja: — Mint szövetkezeti veze­tő, sokszor gondolkodtam, hogyan lehetne hasznosítani az elfolyó vizet. Személyesen tájékozódtam a kút fúrási, vagyis megszületési idejéről, a víz hőfokáról, a kút per­cenkénti vízhozamáról, a kút állagáról (egészségügyi helyzetéről). Elképzeléseim sajnos a fent nevezett ténye­zők birtokában szertefoszlot­tak. A kutat 1910-ben fúrták, ma ezt rendbehozni nagyon nagy költség lenne. 1954-ben a decsi tanács foglalkozott a kút felújításával. Erőfeszíté­sük kudarcot vallott. A kút csövei a földben a korrózió hatására tönkrementek, a víz már nem szökik 12 mé­ter magasba, mint a kút építésekor. A legnagyobb probléma, hogy a földben 224 méter mélyen helyezke­dik el egy gránitréteg, ame­lyet 1954-ben nem sikerült keresztültörni, amikor a de­csi tanács felújította volna a kutat. Werner Ádám levele vé­gén hozzáfűzni, hogy a bog- rai víztémától nem fordul­nak el vezetőink. Nagyon sokszor és nagyon sokan megtekintették már a kutat. Egyöntetű véleményük az volt, hogy a felújítási mun­kák több millió forint hasz­talan kiadást jelentenének. Ml VÁLASZOLUNK mm-w. Talán enrulékeznek a rádió­hallgatók arra a sorozatra, amélÿ egy-egy pedagógus munkáját mutatta be. Hosz- szabb szünet után Ismét el­kezdődik ez a sorozat. Szán­dékosan nem a folytatódik kifejezést használtam. Ebben az új sorozatiban ugyanis mindenki szót kap, aki hit­tél, szeretettel végzi a mun­káját: szíjgyártó, orvosi, élel­mezésvezető, tanár, pincér, bányász vagy repülögépve- zető... Indító adásunk Tolna me­gyéhez kapcsolódik. Szekszár- don, a Balogh Ádám Múzeum főmunkatársa, dr. Rosner Gyula régész. Véletlenül ke­rült szóba a neve. Bölcsész, humán végzettségű társaság­ban vita kerekedéit a törté- nélmd témájú festészetről. A beszélgetésbe bekapcsolódott egy Kiijevben végzett katona­tiszt is, és művészettörténet- szakosokat megszégyenítő tá­jékozottsággal vitázott ve­lünk. Véletlenül llett volna ő katona? Eilenkezöleg: mate­matika tagozatos gimnázium­ba járt Szekszárdün. Ekkor halottam először dr. Rosner Gyula nevét, aki megtanítot­ta a szépet meglátni. Vezeté­se aliaitt 1967 óta Tolna me­gyében negyrven-ötven főnyi diáktársaság — szakmunkás­tanulók, gimnazisták, egyete­misták — nyaranta rendsze­resen felverik a sátrakat, ott élnék, főznek, és régészeti ásatásokon dolgoznak. — Hogyan alakultak ezek a régészeti táborok és mi a céljuk? — kerestem fel ezek után dr. Rosner Gyu­lát. — Ahhoz, hogy egy régész igazán végezhesse a munká­ját, valamilyen közegre van szüksége. Olyan társaságra, akik megpróbálják megérteni azt a módszert, hogyan bont­ja ki a régész, hogyan érke­zik él egy-egy félismeréshez. Szerencse dólga, ha egy sírt felbontunk, hogy mennyi minden van benne. De hogy az összefüggéseket megért­sük, ahhoz inspiráció is szük­séges. Egy példa: én László Gyula .tanítványa voltam — a professzoromat ma is csak a legnagyobb tisztelettel tu­dom emlí teni — ő valamikor ásott a Duna-Tisza közén. Akkor még rejtélyesnek ne­veztek bizonyos díszített cson­tokat ezekben a sírokban. Ek­kor egy öreg pásztoramber lenéz a sírba, és azt mondja: „Hát ez is valamikor pásztor vót” „Honnan tudja azt ma­ga, (bátyám?” „Hát ott a só- tartója!” Talán még írni, ol­vasni sem tudott, de ponto­san tudta, hogy ez a sótartó­forma a pászborember kellé­ke, azóta a tudomány ezt meg is erősítette. Ezért mondtam, hogy közegre, Inspirációra van szükségem, hiszen ezek a 'gyerekek néha nagyon is érdekes ötletekkel állnak elő. Másrészt, azt hiszem, hogy jelenlegi középiskolai törté­nelemkönyveink kissé papír- ízűék. Elrugaszkodtak a való élettől. Ezek a fiatalok, ami­kor saját kezükkel bontanak ki egy középkori házat, vagy avar sínt, akkor nem .lesz szá­mukra megfoghatatlan