Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

1976. december 29. Képújság 3 Or» P*pp U}*s áttamtítkír, a Minisitertaná« Tanácsi Hivatalának duöke Belpolitikai éretünk tóét fontos ese­ménye zajlott le a közelmúlt­ban. Ülésezett az MSZMP (Központi Bizottsága és az országgyűlés. Mindkét ülés napirendjén népgazdasági helyzetünk értékelése, jövő évi feladataink meghatározá­sa volt. Mind az értékelés, mind a kitűzött célok, széles­körűen érintik a tanácsok munkáját, hiszen a tanácsi gazdaság szerves része a nép­gazdaságnak. A tanácsok 1976. évi gaz­dálkodása alapjában eredmé­nyes volt. A tanácsi beruhá­zásban megépülő mintegy 25—26 ezer állami lakás, a gyógyító szolgálatba belépő 3300 új kórházi ágy, a gyer­mekek fejlődését szolgáló újalbb 4 ezer 'bölcsődei, 20 ezer óvodai férőhely, a több mint 620 általános iskolai tan­terem, az éllátást javító ke­reskedelmi, szolgáltató és szociális létesítmények, szá­mottevően hozzájárulnak a 'lakosság életkörülményeinek javításához. Kedvezőnek ítél­hetjük, hogy többségében — elsősorban a lakásépítésnél — a tervezettnek megfelelően alakultak a beruházási ráfor­dítások, ily módon sikerült megállítani vagy mérsékelni az építési költségek emelke­dését. Sajnos, a tervezett .beruhá­zások nem mindenütt való­sultak meg. Ennek oka, hogy a tanácsok egy része olyan célokat tűzött maga elé, ame­lyek teljesítéséhez nem vol­tak meg a feltételek. Helyen­ként még mindig él az a hely­telen szemlélet és gyakorlat, hogy elsősorban a pénzszer­zésre és nem a meglévő lehe­tőségek tervszerű megvalósí­tására fordítják a nagyobb gondot. A tanácsi intézményekben a nehezebb gazdálkodási kö- írülmények ellenére sem rom­lott az ellátás színvonala. Kedvező az is, hogy hosszabb idő óta először sikerült eléírni, hogy a tanácsi kezelésben lé­vő lakóházak, utak, hidak fel­újítása megközelítette a ter­vezett szintet. Viszont nem volt kielégítő a tanácsi intéz­mények rekonstrukció j ának üteme, bár a lehetőségek eh­hez is megvoltak. A Központi Bizottság ha­tározata, az országgyűlés ál­ital jóváhagyott 1977. évi költ­ségvetési törvény is a nép­gazdaság fejlődési ütemének meggyorsítását, a gazdasági egyensúly helyreállítását, s ennek érdekéiben a központi és helyi erőforrások, lehető­ségek jobb kihasználását, a hatékonyabb gazdálkodást je­lölte ki célúi1. Ennek megfele­lően kell a tanácsoknak is gazdasági munkájukat végez­niük. A tanács összjtevékeny­ségén bélül növekvő szerepe ■van a gazdaságszervező mun­kának. A tanácsok gazdálko­dási tennivalói a termelés elő­segítésén túl, elsősorban' a társadalmi fogyasztással kap­csolatosak. Ezért gazdasági feladatúk a terűiét, a telepü­lés összehangolt fejlesztése, a lakosság ellátásáról való gon­dolkodás, működési területü­kön a gazdaságpolitikai íel­•í Több lakás adatok eredményes koordi­nálása. A helyi tanácsok január- február hónapban tárgyalják meg az 1977. évi tervüket, költségvetésüket. Az ország- gyűlés a tanácsok részére jö­vő évre 31 milliárd forintot fejlesztésre és 42 milliárd fo­rintot fenntartási, ellátási cé­lokra hagyott jóvá. Most az a teendő, hogy az 1977. évi tervüket reálisan, az összes lehetőségeik figyelembevéte­lével készítsék elő és terjesz- szók a tanácsülés elé. Meg­alapozottságának fontos kö­vetelménye a lakosság és a nem 'tanácsi szervezeték szé­les körű bevonása a tervkészí­tésbe. A rendelkezésre álló pénzeszközöket a legszüksé­gesebb — a népgazdasági és a helyi érdeket egyaránt szol­gáló — célokra kell fordítani. Ha a lehetőségek szűköseb­bek, mindig nagy jelentősége és szerepe van a rangsorolás­nak. Fontos az is, hogy a fel­adatokat mindenki, akit énint, világosan ismerje meg, értse meg a teendőket és munkálkodjék annak követ­kezetes végrehajtásán. Ezért van nagy szerepe annak az eddig is jól .bevált módszer­nek, hogy a helyi tanácsi ter­veikről a lakosság kapjon tá­jékoztatást, vitalehetőséget a Hazafias Népfront helyi szer­vei által szervezett falugyű­léseken, tanácstagi