Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
e ííÉpújság 1976. december 29. Magyarkesziben mindenki ismeri Simon Flóriánt, a sakkozót. Azt is tudják róla, hogy gyerekkora óta vonzódik ehhez a szép, nagy felkészültséget igénylő sporthoz. Amikor naponta utazik Siófokra, majd a munka végeztével vissza, gyakran látni kezében könyvet. Legkedvesebb olvasmányai közé tartozik a sakkról szóló könyv. Ez meglátszik játékán is, nem véletlenül első táblás, ami rangot, a tudás elismerését jelenti. Magyarkeszi csapatának egyik leglelkesebb és legeredményesebb tagja. KERÉKPÁR Felső sor: balról jobbra: Szúnyngh Nándor I. osztályú sportoló ifjúsági válogatott, Éppel László II. osztályú sportoló, Pálinkás Csaba I. osztályú sportoló, többszörös országos pályabajnok, országos csúcstartó: ifjúsági 1000 m és 4000 m egyéni állóraj- tos időfutam, valamint ifjúsági és felnőtt 500 m-es repülő időfutam versenyszámban, ifjúsági válogatott, Brozovácz László aranyjelvényes ifjúsági sportoló. Középső sor: idős Halász László, a szakosztály szerelője, Gulyás János aranyjelvényes ifjúsági sportoló. Halász Zoltán többszörös országúti serdülőbajnok, aranyjelvényes ifjúsági sportoló, ifjúsági válogatott, Liska Pál I. osztályú sportoló 1976. évi országos ifjúsági hosszú távú bajnok, ifjúsági válogatott, Csákóvits Ferenc aranyjelvényes ifjúsági sportoló. í Alsó sor: Sallai Antal I. osztályú sportoló, Halász László I. osztályú sportoló, Magyarország 1976. évi felnőtt hosszú távú bajnoka, ifjúsági válogatott, Nagyemyei Attila aranyjelvényes, ifjúsági sportoló, Vanitsek István I. osztályú sportoló, Schneider Konrád a szakosztály edzője. A SZEKSZÁRDI Spartacus kerékpáros szakosztálya megtartotta évadzáró értekezletét, melyen többek között megjelent Kardos György, a megyei sporthivatal vezetőhelyettese, Várkonyi Béla, a városi sportfelügyelőség vezetője, a MÉSZÖV képviseletében Szilágyi Tivadar. A beszámolót Csuprik János ismertette. Ebben megállapította: a szakosztály tagjai ismét kiváló eredményeket értek el, mind a pályaversenyeken, mind az országúti küzdelmeken. A felkészülésnél akadtak kisebb akadályok, de végül sikerült mindent elhárítani, így kellő alapozás után kezdődtek a formába hozó edzések. A versenyidőszak kezdetéig 60 órát töltöttek kondícióteremben, 350 kilométert futottak terepen, közel 3 ezer kilométert hajtottak az edzéseken. Ezenkívül tornateremben erőfejlesztő gyakorlatokat végeztek és rendszeresen jártak úszni is. Az eredmény nem maradt el. 1976-ban öt alkalommal javítottak ifjúsági rekordot pályaversenyen a szekszárdiak. Ebből négyszer Pálinkás Csaba, egyszer Halász László. Egy alkalommal a felnőttrekordot is átírták Pálinkás Csaba jóvoltából. •Csuprik János hosszú perceken át sorolta a kiváló eredményeket. Beszélt a válogató versenyről, a dunántúli körversenyről, a Bükk- kupáról, az Arany Mokka pálya versenyről, az ifjúsági Béke-versenyről, az Olajoskupáról, az IBV-ről, majd a Gemenci kerékpárversenyről, melyet a Mecsek-kupa követett. Korcsoport szerint a serdülők tizenhárom, az ifjúságiak negyvenkettő, míg a felnőttek tizenegy pontot szereztek a pályabajnokságon. Országúton harmincnyolc pontot gyűjtöttek, ahol Halász László bizonyult legeredményesebbnek. Korcsoport szerint itt a serdülők tizenhárom, az ifjúságiak tizennégy, a felnőttek tizenegy pontot gyűjtöttek. Az országúti pontversenyt az FTC csapatával holtversenyben nyerték a szekszárdiak. Az idén Sallai Antal, Halász László, Pálinkás Csaba, Liska Pál, Szúnyogh Nándor és Vanitsek István szerzett I. osztályú minősítést, míg Éppel László II. osztályú minősítést ért el. Halász Zoltán, Brozovácz László, Csákovits Ferenc, Nagyernyei Attila, Gulyás János pedig aranyjelvényes sportoló lett. A beszámolóból végül kitűnt, hogy a kerékpárosok hetenként két edzést tartanak, készülnek a jövő évi feladatokra. Négy edző irányításával (Schneider, Sallai, Rosza és Éppel) folynak az edzések. Februártól két újabb korcsoporttal bővül a szakosztály: gyermek „A” és gyermek „B” elnevezésű korcsoporttal. Az