vala­mi, hogy így-úgy élnyomo- rodtafc a jobbágyok, hanem látják azt a „házat”, amiben éltek. Látják a valódi nyo­morúságot. Nem lesznek ezek a gyerekek régészék, de plusszal indulnak el az élet­be: élesebb szemmel látnak. — Elégedett az életével? — Igen. Fanatikusan hiszek a munkáimban, és fanatiku­san szeretem a családomat: féleségemet, és most már há­rom nagyon szép (gyermeke­met Nem akarom, hogy ez nagyképűségnek tűnjék, de így igaz: én a (mániámért, a hobbimért 'tisztességes megél­hetést tudok biztosítani a csa­ládomnak. Senki nem kény­szerít arra, hogy dolgozzam, elég, ha önmagam kényszerí­tem, mert még ma sem kerü­lök soha ágyba éjjel kettő előtt. Annyi mindent kelle­ne még megtudni ezekről az avarokról, akikkel foglalko­zom ... — Ha elégedett, hogy le­het, hogy újabb céljai van­nak, hiszen az elégedetlen­ség hajtja előre az embert? — Nézze: feltártam itt nyolcszáz sírt. A Kárpát-me­dencében majdnem egyedül­állónak mondható avar te- metkezésék sorozatát, ami csak a honfoglaló magyarok­ra jellemző. Ebben a teme­tőben tíz nyúzott lovas te­metkezés volt. Ez olyan hal- latflanu! izgalmas egy szak- ernlber számára, hogy mitől, honnan vannak ezek. Egyál­talán, az avar etnikumon 'be­lül milyen csoportról 'lehet itt szó? Azt hiszem, nem járok messze az, igazságtól, ha ar­ra gondölök, hogy olyan tö­rök népesség, akiknek nagyon szoros kapcsolatuk volt a ké­sőbbi honfoglaló magyarok török népcsoportjával, sőt, ta­lán egy tőről metsződtek. Ezt a népet vizsgálom, akik itt élték, 'és 'most megtaláltam azt a falut, ahol élitek. Mert az sem mindennapos dolog, hogy megvan egy nydcszáz síros temető, és kiderüli róluk, hogy szó sincs arróli, hogy no­mádok lettek volna. Letele­pedett, ipart űző, földműve­lést végző emberek voltak. Én elsősorban kerámiával foglalkozom. Ezélőtt hét év­vel az találtaim írni a disszer­tációmban, hogy az avarok önmaguk készítették a kerá­miát. Be kell vallanom, nem nagyon hitték ezt el nékem. Még ma is tévhit 'uralkodik a szakmában : az avarok nomá­dok voltak, tehát nem tudtak kerámiát készíteni. Az idei ásatáson három edényégető kemence került elő. Avar fá­idban, avar ház mellett, avar kerámiával. Gyakorlatilag megtaláltam azt, amire tíz éve várak, hogy anyaggal tudjam' bebizonyítani, hogy ez a nép más, mint amit ed­dig hitték róluk. És talán ez a legizgalmasabb a mi mun­kánkban, hogy soha nincs megállás: megtaláltam a ke­mencéket. Most már az izgat, >ba ezek egy típusú munkára képesék voltak, akkor a töb­bi, mindennap használt tár­gyaikat kik, hol állították elő. Tehát jó lenne egy ko- vácsműhelyit, egy bronzötvös műhelyt találni, 'és én annyi­ra hiszem, ha ezeket eddig megtaláltam, akkor az is si­kerülni fog. Ez a szépsége en­nék a munkának: a föld any- nyi mindent rejteget magá­ban, a megismerés annyi le­hetőségét, és mi olyan keve­set tudunk a régmúlt korok emberedről'. A történelem a nagy fordulópontokat, a nagy összefüggéséket vizsgáljá, a régész aprómunkát végez. Azt az embert kutatom, aki pontosan úgy élt, mint én, úgy szerette a féleségét, a csa­ládját, a munkáját. Nem is­merték a televíziót, de reme­kül tudtak íjjal bánni. Nem primitívek, csak más korban élték. Sírban feküsznék, de ugyanolyan emberiek voltak, mint én vagyok. A riport december 15-ón, 17 óra 50 perckor hangzik el a Petőfi rádióban. ERDOS ÁGNES A Minisztertanács 41 1976. (XI. 30.) MT számú rende­leté módosítja és kiegészíti az általános jövedelemadó­ról szóló korábbi jogsza­bályt, ennek megfelelően módosult természetesen a végrehajtási rendelet is, és ezt a pénzügyminiszter 47/1976. PM számú rendeleté egészítette ki és módosítot­ta. Csupán példaként em­lítjük, hogy az a rendelke­zés amely szerint a 30 méh­családot meg nem haladó