Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
1976. december 29. IIéPÚJSÁG 5 A tét- é* tegelőgwtdáfikodás javítására tett intézkedések hatása, a továbbl feíadatok AZ 1972 NYARÄN meghirdetett 1025-ös kormány- határozat megszabta a feladatokat a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére. A szarvasmarha- és ezen belül a tehénállomány növekedésének, valamint a termelő- kapacitás jobb kihasználásának egyik alapvető feltétele a megfelelő takarmánybázis megteremtése. A szán. tóföldi takarmánytermesztés mellett nagy tartalékok rejlenek a természetes és telepített gyepterületekben, amelyeket intenzív műveléssel és az öntözési lehetőségek hasznosításával minél jobban ki kell használni. A tehenészeti telepek mellett telepített, vagy a meglévő legelők nélkülözhetetlenek, nemcsak a takarmányozás, hanem az egészséges életfunkciókat és ezáltal a sza- poraságot hatásosan befolyá. soló hatóanyagokkal, vitaminokkal való ellátás és a rendszeres mozgás szempontjából. E feladatokat szem előtt tartva, a rét-, legelőterületek’ intenzív hasznosításba vétele érdekében a XI. pártkongresszus által meghatározott utat követve, az V. ötéves terv végrehajtása érdekében a megyei pártbizottság ez év elején kiadott cselekvési programjában foglaltak alapján a területek hasznosítására intézkedések történtek. így a megyei tanács vb és járási hivatalai, az állattenyésztési felügyelőség a megye tsz-eiben, állami gazdaságaiban a szálas és tömegtakarmányok termelésének fokozását javasolta. E cél elérése érdekében a termelő- szövetkezetek takarmánymérleget és — a gyepterületek jobb hasznosítása végett — gyepfejlesztési tervet készítettek, melynek végrehajtását a járási hivatalok az állattenyésztési felügyelőséggel közösen az év folyamán folyamatosan ellenőrizték. — A gyepgazdálkodás helyzetéről beszélget, tünk Somorjai Sándorral, megyei tanácsi osztályvezetővel. Mindenek, előtt tekintsük át a témában érdekelt területek nagyságát. — A megye összes gyepterülete 37311 hektár, ebből ősgyep 25111 hektár, szántóföldre telepített gyep 4800 hektár, talajvédő gyep 7400 hektár. E területek közül a 7400 hektáros talajvédő gyepterülettel nem számolhatunk. mert ezek erodált erdők közé beékelt, hozamban nem jelentős területek. A szántón telepített 4800 hektáros területek és a hozzájuk kapcsolódó intenzív hasznosításban lévő ősgyepek azok, amelyek már az üzem tervszerű gyepgazdálkodásába beépülnek. E területek a legnagyobb hozamot biztosító telepítések. A 25111 hektáros ősgyepet jó, közepes és kevésbé hasznosítható területekre bonthatjuk. Ugyanis ebben megtalálhatók a mély fekvésű savanyú füvek, pangó vizes és az erősen lejtős, kevés hozamot adó területek. A mély fekvésű rétek azok, amelyek a legtöbb beruházást kívánják, de utána a legeredményesebb hozamolást biztosítják, mivel jó vízellátású és tápanyagellátású területek. A feltárható nagyobb területek itt találhatók meg. Vízrendezés előtt szinte használhatatlanok, vízrendezés után pedig ugrásszerű hozamolás érhető el rajtuk. A közeljövőben e_ területek felújítását szükséges az eddigieknél jobban szorgalmazni. — A gyepgazdálko. dást az állam jelentős összegekkel támogatja. Megyénkben milyen lehetőségek voltak, ezeket hogyan használtuk fel? — 1964 és 1976 között megyénk területén 11852 hektár gyepterület részesült állami támogatásban. A támogatások összege mintegy 32 millió forintot tesz ki. Az állami támogatás elősegítette a gyepgazdálkodás területén a múltban uralkodó maradi szemlélet megváltoztatását. Az üzemi vezetők zöme ma már felismeri a gyepek termőképességében rejlő lehetőségeket, azonban az eddigi eredmények ezen a téren nem elegendők a szarvasmarha-állomány megfelelő zöld. és szálastakar- mány-alapjának megteremtéséhez. Az állami támogatás rendszere 1976. december 31-ig bezárólag általában három évre folyamatos telepítésű és ápolási munkákat vett figyelembe. 1976. január 1-től az állami támogatás egy évre korlátozódik, de az áthúzódó munkák arányában évenkénti megállapítással folytatható. — Kérjük, konkrét példákkal bizonyítsa a legelőgazdálkodás eredményeit. — A legelőfejlesztés kezdetben szinte kizárólag a gyepek műtrágyázására korlátozódott. Később fűmag- keverékek felhasználásával nagyobb területek telepítése indult meg. Olyan komplex legelőgazdálkodási tervek, amelyek a teljes állatállomány legeltetés; idényben történő zölddel való ellátását legelőről, vagy rétről .tervezik biztosítani, csak az utóbbi években készültek. Ezek figyelembe veszik az állatállomány fajtáját, létszámát és ennek egész évi takarmányszükségletét, továbbá az előbbieken túlmenően a következő 5 évben történő fejlesztését. A ter. vek tartalmazzák a talajvizsgálati eredményeket, a tápanyagvisszapótlás módját, valamint a szükséges technológiát. Ilyen gyepfejlesztési tervek készültek 1975-ben a kisvejkei Szabadság Tsz-ben, 1976-bán a szedresi Sió- és Sárvízmenti Egyesült Tsznél, a nagydo. rogi Uj Barázda Tsz-nél és a paksi Dunamenti Egyesülés Tsz-nél. A gazdasági vezetők részéről szemléletbeni változás csak az utóbbi években következett be, amikor is a korszerű gyepgazdálkodást folytató üzemekben szervezett bemutatók és a termelőszövetkezetekben végzett gazdaságossági számítások alátámasztották a gyepgazdálkodás gyakorlati jelentőségét. Ennek alapján alakultak ki azok a nagyobb — 100 hektár körüli, illetve azt meghaladó — legelős tömbök, pl. Bátán, Bölcskén, Ozorán, Bogyiszlón, stb., ahol ezek a területek az állatállomány takarmányozását alapvetően befolyásolják és itt ténylegesen beszélhetünk nagyüzemi gazdálkodásról. — Végül is hogyan lehet értékelni a gyepek takarmányjellegét? — A gyepterületek hozamai a szántóföldi takarmánynövények termelési eredményeivel szembeállítva csak azokban az üzemekben érték el a megfelelő szintet, ahol a rét- és legelőgazdálkodást, mint szükséges jövedelmező ágazatot kezelték. E területeken a hektáronkénti hozamok a telepítés, illetve a felújítás után 3—8-szorosára emelkedtek és a lucernahozamok versenytársaivá váltak. Ilyen az ozorai Egyetértés Tsz 1975. évi őszi telepítése 116 hektáron, 205 q/ha, a bonyhádi Pannónia Tsz 1974. évi 68 hektáros ősgyepterületen 366 q/ha, a dunaföldvári Aranykalász Tsz 1973-ban telepített 77 hektár gyepterülete, ahol 422 q/ha zöldhozamot értek el 1976. évben. — Lényegében a korszerű legelőgazdálkodással termőterületeink értékét növeljük. — Ha figyelembe vesz- szük a jelenlegi rét-legelőként nyilvántartott, de hasznosításban nem e célt szolgáló nagy kiterjedésű területeket, látjuk, hogy a megyében a mezőgazdaság legjelentősebb kihasználatlan tartalékait itt találhatjuk. Ilyen területek felújítása történik Györköny és Bölcske községekben, mintegy 125 hektár területen. E fejlesztés jelentősége abban nyilvánul meg, hogy e területek felújítása nem a szántóföldi terület rovására történik, hanem ezzel a korszerűtlen területek termelésbe vonását hajtjuk végre. Jelentős termelésbe vonás történhetne még egy átfogó meliorációs csatornázási, vízelvezetési kivitelezés esetén — mint amilyent például a teveli tsz tervbe vett, valamint Nagykónyi és Értény községek térségében. E részeken a munkák elvégzése több száz hektár terület nagyhozamú legelő, rét hasznosítását tenné lehetővé és a jelentőségét az növelné, hogy a fejlesztés nem a szántó- terület rovására történne. Azon gyepek, melyeket az elmúlt évben telepítettek, képesek nagy mennyiségű zöldfühozam megtermelésére. Az üzemek részéről szükséges e hozamszint fenntartása. Ahogyan a szántóföldi növények, úgy a gyep is megkívánja a folyamatos évenkénti tápanyag-utánpótlást és a szakszerű kezelést. Csak így érhető el, hogy egy telepített gyep hozamában legalább 8—12 évig a szükséges mennyiséget és minőséget biztosítani tudja. — Legeltetni vagy kaszálni — a vita még áll, kinek lesz igaza? — Hogy legeltessük-e szarvasmarha-állományunkat, vagy a zöld termést az állathoz beszállítva etessük fel, ez hosszú idő óta vitatott kérdés. Ahol a lehetőségeket okosan használták ki, ott a legeltetés, a zöld termés beszállítása eredményes volt az állatállomány Szempontjából. E két mód valamelyikének megválasztása magának az üzemnek a feládata. Ott, ahol nagy hozamú tejtermelő állomány van és jó minőségű, nagy hozamú legelőterületek a telep mellett helyezkednek el, az állatoknak nem kell hosszú utat megtenniük, hogy a legelőre érjenek és nem kell nagy területet bejárniuk, hogy jó minőségű és szükséges mennyiségű zöldet magukba tudjanak szedni, ott a magyartarkánál még a 3500 literes termelésnél is legeltethetünk. Az amerikai és kanadai Holstein—Friz fajtáknál még ezzel kapcsolatos hazai tapasztalataink nemigen vannak, de a szedresi, különösen pedig a dombóvári Holstein—Frízeket véve alapul, az 1976. éves hozam, amely 5000 li. ter fölött van, azt mutatja, hogy a legeltetés e fajtánál is eredményes, még ilyen magas termelés mellett is. Az így nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy a legelők és rétek szerepe a termelési eredmények növelésében a következő években még fokozottabban fog jelentkezni. — Köszönjük a beszélgetést.- Pj „Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben" Munkába menet. ink korszerű eszközei között is ezt az ősi jószágot. Igaz szerepe nem is közelíti meg a régit. Főleg a forrázóteknö kelendő még ma is és a nagy kerekteknő, tölteléket keverni. Alig van már szükség rájuk a fémek, műanyagok világában. Eltűnt már a teknő- ket óhajtó igény, s eltűntek a faragómesterek is. Hogy hány van még, ki tudja? Deesen, a sokból egy maradt. A Hosszú Ferkó. Ma is, 72 évesen, erejéhez mérten dolgozik. Meg ahogy anyag akad. Mert az a fontos: az anyag. Hogy lehessen valamiből faragni. Vevő? Majd akad. A halásznak mindig kell a szapu. Jön a tél. Kell a hólapát. Meg zsírsütéshez, lekvárfőzéshez a nagykanál. Jó dísznek is... Azért az igazi mégis csak a nagyteknő. Birkózni a féltonnányi rönkkel... Persze csinál az ember kicsit is. Egészen kicsit is. Ahogy anyag akad. Csinál az ember fatányért is... Nem enA régi, falusi háztartások egyik fontos eszköze volt a fából vájt teknő. Nem is igen akadt a ház körül olyan munka, ahol ne lett volna szükség ezekre az öblös-suta, rengő-billegő jószágokra. Teknő kellett a mosáshoz, kacsa-, libatöméshez. Teknőben vetettek kovászágyat a kenyérnek, kalácsnak, benne gyúrták, dagasztották a finom tésztát, de még abból is kínálták fel a sárköziek híres eledelét, a kerekkalácsot, a lakodalmas népnek. Teknő volt a mosogatóedény, teknő a mosdótál, és sok gyereknek bölcsője, ágya. A nagynak aprócskára faragott mása játéka is. A főszerepet mégis a disznóöléskor kapta. Ilyenkor- munkába fogták a majd esztendeig lustálkodó hatalmas forrázóteknőt és minden rendű-rangú atyafiát. Kit bélmosásra, kit a töltelékek keverésére, a hús sózására, s ki tudja még mire. A disznóölés munkája tartotta meg napjani belőle... Gyümölcsnek vagy dísztöknek... Szép az. Asztalon is. polcon is. Valahogy mindig van. Akkorács- ka . fadarab mindig akad, hogy lehet belőle kis villát- vagy kanalat faragni... Mert az a fontos. Faragni. CZAKÚ SÁNDOR A szeretettel végzett munka fáradtsága hamar elszáll. Megfáradva. Ezeket már viszem a vásárra, talán Pécsre. Készül a hólapát. A műhely.
