Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
2 ^PÚJSÁG 1976. december 31. Szovjetunió Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti : Az anyagi életszínvonal emelését célzó hatékony intézkedések végrehajtását kezdik meg a Szovjetunióban 1977-ben. A moszkvai központi lapok évzáró gazdasági kommentárjaiból kitűnik, hogy míg a kilencedik ötéves tervben összesen 10 milliárd rubelt fordított a szovjet állam béremelésre, az új esztendőben kezdődő fizetésemelések összege eléri a 13,7 mdlliárdot. Az SZKP Központi Bizottsága, a szovjet kormány és a szakszervezetek legújabban közzétett határozata a következő konkrét intézkedéseket tartalmazza: 1. Az ötéves terv végéig a szovjet munkások és alkalmazottak havi átlagos fizetése eléri a 170 rubelt az előző ötéves terv végén kimutatott 146 rubellel szemben; 2. összesen 31 millió bérből és fizetésből élő szovjet ■dolgozót érint az az intézkedés, melynek értelmében átlagosan 18 százalékkal felemelik az alsó és közepes bérkategóriákat az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások, a gyógyszergyártás szférájában, valamint a kulturális létesítmények dolgozói, a kereskedelmi elárusítók és a könyvtárosok számára; 3. 1980-i'g átlagosain 21 százalékkal emelkedik a Szovjetunióban az egy főre jutó reáljövedelem, s ezen belül megkülönböztetett figyelmet fordítanak a kis jövedelmű családok támogatására. A megnövekedett átlagjövedelmek hatékony felhasználásának biztosítása érdekében gondoskodnak a fogyasztási cikkek minőségének és választékának további javításáról. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom a tervidőszak végére 29 százalékkal bővül. Az új fizetési kategóriák bevezetése a megszokott módon, fokozatosan és területi sürgősségi sorrendben történik majd. 1977-ben béremeléseket hajtanak végre az északi területeken, a Távol- Keleten, Szibériában és az oroszországi föderáció északeurópai részének északi területein. Az év végén sor kerül az urald iparvidékre, Kazahsztánra és a közép-ázsiai szovjet köztársaságokra. A Pravda csütörtöki száma vezércikkben kommentálja az anyagi életszínvonal emelésének új programját, megjegyezve, hogy az újabb intézkedések legkedvezőbben az úgynevezett nem termelő ágazatok dolgozóit érintik. A Szocialiszticseszkaja Induszt- rija, az SZIKP ipari napilapja kommentárjában arra emlékeztet, hogy egyidejűleg folytatódik a nyugdíjasok, a gyermekek és a munkaképtelenek segélyezési programja is. A társadalmi fogyasztási alapok minden tíz rubelből négyet ezeknek a kategóriáknak a támogatására fordítanak. A szovjet állam ilyen célú kiadásai az utóbbi években jelentősen növekedtek, mivel a nyugdíjasok száma az 1960. évi 21 millióval szemben idén eléri a 45 milliót. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi indokolja a nem termelő ágazatok dolgozóinak anyagi helyzete iránti megkülönböztetett figyelmet, a Pravda megállapítja: ,,A határozatban foglalt intézkedések realizálásával együtt kell járnia a lakosságnak kulturáltabb kiszolgálásával, a szolgáltatások minőségének és hatékonyságának fokozásával” A moszkvai évzáró gazdasági kommentárok egyik visz- szatérő megállapítása, hogy nem várható változás az árpolitikában. .Ez annyit jelent, hogy az alapvető nyersanyagok, ipari és mezőgazdasági alapanyagok tekintetében önellátó szovjet gazdaság, mely más európai országoktól eltérően nincs kitéve a változó világpiaci árak közvetlen hatásának, változatlanul biztosítani kívánja a fogyasztási cikkek árainak stabilitását. „A tizedik ötéves tervben —* írja a Szocialisztyicseszifcaja Indusztrija — az alapvető élelmiszerek és iparcikkek ára változatlan marad. Bizonyos árucikkek 'kiskereskedelmi ára a mennyiségi fel- halmozódás mértékében és a szükséges feltételek létrejöttével