Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-10 / 292. szám
1976. december 10. Képújság s w Hol dolgoznak a koppányszántóiak? Mióta termelőszövetkezetünk egyesült, a .koppány- szántói tsz-tagok is bejárnak Nagykónyilba dolgozni. Uti- céljuk persze mindig aszerint változik, hogy a határ melyik részén van szükség a munkáskezekre. A távolabbi földekre azelőtt is a termelőszövetkezet szállította az embereket. így az életmódiban jelentős változást nem hozott az, hogy a gazdaság központja Nagykó- nyiban van. A községben élő munkaképes felnőttek közel nyolcvanöt százaléka tagja a tsznek. A többiek Tamásiba, a VEGYÉPSZER-hez, az Orionihoz vagy más üzembe járnak dolgozni. A közlekedés jó. Reggel hét óráig három autóbusz indul Kop- pányszántóról Tamásiba. A fiatalok közül néhányan — főleg a kőművesek — Székesfehérváron dolgoznak. A katonaságtól való leszerelés után választottak távolabbi munkahelyet. Az asszonyok egy részét a termelőszövetkezet „kábelnyúzó” részlege foglalkoztatja. A közel nyolc éve működő melléküzemág harminc asszonynak ad munkát. Az egyébként a hulladék közé kerülő kábeldarabokról levágják a pvc- vagy műanyag borítást, azt feldarabolva elszállítják új leolvasztásra, a különböző fajtájú fémhuzalokat pedig külön gyűjtik össze, így azok is újra felhasználhatók. A munkaképes nők közül azok, akik nem a „kábel- nyúzóknál” dolgoznak, a termelőszövetkezet kertészetében vagy egyéb mező- gazdasági munkakörben tevékenykednek. „Parasztünnep” Nagyszékelyben Jó az ellátás Értényben Régi szatócs boltok jutottak eszembe az értényi vegyesboltba lépve. Mint azokban, ebben a boltban is mindent kapni, ami a háztartásiban szükséges. A hosszú helyiség polcai és pultja tele van áruval. Csak pezsgőből négyfajta vár a vevőkre. Csokoládé- félékből nincs élég, de ez nem csak az értényiek gondja. — Nincs problémánk az áruellátással. Inkább a nagyobb értékű és méretű árufélékből van hiányunk. Régóta hiába rendelek például asztali vagy szenes tűzhelyt. Ha jön pár darab, akkor azokat a központi fekvésű boltok kapják. Nekünk nem jut — mondja Daróczi Lajos boltvezető. Tavaly 3 millió 504 ezer forint volt az éves forgalmuk. Az árukészlet értéke 290 ezer forint. A múlt hónapban ennél jóval több, 334 ezer volt a forgalom. Erős decemberre számít a boltvezető. A vásárlókat azonban nem érdekli a bolt forgalma. Az az érdekük, hogy mindig lehessen kapni, amire szükségük van. — És megkapják? — a kérdésre vásárlóként Papp Józsefné válaszol : — Általában jó az ellátás. Ha itt valamit nem kapok meg, akkor azt Nagykónyi- ban sem érdemes keresni. Akkor legcélszerűbb beutazni Tamásiba. Ruhaféléből is nagy a választék. Kenyeret az értényiek inkább a maszek péknél vesznek. Itt csak az vásárol, aki előre bejelenti. Amit itt akartam vásárólni, eddig még majdnem mindig meg is kaptam. Nem is hullatta, hanem valósággal öntötte az eső- könnyéket a megszomorodott természet, amikor eljutottunk a tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezet nagyszékelyi kerületének irodájához. — Parasztünnep van! — bánatoskodott Walter György kerületvezető. — Aki akar, se tud ilyen esőben dolgozni! Később kiderült azonban, hogy nagy bánatra a csak neve szerint „Nagy” Székelyben nincsen ók. Jó gazdasági évet zárnak, meglesz a tervezett 122 forintos napi kereset és minden bizonnyal kifizetik a visszatartott 20 százalékot is. A növénytermesztésben órabérre átszámítva egyforintos volt a keresetnövekedés az idén. A kitűnő állat- tenyésztési adottságú, jó legelőkkel rendelkező faluban azonban az állattenyésztés — főleg a háztájiban — meg se közelíti a régi szintet. A termelőszövetkezet most egy 300-as juhfalkát állított be. — Mi a nagyszékelyiek legnagyobb vágya? — A Sárszentlőrincig vezető 6 kilométeres bekötő út elkészítése. Jóval közelebb kerülnénk Paksihoz, de Szekszárdhoz is! Ez az óhajtás nem új és egyszer talán valóra is válik. Egyelőre annyi a tény, hogy jövőre megkezdik a Pincehely felé vezető bekötő út korszerűsítését. Gépkocsink kerekén tapasztalhattuk, hogy ráfér. Magyarországon igazán nem szükséges a szeszfogyasztást propagálni, iszunk mi a kelleténél jóval többet is. Egyáltalán nem ez volt a szándékunk, hanem a nagy termelés1! értéket képviselő munka megbecsülése, amikor a Gyönki ÁFÉSZ keszőhidegkúti szeszfőzdéjében felvételt készítettünk. Éppen miszlai főzetők várták a részegítő levegőjű kis helyiségben, hogy lecsepegjen a régi csöveken a torokkaparó nedű. Hegyi Béla vezető pedig a fokólást végezte. -Egy-egy esztendőben 12 ezer liter pálinka hagyja el az ódon épületet. Valóságos szesztenger. Népsport és demográfia Miszlán Öröm hallgatni a miszlai postahivatal vezetőnőjét, ha aziránt érdeklődik a látogató, hogy a világ hírei hányféle csatornán jutnak el a kis faluba. Van 112 televízió-előfizető, 158 rádió-beje- lentő, mely utóbbi szerényen számolva is legalább kétezer ennyi készüléket jelent. Havonta 1800 Népújság, 850 Népszabadság, 280 Magyar Nemzet, 75 Népszava, 303 Szabad Föld, 10 Autómotor, 5 Autósélet, 2 Baromfitenyésztés, 9 Élet és tudomány, 17 Fáklya, 38 Füles, 37 Film, Színház, Muzsika, 97 Ludas Matyi, 152 Képesújság, 18 Magyar Ifjúság, 164 Nők lapja, 104 Rádió- és Tv-újság és 27 Uj Tükör fogy. A postahivatal vezetője sajátos módon figyelt fel a falu kor szerinti összetételének változására : — Most csak havi 8 Képes Sport és 79 Népsport fogy! Sok fiatal költözött el a faluból, vagy vállalt máshol munkát. Korábban ezekből az újságokból sókkal többet tudtunk eladni! PÁRI ÉS A SAJTÓTERMÉKEK A postahivatal vezetője, S'tattner Attiláné mondja, hogy Páriban 98 Népszabadság-előfizető van. A Tolna megyei Népújságot naponta 100 család olvassa, a Magyar Nemzetnek 10, a Népszavának 16 előfizetője van, sportújságot pedig tizenegyen járatnak. A képes- és hetilapok előfizetői közül legtöbben a Nők Lapját járatják. A lapnak a községben ötvenhat előfizetője van. A Képes Újság 49, az Élet és Tudomány 4, az Uj Tükör 2, a Gyermekünk 21, a Szabad Föld 49, a Magyar Ifjúság 6, a Magyarország 7, a Szovjetunió 5, a Szövetkezet 13 és a Radar 20 családnak jár rendszeresen. Rádió- és Televízió Újságot 41-en vásárolnak minden héten. A rejtvényfejtők 10 Fülest vásárolnak. A többi — főleg szakirányú — újságnak egy-két előfizetője van a községben. A páriák összesen 26-féle lapot olvasnak. Ez pedig a község alig több, mint ezer lakosához viszonyítva szép számadat. Bőrkabátok Kisszékelyből Tíz esztendővel ezelőtt még a legjobb képzelőtehetséggel megáldottak se álmodták volna, hogy Kisszékelyben „kabátgyár” lesz. 1969-ben változott a helyzet, amikor a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kihelyezett üzemet létesített az itteni asszonyok foglalkoztatására. Eredménnyel. A betanulási idő már régen elmúlt, a kisszékelyi lányok, asszonyok megismerkedtek a (sajnos nem túl modern) gépekkel és évente a bőrkabátok ezrei kerülnek ki az Április 4. szocialista brigád tagjainak keze alól. Tavaly pontosan 10 449 darab, az idén — december 7-i ott- jártunkig — már 10 562. Munkájukat az „anyaüzem” elismeri, noha érzésük szerint kissé furcsa módon. Körtés István igazgatót már 3 és fél éve nem látták a kis üzemben, pedig akkor is szeretnék, ha fegyelmezési, rendteremtési szándékkal nincs miért Kisszékelybe látogatnia. Szerencsés balszerencse Szakadáton Hőgyész és Gyönk között még verőfényes napsütésben sem olyan élvezet a közlekedés, mint amilyenről a gépkocsivezetők álmodni szoktak. Az út rossz, a kanyarok próbára teszik a volán mögött ülőket. A próba nem mindig sikerül. Szerencsés végű balszerencsét kaptunk lencsevégre az elmúlt kedden Szakadát belterületén, ahol a GC 91—80-as rendszámú Volán-busz a csúszós úton a padkára tévedt, a felázott talaj engedett a súly alatt és a jármű vezetője, utasai pillanatok alatt az autóbusz foglyává változtak. Sérülés nem történt, hála annak, hogy a vezető csigatempóban közlekedett. Ott jártunkkor a kissé ferde üléseken üldögélő- két kellemes beszélgetésben találtuk. A KPM mint tüzelőellátó öt, tíz, tizenöt, esetleg húsz forintot adni egy megtermett fatörzsért — ez sehogyan nem nevezhető drága szórakozásnak. Diósberény mellett találkoztunk ilyen szerencsés vásárlókkal, akik rögtön tízet is vettek az országutakat gondozó KPM-től. A fák útját állják a későbbi útkorszerűsítésnek, de nagyon jól elégnek majd a diós- berényj Schmidt András és a szakadáti Keller Henrik háza táján. Csak éppen kikeli vágni valamennyit, ami a csúszós, ázott talajon két férfiembernek sem csekély munka.