előbbieknél tízéves, míg az utóbbiaknál tizenegy és tizenkét éves korig kapnak helyet a fiatalok. Végül ismertette Csuprik János az idei év fontosabb versenyeit, azt a célkitűzést, melyet a szakvezetés — a sportköri vezetőséggel egyetértésben — célul tűzött ki. A szakosztály munkájáról, eredményeiről, gondjairól több hozzászólás hangzott el. Pálinkás István, a sportkör elnöke kijelentette: az egyesület vezetői már a moszkvai olimpiára gondolnak, annak reményében, hogy a szekszárdi kerekesek is ott lesznek a magyar sportolók között. Mint az elnök mondotta szépek az eredmények, de sajnálattal kell megállapítani, hogy még mindig éppen azok nem támogatják a szakosztályt, akiknek ez kötelességük lenne. Elmondta azt is, hogy a Magyar Kerékpár Szövetség vezetői megígérték, hogy a szakosz- tály-értkezleten képviseltetik magukat, mint az ország legeredményesebb szakosztályánál, de az ígéretből semmi sem lett. VÉGÜL KÉRTE a versenyzőket, a jövőben is olyan lelkesen dolgozzanak, mint eddig. Pálinkás István áthd- ta a sportolóknak a megérdemelt jutalmakat, valamint a városi tanács elismerő oklevelét. Külön köszöntötte Schneider Konrád edzőt lelkiismeretes, jó munkájáért. Alsótengelic csapata A megye legkisebb települései közé tartozik Alsótengelic, ennek ellenére labdarúgócsapatukkal kitűnően szerepelnek a szekszárdi járási bajnokságban. Hosszú időn át a bajnoki táblázaton a Z. helyet foglalták el, csak az őszi idény utolsó fordulójában csúsztak a 3. helyre. A labdarúgók nyújtják hazai mérkőzésen a környék kisebb településeinek, pusztáinak a szórakozást. A csapat tagjai, álló sor balról jobbra: Czigler György sportköri elnök, Ábrahám János, Csákvári István, Nagy János, Ábrahám Sándor, Farkasfalvi József, Varga György, Roszkopf Gyula, Benhardt István edző, Má- csik János szakosztályvezető. Alsó sor: Kervárics Sándor, Ábrahám Ferenc, Nagy László, Nagy Zoltán, Bedő János. A megyei labdarúgószövetség hivatalos közleménye szerint a következő labdarúgó játékosok kerültek eltiltásra : Mihálovics József (Gerjen), Kovács János (DVSE) február 21-ig, Török Bálint (Bogyiszló), Molnár Sándor (Tolna), Berta Márton (D. Spartacus), Pfeifer Zoltán (Bonyhádi Vasas) február 28-ig, Walter István (Sz. Dózsa), Bucher János (Tolna), Kiss Péter (Gerjen) március 7-ig, Konyecsnyi László (Tolna), Kovács Béla (Sz. Dózsa), Szabó Ferenc (Sz. Dózsa) március 14-ig, Genszler Mihály (Kisdorog) március 21- ig, Fejős György (Zomba), Győré Nándor (Simontor- nya), Bodó László (Simon- tornya) március 28-ig, Rozsmán Béla (Domb. Tsz), Gött- linger József (Sz. Dózsa) április 5-ig. Bemutatjuk a sportágakat Neve: atlétika. Életkora: 101 év. Versenyzők száma: 6363. Kiemelkedő eredményei : 8 olimpiai, 13 Európa-tbajnókság. Különös isimentetőjele: „szeszélyes”... Nem kell különösebb spartbeli ismeret annak megállapításához, hogy az „atlétika” együtt született az emberiséggel... Együtt, mert az atlétikára legjellemzőbb mozgások, a futás, az ugrás, a gyaloglás, a dobás szinte a gyerekkortól végigkísér mindenkit, ha nem is sportbeli jelleggel. De mint sport is, már az ókori görögök idejében megkezdte kibontakozását. így például időszámításunk előtt 776-ban Koroi- bosz ógörög polgár a stadionfutás első győztese, sokak szerint aiz atlétika „alapítója” volt. Ettől kezdve számítják az ókori olimpiák létrehozását, amelyek később ugyan vesztették eszmei tartalmukból és értékükből, de aiz újkori játékok életrehívásával a világ legjelentősebb sporteseményei lettek. S ákárcsák az asztalitenisz, az atlétika is Angliából indult el — most már mint sportág — világhódító útjára, s lett a „sportok királynője”. „Gyerekkorát” a múlt században élte, de amikor 1896-lban az első újkori olimpián főszerepet kapott, már az érdeklődés középpontjába került. A nemzetközi szövetség ugyan 1912-ben alakult csak meg, de a sportág imagyarországi múltja ennél messzebbre nyúlik vissza. 