Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

1976. december 3. KÉPÚJSÁG 3 A legjobb fegyelmező erő Marxista elméleti kisenciklopédia Társadalom és személyiség Mi a társadalom — í‘­--------------------------- Iozo­K edvező feltételek A PÉNZÜGYMINISZTER, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter együttes rendelettel szabályozta az állami gazda­ságok területén levő elavult lakások felszámolásának fel­tételeit. A rendeletre azért volt szükség, mert bár az állami gazdaságok nagy erőfeszíté­seket tettek az elmúlt évek­ben a régi majorok, tanyák és gazdasági központok el­avult lakásainak korszerűsí­tésére és újak építésére, még­sem sikerült kellő ütemben javítani a nagyobb települé­sektől távol eső helyeken dolgozó növénytermesztők, állattenyésztők stb. lakás- helyzetét. A közös konyhá­kat valamennyi gazdaság végleg felszámolta viszont az állami nagyüzemek tulajdo­nában lévő mintegy 28 ezer lakásból hozzávetőleg 18 ezer még 1975-ben is komfort nél­küli volt, s ezekből 3000 csak hidegpadlóval rendelkezett. Mindezt az állami gazdasá­gok dolgozói különböző fóru­mokon gyakran tették szóvá, s a lakásépítések felkarolá­sára a MEDOSZ is intézke­déseket tett; ezek nyomán az állami gazdaságok V. ötéves terve arról intézkedik, hogy 1980-ra valamennyi hideg- padlós lakást szanálják vagy korszerűsítsék, 1985-ig a volt cselédházakat valamennyi gazdaságban felszámolják. A TERVEK megvalósításá­hoz nyújt jelentős segítséget az új rendelet. Meghatároz­za, hogy kik részesülhetnek a pénzügyi kedvezményekben, intézkedik arról, hogy a fel­számolásra kijelölt lakásban levők lakásigényét az állam — az OTP útján — építési kölcsönnel elégíti ki — a köl­csön az építési költségek leg­feljebb 90 százalékáig nyújt­ható s lakásonként 120 ezer forint lehet. A kölcsön ka­matmentes, törlesztési ideje 35 év, s a kölcsönnel kapcso­latban kezelési' költséget nem számítanak fel. Ha a lakó­telep kialakítására alkalmas földrészt az állami gazdaság engedte át a tanács részére s a kialakítás költségeit az állami gazdaság viselte, a la­kótelket ingyenesen kell az építkezők tartós használatá­ba adni. A RENDELET egyebek kö­zött arról is intézkedik, hogy kölcsönt lehet folyósítani a dolgozók lakóház-vásárlásá­hoz, s mód nyílik arra, hogy a dolgozók lakásépítésének támogatására a kollektív szerződésben szabályozott módon adott munkáltatói kölcsönt a lakásépítési alap terhére elengedjék. Ez az ösz- szeg maximálisan 40 ezer fo­rint lehet. (MTI) Brigádtanács Dombóváron A dombóvári vasúti csomó­pont évek óta a legjobbak közé tartozik. A kiváló ered­mények elérését jelentős mértékben segítette a szo­cialista brigádok odaadó lel­kiismeretes munkája. Hogy ezeknek a szocialista kollek­tíváknak tevékenységét a ko­rábbinál még nagyobb mér­tékben összehangolják, a vasúti csomóponton megala­kult a brigádtanács. Az új öttagú, szervezet fel­adatai közé, tartózik a mun­ka összehangolása, a brigád­vállalások segítése, azok teljesítésének ellenőrzése, összegyűjtik a brigádok ja­vaslatait és panaszait, majd a gazdasági vezetőkkel, vala­mint a szakszervezeti bizott­sággal kooperálva megold­ják, illetve segítik azt meg­oldani. Javaslatokat dolgoz­nak ki új brigádok alakítá­sára, a meglévők esetleges szétválasztására, illetve ösz- szevonására. Az új összefogó szerv meg­alakítását a szocialista bri­gádmozgalom szélesedése tet­te szükségessé. Működését január elsejétől kezdi meg. Gyakran hallunk mostaná­ban a munkafegyelem lazu­lásáról. Hibás és igaztalan minden- ilyen általánosítás. Az ötmillió-százezer kereső túlnyomó többsége becsülete­sen dolgozik nem „lazít”,, ha­nem hónapról hónapra, évről évre fokozza teljesítményét, gyarapítja tudását, tapaszta­latát és többet nyújt a kö­zösségnek. FELBILLENT MÉRLEG De mit kezdjünk a szorga­lom hiányára, a fegyelem zi­láltságára utaló tényekkel, jelenségekkel? Becsapnak bennünket a személyes ta­pasztalatok és az időnként önkritikus hangulatok? Uta­sítsuk vissza őket mint alap­talan benyomásokat? Szó sincs róla, van mindennek objektív alapja. Az országos munkaerőmérleg felbillent, a kereslet túlsúlyba került. Így megváltoztak a foglalkozta­tás feltételei. Általában csök­kent a dolgozók kötődése munkahelyükhöz. Többnyire a fegyelem lazulását is ki­váltotta ott, ahol a teljesít­ménykövetelmények nem voltak elég konkrétek és ha­tározottak. Főként az időbé­res és alkalmazotti munka­körökben. Hatása persze szé­lesebb körben kisugárzott. Csökkent például a teljesít­ménybérben dolgozók ará­nya, alacsony fokú a délutá­ni és az éjszakai műszak- le­terhelése, néhol elmaradt a normák karbantartása, ese­dékes és indokolt szigorítása. Egy országnak adottságaitól függően lehet passzív a kül­kereskedelmi, a fizetési mér­lege, de a munkaerő-mérlege az nem. A tőkés viszonyokra az aktív munkaerő-mérleg, a munkanélküliség, a vendég­munka jellemző. A mi szó­Eddig a Tamási Állami Gazdaságban csak az állat- tenyésztéshez szükséges „alapanyagot” termelték meg különféle szemes termények és tömegtakarmány formá­jában. Január elsejétől azon­ban önellátók lesznek az ál­lattenyésztéshez szükséges takarmánykeverékek előállí­tásában is, mert üzembe he­lyezik a fornádi telepen az új takarmánykeverőt. Az építést egy hónapja kezdték. A dán Skjold gyárt­mányú berendezés összesze­relését a gyártó cég egyik szakembere irányítja, a mun­kákat a gazdaság szerelői, szakemberei végzik. Az öt­millió forintos berendezés el­készültekor óránként öt ton­na takarmánykeveréket fog előállítani. Az új takarmánykeverő folyamatos üzemének bizto­sításához, kiszolgálásához mintegy kétezer vagonos tá­rolótér áll rendelkezésre. A nyoc, egyenként 34 vagonos tárolósiló mellett a több szin­cialista viszonyaink közt a tervszerű arányos fejlesztés követelménye; úgy kell meg­tervezni a munkaerő foglal­koztatását, képzését, átcso­portosítását, hogy ne legyen se több, se kevesebb, hogy el­kerüljük a munkaerő és az eszközök pazarlását. De saj­nos jelenleg nem sikerül a követelménynek megfelelni. A munkaerő több is, keve­sebb is a kelleténél. Á feles­leg és a hiány elkerülik egy­mást, a belső munkanélküli­ség, a rossz hatásfokú fog­lalkoztatás ugyanis rejtve marad. MUNKAERŐ-ELOSZTÁS, RANGSOROLVA A központi erőfeszítések célja olyan feltételrendszer megteremtése, amelyben ma­ximálisan hasznosítják és szükség szerint átcsoportosít­ják a munkaerőt. Ágazaton­ként és területenként rang­sorolják az üzemeket, s a ter­melés piacképességétől, jöve­delmezőségétől függően lehe­tővé teszik vagy megtiltják a létszámnövelést, sőt elrende­lik annak csökkentését. A Gazdaságkutató Intézet felmérése szerint 1975 végén 150—200 ezer munkahely volt betöltetlen. Az V. ötéves tervidőszak szerényen bővülő munkaerőforrásait figyelem­be véve — feltételezve a le­hetetlent, hogy öt évig nem létesül új munkahely — 1980-ban még mindig 100 ezer munkahely vár majd betöl­tésre. Ugyancsak a Gazda­ságkutató Intézet számításai szerint a nem gazdaságos termelés megszüntetésével vi­szont 50—100 ezer dolgozót lehetne felszabadítani. Ez a létszám, ha nem véletlensze­rűen szóródna szét, hanem oda összpontosítanák, ahol erre legnagyobb szükség van, tes magtárban és tárolószi- nekbeh ezer vagon terményt tudnak korszerűen tárolni. Valószínűleg csökkenni fog az eddigi évi kétszáz vagonos lucernalisztexport, hiszen a jelentősen enyhíthetné a munkaerőhiányt. Az üzemen belüli tartalé­kok még jelentősebbek. Az egész napos és az úgyneve­zett törtnapi munkaidő-vesz­teség például együttesen a felhasználható teljes munka- időalap 2,5—3 százalékát emészti fel. A veszteségeket tovább növeli a 15—20 száza­lékos állásidő, a munkára anyagra, gépre, szerszámra várakozás és részben az „ön­tevékeny” fegyelmezetlenség. De nem kevés munkaerő her- dálódik el a nagy létszámú és alacsony hatásfokú admi­nisztratív és alkalmazotti munkával. NEM SZÜLETNEK LÓGÓSNAK A munkafegyelem megszi­lárdítása fontos feladat, je­lentős többletteljesítmények forrása. A moralizálás azon­ban nem vezet célra. A szi­gor, a következetesség — ki­rívó ügyekben az elbocsájtás — pedig csak akkor bizo­nyulhat hatásosnak, ha szer­vezési-vezetési intézkedések­kel megteremtik a fegyelme­zett munka tárgyi feltételeit. A külső és a belső kooperá­ció megszervezése, a terme­lési tényezők időbeni össze­hangolása, a folyamatos anyag- és eszközellátás, vagy­is a zavartalan munka a leg­jobb fegyelmező erő. Az emberek nem születnek lógósnak, sem vándormadár­nak, a környezet, a körülmé­nyek formálják, alakítják őket. Teremtsünk tehát olyan körülményeket, hogy hatá­sukra társadalmi, gazdasági fejlődésünk alapját jelentő, fegyelmezett munka létszük­ségletté az emberi kiteljesü­lés eszközévé váljék. különféle takarmánykeveré­kek előállításánál a megfe­lelő fehérjekoncentrációt fő­ként ennek az alapanyagnak a bekeverésével tudják biz­tosítani. fiai szempontból ? Látszólag igen egyszerű a válasz: az emberek összessége. De mit értsünk az összesség alatt? Minden egyes embert külön- külön? Vagy minden embert együttvéve — amikor minden ember más? A filozófia a .társadalmat az emberek között kialakult vi­szonyok összességeként hatá­rozza meg. Ezek a viszonyok történetileg változók, mint a tulajdon, a munkamegosztás; a csere és az elosztás viszo­nyai, egyszóval a termelés kapcsolatrendszerei. Leg­alábbis ezek az alapvetők. Rájuk épülnek aztán az em­berek személyközi viszonyai, a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok alig áttekinthető sokféleségeként. Mi az ember? Miben rej­lik az ember lényege — az, ami azzá teszi, ami? Keressük ezt külön minden egyes em­berben ? El lehet indulni ezen az úton is, ám nem jutunk messzire. Oda lyukadunk ki, hogy minden ember egyed: mindenkinek vannak máso­kétól eltérő tulajdonságai. Ám — írta Marx — az egye- dek különbsége legfel jebb két fülcimpa vagy ujjlenyomat különbsége. Ámi filozófiai szempontból vajmi keveset mond. Többre jutunk, ha szemügyre vesszük az embe­ri közösségek és a termelés történetileg változó formáit. És itt már felbukkan az em­ber .mint egyén. Az egyén ki­fejezéssel azt az embert je­löljük, aki szemben, a primi­tív társadalmi állapotok kö­zösségi „betagoltságával”, ahol tevékenységét eleve és élethossziglan kijelölték és ezen nem tudott változtatni (kasztok), most már mozgás­teret és autonómiát képes magának kiharcolni közössé­gén belül. Aki dönt és vá­laszt — esetenként közössége ellenére is. A személyiség azonban en­nél is többet jelent. Tegyük fel még egyszer a kérdést. Mi az ember? Mint egyed — különbözik minden­ki mástól. Mint egyén — mint lönüini közösségétől és „saját feje után” megválasztani le­hetőségeit. Ám mi a szemé­lyiség? Antonio Gramsci, a kiváló olasz marxista filozó­fus ezt írta: a „micsoda is az ember” kérdés feltevésével tulajdonképpen azt kérdez­zük, „mivé is lehet az ember, vagyis hogy az ember ural­hatja-e sorsát, kialakíthat­ja-e, megteremtheti-e a ma­ga életét? Mondjuk tehát azt, hogy az ember folyamat, pon­tosabban tetteinek folyama­ta?’ Majd így folytatja: „Min­denki oly mértékben módosít­ja és változtatja meg magát, amilyen mértékben módosít­ja és megváltoztatja mind­azon viszonyok egészét, ame­lyeknek ő maga az össze- csomósodási pontja.” Ha az ember saját viszonyainak konkrét kikristályosodási pontja, akkor „saját személyi­séget teremteni annyi, mint tudatosítani ezeket a viszo­nyokat, a személyiséget ala­kítani pedig annyi, mint meg­változtatni e viszonyok ösz- szességét”. Úgy tűnhet persze, hogy az egyes ember ereje ehhez igen csekély. „De ez csak bizonyos fokig igaz. Minthogy az egyes ember társulhat mindazokkal, akik ugyanazt a változást akarják, s ha ez a változás ésszerű, az egyes ember nagy­mértékben megsokszorozhat­ja önmagát, és sokkal radiká­lisabb változtatást érhet el, mijjt amilyen az első pillan­tásra lehetségesnek látszik.” Az ember tehát mindig vi­szonyainak valamilyen met­széspontja és viszonyainak alakításával — tetteinek fo­lyamatában — teheti magát személyiséggé. Ám a szemé­lyiséggé válás feltétele; a másokkal való társulás. Közös célok jegyében és --------------------- közös tevé­kenység árán változtathatja csak meg az ember társadal­mi viszonyait — és csak e vi­szonyok változtatása folya­matában válhat személyiség­gé. P . Zs. Kesztyűsök Ozorán Hamar népszerűvé vált Ozorán a bedolgozói munka: az asszonyok szívesen varrják otthonukban a kesztyűket a dombóvári gyárnak, mert így továbbra is elláthatják a ház körüli munkát is. A bedolgozás előtt háromhónapos tanfolyamon sajátítják el a kesztyűvarrást, a művelődési ház nagytermében. Komáromi felv. individualitás — képes elkü­Falugyűlés—fórum módra GYÜNKNEK és hat társközségének hatezerkétszáz la­kosa van, hétszázhetven háza. Az idei falugyűléseken hét- százhetven négyen vettek részt: azaz az összes falu vala­mennyi házát képviselte „elvben” valaki. Bár tudjuk, hogy a falugyűlések népszerűsége évről évre nő, mégis figyelemre méltó ez az adat. Vajon mi bújik mögötte? A községék lakosságának „tetszik” a falugyűlések új módszere, amit itt már nem először alkalmazott a nagy­községi tanács. „Fórum módra”, rendezik: a tanácsi kiren­deltségeken két héttel a falugyűlés előtt kiakasztanak egy ládát. Közhírré teszik, hogy ide elhelyezheti bárki azt a cédulát, amire kérdését felírta. Egy héttel a gyűlés előtt kiürítik a ládikát és a közös községi tanácson osztályozzák a kérdéseket. « Érdemes megnéznünk ennek az eredményét: Gyönkön például 27 kérdés érkezett, 'tizenhárom a tanácshoz, hat az ÁFÉSZ-hez, három az iskolákhoz, kettő a körzeti orvoshoz, egy-egy pedig a lakásszövetkezethez, a Hazafias Népfront­hoz és a körzeti megbízott rendőrhöz. A RÉGI MÓDSZERREL valamennyi felvetésre a tanács elnöke, titkára vagy a népfront képviselője válaszolt volna. Az újfajta falugyűlés sikerének titka abban is rejlik, hogy így meghívhatják mindenhova az összes illetékest, akihez kérdést intéztek: hiszen előzetesen kiderül, hogy mi érdek­li az adott falu lakosságát.1 Miszlán megkérdezték a tanácselnöktől, miért nem old­ják meg községük ellátását friss hússal. Rögtön nyugtat* gatni próbálta a kedélyeket: legjobb tudása szerint ma­gyarázta, értsék meg a miszlaiak, hogy az apró falvakban nincs mód hússzéket nyitni. Ekkor szólt közbe az ÁFÉSZ képviselője. Kiderült, megszületett a megoldás: hordoz­ható hűtőládában szállítják az előre megrendelt húsárut oda, ahol hentesbolt nincs. Azóta már Miszlán is friss hús­hoz jutnak a háziasszonyok. Hát ezért — a pontosabb, alaposabb, szakszerűbb — tá­jékoztatásért is jó ez a módszer. Természetesen nem sor­vasztja el a helyben kérdezést sem és a megállapodások is ugyanúgy megszületnek, mint eddig. Diósberényben pél­dául a falugyűlésen határozták el, hogy társadalmi mun­kában járdát javítanak a tavasszal. S HOGY MI GYÖNKÖN és környékén a legélőbb gond? Az utak állapota, s a hidaké. Utóbbiakat a szekérforgalom­ra tervezték, s ma már ezen a vidéken is zömmel gépkocsik járják a kanyargós, erdőket, dombokat szelő utakat. —vfé— KOVÁCS JÓZSEF Épül a takarmánykeverő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents