Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
A ^PÚJSÁG 1976. december 24, Uj út vezet Kistápéra. Alig hagyjuk el Bikács szélső házait, jobbról: elmarad a hőmókbánya és az út végéről már föltűnnék a kis- tápéi házaik. A két község között az úton három kilométer a távolság. Az idei ősz — m'int erről már írtunk —, mégis közelebb hozta Kds- tápét Bikácshoz és így az egész viliághoz. Elkészült a két községet összekötő három méter széles betonút. Igaz, a kistápéiafcnak még mindig be ktelfl gyalogolniuk Bikácsra, ha autóbuszra akarnak ülni, de a környéken mindenki optimista. Bíznak abban — hisz ígéretet kaptak —, hogy a tavaszi menetrendváltozáskor a Volán figyelembe veszi a kérésüket és néhány autóbusz bejár majd a községbe is. iA háromkillométeres utat a magydörogi Uj Barázda Tsz építette állami célcsoportos beruházással. A kivitelezési költségek meghaladták a hatmillió-kétszázezer forintot. Megérte ráfordítani az erőt a tsz-nek is, hiszen Kistápén állattenyésztő telepe van. Annák éllátása, az állatok elszállítása miatt kellett az út, ami elkészült, de a gazda szerepét senki sem vállalja szívesén. Ha továbbra is a termelőszövetkezeté marad, akkor a nyereségből útalapot kellene képezniük. Szívesen átadnák a tanácsnak, mát csak azért ás, mert annak, hogy a Volán-buszok bejárjanak, feltétele, hogy autóbu'szfordulót építsenek. A forduló negyvenezer forintba kerül. iA községben lakó gyeréke- ket addig is a termelőszövetkezet teherautója szállítja Nagydologra iskolába. A te- herButó-platóra szerelt bódéiban utaznak nap mint nap a gyerékek. Számukra a kulturáltabb utazás reményét hozta az új út. Az évek óta zárt ajtajú vegyesbolt ugyan nem nyitja meg újra az' ajtaját, de mióta van út, a magydo- rogi ÁFÉSZ foglalkozik azzal a gondolattal, hogy egy mozgó vegyesbolttal rendszeressé teszik Kistápé és a környező puszták áruellátását. Gyapa-pusztán nem építhetnek Szakállas József beállítja a földgyalut. A déli orakban a puszta a szokottnál is néptelenébb. Aki nem dolgozik a földeken, vagy az állatok mellett, az ebédel. A pusztát vendég- marasztaló sár veszi körül, járható út csak egy van, az amelyik Paks felé vezet. Az első elágazónál találkoztunk Szakállas Józseffel, aki erőgépével a Cseresznyéspuszta felé vezető földesutat egyengette. Az utat ellepő sárban tengelyig merülnek az autók. Az úfcgyaluval csak egyenletessé teszik: ha beáll a fagy, sima lesz az út. Gyapapusztán 1962 óta nem léhet házat építeni* mert rendelet tiltja. Akik ott laknak, valamennyien a Paksi Állami Gazdaság dolgozói. Hatvankét család él a szolgálati lakásokban és körülbelül negyven lakástulajdonos család él a pusztán. Ez utóbbiak azók, akik sohasem költöznek el. A szolgálati lakásokból inkább van vándorLás. Évente négy-öt család keres új otthont másutt, de ugyanannyian érkeznék is a helyükbe. A puszta lakóinak létszáma az elmúlt évben nem sokat változott. Négyszáz körül mozog a lélek- szárn. Az emberek nem panaszkodhatnak a fizetésre. A gyapai kerületben mindig többet kerestek az ott dolgozók, mint a gazdaság más részein. A gyapaiak vagy traktorosok vagy az ötszázas tehenészetben dolgoznak. — Milyen emberek él nék ezen a pusztán? — tettük fel a kérdést Szintai Istvánnak, a kerületi igazgató helyettesének. — Szorgalmas, gondos emberek. Ez látszik az eredményeken is. A teljesítményük az átlag felett van. Huszonnégy éve élek itt, így megismerhettem a gyapaiakat. Aki letelepedett — ha rendes, szorgalmas ember —, megtalálja a számítását. Ne higgyék azt se, hogy nagyon el vagyunk zárva a világtól. Paks itt van a szomszédiban. A pusztán 20 gépkocsi és minden fiatalnak motorkerékpárja van. Naponta öt buszjárat érinti a pusztát. Az óvodásokat vállalati busz viszi be Paksra, a nagyobbak Volán-busszal járnak iskoláiba. Nem vagyunk a világ végén. Művésztelep a csárda mögé Kisáruház, nagy választék A kisáruház belülről. A hatalmas üvegablakokon árad a világosság a sárszent- lőrinci „(Kisáruház” belsejébe. A falon a működési engedély elárulja, hogy 1974. augusztusa óta üzemelteti az áruházát a nagy dorogi ÁFÉSZ. Akkor alakították ki négy 'bolt összevonáséval1 a szép, modem áruházát A belépő körülnézve úgy érzi, hogy itt mindent lehet kapni. !De nem úgy, mint a kisközségek apró boltjaiban, a!hól az árukészlet a sokhoz kevés, de a semminél több. A kisáruházban a választék tényleg nagy. Ehhez mérten viszoot a forgalma kicsi. Az egymillió-kétszázezer forintos árukészlet mellett az 550— 600 ezer forämtos havi forgalommá! nincs diesekednivaló. — Sajnos a tervünktől is elmaradunk ebben az évben — mondja a boltvezető, Madár Istváin. — A boltot az idén februáriban vettük át. Az előző boltvezető év elején nem rendelt árut, így januáriban a kis késztettél nagyon gyenge forgalom volt. A február ráment a leltározásra és az áruház feltöltésére. Ezt a két kiesett hónapot megérzi az éves forgalom is; A boltvezető másik fájdalma, hogy televíziót — a fennálló rendelkezések miatt — nem árulhatnak. Pedig vevő lenne rá és a 'bolt forgalma szempontjából sem mindegy, hogy eladnak-e néhány több ezer forint értékű készüléket. Végignéztük a polcokat. Ilyenkor, disznóölések táján, több fűszer fogy. Mindent találtunk. Narancs is volt. Az idén 430 kilót árultak, viszont banánból 24 kilogramm voit az összes készletük. A szaloncukor a napokban fogyott ei, de csokóládéfélesé- gefcből nincs hiány. A boitaj tóban állítottuk meg Kasza Józsefné sárszent- iőrinci háziasszonyt. — Mindent kaptam, amit venni akartam. Most csak a főzéshez vásároltam he. Délután visszajövök, mert a kislánynak akarok venni egy nadrágot. Azért sem kél'l beutazni Nagydorogra, mert van itt minden. Szennyezett kutak Pusztahenesén minden kút szennyezett. A talaj fertőzött. Megoldást csak a mély- furátú kútra épülő törpevízmű jelent. Az évek óta húzódó vízkérdésre most mára nagydorogi -közös tanács ■igyekszik pontot tenni. A BARANYATERV Vállalattal elkészíttetik a vízmű tervét. Ha májusra kész lesz, elkezdhetik a vízműtársulat szervezését. Közéi -tizenötezer forintos hozzájárulást keli fizetni házanként, hogy a vízműből valami legyen. Kivitelezőnek a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Vállalatot kérték fel. A munkáról már tárgyaltak a tanács és a vízmű szakemberei, de a tervek elkészültéig, a társulat megalakításáig szerződésről nem lehet 'beszélni. Németkér nem tartozik a kis községek közé a maga 2470 lakójával, és nem is panaszkodhatnak a községbeliek. Paks közel van, a közlekedés jó, mindennap 11 busz viszi a község lakóit a munkahelyükre és onnan vissza. Az atomerőmű építkezésén majdnem kétszázan dolgoznak, az állami gazdaságba is sokan járnak. A konzervgyárba negyvenen indulnak minden reggel. A helyi konzervüzemben is ugyanannyian dolgoznak. Éppen ezért volna nagy szükség az utak A jóval több mint százéves Ambirózy-malom Duna- kömlődön már a halálán volt. A félreeső, mellékút végi vízimalmot kiadták bontásra, de mégis megmenekült a pusztulástól. A megye képzőművészeinek új otthonát alakítják ki a malom régi falai között. A paksi Nagyközségi Tanács gyorssegélyként ötvenezer forintot adott, hogy az épület állagmegóvó munkáit elvégezhessék. A karbantartó munkát a tanács költségvetési üzeme már megkezdte. Munkájuk nem hálás feladat. Sok korhadó deszkát, düledező falat, foghíjas tetőrészt kell kicserélniük, hogy megújulva várhassa a régi malom az amatőr képzőművészeket. A paksi tanács fiatal dolgozójával, Vass Györggyel jártunk a malomban. Lelkes patrónusa az ügynek, hiszen ő a megyei művelődési korszerűsítésére. A cecei út már rendben van, csak szélesíteni kellene. Szluha- pusztára mezőgazdasági célberuházással épül majd 1200 méter hosszú út, a sertéstelepre. Ha ez elkészül, a környéken új házakat tudnak építeni. A lakosság elvándorlása ugyanis megállt, sőt, nagy az érdeklődés az építkezések iránt. Jövőre orvoslakás, rendelő és egészségház épül. A község kommunális ellátottsága jó, Minden épülő házba be tudják vezetni a vizet. A központ képzőművész-stúdiójának tagja és így érintett is. Lelkes szavai nyomán kialakul a ma még csak tervekben élő vagy sejthető jövő. — Később nemcsak a szobrászoknak szeretnénk otthont adni. Aránylag kevés pénzért ki lehetne alakítani egy faipari gépekkel felszerelt műhelyt és szervezhetnénk itt keramikus-, vagy fotóstábort is. Kapjunk két régi mángorlót, azokat átalakítjuk préssé, hogy a képzőművészek rézkarcait lehúzhassuk. Dunakömlődön az épület, az alkotásra ösztönző szép környezet adott, de ez kevés ahhoz, hogy a régi Ambrózy-malomból amatőr - művész-telep legyen. És nem is mindig csak az anyagiak nyári csúcsidőszakban sem fogy több 350 köbméternél, a vízmű pedig négyszázat is képes biztosítani. Van bölcsőde és óvoda, minden gyereket fel tudnak venni. A községben 140—150 cigány család él. Három évvel ezelőtt betelepítették őket a községbe. Ettől a tanévtől kezdve minden cigánygyerek bölcsődébe és óvodába jár. Az általános iskolát végzettek között van már szakmunkás és érettségizett ember is. A munkaképes férfiak dolgoznak. Megújul a régi malom állják útját a tervnek. Hiszen ha van jó szándék, összefogással áthidalható. Mint ahogy a kömlődi tsz is megígérte, hogy a talaj- egyengetést társadalmi munkában elvégzik. A régi vízimalom sok építő dolgos kezet vár. A művelődési házban zajlik az élet. Nem vonták ösz- sze az iskolát a művelődési házzal — nemrég épült és máris bővíteni kellene —, de együttműködésük rövid idő alatt sok eredményt hozott. A német nyelvoktatás biztosítja a nemzetiségi könyvtár olvasóinak utánpótlását. Az úttörőfoglalkozásokat és néhány tanórát is a művelődési házban tartanak. Van bábszakkör a gyerekeknek, hímzőszakkör az asszonyoknak, a közeljövőben indul a varrótanfo lyam. A legjobban talán egy korszerű presszó hiányzik a községből, elsősorban a fiataloknak. Itt a legnagyobb gond a talajvíz, ami harminc-negyven centivel van a felszín alatt. A belvízrendezés el sem kezdhető a levezetőárok elkészítése nélkül. Ha azt kiássák, kétszázötven hektár föld is termővé válhatna. Hogy mikor csinálja meg ezt a munkát a víztársulat arról a község vezetői semmi biztosat nem tudnak még. Kisközségek köxelr öl Újuló utcakép Németkéren