1875-iben alakult meg az éltső magyar atlétikai egyesület, a Magyar AthletLkai Club, s 22 évvel későlbb életre hívták a sportág országos szövetségét is. A több mint egy évszázados múlt különböző korszakokat jelentett az atlétika hazai életében. A „sportok királynőjére” itthon a szeszélyesség volt a legjélemzőbb. Mindig voltak kimagasló egyéniségei a sportágnak, de ^bőségről” csak nagyon ritkán lehetett beszélni. Magyarország már 1900-ban, a párizsi olimpián atlétikai aranyérmet nyert: Bauer Rezső a diszkoszvetésben 36,04 méterrel lett első; Európa-bajnokságon először 1934-ben Torinóban Szabó Miklós ért el győzelmet, a 800 méteres síkfutásban 1:52 perccel bizonyult a legjobbnak. Napjainkig összesen 8 olimpiai és 13 Európa- bajnóki aranyérmet nyerték a magyar férfi és női versenyzők — beleértve a fedett pályás EB-ket is. A legendás hírű győztesek 'közé sorolható többek között Kádamé Csák Ibolya, aki 1936-lban Berliniben olimpiai bajnok lett a női magasugrásban; vagy Németh Imre, az 1948-as londoni ötkarikás játékok győztese. Egyedülálló bravúr volt az 1954-es berni Európa-bajnoki szereplés, amikor négy számiban állt a dobogó legmagasabb fokán magyar versenyző. Egyes szakágakban tehát akadtak kiválóságok, de kiegyensúlyozott válogatottunk csak ritkán volt. Hol a futók, hol az ugrók, hol a dobók vívták ki világhírnevet, az ötvenes éveikben viszont szinte minden számban „ütőképes” volt a férfiválogatott, csak a nők maradtak el mögöttük. Az utóbbi két évtizedre meghatározó volt, hogy néhány számban sikerült a világszínvonalat elérni és győzelmeket aratni. így például az 1968-as mexikói olimpián az ügyességi atléták szinte ámulatba ejtették a sportvilágot; aztán változott a kép, hosszan tartó visszaesés következett, mígnem idén Montrealban Németh Miklós káprázatos világrekorddal megnyerte a gerelyhajítást. „Hosszú évek fáradságos munkájával végre sikerült elérnünk, hogy megállítottuk a sportág hazai visszaesését, de a felemelkedésre, a nemzetközi élvonal utolérésére még várnunk kell... — mondja Morvay Béla, a magyar szövetség főtitkára. Sajnos, kevés a versenyző. A sportág elsősorban Budapestre koncentrálódik, de élénk élet tapasztalható Borsod, Baranya és Szabolcs megyében. Mindez persze még kevés, s bár a szakosztályok száma 176 és az edzőké 830, most már nagyobb fellendülést kellene elérnünk.” Két évvel ezelőtt a magyar spontvezetés hivatalos állás- foglalást tett közzé az atlétika fejlesztésére. Nem várt gyors eredményeket, hiszen évek kellenek, amíg a tehetségekből jó versenyzőket lehet nevelni. Montreal, az idei nyári olimpia isi azt mutatta, hogy még türelem kell, mert az egész világon tapasztalható fejlődéssel nem tudunk lépést tartani. De érdemes minden erőt latba vetni, hiszen köztudott: az atlétika az egyik legkifizetődőbb sportág... Az olimpiákon és Európa-bajnokságókon csaknem 40 férfi-és női számban versengenek a résztvevők; jövőre első ízben lebonyolítják a Világ-kupát; változatlanul lesz Európa-bajnokság, Európa-kupa és 1981-tői'' már világbajnokság is ! Magyarországon először 1896-ban rendeztek atlétikai bajnokságot, akkor mindössze ikrét számban osztották ki az érmeket. A 100 yardos síkfutásban Szokolyi Alajos 10,8 másodperccel lett első, míg az egyimérföldes síkfutásban a csehországi Frantisék iHron 5:25,6 perccel bizonyult a legjobbnak. A nők 1932-ben kapcsolódtak a bajnoki versenyekbe, s később mindkét nem számára bővült a program, mind több lehetőség nyílt a részvételre. Fejlődtek a versenyzők, javultak az eredmények és korszerűsödtek a pályák is. Ma már az egész világon mind több a műanyag borítású 400 méteres futópálya, a hasonló anyagból készült ugróhelyek — csak a szabályok és a dabószámOk szerei maradtak a régiek. így például a férfiak 7,257, a nők 4 kilós súlygolyót röpítenek ki a 213,5 centiméter átmérőjű döbó- körből; a diszkoszok súlya is 2, illetve 1 kiló, a gerelyek mérete sem változott — csak az anyaga —, s a kesztyűs- kezű kalapácsvetők is 122 centiméter hosszú sodronyhoz rögzített golyót hajítanák mind messzébb és messzebb. Ahogy azt Németh Imre, Csermák József és Zsivótzky Gyula, a kalapácsvetés három magyar olimpiai bajnoka tette... KOZÁK MIHÁLY
