Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

6 ^PÚJSÁG

1976. december 8.

Sok mindén kiderült

A Kartal—Aparhant MNK-mérkőzés után beszélgettünk Dormány Lászlóval, az aparhanti labdarúgók edzőjével. Arra kerestünk választ, hogy edzői szemmel milyennek értékeli az MNK-sorozatot és vajon a megerőltető mérkőzések nem befolyásolták-e károsan a csapat szereplését a megyebajnokságban. Az edző a következőképpen vélekedett:

— Tulajdonképpen nem ilyennek képzeltük az MNK-t, mert ha tudjuk, hogy így alakul, valószínű, hogy nem megyünk tovább. A célkitűzésünk az volt, hogy mint a legjobb falusi csapat, részt vehessünk a Szabad Föld Kupában és esetleg eljussunk a Népstadionba. A megye sportvezetőitől — miután mi lettünk a megyéből a továbbjutók — olyan tájékoztatást kapunk, hogy kiesési formában történik az MNK és szó sem volt sorozatról. Aztán kiderült, hogy Tolna megyében senki sem tudta, hogy miről is van szó. Amikor meg elkezdtük, becsületből végig kellett járnunk az utat.

Tulajdonképpen az

MNK-mérkőzéssorozat vetette vissza a csapatot a megyebajnokság utolsó

szakaszában. Ennek ellenére, csak azért nem bánom, hogy így történt, mert nem voltak olyan terveink, hogy bajnokságot nyerjünk, viszont kiesni így sem fogunk. A mérkőzéssorozat sok mindent megmutatott. Ma már tisztán látom, kik azok a játékosaink közül, akik idegileg és fizikailag jól bírták a nagy megterhelést. Az NB I-es Újpesti Dózsától, de az NB III-as Építő játékosaitól is láthattak néhány olyan dolgot, melyet akarva-akarat- lanul igyekeznek megtanulni, hasznosítani. Egyik játékos ezt, a másik játékos azt próbálja utánozni, végrehajtani, tehát ez csak hasznunkra válhat. Igaz, hogy nem jutottunk el a Népstadionba, de a gyerekek láthattak olyan stadiont, olyan öltözőt, mint az Újpesti Dózsáé, de a Budapesti Építőké is kellemes meglepetést okozott.

Mindent összevetve, az eredményektől függetlenül remélem, hogy a tavaszi idényben mind én, mind a játékosok hasznosítani, kamatoztatni tudjuk a látottakat, tapasztaltakat.

Euadzaras a kezilabaasoknal

Szekszárdon a Gemenc- szálló tanácskozótermét ezúttal a kézilabdások vették birtokukba. Edzők, szakosztályvezetők, a csapatok legjobb játékosai kaptak meghívót, hogy részt vegyenek az évadzáró értekezleten. A megyei sporthivatalt Hajdics Klára módszertani előadó képviselte. Fekete László, a szövetség vezetője üdvözölte a megjelenteket,

majd értékelte a kézilabdabajnokság ez évi munkáját, eredményeit. Többek között a következőket mondta:

— Több mint egy hónapja, hogy befejeződött a bajnokság, mely egyébként sorrendben a 16. volt megyénkben. Az egyesületek szakosztályai az értékelést már azóta minden bizonnyal megkezdték vagy talán már be is fejezték. Bárhol is beszélgetünk kézilabdáról, vitatkozunk a játékvezetők ítéletein, mérlegeljük a látottakat, panaszkodunk a szövetségi munkáról, előbb-utóbb elhangzik a kijelentés: színvonal. Mert minden egy bűvös szóba torkollik. Az igazi, meggyőző sikerek után áhitozók évek óta csak egyetlen mércével mérnek: az

NB Il-es osztályozó sikerével vagy annak kudarcával.

A megyebajnokság a sportág 4. vonalát képezi. Itt a cél, a rendeltetés: a

sportág népszerűsítése, a tehetségek felkutatása, a rendszeres versenyeztetési forma biztosítása. Némi túlzással: a szervezett tömegsportigények kielégítését szolgáló versenyformák egyike. Nincs

követelményrendszer, az egyesületek a helyi adottságok figyelembevételével alakítják edzéseiket. Ezek száma, intenzitása, a sportolók létszáma, az iskolai, munkahelyi elfoglaltság, az edző munkastílusai, s még számtalan egyéb kedvező vagy kedvezőtlen feltétel függvénye. Itt nincs munkaidőkedvezmény, mindenütt két- három lelkes társadalmi aktíva vállán nyugszik a gond, a felelősség. Az anyagi lehetőségek is szerények, úgy is mondhatnánk, hogy minimálisak. Mindezek után nem lehet azt várni ebben az osztályban, mint az NB-sek- nél. S mivel ez így van, a színvonal megítélésében is olyan magasra kell helyezni a mércét, mely a feltételekhez igazodik.

— Megyénkben 39 szakosztály 1200 versenyzőnek biztosít sportolást, ötvenkét százalék férfi, 48 százalék a nő. Az egy szakosztályra jutó igazolt versenyzők száma 26, ugyanakkor a megyebajnokságban a felnőtt- és serdülőcsapathoz optimálisan 24—25 versenyzőre van szükség. Ebből megállapítható, hogy nincs megfelelő utánpótlás. A serdülőbajnokság egyikmásik mérkőzésén nincs cserelehetőség.

— Évek óta egy helyben

topogás jellemzi a járási bajnokságokat. Az idén a bonyhádi járásban nem rendeztek bajnokságot, a paksi és a tamási járásban 3—3, a

szekszárdiban 4, Dombóvá- rott 5 csapat alkotta a bajnokság mezőnyét. Mindehhez még egy figyelmeztető adat; az idén a megyében csak két férficsapatot lehetett találni járási bajnokságban. Ilyen alapok mellett félő, hogy az elsorvadás jeleivel találkozunk rövidesen. Ez viszont felveti a sport irányításában dolgozó vezetők felelősségét is.

— Valamennyi megyebajnokságban szereplő csapatunknál képesítéssel rendelkező edző vagy edzők dolgoznak. A serdülőcsapatoknál viszont kevés az edzés, felkészítésük a felnőttek árnyékában másodlagossá válik. A tárgyi feltételek jók, egyre több helyen van bitumenes borítású pálya, több helyen van már világítás, lehet esti edzéseket, sőt mérkőzéseket tartani. Továbbra is gond viszont, hogy nincs fedett létesítmény, tornaterem. Ez érezteti hatását a téli alapozásnál, a felkészülés időszakában. A szervezeti élet általános megítélésében kedvező tapasztalataink vannak. A csapatoknál dolgozó edzők, vezetők igyekeztek a szövetség valamennyi rendelkezését végrehajtani. A több éve bevezetett havi ligaülések beváltak. Ezeken a csapatok képviselői és a szövetség tagjai között jó kapcsolat alakult ki. Természetesen nem általánosíthatunk, hisz a mai értekezletünkről

hiányoznak az ozoraiak, a dunaföldváriak, a tolnaiak, valamint a Szekszárdi DSK 505-ös Szakmunkásképző képviselői.

— Ismét szóvá kell tenni, hogy időszerű a szövetség elnökségének felújítása. Tisztázni kellene azt, hogy valójában kik vállalnak munkát, mert tiszteletbeli tagokra nincs szükségünk. Olyan emberek kellenek az elnökségbe, akik dolgoznak is.

— A sportág széles körű bázisának hiányára utal, hogy 1975 után az idén sem volt megyénkben középiskolás bajnokság. Tavaly is, most is összesen egy lány- és két fiúcsapat jelentette be indulási szándékát a megyebajnokságra, melyre így természetesen nem kerülhetett sor. A középiskolások másik versenyformája a kupaküzdelem. Ezekre a közelmúltban került sor. Megmutatkozott, hogy a csapatok alkalomszerűen készülnek kupára, nincs folyamatos edzés, játéklehetőség.

Fekete László a továbbiakban beszélt a jövő évi programról, először a megyebajnokságról, a rájátszásról, arról, hogy a feli)őt- tekkel párhuzamosan milyen bajnokság lesz, az OIK-ról, az MNK-ról. Örömmel hallottuk, hogy a kézilabda- szöveségnek jövő év végéig pontosan kidolgozott program áll rendelkezésére, melyről az egyesületek vezetői is részletes tájékoztatást kapnak. Ennek birtokában az egyesületek, a szakosztályok tervszerűen tudnak készülni, nincs náluk kapkodás. Végül Fekete László bejelentette; a Szekszárdon tervezett terembajnokság sorsa még bizonytalan. A

Zrínyi utcai tornacsarnok parkettáját kicserélik és kérdés, ezzel a munkával elkészülnek-e az ígért időre. Ha nem, nem lesz terembajnokság. Végül tájékoztatta a jelen lévő szakvezetőket, hogy 1978-tól a megyebajnokságban 12-re emelik a csapatok létszámát.

A játékvezető bizottság munkájáról Szabó László beszélt. Legelőször leszögezte : nincs értelme beszélni arról, hogy mennyi a játékvezető a megyében és a járásban. A tény az, hogy nincs annyi játékvezető, mint amennyire szükség lenne. Bejelentette; például az idén, a háromnapos orfűi továbbképzésen megyénkből a 18 játékvezetőből csak nyolc vett részt, pedig továbbképzésükre munkahelyi kikérőt is küldtek.

A felszólalók közül Kincses Zoltán a paksi járási bajnokságról beszélt és megemlítette, hogy januárban kezdődnek tárgyalások a tamási járással, a közös bajnokság ügyében. A Dombóvári Kesztyűgyár képviselője beszélt arról az áldatlan állapotról, mely Dombóváron van: az iskolákban csak a labdarúgást és az úszást támogatják, a kézilabdát nem. Elmondta: Legnehezebb anyagi helyzetben ők vannak, hisz Dombóvár a legtávolabb eső hely a megyében. Oly rosszul állnak, hogy két hónapja nem tudják az edzői bért folyósítani. Pályagondjuk viszont — talán — megoldódik, a kesztyűgyár vezérigazgatója 50— 60 ezer forintot ígért erre a célra. Kérte a megyei sport- hivataltól is erre a támogatást. A gyönki csapat edzője — Szeheni Kálmán először a szövetség munkáját dicsérte. Elmondta azt is, milyen hátrányos helyzetben vannak, hogy nem az MTS-től kapják a, támogatást, hanem a megyei tanács művelődés- ügyi osztályától. A simontor- nyai Várni István is elismerőleg nyilatkozott a szövetség munkájáról. Beszélt az MNK megyei döntőjéről, ahol olyan állapotok voltak a szekszárdi városi sportpályán, melyek nem öregbítik a megyeszékhely hírnevét. A Szekszárdi Vasas labdarúgóinak öltözője üresen, lezárva állt, ugyanakkor 60 kézilab- dást zsúfoltak egy-egy öltözőbe. Kérte: máskor külön rendezzék a nőknek és külön a férfiaknak a döntőt. Hajdics Klára a felvetett problémákról megállapította, hogy azok a megyei sportvezetők előtt ismeretesek. Elismerőleg nyilatkozott az edzők áldozatvállalásáról. Bejelentette; lehetőség van arra, hogy segédedzőket képezzenek. Az edzők legyenek igényesek, vegyenek részt a szakmai tanácskozásokon, de ugyanakkor végezzenek önképzést is. A játékvezetői gondokon az egyesületek is segíthetnek a szövetségnek.

Végül sor került az érmek, oklevelek és tárgyjutalmak átadására.

Szabó László, a JB vezetője felszólal. Mellette Fekete László, a szövetség vezetője és Hajdics Klára módszertani főelőadó.

A gyönki lányok veretlenül, 326—64-es gólkülönbséggel, pontveszteség nélkül nyerték a serdülőbajnokságot. A csapat képviselői átveszik az oklevelet és a díjakat Hajdics Klárától.

ÚSZÁS

Télapó-ünnepség - versennyel

Öarmincnégy indulóval zajlott le Dombóvárott a tanuszodában a hagyományos Télapó-úszóverseny, melyet a D. Spartacus rendezett. Helyezések :

100 m-es fiú mell (haladók) : 1. Horgos Szilárd, 2. Hurta Mihály, 3. Szendrey Lajos, 4. Magyar Csaba, 5. Bíró Zsolt.

50 m-es leány, hát (1969- esek): 1. Nagy Mariann 2. Honos Tímea, 3. Kuti Anita. II. futam: 1. Szummer Krisztina, 2. Bukovszki Zsáklin, 3. Hagyánek Márta, 3. Kurdi Krisztina.

50 m-es leány, hát (1970- esek): 1. Loboda Éva, 2. Szabó Mariann, 3. Gaál Eszter, 4. Gombos Anita.

100 m-es leány, gyors (haladók) : 1. Várnai Tünde, 2. Topa Tímea, 3. Békéi Beáta, 4. Horváth Ildikó.

50 m-es fiú, gyors (1969- esek) : 1. Tornai Gábor, 2. Ba- lássy Botond, 3. Szajki Zoltán.

50 m-es fiú, hát (1970- esek): 1. Tóth Tamás, 2.

Hegyháti Zoltán 3. Kövesdi Balázs. II. futam: 1. Simon Levente, 2. Bugyi Norbert, 3. Király István, 4. Szarka Géza.

100 m-es fiú, gyors (haladók) : 1. Boda Gábor, 2. Bíró Zsolt, 3. Kotánczi Tibor. II. futam: 1. Horgos Szilárd, 2. Hurta Mihály, 3. Szendrey Lajos, 4. Magyar Csaba.

5Q m-es leány, gyors (1969- esek): 1. Hagyanek Márta, 2. Bukovszki Zs., 3. Nagy Mariann.

50 m-es leány, gyors (1970- esek) : 1. Loboda Éva, 2. Gaál Eszter, 3. Szabó Mariann.

50 m-es fiú, hát (1969- esek) : 1. Balássy Botond, 2. Tárnái Gábor, 3. Szajki Zoltán 4. Kuti Tamás.

50 m-es fiú, gyors (1970- esek) : 1. Simon_ Levente, 2. Szarka Géza, 3." Bugyi Norbert, 4. Tóth Tamás.

100 m-es leány, hát (haladóknak) : 1. Várnai Tünde, 2. Békéi Beáta, 3. Topa Tímea, 4. Horváth Ildikó.

A versenyt követően a Télapó ajándékcsomagokkal kedveskedett a gyerekeknek, majd Farkas Attila az első helyezetteknek érmet nyújtott át. A jól sikerült verseny egyben az edző, Kecskés Andrea és Csutorás József lelkiismeretes munkáját dicséri.

Fotó: Tilinger Sándor.

A Télapó ajándékot osztogat a fiatal úszóknak