méhészet jövedelme eddig adómentes volt, hatályát veszti, eddig mentes volt az általános jövedelemadó alól a mezőgazdasági lakosság jö­vedelemadója alá eső jöve­delem, az új rendelkezés szerint az általános jövede­lemadó alól a háztáji és ki­segítő gazdaságok jövede­lemadója alá eső jövedelem mentes, stb. A hivatkozott jogszabályok 1977. év január 1. napján lépnek hatályba, és hangsúlyozandónak tart­juk, hogy az általános j ö - vedelemadóról szóló korábbi és mostani módosító rendelke­zések egységes szer­kezetbe foglalt szö­vege a Magyar Közlöny f. évi 90. számában olvasható. Á termékek üzemi próbá­ra adásának szabályozásáról szól a Minisztertanács 1037/ 1976. (XII. 1.) számú hatá­rozata, amely kifejezetten is a társadalmi tulajdon vé­delme érdekében írja elő, hogy az előállító, • forgalom­ba hozó, vagy importáló szerv az újonnan bevezeten­dő fogyasztási cikk vagy kis­kereskedelmi forgalomba ke­rülő termelési eszköz (ter­mék) üzemelés közbeni működéséhez szükséges ta­pasztalatok megszerzését sa­ját eszközeivel vagy a ter­mék szakszerű vizsgálatára felkészült szerv részére való átadásával köteles biztosíta­ni. A jogszabály megjelöli a vállalatnak a próbára adást megelőző feladatait is. (Meg­jelent a Magyar Közlöny ez évi 91. számában.) Á szakközépiskolákban fo­lyó szakmunkásképzésről rendelkezik 14/1976. (XII. 1.) Mü. M—OM szám alatt a munkaügyi miniszter és az oktatási miniszter. A rende­let szabályozza a képzés irányítását, a tanulólétszám tervezését, rögzíti a szakmai oktatás-képzés alapvető kö­vetelményeit, az elméleti és a gyakorlati oktatás rend­jét, részletesen szól a tanu­lókat megillető kedvezmé­nyekről és juttatásokról, az ösztöndíjról, jutalomról, tár­sadalmi ösztöndíjról, ked­vezményes étkeztetésről, munkaruháról, tankönyv- ellátásról, és előírja a tanu­lók egészségének és testi ép­ségének védelmével kapcso­latos teendőket is, a rende­let melléklete pedig táblá­zatban közli a tanulók ösz­töndíjának mértékét. A rendelet, amely 1977. január 1. napján lép ha­tályba, a Magyar Közlöny­nek ugyancsak ez évi 91. számában jelent meg. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet az okta­tási miniszternek a vezetők továbbképzéséről és a veze­tő-utánpótlás képzéséről szóló, a Művelődésügyi Közlöny f. évi 23. számában megje­lent 151 1976. számú utasí­tására, amely szerint „minden vezetőnek 5 éven­ként továbbképzésben kell részt vennie. A továbbkép­zésben való részvétel mun­kaköri kötelezettség, amely alól a nők 50., a férfiak pe­dig 55. életévük betöltésével mentesülnek.” Ugyanitt olvasható az Or­szágos Közművelődési Ta­nács Elnökségének felhí­vása a megyei, helyi ta­nácsok, a társadalmi és tö­megszervezetek, a vállalatok és szövetkezetek vezetőihez, hogy a közművelődési tör­vényben meghatározott cé­loknak megfelelően ösztö­nözzék dolgozóikat a tanu­lás és a művelődés e for­májában való részvételre, segítsék a jelentkezőket, hogy mind többen adjanak számot ismereteik gyarapo­dásáról. A Közművelődési Tanács Elnöksége jelentős díjakat ajánl fel a legjobb eredményt elért megyék ré­szére. Az OKISZ Értesítő ez évi 37. számában jelent meg az ÉVM irányelve a javító­karbantartó szolgáltatások vállalati szabályzatának ké­szítéséhez. A szabályzat ki­vonatát egyébként a felve­vőhelyen, illetve az ügyfél- fogadó helyiségekben ki kell függeszteni. Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi szervezetének elnöke Jubiláló énekkar Nyolc—tizenhét év közötti 140 berlini gyerekből áll a Berlini Rádió gyermekkórusa. Á szép hangú énekkart Manfred Rost (a képen) vezeti. A világszerte ismert és igen sokat szereplő lányok és fiúk az idén ünnepük énekkaruk alapításának huszadik évfordulóját.

Next

/
Thumbnails
Contents