Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

1976. december 25.

Képújság 13

— Ismét karácsony van, és ez több okból is szép nap. Nagyon örülök, hogy ismét találkoztunk.

— Csak tudnám miért ily ritkán beszélgetünk egymással?

— Ma, a béke ünnepén is azt mondom, jobb a békesség. Abból csak baj lehet, ha mi meghányjuk-vetjük a sportélet ügyes-bajos dolgait.

— Látom, nem fukarkodott az ajándékokkal.

— Igen, igyekszik az ember, különösen akkor, ha ez még pénzébe sem kerül.

— És ha szabad érdeklődnöm, ki mit kap a fáról?

— Az talán természetes, hogy a fa mindenkié, az ajándé- - kok viszont címre szólnak. A kerékpár nem lehet másé. mint

a szekszárdi kerekeseké.

— Ebben tökéletesen egyetértünk. Akárcsak tavaly, az idén is ők szerepeltek sportolóink közül talán legjobban és ők szerezték megyénknek a legtöbb olimpiai pontot.

— Hát bizony, ha ők nem lennének, a 19 megye közül a 20. helyen állnánk...

— Lehet, hogy ebben igaza van, de azért nem ennyire elszomorító a helyzet. Vegyük például a Dózsa labdarúgócsapatát: egészen jól helytállt az őszi idényben. Vagy ott vannak a tolnai asztaliteniszezők: Sáth mester vezérletével bevonultak az NB I-be.

— Majd én folytatom a felsorolást. A bátaszéki kosarasok, a bonyhádi röplabdás lányok, a dombóvári tekézők az NB II- be jutottak. Atlétáink eredményei is jók, sőt, hogy úgy mondjam büszkélkedhetünk velük. Igaz, az NB I-es kosarasainknak kifelé áll a szekerük rúdja, de talán még javíthatnak helyzetükön.

— Milyen formában?

— Hát, osztályozón vesznek részt. Négy csapat indul és közülük kettő jut az NB I-be. Ha egy kis szerencséjük van, esetleg visszajutnak.

— És milyen színekben indulnak a kosarasok az osztályozón?

— Mi másban, mint a Szekszárdi Vasaséban. De miért e kérdés? Talán várható valami változás?

— Igen. Bárcsak egy évvel ezelőtt történt volna. Nem elég kiharcolni egy magasabb osztályt, oda jó szakosztályvezetés is kell, hogy bent tudjanak maradni.

— Szerintem a kosarasoknál az volt a döntő, hogy egyszerre több kulcsjátékos átmenetileg abbahagyta.

— Miért nem azt mondja, hogy szülési szabadságra ment. Utóvégre ehhez joga van mindenkinek. Az anya legyen akár sportoló — maga választja meg, mikor akar trónörököst világra hozni.

— Ez igaz, de nemrég hallottam egy 28 éves NB I-es kosárlabdázó nőtől, hogy még mindig nem engedték meg az egyesületében, hogy szüljön. Mindig megkérik, hogy várjon még.

— Ne merüljünk bele ebbe a témába, mert sértődés lesz.

— Akkor talán arra adjon választ, mibe kerül a tekesport. Olcsó vagy drága?

— Nem kerülhet sokba, utóvégre egy golyót ki tudja hány évig tudnak gurítani, és a bábuk sem törnek félóránként.

— Na látja, most aztán nagyon melléfogott. Nemrég láttam egy statisztikai adatot, mely szerint egyetlen férfi tekézőre annyi a kiadása a sportkörnek, hogy azon már egy jó karban levő Zsigulit lehetne venni.

— Ezt komolyan mondja?

— Igen. Azt is a napokban mesélték, hogy az egyik szekszárdi kerekesnek összeraktak import alkatrészekből „bringát”. Amikor meghallottam az árát, majd hanyatt vágódtam.

— Hát, bizony az elég drága, talán még 5—6 ezer forint is van.

— Meghiszem azt, csak meg kell toldani, mivel 40 ezer az ára és még így is nagyobb a súlya 50 grammal, mint az igazi „menőké”.

— Én a szekszárdi fiúk közül is többet már a „menők” közé sorolok, képességei alapján, bár szerénységből, szorgalomból is példát vehetne róluk néhány labdarúgó. Mert bizony ■egyik-másik hétfői napokon olyan testtartással, fej hordozással jár, mint valaha Napóleon egy-egy győztes csata után.

— És mi van akkor, ha történetesen kikapnak?

■— Akkor kámforosdit játszanak. Egyszerűen nem lehet őket napokig látni. Valahogy furcsa ez az egész.

— Látok egy vitorlázórepülőt. Nem nehéz kitalálni, hogy ezt kinek szánta.

— Itt nincs nagy választási lehetőség, ez csak az MHSZ repülőklub lehet. Ilyent kívánok nekik hármat-négyet, hogy még többen űzzék e sportot, hódítsák meg a levegőt.

— Látom az Orbán Laci sportja is képviselteti magát: ott a bunyókesztyű.

— Ezt a dombóváriak kapják, mivel hiába járják az országot, nem tudnak vásárolni. Az üzletekben azt a választ kapják: nem gyárt az ipar.

— Biztosan azért, mert arra számítottak, hogy a montreali kudarc után feloszlatják az ökölvívó-szakosztályokat.

— Ilyen remények csak Szekszárdon voltak. A tévedések elkerülése végett, mindjárt hozzáteszem: nem a Dózsánál, hanem olyanok bíztak ebben, akik szeretnék látni Orbán Lacit, amikor vonatra száll és végleg elhagyja Szekszárdot.

— \em ijedt ő meg a szorítóban, és nem fél itt sem. Lassan rájönnek arra, kinek van útjában.

— ín ezt úgy mondanám, hogy kiknek, mivel többen is ócsárolják, bajoskodnak vele — de természetesen csak a háta mögött.

— Majd az idő mindent tisztáz. Nem elég a szép „mese”, a népszerűség hajhászása, a másodállások és a kalóriavacsorák követelése a sportolóknak. Előbb-utóbb mindenkit kiismernek, Csak félő, hogy addigra Orbán Laci is belefárad.

— Igen. Ha ez az eset történetesen Kínában történt volna, akkor most az illető nevét visszafelé írnák a falra és fekete kereszttel áthúznák.

— Mit jelent az ilyen írás?

— Néhány napja olvastam, hogy Kínában ez a legnagyobb megszégyenítés. A „négyek” nevét is így olvashatják a kínaiak.

— Nálunk más a helyzet: amikor az illető nevét kiejtik, egy jelzőt mondanak utána, közben a kezüket ökölbe szorítják. Szegény sportköri és községi vezetők azóta is törik a fejüket, miként oldják meg a nyakukba szakadt sok gondot, bajt.

— Igen. Én is hallottam arról, hogy a másodállások körül bajok vannak.

— Egy szép bizonyítvány is van a fán. Azt ki állította ki?

— Először megyénk ifjúsági labdarúgó-válogatottja, amikor a 18. helyen végzett, majd azt követően az aszódi járási bajnokságban szereplő kartaliak is beírták az elégtelent megyebajnokságunkról.

— Akkor már azt is tudom, hogy a bizonyítvány alatt a térkép kit illet.

— Azt az MLSZ-nek ajánljuk jó szívvel. Esetleg abból megtudhatják, hogy Aparhant és Kartal között a távolság 230 kilométer. Hiába, az MLSZ-nek semmi sem drága.

— Pláne, ha Aparhant fizeti.

— Látok ott egy focipályát, de mintha nagyon kis méretű

lenne. ,

— Igen. Az egy minipálya. Javaslom, hogy a Szekszárdi Vasas ezen játsszon gombfocit, lényegesen olcsóbb lenne és annak is akadna 20—30 nézője, mint most a megyebajnokságban szereplő csapatuknak.

— Persze, ahogy a pályát nézem, eszembe jut Tolna. Ott ki tudja hány hónapja annak, hogy a játékoskijáró körül fölbontották a pálya szélét, valamit csináltak a vízvezetékkel. Azóta is ott a gödör, nem találni egy embert, aki azt betemesse.

— Hát, ha már Tolnáról beszélünk, azt is érdemes megemlíteni, hogy az atlétikai pálya építése sem mondható még a legnagyobb jóindulat mellett sem valami expressz munkának.

— Tanulja meg: lassú munkának idő kell.

— Kik ezek a jóemberek a fenyőfán, akik táblával vonulnak fel, így vonják magukra a figyelmet.

— Hát az őszi idényben volt egy-két óvás, ezek közül is az izgalmasak közé tartozik a tolnaiaké. Megóvták a Nagymá- nyok elleni ifimeccset, mivel a Brikett csapatában több túlkoros játékos szerepelt. Egy tolnai szurkoló szerint kettő közülük már nagyapa. Persze lehet, hogy ez túlzás, de annyi bizonyos, hogy már rég kiöregedtek az ifiből. Viszont volt engedélyük a megyei szövetségtől, így az óvást elutasították.

— Hát ez még viccnek is rossz.

— Pedig való igaz, megtörtént. Azóta is „szép” jelzőkkel illetik, aki ilyen engedélyt kiadott. És tudja mi az érdekes? A tolnai szakosztályvezető kézzel-lábbal tiltakozott az ificsapat edzőjénél, hogy ne óvjanak, mert magukra haragítják a szövetséget.

— Na, látja, ez aztán már tényleg nagy baj, amikor ilyennek a veszélye fennáll.

— Persze ez csak feltételezés.

— Szerintem a fegyelmi bizottság tagjai szigorúan ragaszkodnak az előírásokhoz, náluk nincs részrehajlás, szimpátia, vagy ellenszenv.

— Ezt maga mondja, de hallgassa meg erről mondjuk a kisdorogiak véleményét.

— El tudom képzelni, mi mindent mondanak, de ez nem tartozik rám, végül én nem vagyok sportvezető csak egy szürke riporter, akitől azt várja az olvasó, hogy a legfrissebb információt — vagy ha úgy tetszik szenzációt — megkapja.

— Akkor mindjárt mondok egy ilyen hírt: Az NB I-es kosárlabdázók edzője ismét rászánta magát, hogy elköltözzön Szekszárdról. Lakását már elcserélte egy fővárosival és néhány hónap múlva úgy köszön: pá Szekszárd.

— Tolna megye és ezen belül Szekszárd, már sok mindent kibírt, elment innen olyan testnevelő, mint a Bessenyei Zénó, de van helyette olyan, aki tanítványa volt: Mozolai János, elment Szabó Ödön, aki most már hosszú évek óta a BSE edzője és reméljük, előbb-utóbb az ő utódját is megtaláljuk. Ugyanezt elmondhatjuk a sportolókról is.

— Bizony elég sokan elkerültek és magasabb szinten űzik a sportot, mint itthon tették.

— Na, látja, éppen ezt akarják — vagy szeretnék — Dom- bóvárott is megakadályozni, ezért igyekeznek olyan szakosztályokat kialakítani, melyek képesek magasabb szinten dolgozni.

— És várható valami eredmény?

— Nincs semmi akadálya, mindenki helyesel, tapsol, bólogat egészen addig, míg a labdarúgás nem kerül szóba. Aztán kiderül, hogy minden csapatnak olyan játékosai vannak, hogy az NB I-ben megállnák helyüket, csak éppen most pillanatnyilag nem megy úgy, mint szeretnék.

— Egy szép motorkerékpár is ott van az ajándékok között. Ez a lengyelieké?

— Elsősorban ők érdemelnék, mivel a megyének olyan távoli helyén a legszervezetteb ez a sportág. Reméljük azonban, hogy kora tavasztól már másutt is szervezett formában versenyeznek, vetélkednek, bizonyítják tudásukat, felkészültségüket.

— És ki irányítja őket? A sporthivatal vagy az MHSZ?

— A KISZ. Bármilyen furcsán is hangzik, a KISZ megyei bizottsága azonnal reagált a Népújságban megjelent cikkre és vállalta, hogy januártól megkezdik a megye különböző helyein a motorosklubok szervezését és márciustól már házi, körzeti versenyek lesznek.

— Ennek igazán örülök. Minden elismerésem a KISZ-é, mely magára vállalja ezt a feladatot.

— Látok egy szép labdát is. Ezt vajon ki érdemelte ki?

— Ez azért került a fára, hogy bebizonyítsuk, vannak még igaz, becsületes sportemberek.

— Ezt senki nem vitatja.

— Nem is szeretném, mert itt vannak például a teveliek. Minden ellenszolgáltatás nélkül odaadták a pályájukat, öltözőjüket az öregfiúk labdarúgó-bajnokság döntőjére. Mérkőzés közben egy labdát elrúgtak és nem került elő. Szegény tenge- liciek már letettek róla, amikor rá nyolc hétre telefonáltak a teveliek; a pályától messze, a nagy fűben megtalálták a labdát és visszajuttatják jogos tulajdonosának.

— Bravó, ez igen. Sajnos az ellenkezőjével is találkozni gyakran, amikor az ellenfél nem hoz magával labdát, de hárommal érkezik haza...

— Szeretném tudni, az Állásfoglalások, valamint az Állami titok feliratú dossziéban mi található.

— Az Állásfoglalás megjelent több sportággal kapcsolatban, azok közismertek. Hagy mi az Állami titok, azt én is a napokban tudtam meg.

— Kitől?

— Attól a sportvezetőtől, akinek az egyik járási felügyelő nem mutatta meg az átigazolási lapokat, mondván, hogy az állami, hivatali titok, az nem tartozik idegenre.

— Embere válogatja: annyit tudok, hogy az MLSZ-nél minden további nélkül — valamikor — megmutatták a kartont. Az őszi idényben, amikor hivatalosan kértek a sportkör részére igazolást, még írásban is adták és az MLSZ bélyegzőjével is ellátták.,

— Úgy látszik, ami Budapesten természetes, az a mi megyénkben titok. Na, de annyi baj legyen.

— Más területen is vannak ilyen furcsaságok.

— Tudok róla. Több embert szállítottak kórházba nevetőgörccsel, akik elolvasták, hogy valamennyi járási sportfelügyelő másként vélekedik a megyebajnokságról és a követelményrendszerről.

— Hát azon bizony elég sokan derültek, de hát ilyen is kell. Ebből is látszik, hogy milyen szép terület a sport. Itt nincs korlátok közé szorítva senkinek a fantáziája, a cselekvőképessége, mindenki úgy értelmez és értelmeztet dolgokat, ahogy éppen neki tetszik.

— És mit szóltak ehhez a cikkhez a felsőbb szervek?

— Még nem nyilatkoztak, várjuk válaszukat.

— Lehet, hogy az újságot teszik felelőssé mindezért.

— Ki tudja.

— Látok itt a fán még egy köteg pénzt, autót, valamint egy feliratot, mely sok sikert kíván.

— A pénz azoké legyen, akik nyugodtan akarnak aludni, de mégis szeretnének a focistáknak néhány tucat Adyt juttatni Az autó meg nem árt, ha kéznél van, hisz gondoljunk arra,’ mennyit kell lótni-futni óvások, játékosszerzések ügyében.

— És kinek kívánjuk a sok sikert?

— Legelőször a szekszárdi kosaras lányoknak, hogy továbbra is lehessen NB I-es csapatunk. Aztán a Szekszárdi Dózsának, a bátaszéki kosarasoknak, hogy tudjanak megkapaszkodni, s főleg legyen pénzük miből vásárolni üvegpalánkot és utazgatni. A paksi NB III-as labdarúgóknak a 9. helyet kívánjuk, mely az NB Ill-ban maradást is jelentené.

— Most látom, egy játékvezető is képviselve van a fán. de szegénykének még a haja is égnek áll.

— Mindez azért van, mert nem tudja miként cselekedjen a jövőben, hogy meg legyenek elégedve vele. Mert országos elvek szerint a labda elrúgásáért azonnali kiállítás jár. Néhány megyei sportvezető viszont azt akarja, hogy a kiállítást mindig előzze meg figyelmeztetés. Ezért állt égnek a haja.

— Nézze, nekem az egészhez csak annyi megjegyzésem van, hogy ha mindig csak a hibákat emlegeti, lehet, hogy ez az utolsó találkozásunk.

— Gondolja?

— Igen. És éppen ezért most koccintsunk egyet és kívánjunk a sportolóknak, szurkolóknak és még azoknak a sportvezetőknek is, akik esetleg hibát követtek el, kellemes ünnepeket.

— És azzal is tisztában van, hogy ők mit kívánnak magának?

— Igen, de annyi baj legyen. Ez újabb ok az ivásra.

— Akkor egészségünkre.

— kas —

lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

iiimiimiiiiiiimiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiir