Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
a 'Képújság 1976. december 31. Szekszárdi járás Régen úgy nevezték : „Központi járás”, ami annyiban máig igaz, hogy Szekszárd a megye székhelye és így földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül a központja is. A szekszárdi járás mai területén 1870-ben 44389 ember élt. Száz évvel később a 21 településen jóval több: 56268. Ez nem jellemző Tolna megyére, a lélekszámgya- rapodás minden bizonynyal a „központ” szívóvonzó erejének tulajdonítható. A mindenre kiterjedő figyelmű statisztika 1970-ben még alárendelt szerepet se tulajdonított Pörbölynek. Ez 1980-ra sejthetőleg változik majd, a kis település szemlátomást gyarapszik. Ebben a beszámolóban azért nem szenteltünk a pörbölyieknek különösebb figyelmet, mert szűkebb lakhelyükkel az év folyamán már többször foglalkoztunk. A községek, amelyekről a későbbiekben szó esik: (1970-ben) Alsónána 978 lakos Kistormás , 556 lakos Harc 797 lakos Szálka 564 lakos Külterületek Az utolsó népszámláláskor a megye minden tizedik, a községek minden tizenegyedik lakosa külterületen élt. Pusztákon, majorokban, gátőrvagy erdészházakban. A szekszárdi járás ezen a téren különösen „vezetett”, 158 külterületi lakott helyet lehetett számon tartani ' és száz járásbeli közül 16 ilyen — sehogyan sem megfelelő — körülmények közt lakott. A mostani oldalunkban sorra vett községek közül Alsónánán csak 19, de Harcon 143 lakost számláltak a puszták. Kistormás pedig — amint mondottuk — szinte teljes egészében „külterületnek” minősíthető. Csak a szálkaiak viszonylag szerencsések, a falu földrajzi helyzete nem tette lehetővé, hogy itt kialakuljon a „puszták népe”. Ne; vigasztaljunk senkit, ha a helybelieket hallgatja az idegenből jött látogató, akkor a „(harci helyzet” mindennek tűnik, csak éppen rózsásnak nem. Annyira nem, hogy a csak távol lakónak „apró” problémák tömegével, melyekről egy rövid tartózkodás során 'hírt kaptunk, később külön is foglalkozni kívánunk. (Ez az utóbbi mondat harci beszélgető társaink viszonylagos megnyugtatásának szánaitott.) Most beszéljünk a 65-ös út kanyaróról. Nehéz történelmi oknyomozást folytatni azzal kapcsolatban, hogy útjaink nyomvonala hogyan alakult ki. Ez mindenesetre rosszul. A háromszög alakú „rózsakertbe” minden évben több autós száguld bele. Részben valószínűleg azért, mert nem tartják be a KRESZ szabályait. Részben viszont azért is, mert 2—3 telefonoszlopot kellene odébbhelyezni és a kanyar máris biztonságosabb lenne. Ezenkívül pedig az autóbusz-megállót. Rosszabbul — félig a kanyarban — elhelyezett autóbusz-megálló talán széles Tolna megyében sincs. Közveszélyes az utazóknak és a közeli szép, új házak 'lakóinak is, főleg reggelente, amikor a falu kiürül és egymást érik az autóbuszok. „Befelé” — vélik a harciak, akiknek valóban köny- nyű elérniük a megyeszékhelyt. Visszatérniük már kevésbé az. A távolsági buszok — logikusan — először a távolabbra utazókat veszik fel. A közelebbre tartókat még akkor is csak utóbb, ha történetesen bérletük van. Amit megfizettek. Átlagkereset: havi 4500 forint. Kemény, de jól fizetett a munka a szálkai erdőben. A címben foglalt „nagy kereset” kifejezésre a szálkaiak alighanem felkapják a fejüket. Tulajdonképpen hol is kezdődik az a „nagy kereset”? Áltálában feljebb, mint az ember szeretné, vagy megkapja. A szenvtelen számok azonban arról vallanak, hogy az 1970 óta gyarapodott ( !) lélekszámú kis községben nincs ok a panaszra. Most csak az erdészet szálkai kerületének kereken negyven dolgozójáról beszélünk. A fakitermelésen dolgozó harminc ember (Styh'l gépekkel) átlagosan havi 4500 forintot keres. A csemetekertben tevékenykedő tíz asz- szony 2600—2700-at. Az erdészet dolgozóinak járandósága évi hat köbméter fa házhoz szállítva és további nyolc köbméter kedvezményes áron. Részterület ugyan, ami a kereseteket illeti, de úgy tűnik, hogy a „fagyzúgban” fekvő, festőién szép fekvésű kisközség télekszám-gyarapodá- sából ez is megmagyaráz valamit. Ottjártunk idején (december 27.) egyébként az erdészeti kerület dolgozói már majdnem második hónapja az 1977-es évben jártak. Üzemtervüket régen teljesítették és 3000 karácsonyfát is küldtek a piacra. A várostervezők „bolygó” vagy „alvó” városokkal is szeretnek számolni. Olyan településekkel, amelyek egy nagyobb mellett elsősorban arra szolgálnak, hogy egészséges, zaj- és más civilizációs ártalmaktól mentes környezetben lehessen élni. A lakosság zömének munkát adó központot pedig ne legyen nehéz elérni. A 11. sz. Volán Vállalatot nem mindenhol dicsérik (a neheztelések egyikére ebben az összeállításban még sort kerítünk), de Szálkán teljes joggál: — igen. A községet járva nem tudtunk komoly panaszt összegyűjteni az autóbuszközlékedéssel kapcsolatban. Több mint 31 ezer kiló disznóhús Dobándi Ferenc 36 évig dolgozott a postánál Dobándi Ferenc, akit percekkel zárás előtt érünk el a szépen újjá épített kistormá- si postahivatalban, rosszkedvében hetven évesnek mondhatja magát, jobb hangulatban hatvanötnek. Valójában nyolcvanegy. 36 évet töltött a posta szolgálatában, de postás volt a felesége és az a lánya is, a jelenlegi hivatalvezető, akit helyettesít. A magas kort legfeljebb arról lehet észrevenni, hogy természetesen fogadja a véletlenül használt: — Postamester úr! —megszólítást. Egész életében így titulálták, a Thurn-Taxis hercegek által megalapított postaszolgálat „Posmeister”-einek magyarított változatával. Kistormás: — külváros; ezt valószínűleg kevesen írták még le a kis településről. Maholnap egybeépül a kiál- tásnyira lévő nagyközségi székhellyel, Kölesddel. A „külvárosi” jelleg azonban nem jelent csökkenő postai forgalmat. Kovács Józsefné kézbesítő az ünnepek előtt minden házhoz legalább egy üdvözlő lapot vitt ki. Dísztávirat tucatnyi érkezett. Csomagot (disznótorost?) pontosan fele annyian kaptak, mint küldtek. Hat jött, tizenkettő ment. Irta: Ordas Iván Fényképezte: Bakó JenóA címben foglalt mennyiség szerény becslés. A becsléshez az alsónánai Községi Tanács hivatalsegéde, Volk- mann János bácsi segített bennünket. December 27-én ugyanis a tanács szabadságon volt. Statisztika nincs, ő helybeli, lelke rajta és a becslésen, hogy az idei „disznóölési szezonban” sejthetőleg 195 sertésnek veszik vérét Alsónánán. A hitelesnek tűnő 160 kilós átlagsúly mellett ez a fenti számot adja ki. Néha szeretjük a szorzás-osztást, így tovább játszottunk a számokkal. Alsónána lélekszáma 1970 óta csökkent. Most hozzávetőleg 830 lakosa van a községnek, csecsemőtől az aggastyánig majdnem 38 kiló disznóhús fejenként: — nem megvetendő mennyiség. Milyen recept szerint készítik, ha történetesen kolbászról vagy szalámiról van szó? Glöckner Pétert kérdeztük, a Dózsa György utcában, aki feleségével együtt válaszolt és aki — fénykép- felvételünk tanúbizonysága szerint — nem ellenlábasa a sertésprogramnak : — 1 kiló kolbászhoz kell 2 és fél deka só, kiskanálnyi bors, a magunk termesztette csipmentes paprikából 2 deka, fokhagyma ízlés szerint — nálunk nem túl sok. A szalámiba viszont mi nem teszünk fokhagymát, de majdnem harmada arányú marhahúst annál inkább. A nyári szalámihoz pedig hozzáadjuk a megfőtt, ledarált bőrkét is. Ahány ház, annyi szokás. A harci háromszög Postásd i nászt id Kistormáson