beszámo­lókon és más közéleti fóru­mokon. A reál jövedelem és -kerese­tek növekedésének mérsékel­tebb üteme fokozza a taná­csok felelősségét a lakosság életkörülményeit érintő cél­kitűzések következetes meg­valósításában. Éppen ezért — figyelembe véve a központi célkitűzéseket — mind a ter­vezésben, mind a megvalósí­tásban .nagyobb gondot, szer- veuettséget, figyelmet kell fordítani a tervnek megfelelő város- és községfejlesztésre, a lakóházak, intézmények fel­újítására, karbantartására, a szolgáltatások színvonalának növelésére, a sokoldalú helyi ellátás javítására, a fogyasztói árak fokozottabb ellenőrzésé­re, a szociális gondoskodásra. A tanácsi gazdálkodásban társadalompolitikai szem­pontból is kiemelkedő az 1977. évre tervezett 88 ezer új lakás és ezen belül a 31 ezer állami lakás megépítése és a kapcsolódó közmű, ke­reskedelmi, egészségügyi, ok­tatási, s egyéb, a (lakosság szolgálatát hivatott létesítmé­nyeknek a lakással egyidejű beléptetése. Az országgyűlés ülésszakán is megfogalmazódott az a kö­vetelmény, hogy nagyobb erő­feszítések szükségesek a terü­leti építőipari teljesítőképes­ség növeléséhez. Az építőipari kapacitás hiánya számos me­gyében, településen gond. Ép­pen ezért nélkülözhetetlen, hogy a tanács a reális 'beru­házási igény és a meglévő építőipari kapacitás összeve­tésével vizsgálja meg az épí­tőipar teljesítőképességének fokozása érdekében szüksé­ges intézkedéseket. Ezek so­rába tartozik a tanácsi építő­ipari vállálatok, illetve szük­ség esetén a minisztériumi és a szövetkezeti építőipar taná­csi támogatása. A beruházá­sok jó előkészítése, az építő­ipari kapacitással1 összhangba hozása fontos biztosítéka an­nak, hogy a beruházási költ­ségek ne növekedjenek, s a .beruh ázásók terv szerint meg­valósuljanak. A jövő évi tanácsi gazdál­kodás eredményei nagyban függnek a takarékossági in­tézkedések következetes vég­rehajtásától. A korábbi taka­rékossági terveket ki kell egészíteni azokkal az 1977. éves tervek megvalósulását elősegítő intézkedésekkel, amelyek egyben a folyamatos takarékosságra ösztönöznek: Nagy jelentősége van ebben annak, hogy minden tanács képezzen megfelelő tartalé­kot az előre nem 'látható fel­adatok teljesítésére, a várat­lan kiesések ellensúlyozására. A tanácsi költségvetés 1977. évi lehetőségei mérsékelteb­bek. Ez a helyzet még inkább indókolttá teszi, hogy a terü­leten jelentkező, közös érde­kű feladatok megoldására a tanácsok szélesebb körben szervezzék az együttműkö­dést, a közös fejlesztések mel­lett keressék az együttes fenntartásnak, a közös hasz­nosításnak a lehetőségét. A tanácsok egymáSközti együtt­működéssel is segítsék elő a helyi feladatok jobb megol­dását olyan közös költségve­tési üzemek, iskolai kollégiu- mók, szociális otthonok és más intézmények létesítésé­vel, amelyeket külön-kü'lön, egy-egy tanács nem tudna megvalósítani, de gazdaságo­san kihasználni sem.. A jól szervezett területi koordiná­ció növeli a gazdasági haté­konyságot. Ezzel ugyanis el­kerülhető a párhuzamosság a beruházásokban, intézmé­nyek fenntartásában, gazda­ságosabban lehet szervezni a lakosság ellátását szolgáló te­vékenységet. Ahhoz, hogy a tanácsi szer­vek eredményesen, láthassák el megnövekedett gazdasági feladataikat, tervszerűbben, szervezettebben, fegyelmezet­tebben kell dolgozni minden területen. A tanácsi testüle­tek tevékenységében, a fel­adatok meghatározása mel­lett erősíteni kell a testületek beszámoltatási szerepét, saját határozataik végrehajtásának jobb szervezését és ellenőrzé­sét. Az eredményes kodási tevékenység fontos feltétele, hogy a tervek kiala­kításában és azok végreha j tá­sában a vezetés következetes­ségének erősítése mellett —a társadalmi szervek, üzemek, vállalatok, a 'lakosság bevoná­sa révén — tovább szélesed­jék a szocialista demokratiz­mus. A tervek ismertetése, mind több embernek végre­hajtásukba, ellenőrzésükbe váló bevonása, amellett, hogy társadalmi kontrollt is nyújt, elősegíti a tanácsok „nyíl­tabb” és egylben hatékonyabb gazdálkodási tevékenységét, ami társadalmi, népgazdasági célok teljesítésének fontos záloga. Kitüntetések az építőknek Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban kedden a lakásépítésben tett erőfeszítéseik és sikeres eredményeik elismeréseként Sárosi János miniszterhe­lyettes kitüntetéseket adott át az ÉVM-vállalatok dol­gozóinak. Elmondotta, hogy a legfrissebb jelentések szerint az ÉVM-vállalatok idei ter­vében előirányzott 33 445 la­kásból december 27-ig, hétfő­ig 32 547-et adtak át, s de­cember 28-án és 29-én még 1150 új otthon műszaki át­adását fejezik be. így tehát 252 lakással teljesítik túl idei tervüket. Hangsúlyozta, hogy az eredmények elérését széles körű összefogás, a beruhá­zók, a tervezők és a kivitele­zők együttműködésének fej­lesztése, a vállalati gazdasá­gi és társadalmi szervezetek hatékony támogatása és az építőipari dolgozók helytál­lása alapozta meg. Sárosi János szólt a jövő évi feladatokról is, amelyek­hez viszonyítva az idei ered­mény szerénynek tűnik, fő­ként Budapesten. Hangsú­lyozta, hogy az ötéves terv első esztendejében megnyil­vánult kedvező tendenciák kibontakoztatásával, a kor­szerű építési módszerek, s elsősorban a házgyárak lehe­tő legteljesebb kihasználásá­val kell megalapozni az idei­nél jóval nagyobb feladat teljesítését. Az ünnepségen a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Gáspár Lajos, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője, öten vették át a Munka Ér­demrend ezüst, ketten pedig bronz fokozatát. Ezenkívül 48-an kapták meg az építő­ipar kiváló dolgozója kitün­tetést. (MTI). Gumiipari szövetkezet Fektetik a szennyvízlevezető csöveket A napokban adták át a dunaföldvári „Földvár” Gumi. ipari Szövetkezet új üzemcsarnokát. A község központjában lévő üzem áttelepítésének második fázisába került erre sor, s jövőre tervezik az építkezés-fejlesztés harmadik ütemének végrehajtását. Az új csarnfik építését befejezték, most a belső szak­ipari munkák folynak, víz-, villany-, fűtésszerelés. Az ezer­kétszáz négyzetméter alapterületű gumicsizmaüzem építését pontosan tíz hónapja kezdték. A saját kivitelezésű létesítmény építkezésénél több ezer óra társadalmi munkát végeztek a szövetkezet dolgozói, még a nyugdíjasok is. Sőt, a CHEMOLlMPEX Külkereskedelmi Vállalat egyik szocialista brigádjának tagjai — a gumiexport osztályon dolgoznak, mellyel a szövetkezetnek is kapcsolata van — jelentkeztek egy hétvégére, társadalmi munkára. Az öt és fél milliós beruházás üzemszerű termelésének beindítását jövőre tervezik. Szerelik a belső világítást A fizikai dolgozók gyermekeinek segítése A z MSZMP szekszárdi járási végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén a járási tanácsi hiva­tal művelődésügyi osztályá­nak jelentését tárgyalta meg a fizikai dolgozók gyerekei­nek segítéséről. A VIII. kongresszus töröl­te el a tanulók származás szerinti kategorizálását, ’ s ezzel vált folyamatos fel­adattá, a munkás- és paraszt­gyerekekkel való fokozott törődés. A jelentés megállapítja, az ülésen is megerősítették, hogy a pedagógusok szem­lélete helyes ezen a téren. A legfontosabb feladat — amit a közművelődési határozat is alapelvként mond ki —, hogy minden gyerek számá­ra azonos iskoláztatási fel­tételeket kell teremteni. Ezen belül megvalósítandó, hogy mindenki elvégezze az általános iskolát és a tehet­séges gyerekek a továbbta­nuláshoz szükséges, szilárd alapismereteket megkapják. Hátrány a kedvezőtlen la­kóhely, ahol nincs óvoda, vagy osztatlan az iskola és a rossz családi körülmények, akár anyagi, akár erkölcsi vonatkozásban. A hátrányos helyzetű gyerekek esetében rendszerint több körülmény együttes hatása nehezíti a tanulást, némely esetben még a rendszeres iskolába járást is. Az első probléma megol­dása a jól felszerelt körzeti iskolai, illetve a hétközi di­ákotthon. A felső tagozat körzetesítése gyakorlatilag befejeződött a járásban, utolsóként a csak részben osztott