mérséklődni fog.” BUENOS AIRES Az argentin katonai kormány szabadon bocsátott 123 politikai foglyot — közölték hivatalosan Buenos Airesben. Az intézkedés a nemrég hozott amnesztiarendelet alapján született.. LISSZABON Lemondott Morais da Silva tábornok, a portugál légierők vezérkari főnöke — jelentette be a legfelsőbb forradalmi tanács. Lemondásának okáról az AFP francia hírügynökség mindössze annyit tud, hogy „következetes akart lenni magával szemben”. Mario Sottomayor Cardia portugál oktatásügyi miniszter rendőri alakulatokkal elfoglaltatta a lisszaboni társadalom- és politikai tudományok főiskoláját, azzal az indokkal, hogy ott „fegyelmezetlenség és anarchia uralkodott”. A minisztérium adta hírül közleményben, hogy jelentős rendőri alakulatok szerdára virradó éjszaka megszállták a főiskola épületét. JERUZSÁLEM tKiacir izraeli elnök fogadta Liaova Eliavot, az Izraeli Független Szocialista Párt (képviselőjét. Megbeszélésüknek az az érdekessége, hogy El'iav tagja annak a csoport- inaik, amely a palesztinokkal való tárgyalások mellett van, ; s amely — egyes hírek szerint — nemrég Párizsban kapcsolatba is lépett palesztin személyiségekkel. Carter nyilatkozata terveiről Az 1977 januárjában hivatalba lépő új amerikai kormány tagjainak első megbeszélése (Képtávírónkon érkezett.) James Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnöke befejezte a leendő kabinetjének tagjaival és fő tanácsadóival a Georgia állambeli St. Simons szigetén hétfő óta folytatott tanácskozássorozatát és visszatért birtokára, Plainsbe. A dél-georgiai üdülőhelyről történt elutazása előtt adott nyilatkozatában a választási kampány során tett ígéretei teljesítésének lehetőségéről rendkívül óvatos módon beszélt. Azt mondotta, hogy a hadügyi költség- vetés 5—7 milliárd dollárral, vagyis körülbelül 5 százalékkal történő csökkentése — amelyet többek között a Pentagon munkájának ésszerűsítésével, bizonyos fegyvertípusok szabványosításával kíván elérni — csak az 1978—79-es költség- vetési évben tűnik megvalósíthatónak. A katonai kiadások összes további lényeges csökkentését Carter „a nemzetközi légkör javulásától” tette függővé, kőnk. rétan a közel-keletj helyzet változásától és a SALT—II. tárgyalások sikerétől. A megválasztott elnök így próbálta igazolni, hogy halogatja egyik fő választási ígéretének teljesítését: „Az Egyesült Államok elnökének elsődleges felelőssége, hogy minden áron biztosítja az ország biztonságát”. A ~ katonai költségvetés csökkentésének kérdéséhez hasonlóan nagyon óvatosan fogalmazott a társadalom- biztosítási reformokról : azt fejtegette, hogy az ígért reformokat csak több év alatt lehet megvalósítani. „Turistákra várva?“ Csütörtök esti kommentárunk: December utolsó napjait a Közel-Keleten a felfokozott diplomáciai tevékenység jellemzi. Az új libanoni kormány, úgy tűnik energikus lépéseket tesz annak érdekében, hogy a polgárháborús károkat mihamarabb helyreállítsák és normalizálják a helyzetet az. országban. A békés rendezésre hozott közös arab döntés lépésről lépésre megvalósul, noha hiba lenne azt kimondani, hogy a libanoni békecsinálás ellentmondásoktól mentes ügy. Jellemző momentum: a békefenntartó erőknek úgy tűnik, sikerül az összetűzéseket megakadályozniuk és a szemben álló felek nehézfegyvereit elkobozni. A hírügynökségek jelentették, újabb 1500 fős kontingens csatlakozott a főleg szír csapatokból álló békefenntartóikhoz. •.$* A palesztin ellenállás eközben igyekszik erőit Libanon déli részén, a „Fatah-földön” összevonni. (Ezen területen a jobboldali falangisták az izraeliek támogatását élvezve garázdálkodhattak a legutóbbi időkig is.) Libanon déli szomszédja gém szűkölködik politikai eseményekben. Izrael kormányválsággal búcsúzik az óévtől, a nehezen összetákolt koalíció felbomlott egy látszólag jelentéktelen ügy miatt: az izraeli parlament egyik bigottan vallásos pártocskája bizalmatlan- sági javaslattal élt a kormány ellen, mivel annak tagjai nem átallották szombaton átvenni az Amerikából érkező korszerű harci gépeket. A szavazásnál a kormánykoalíció tagja, a nemzeti vallási párt tartózkodott, s ezért Rabin miniszterelnök lemondatta az engedetlen kormánytagokat. Talán az egész ügyben, (mely máskülönben rendkívüli választások kiírását eredményezte) az ominózus ceremónia a leginkább figyelemre méltó. Bizonyítja: az Egyesült Államok kormánya továbbra is jelentős katonai támogatást nyújt az izraeli vezetésnek. s ezzel saját békenyilatkozatai ellenére cselekszik. Nem vitatott, az új USA-adminisztráció egyik legfontosabb feladata lesz a közel-keleti helyzet kizök- kentése a jelenlegi holtpontról. Bejelentették, Vance, aki Kissinger posztját veszi át a külügyminisztérium élén, januárban a Közel-Keletre utazik. Egyike lesz azoknak a magas rangú „turistáknak”, akik hasonló céllal, a békés rendezés módozatait kutatva teszik meg a közeljövőben ezt az utat. (Ismeretes, Waldheim ENSZ-főtitkár is egyiptomi meghívást fogadott el.) Talán felenged a bénultság és lépések történnek annak érdekében, hogy összehívják a genfi értekezletet. Az értekezlet módozatairól, a küldöttségek összetételéről természetesen lehet vitatkozni, az azonban nem kétséges : a rendezés szakaszos, amerikai módozata zsákutcát jelent. Ezt jelentette ki az arab kommunista pártok decemberben megtartott értekezlete is. A tanácskozás közleménye kimondja, ez nem más, mint „az izraeli megszállás fenntartásának ég az imperialista célkitűzések elérésének eszköze”. LAPZARTA MOSZKVA Válentyin Zorin, a szovjet rádió és televízió politikai hínmagyiará'zója a TASZSZ hírügynökség számára írt újévi kommentárjában a többi köpött megállapítja, hogy az 1977-es esztendő küszöbén világszerte egyre erősödik a béke megóvására és a nukleáris katasztrófa elhárítására irányuló törekvés. Ennek kapcsán idézi Leonyid Brezsnye- vet, aki szerdán Kingsbury- Smlfh amerikai újságíró kérdéseire válaszolva, egyebek között annak a reményének adott hangot, hogy 1977 valódi áttörést hoz a fegyverkezési hajsza beszüntetése irányában. BELGRAD Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök csütörtökön nyilvánosságra hozott újévi üzenetében az 1976-os évét rendkívül fontos esztendőnek nevezte az önigazgatási rendszer elmélyítése és Jugoszlávia nemzetközi szerepének megszilárdítása szempontjából Az államfő hangsúlyozta, hogy 1976-toan sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyek biztosítják az ország hosszú távú fejlődését. ... hogy’ kellene elmond ani hogy lehetne visszaadni szavak mágiájával dübörgő dobok mágiáját hegyoldalt keresztben futó víz mágiáját dübörgő dobok örömét veteményen szétoszló víz örömét ágakról lecsüngő ködfátyol mágiáját ágakon kuporgó, nagy szemű gyerekek örömét...? 2IP minek megyünk — még ebbe a faluba is ...? Hathetes útunk során először fogalmazódott meg bennem ilyen kérdés, miközben izzadva baktattam felfelé az Uluguru-hegység egyik névtelen „kétezresének” kopár, csak rövid fűvel benőtt gerincén, a valahol még a távolban megbúvó Tandari falucska felé. Tegnapelőtt még azt sem tudtuk, hogy létezik ilyen falu, tegnap olvastuk először a nevét a tartományi székhely, Morogoro tanácsházában kézhez kapott programban, és ma, mi tagadás kicsit (no. azért egészen icipicit) valamennyien a pokolba kívántuk — ahogy társaim is utólag bevallották. Utolsó forgatási napunk volt. Annak, hogy a „minek” egyáltalában felbukkanhatott bennünk, két oka is volt. A kisebbik az, hogy a terepjárókon végigzötykölődött, több mint ötezer, a Kilimandzsárón gyalog megtett csaknem száz kilométer (nagy ám a hegy, nem csak magas!) lassacskán belerágódott izmainkba, főleg a leginkább igénybe vett combizmokba... — a nagyobbik viszont az, hogy két órával előbb és egy faluval lejjebb, a mgetai zöldségeskertekben remek, szellemes kis öntözőcsatornarendszert filmeztünk, és a már említett program Tan- dariról sem ígért többet, mint azt, hogy itt is öntözéssel termesztik a káposztát, a répát, a hagymát. Meg any- nyi, de annyi apró csodával, emberi melegséggel lettünk gazdagabbak az eddig meglátogatott falvakban, hát ad- hat-e még valami újat. valami többet ez a Tandari...? Eltelt egy óra. Ennyit jelzett a program a felfele vezető útra. Négyen egy kicsit előbbre jártunk a többieknél, ezért egy elkeskenyedő gerincen, néhány kis ház mellett, megálltunk. Itt láttuk a világ legkisebb futball- pályáját. Két kapu egymástól vagy húsz méterre. Jobbról- balról akkora meredek, hogy nem volt nehéz kiszámítanunk: itt egy „negyvenöt perc” alighanem csak az első partdobásig tart. Annál is inkább itt álltunk meg. mert a házakról azt hittük, ez már a keresett falu széle. Gyuszi csinált egy snittet a ködfoszlányokkal takarózó, szépséges hegyoldalról, no — még egy kicsit ki is fújtuk magunkat. Kísérőink a lemaradt csoporttal voltak, így nem tudtunk szót váltani a házakból hamarosan kitóduló, barátságosan mosolygó emberekkel. Alig ér utol a fiatal, gyors- beszédű morogorói tisztviselő. rohanva érkezik _ ám egy mezítlábas, közép korú férfi, felülről. Sebesen pergő nyelvvel, emelt hangon, valósággal rátámad kísérőnkre — miközben néhány, felénk villantott, mosollyal arról látszik biztosítani minket, hogy nem ránk haragszik ám. A szavak ismerete nélkül is értjük: azért korholja kísérőnket, hogy micsoda dolog ez, már órák óta várnak ránk. Igaz, ami igaz, már Mgetából késve indultunk, és az is kiderült. hogy a felmászás időtartamát igencsak optimistán állapította meg a program összeállítója. Leérkezik néhány nevetős arcú, táncos léptű asszony, fürge tenyerekkel időnként „rápergetve” a kezükben tartott dobokra. Egyre vidámabban lépkedünk felfelé. Feleselnek a dobok. A felülről jövő hangok egyre erősödnek. mi meg egyre többen vagyunk, mert a szinte a semmiből felbukkanó asszonyok egyre nagyobb számban tartanak, táncolva-do- bolva, velünk. Beérünk a faluba. Vagy hat ház fog körül egy kis térséget, úgy gondoljuk, a falu főterén vagyunk. Mindenki táncol és énekel. Tenyérrel ütött dobok, a lábszárra tekert fém csörgőfüzér és „közönséges” kalauz- (vagy futballbíró- ... ?) síp, a muzsikáló instrumentumok. És micsoda nagyszerű zenét csinálnak! mosolyok csörgők 6Ípok dobok örömét mágiáját visszaadni elmondani hogy’ lehet... ? Mindenki táncol, mi is. Alighanem mint elefánt a porcelánboltban, olyanok lehetünk e ritmusra termett emberek között. Nem tudjuk, minek örülnek ennyire* nekünk aligha, hiszen egy rövid üzeneten kívül, miszerint: jövünk — egyebet aligha tudnak rólunk. De az- öröm ragadós, örülünk mi is. Valódi örömünkbe természetesen vegyül egy kis szakmai öröm is: remek a zene, nagyszerű a tánc, berreg is a két felvevőgép, bár csak 90 méternyi van velünk, hiszen azt hittük, „csak” öntözés lesz ... Megjön Nshiku is a moro- goróiakkal. ök is ropják egy kicsit, aztán nógatnak — gyerünk a csatornához. Nógatom én is a két „fényképészt”, meg a „hangászt”, látom rajtuk, legszívesebben itt fogyasztanák el az egész nyersanyagot — magam is így vagyok vele — de már csak Theophilra és a vendéglátókra való tekintettel Is mennünk kell. Ha ők eddig mindenhol, mindent megtettek a film érdekében, mi sem mondhatjuk, hogy: nem kell még egy zöldséglocsolás, itt maradunk filmezni... Üjabb „főtér”, újabb tánc, újabb szelíd nógatás, újabb néhány méter elforgatott film. Száll lefele a délutáni köd, a bal oldali völgy már