szálkai felső tagozat kerül jövő szeptemberben Szekszárdra. Az alsó tagozat­ból 247 tanuló részben osz­tott, 32 pedig osztatlan ta­nulócsoportba jár, ez nem egészen tíz százaléka az ösz- szes alsósoknak. Ahol a köz­lekedés vagy a bentlakás biztosított, ott folyamatban van a kis iskoláknak a fel­számolása. A szakos ellátás javul, négy iskolában, Fad- don, Szedresen, Bátaszéken és a tolnai 2-es iskolában 90 százalék felett van. A kül­területeken lakó gyermeke­ken segít a 295 diákotthoni férőhely. Az otthonlakók mindegyi­ke fizikai dolgozók gyereke. A szemléltető eszköztár korszerűsítése, a tananyag- csökkentés a biztosíték arra, hogy a nevelők lényegesen többet tudnak a rászoruló gyermekekkel foglalkozni, és nemcsak foglalkozni, de dif­ferenciáltan, mindenkivel annyit, amennyire szüksége van ahhoz, hogy lépést tart­son a többiekkel. A tanítási órák anyagát jól egészítik ki a szakköri foglalkozások, az évenként megrendezett ta­nulmányi versenyek. A rendszeres korrepetálás és az év végi pótló foglalkozá­sok eredménye, hogy ma már csak a tanulók 1,3 szá­zaléka ismétel osztályt. A 70—71-es tanévben ez a szám még 6,6 százalék volt. Még mindig az első osztályban a legmagasSbb a bukások szá­ma, pedig ma már az óvodás korú gyerekek 90,3 százaléka jár a szekszárdi járás óvo­dáiba. A tehetséggondozással szo­rosan összefügg a pályavá­lasztás kérdése. Jelentős pe­dagógiai feladat a pályairá­nyítás. Talán ez az a terület, ahol még legtöbbet kell ten­ni a szülők szemléletének formálásában. A fizikai dol­gozó szülők körében még ma is tapasztalható a gimnázi- umellenesség, szakközépisko­la pedig az igénynél jóval kevesebb van a megyében. A fizikai dolgozók gyerekei közül gimnáziumba 13 szá­zalék, szakközépiskolába 18 százalék, szakmunkásképző­be pedig 63 százalék jelent­kezett, a maradék hat szá­zalék pedig sehol sem tanul tovább. A végrehajtó bizottság ülésén a szóbeli kiegészítés­sel, maijd a vitában alakult ki a teljes kép arról a mun­káról, amit a járásban vé­geztek és végeznek a fizikai dolgozók gyerekei és a hát­rányos helyzetűek érdeké­ben. Most is felvetődött, mint annyi helyen és annyiszor már, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzőbe, Len­gyelbe, még mindig nagyon alacsony a jelentkezők szá­ma. A pályaválasztásnál a szülők nem veszik figyelem­be a realitásokat. Szóltak arról is, hogy mit lehetne tenni azokért a fia­talokért, akik tizenhat éves korukig sem végzik el az ál­talános iskolát. Nem szak­ember szájából hangzott el egy érdekes javaslat is. Az egész járásból vagy akár a megyéből egy kijelölt hétkö­zi diákotthonban kellene kü­lön tanulócsoportot vagy csoportokat kialakítani, ahol csak a túlkoros tanulókkal foglalkoznának. Talán a vita legfontosabb témája volt, a pályaválasztá­son, illetve a pályairányítá­son kívül — amit a felszólaló dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára is ki­emelt — a tanórák szerepé­nek a hangsúlyozása. Több lépcsőben kerül bevezetésre az iskolareform. Ennek lé­nyeges része az új tantervek bevezetése. Fontos célja, hogy a gyerekek az órán sa­játítsák el a tananyagot. U gyanezt az elvet kell al­kalmazni a tehetséges munkás- és paraszít- gyerekek, valamint a hátrá­nyos helyzetű tanulók segíté­sében is. Az órán kell diffe­renciáltan foglalkozni velük. A megyei pártbizottság tit­kára erősítette meg ebbéli mondanivalóját félig tréfá­san azzal, hogy a bölcsődén kívül most már mindenre van előkészítő tanfolyam, annyi, mintha maga a tan­óra semmire se lenne elég. A szakkörökkel és egyéb el­foglaltságokkal együtt a diá­kok munkaideje lassan már hosszabb és nehezebb, mint a felnőtteké. Ezért is fon­tos, hogy a harmadik torna­órát üdítően és célszerűen használják fel — illetőleg a szabad levegőn — az iskolák. Az előterjesztett anyagot a vitában elhangzottakkal ki­egészítve fogadta el a szek­szárdi járási pártbizottság végrehajtó bizottsága. IHAROSI IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents